2009. márc. 29.

Hétvégére - töltike

Mint korábban, már az étteremalakítás megemlítésénél is írtam, a töltike, tudtommal, ebben a formájában erdélyi specialitás.
A legigazibb töltikét zsenge szőlőlevélbe töltik, de elég igazi akkor is, ha karalábé levélbe vagy matrilapuba csavarjuk a tölteléket és az aprójához sóskát is vágunk.
Friss martilapuhoz kicsit nehézkés lenne most hozzájutni, de karalábélevél akad bőven, ugyanis a legtöbb vásárló a zöldségesnél akkor is lecsavarja a leveleket a fejekről, ha nem kg-ra, de darabszámra árulják a karalábét. Így elegendő egy kis türelem és máris nagy zacskónyi, üde zöld levéllel távozhatunk. Ha mégsem sikerülne elegendőt összegyűjteni, próbáljunk szépen mosolyogni a zöldségesre, garantáltan meghökken, mikor közöljük, hogy nekünk csak a levele kellene, a karalábé nem.
A karalábélevél jól fagyasztható, mindössze annyit kell tenni, hogy rövid blansírozás után (lobogó vízbe tenni 2-3 percre, majd jéghideg vízzel gyorsan átöblíteni, lehűteni) egyesével leitatjuk róluk a vizet, szépen kiteregetve-kisímitva csomagoljuk a leveleket és mehet a fagyasztóba. Használat előtt kiengedjük és úgy kezeljük, mint a frissen blansírozott leveleket.

Töltike

hozzávalók

60-65 dkg darált hús (fele-fele arányban disznó- és marhahús)
8-10 dkg rizs
só, bors, félcsipet őrölt köménymag
1 gerezd fokhagyma
30-40 karalábélevél
1-2 marék sóska (nem püré, egész levél vagy laskára vágva)
1 ek rántás
víz

A karalábéleveleket megmosom, a középső vastag levélszárat elvékonyítom, majd lobogó, csipetnyire sós vízbe teszem 2-3 percre. Szűrőbe átemelem, hideg vízzel alaposan leöblítem, konyharuhára terítem, hogy kicsit leszikkadjanak.
A darált hús, rizset, fűszereket és a kinyomott fokhagymát alaposan összedolgozom. A karalábélevelekből kiválasztom az épeket, tenyérnyi méretűeket és diónyi-kétdiónyi darált hússal helyes kis töltelékeket böngyörítek. Most 21 töltelék lett.



A többi karalábélevelet és a szintén blansírozott (vagy fagyasztásból kiengedett) salátalevelet vékony laskára vágom.
Egy lábaskámba kuktaaljat teszek, ráteszek egy réteg aprót, azaz laskára vágott karalábé és sóskalevelet, majd elrendezem a töltelékeket, két sorban, közé beszórom a többi aprót.



Felöntön annyi vízzel, ami éppenhogy ellepi, megsózom, őrölt borst szórok rá és főni teszem. Amint elkezd főni, lehúzom a tüzet és mérsékelt lángon, fedő alatt 75-90 percet főzöm (ha nem lennék biztos benne, hogy megfőtt, egy töltikét kiemelek és félbevágva megnézem).
Egy ek rántást elkeverek a töltike levével és egy kis vízzel, egészen hígra. A lábas alatt felhúzom a tüzet, körbe a töltikére öntöm a rántást, és rázogatva "elkeverem". Felforrósítom, de már nem főzöm.
Tejföllel, kenyérrel tálalom.



Jó étvágyat!

4 megjegyzés:

trinity írta...

Nagyon szép kis töltikék....Még sosem ettem,a karalábélevelet nem tudom, milyen ízű, a husit persze el tudom képzelni:))Üde, friss zöldek, szép tavaszi színek!!!

Mindennapi Manna írta...

Nálunk a martilapus a legigazibb:) Másból nem is készül.

Edit írta...

Kedvenc etelem!
A hutomben ott a szololevel.
De nalunk is a martilapus az igazi.

Garffyka írta...

Ettől szép a gasztro-világ :-) Hogy mindenkinél kicsit más az igazi :-)