2009. márc. 31.

Kudarc? Tanulság? Ösztönzés? - Fuji!

Ez a nem-tudom-minek-nevezzelek kategória, pedig még az étteremalakításnál is rákerestem.

Az íze finom.
A kinézete hagy némi ... kívánnivalót maga után.
A recept kétségkívül jó, a tészta olyan szálasra kelt, hogy a gyönyörűségtől könnybelábbadt szemmel borítottam a lapítóra, élvezet volt hozzérni, gyúrni, nyújtani, tekerni, sütés után puha, foszlós, kívül ropog a cukros dió, az illata mennyei.
A gond a technikával lehetett, pontosabban a technika hiányával.
Pedig jópár évvel ezelőtt tekertem én is a sütőfára, forgattam kelés közben és a sütőben, nem is a tekeréssel volt gond, inkább a sütőfa hiányával, vagy a hova-a-csudába-tettem jelenséggel, ami most éppen a sütőben is használható grillező villákat varázsolta köddé.
Jó lenne, ha a lottószámokat találnám el ilyen pontossággal, mint ahogy tudtam, hogy igenis le fog csúszni a tészta. Persze, le is csúszott.
Azon is törpöltem, hogy vajon mi késztetett arra, hogy a tésztát keresztbe vágjam csíkokra, holott, tudtam, hogy hosszában kellene.
Tanulság: ha tojásos kelt tészta készítésénél a tojást sikerül olyan kétbalkezesen felütni, hogy a fele héja a kenyérsütőgépbe töltött tejben, tojásban landol, akkor inkább hagyjuk másnapra, de legalábbis néhány órával későbbre a műveletet.

Rengeteg recept kering a neten, én most Chef Viki blogján talált kürtős kalács receptet választottam, s hangsúlyozom, a recept jó.

Azon kívül, hogy nem volt sörödobozunk otthon (évente egy fél dl sört, ha megiszunk ketten Manapóval, nálunk előnyben a jó borok), a papírgurigára simított-tekert, olajjal leheletvékonyan bekent alufólián lecsúszott a tészta. Kelesztés, sütőmelegedés alatt fektettem és forgattam, de a tészta annyira levegős (ez így jó, ilyennek kell lennie), hogy "felfekvéses" lett, tehát ellapult a fektetett részén.
Arra gondoltam, hogy a papírhengeren átfűzöm a sütőben is használható grillező villát, így "ahogy kell", vízszintesen sül és közben forgatom, hogy a saját súlya ne húzza le, míg a körbesütő légkeveréses lerben megsül. Grillvilla sehol, fektetve nem is fért volna el egy tepsiben, a papírhengerek amúgy is alacsonyak, maradt az állva sütés.
Nem égett meg, és fent szűkebb, lent szélesebb formájával szép kürtő alakja lett. Finomnak is finom. Nekem elég dícséret, hogy Manapó a diétája ellenére eltüntetett kettőt és Manó olyan lelkesen evett meg egy egészet! (annyira nem lett kicsi), mintha legalábbis az esti mese forgott volna kockán :-)



De, legközelebb nagyobb (hosszabb) papírgurigát használok, vagy veszek hat félliteres sörösdobozt és a szomszédoknak felajánlom a tartalmát (úgy kellene gyomlálni a kertben :-). A tésztát hosszában fogom csíkokra vágni. És a következő kürtős kalács sütésig előkeresem azokat a sütőálló grillvillákat.

Manapó azt mondta, Fuji, csak egy kis hó kellene rá. Natúr hó nem volt kéznél, a fagyasztóból nem akartunk kapargatni, így lett porcukor. Az ötlet és a fénykép Manapót dícséri.



Jó étvágyat!

... süti-süti pogácsát ...

Az édes kekszek (x, xx) után, étteremalakítás alatt, valami sósra vágytunk. Ráadásul a vasárnap vadászott medvehagymát is ki akartam próbálni valamihez. De mihez? Megvan! Pogácsa! Úgy is régen sütöttem.
Pogácsa túróval, sajttal és medvehagymával.
Pogácsa túróval, magokkal és medvehagymával.
Medvehagyma medvehagymával :-)

Ez az egyik kedvenc pogácsa receptem. Könnyű megjegyezni, gyorsan elkészül, sokféle képpen ízesíthető. Zamatos, pikáns, nagyon finom. Falatnyi.

Túrós pogácsa - medvehagymával, sajttal, magokkal

hozzávalók

25 dkg túró
25 dkg liszt
25 dkg margarin (hideg)
1 ek só
1/2 tk sütőpor
tojás - a kenéshez

Ez az alaprecept. Ehhez lehet tenni
reszelt sajtot
fokhagymát, feketeborst
tökmagot
medvehagymát

alaptészta - nálunk eleve fokhagymával, borssal
A lisztre szórom a sütőport, kézzel rámorzsolom a túrót, ráteszem a kimért és kicsit kockára vágott margarint (minnél hidegebb, annál jobb), megsózom, hozzányomok 2 duci gerezd fokhagymát, ízesítem kb 1 bő mk frissen őrölt borssal és gazdagítom 12-14, megmosott és apróra vágott medvehagyma levéllel.
Az egészet jó összedolgozom.
Lisztezett lapítón téglalap alakúra nyújtom, majd összehajtom, azaz balról felhajtom a kétharmadáig, rá a jobb felét, alólról is felhajtom, rá a tetejét. Így egy jóval kisebb téglalapot kapok. Belisztezem a nyújtódeszkát és újra kinyújtom, összehajtom, majd még egyszer. A harmadik hajtogatás után ujjnyi vastagra nyújtom. Pogácsaszaggatóval - én a legkisebbel, kb 2 cm átmérőjű - kiszaggatom, sötőpapíros tepsire rendezem. A tetejét megkenem felvert tojással.

