2009. márc. 30.

Hétvégére - sárgaborsó krémleves

Az étteremalakítás tiszteletére :-), a hétvégi töltikét sűrűre hagyott, pikáns sárgaborsó krémleves vezette fel.
Ha az áztatásra szánt néhány órát, egy éjszakát nem számolom, akkor mondhatni, hamar megvan, s attól függően mennyi folyadékot teszek hozzá, alakíthatom kifejezetten sűrű, laktatóra, vagy vékonyabbra, ami elbír maga után egy friss, tavaszi töltikét is.
Ez a krémleves Manapó egyik kedvence, emellett finoman színesíti a leves palettát.

Sárgaborsó krémleves

hozzávalók

0,5 kg sárgaborsó
fél szál murok
fél szál petrezselyem
5 cm póréhagyma
1 kisebb fej hagyma
3-4 gerezd fokhagyma
alaplé - vagy pl korábbról maradt, húsoska csirkecsont és víz
tej
só, bors
1 ek olaj, lehet sült paradicsom olaja is

A sárgaborsót előző este, de legalább 2-3 órára hideg vízbe áztatom. Megszívja magát állás közben, ezért úgy töltöm rá a vizet, hogy 3-4 ujjnyira ellepje.
Másnap a fagyasztóból előveszek egy korábbi csirkemell-akcióból kissé húsosra meghagyott, csirkemell csontot.
A zöldségeket megpucolom, nagyobbra kockázom-karikázom, a sárgaborsót leszűröm.
Felmelegítem az olajat, ráteszem a zöldségeket és nagy lángon 3-4 percig pirítom, állandó kevergetés mellett. Ezután ráteszem az alaposan lecsepegtetett sárgaborsót, párszor átforgatom, a zöldségek közé teszem a csirkecsontot és felöntöm vízzel (levescsont híján alaplével). Sózom, megszórom, bőven, frissen reszelt borssal. Annyi levet öntök az edénybe, hogy egy ujjnyira lepje el a zöldségeket. Nagy lángon tartom, amíg elkezd főni, utánna lehúzom a tüzet és fedő alatt, kis lángon nagyjából bő fél órát főzöm.
Amíg a levesem fő, elkészítem a levesbetétként szolgáló pirított kenyérkockákat. Ehhez egy száraz serpenyőt a tűzhelyre teszek, s amíg forrósodik vékonyra szelt kenyeret felkockázok. A kenyérkockákat a serpenyőbe teszem és rázogatva-dobálva néhány perc alatt minden oldalon jól átpirítom. A serpenyőből egy alig nedves szűrőbe borítom a kenyérkockákat, így a keletkezett morzsák kihullanak, illetve a szűrő alig nedvessége megfogja és nem lesz tőlük égett íze a pirított kockáknak, amiket azonmód vissza is teszek a még serpenyőbe. Egy kis vajat dobok a kenyérkockák közé a forró serpenyőbe, és gyors mozdulatokkal rázva-dobálva minden kenyérkockát beleforgatok.
Mivel az összes fokhagymát elültettük a kiskertbe és reggel a zöldségesnél elfelejtettem venni, a forró vajas kenyérkockákat fokhagyma granulátummal szórom meg és párszor összerázom, hogy minden kockára jusson.
A puhára főtt zöldségek közül kiemelem az itt-ott húsos csirkecsontot, a zöldségeket pedig merülő mixerrel pürésítem. Kívánság szerinti sűrűségűre felöntöm, ennyi zöldséghez kb egy bő dl tejet teszek, a többi alaplé vagy víz. Megkóstolom, ha kell utánnaízesítem, felforrósítom, de már nem főzöm.
Tudni kell, a leves állás-hűlés közben besűrűsödik, ezért, ha nem azonnal kerül asztalra, lehet kicsit hígabbra készíteni.
Érdemes fedő alatt vagy nagyon gyakran kevergetve hűteni, hogy ne bőrösödjön a teteje.
A csontról leszedegetem a húst és forró, habzó vajon fél percig megfuttatom, picit megpirítom.
A levest tányérba szedem, és pirított kenyérkockával, csirkehusival megszórva tálalom. Kívánság szerint chilivel csípősítjük.



Jó étvágyat!

3 megjegyzés:

trinity írta...

Finom lehet így nagyon, hogy még húsos csont is főtt benne!!
Én edddig csak főzeléket készítettem, de kipróbálom így is-kivételesen ezt mindenki szereti!

max írta...

Pfuj de hogy utáltam ezt régen, és most aztán nagyon megenném!!!!

KÉREK!!!!

Garffyka írta...

Max drága, becsomagoltam, nyisd az ablakot :-)