2009. márc. 31.

Kudarc? Tanulság? Ösztönzés? - Fuji!

Ez a nem-tudom-minek-nevezzelek kategória, pedig még az étteremalakításnál is rákerestem.

Az íze finom.
A kinézete hagy némi ... kívánnivalót maga után.
A recept kétségkívül jó, a tészta olyan szálasra kelt, hogy a gyönyörűségtől könnybelábbadt szemmel borítottam a lapítóra, élvezet volt hozzérni, gyúrni, nyújtani, tekerni, sütés után puha, foszlós, kívül ropog a cukros dió, az illata mennyei.
A gond a technikával lehetett, pontosabban a technika hiányával.
Pedig jópár évvel ezelőtt tekertem én is a sütőfára, forgattam kelés közben és a sütőben, nem is a tekeréssel volt gond, inkább a sütőfa hiányával, vagy a hova-a-csudába-tettem jelenséggel, ami most éppen a sütőben is használható grillező villákat varázsolta köddé.
Jó lenne, ha a lottószámokat találnám el ilyen pontossággal, mint ahogy tudtam, hogy igenis le fog csúszni a tészta. Persze, le is csúszott.
Azon is törpöltem, hogy vajon mi késztetett arra, hogy a tésztát keresztbe vágjam csíkokra, holott, tudtam, hogy hosszában kellene.
Tanulság: ha tojásos kelt tészta készítésénél a tojást sikerül olyan kétbalkezesen felütni, hogy a fele héja a kenyérsütőgépbe töltött tejben, tojásban landol, akkor inkább hagyjuk másnapra, de legalábbis néhány órával későbbre a műveletet.

Rengeteg recept kering a neten, én most Chef Viki blogján talált kürtős kalács receptet választottam, s hangsúlyozom, a recept jó.

Azon kívül, hogy nem volt sörödobozunk otthon (évente egy fél dl sört, ha megiszunk ketten Manapóval, nálunk előnyben a jó borok), a papírgurigára simított-tekert, olajjal leheletvékonyan bekent alufólián lecsúszott a tészta. Kelesztés, sütőmelegedés alatt fektettem és forgattam, de a tészta annyira levegős (ez így jó, ilyennek kell lennie), hogy "felfekvéses" lett, tehát ellapult a fektetett részén.
Arra gondoltam, hogy a papírhengeren átfűzöm a sütőben is használható grillező villát, így "ahogy kell", vízszintesen sül és közben forgatom, hogy a saját súlya ne húzza le, míg a körbesütő légkeveréses lerben megsül. Grillvilla sehol, fektetve nem is fért volna el egy tepsiben, a papírhengerek amúgy is alacsonyak, maradt az állva sütés.
Nem égett meg, és fent szűkebb, lent szélesebb formájával szép kürtő alakja lett. Finomnak is finom. Nekem elég dícséret, hogy Manapó a diétája ellenére eltüntetett kettőt és Manó olyan lelkesen evett meg egy egészet! (annyira nem lett kicsi), mintha legalábbis az esti mese forgott volna kockán :-)



De, legközelebb nagyobb (hosszabb) papírgurigát használok, vagy veszek hat félliteres sörösdobozt és a szomszédoknak felajánlom a tartalmát (úgy kellene gyomlálni a kertben :-). A tésztát hosszában fogom csíkokra vágni. És a következő kürtős kalács sütésig előkeresem azokat a sütőálló grillvillákat.

Manapó azt mondta, Fuji, csak egy kis hó kellene rá. Natúr hó nem volt kéznél, a fagyasztóból nem akartunk kapargatni, így lett porcukor. Az ötlet és a fénykép Manapót dícséri.



Jó étvágyat!

2 megjegyzés:

trinity írta...

Garffyka,
nincs ezzel semmi baj!
Az enyém sem olyan esztétikailag, mint amit a profi sütödékben árulnak. Lényeg: hogy finom!!!!!

The Chef Viki írta...

Erről van szó! Csokító-feeling, viszont iszonyatosan finom!

Fuji, ettől kifeküdtem :-))