2009. márc. 3.

Clever Blogger

Ezt az elismerést két barátnőmtől is megkaptam ... TRINITY, PANNICICA ... kissé elcsukló és meghatottságtól remegő hangon mondom, KÖSZÖNÖM!

Ha Ti és még páran mások nem lennétek, a Szösszenetek sem jött volna létre.
Mint mindkettőtöket, engem is elsősorban MAX inspirált. A szenvedélye, az alapossága, a részletekbe menő tökéletessége, ahogy egy-egy ételt - legyen az könnyű vagy bonyolult - megalkot, fényképez, dokumentál; s ezen felül programot ajánl, segít, utánnajár, tanácsol, és még webmesteri feladatokat is ellát. Szintén Maxnak köszönhetem, hogy ismeretlen ismerősként megismerthettem Jancsibát, akinek, többek között, a fényezett gesztenyét köszönhetem.

Anno, mikor a Szösszenetek elindult, arra gondoltam, próba, szerencse, ha nem megy, abbahagyom. A Pannicica-Max-Trinity "triumvirátusnak" is köszönhető, hogy élvezettel folytatom, még olyankor is, mikor a család már az asztalt verdesi éhében, de meg kell várniuk, amíg lefényképezem a feltálalt "művet" ... olyankor is, mikor az álmosságtól már nehezen tudom befűzni a cérnát a tűbe, de sarkall a tettvágy, hogy a sokadik filc-hóembert is befejezzem ... olyankor is, mikor Manapónak is három keze nő hirtelenjében, mert csak így sikerül fogni-beállítani-tartani-fényképezni a gyertyából öntött remekeket.

A szabály szerint, ezt a díjat-elismerést-meghajlásoskalapemelést három olyan bloggernek kell továbbküldenem, akiktől tanultam-kaptam. Ihletet, receptet, tanácsot, útmutatást, jó szót.
Barátaim, elsősorban Nektek nyújtom e díjat ... ugyanakkor szeretném, hogy továbbgördüljön, ezért - hosszan töprengés és nehéz válogatás után, mert bonyolult sokakból mindössze hármat választani - ezennel ünnepélyesen a színpadra szólítom őket, a Clewer Blogger Award átvételére,


akitől sokat tanultam a cukornélküli édes életről,
akitől olyan apró kis trükköket is elleshettem, ami valószínüleg soha nem jutott volna eszembe,
akire felnézek, mert az életét bizonyára bonyolultabbá tevő cukorbetegségen oly könnyedséggel lép túl, hogy az erőt és ösztönzést adhat bárki emberfiának

aki nem mindennapi gasztro-társításaival ihletet ad,
aki szenvedélyességével további alkotásokra sarkall,
aki karácsonyi gasztrogyűjteményével hosszú, keresésre-böngészésre fordítandó óráktól mentett meg

aki igazi erdélyi szenvedéllyel süt-főz ... valamit ... sokfélét és finomakat,
aki hazai színt csempész hétköznapjaimba,
és aki szintúgy vágyik egy nagy konyhára, ahol van hely sürögni-forogni, mint jómagam.

S megemlítenék még sokakat, akik segítettek, akiktől tanultam, kik támogattak, s kiket talán én is ösztönözhettem. A lista hosszú lenne, bloghelyem fogyóban, alapos böngészésre ajánlom kedvenc helyeim listáját.

3 megjegyzés:

The Chef Viki írta...

Manapó szavai csengenek a fülemben, amikor nevetve mesélte, hogy "Nálunk nincs evés, amíg le nincs fényképezve a kaja!" És figyelmeztette Zuramat, hogy vigyázzon, ha netán elkapna engem is a gépszíj :-)

Nos, látjuk mi lett belőle :-D Nem eszünk, fotózunk!

cukroskata írta...

Köszönöm szépen Garffyka, nagyon jól esnek a kedves szavaid :-)

Jutka írta...

Nagyon szépen köszönöm:)
Örülök, hogy rám gondoltál. Majd kirakom a blogra, ha lesz egy kis időm. Köszi