2012. jún. 4.

Hagymás fagyi


Szerencsém van, a konyhai teendőkbe, időről-időre, négy apró kis kezecske is besegít.
Manó is szeret a konyhában tevékenykedni, és természetesen Tücsi - aki nagytesó minden mozdulatát lelkesen utánozza - sem maradhat ki a buliból.


Mert a konyhában, spájszban tenni-venni, pakolászni, kotorászni igencsak nagy élmény. Hiszen annyi, de annyi minden érdekes dolog vár felfedezésre.
Mit rejt a szekrények mélye?
Mi főzzünk ebédre?
Tegyünk bele ebből is és abból is?


Minap úgy alakult, hogy a levestől a főételen át a kenyérrel bezárólag mindenben volt hagyma.
Kezdtük a menüt egy öt-hagymás, fehérboros krémlevessel, kedves CV barátnőmtől "csakliztam" a receptet. Finom volt, gyorsan fogyott, fényképre nem maradt még mutatóba sem.
A sűrű krémleveshez nem a szokásosnak mondható sajtos pirítóst tálaltam, hanem kenyérropogóst (azaz szeletre, aztán kockára vágott, pirított kenyeret; ezt még Manó is szereti, pedig amúgy általánosságban nincs oda a kenyérért). A kenyérropogós a pirítósnak is kiváló, kefíres-búzakorpás kenyérből készült, amit ezúttal még fokhagymával és medvehagymával felturbóztam. Medvehagyma a fagyasztóból került, ahova még szezonjában elraktároztam emberes adagot a zöld levelekből.
Főételként ezúttal nem rozmaringos, hanem fokhagymával bőven megtűzdelt són sült csirkecomb, fokhagymás-joghurtos, illetve hagymás-mustáros pácban érlelt, grillen sült csirkemell került az asztalra, némi tepsis újkrumplival, amihez virsli helyett hagymát cikkeztem. Mellé természetesen saláta, amiben a fejessaláta üde levelei között retek, zellerszár, csemege kukorica (konzerv, mert friss még nincs), eper és sok-sok, hajszálvékonyra szelt lilahagyma lapult.


Az ebéd utáni elpakoláskor félhangosan azon elmélkedtem, hogy a hagymásan fejedelmi menüt egyvalami tudná igazán megkoronázni ... a hagymás fagyi.
Manó rögtön talált megoldást, miszerint "édesanya, kérjük meg Max bácsit, hogy csináljon hagymás fagyit, ő mindenféle fagyit tud készíteni!"

Na?  :)