sajtosan
Az első kinyújtás után megszórom reszelt sajttal, így hajtogatom össze és nyújtom ki újra, majd ezt még egyszer megismétlem (három hajtogatás). Minden összehajtogatás előtt megszórom reszelt sajttal, és a tetejére is bőven szórok, miután tojással lekentem.

magosan
A durvára vágott tökmagot beledolgozom a tésztába, nyújtom, hajtom, mint fentebb, majd kiszaggatás és tojással lekenés után szintén durvára vágott tökmaggal szórom meg.

200 fokra előmelegített sütőbe teszem és 25-30 percig sütöm.
Nehéz megvárni, míg langyosra hűl, de érdemes, a sütőből frissen kivett pogácsa ugyanis nagyon forró tud lenni.



Jó étvágyat!

2009. márc. 30.

Feladat: teljesítve

Idő: vasárnap
Idő közelebbről: vasárnap délelőtt, étteremalakítás közben
Kinti körülmények: szűrt napsütés, percenként 2 csöpp eső, ezt leszámítva kellemes
Benti körülmények: bőséges és finom reggeli után, tettrekészen
Küldetés fedőneve: vadászatra fel!

A siker érdekében egyeztettük óráinkat és egyszerű, hétköznapi - jó, hétvégi - kirándulóknak álcáztuk magunkat.
Biztos, ami biztos, Manapó térképet készített, amit a helyszínen egyeztettünk a hivatalossal. Manapóé jobb volt.



A kirándulós hátizsák útravaló vizet, hamuba sült pogácsa helyett zabpelyhes-gyömbéres kekszet és egy álcát rejtett. Meg néhány zacskót.

Rövid autóút után megérkeztünk. Feltűnésmentesen bevonultunk, még jegyet is váltottunk (széljegyzet, tavaly óta emelték a belépő árát).

Gondosan feltérképeztük a terepet. Minden irányból. És minden szögből.



Biztos, ami biztos, Manapó turistának álcázva lefényképezte a kastélyunkat is ...,



... és néhány fát ...,

a fa nőtte körül az odút vagy az odú növesztett maga köré fát?

bármilyen hihetetlen, a baloldalon lévő fura képződmények valójában egy fa gyökerei

vihar után

... és a dokumentáció hitelessége érdekében engem, álcázva ...,



... lopakodás közben (ezt még gyakorolnom kell) ...,



... és az akciót magát.


Aztán álca nélkül is, Manóval.

taktikai megbeszélés tobozgyűjtés előtt

Manót szoborral és szobrot Manó nélkül.

Hogy hívják a nénit? Mi a neve kisfiúnak, kislánynak? Brunszvik Teréz, az első magyarországi és európai kisdedóvó megalapítójának, szobra

ő tjevojtaktoj! (Trevor, a zöld traktor)

A feltűnésmentesség jegyében Manó lelkesen tobozokat gyűjtött, mindenkinek kettőt, és a zsebeibe is, meg a hátizsákba is.

hol vannak a tobozok?

elbújtak

kukucs! itt vannak!

zsákmány: két toboz

Kifele menet szerencsére nem állított meg a portás, gondolom, náthás lehetett, hogy nem érezte, amit mi.

Sikeres vadászatunk eredménye(i).

Segítsüti

Étteremalakítás ide vagy oda, ez most még ennél is fontosabb.

Nemisbéka kezdeményezésével és szervezésében, 25 lelkes gasztro-blogger édesanya részvételével licitáláshoz érkezett a SEGÍTSÜTI akció.

Licitálj Te is egy vagy több finomságra a sok közül és segítsd a
Lea Otthon babáit és édesanyáit.


Licitre fel!

Köszönöm!

Hétvégére - sárgaborsó krémleves

Az étteremalakítás tiszteletére :-), a hétvégi töltikét sűrűre hagyott, pikáns sárgaborsó krémleves vezette fel.
Ha az áztatásra szánt néhány órát, egy éjszakát nem számolom, akkor mondhatni, hamar megvan, s attól függően mennyi folyadékot teszek hozzá, alakíthatom kifejezetten sűrű, laktatóra, vagy vékonyabbra, ami elbír maga után egy friss, tavaszi töltikét is.
Ez a krémleves Manapó egyik kedvence, emellett finoman színesíti a leves palettát.

Sárgaborsó krémleves

hozzávalók

0,5 kg sárgaborsó
fél szál murok
fél szál petrezselyem
5 cm póréhagyma
1 kisebb fej hagyma
3-4 gerezd fokhagyma
alaplé - vagy pl korábbról maradt, húsoska csirkecsont és víz
tej
só, bors
1 ek olaj, lehet sült paradicsom olaja is

A sárgaborsót előző este, de legalább 2-3 órára hideg vízbe áztatom. Megszívja magát állás közben, ezért úgy töltöm rá a vizet, hogy 3-4 ujjnyira ellepje.
Másnap a fagyasztóból előveszek egy korábbi csirkemell-akcióból kissé húsosra meghagyott, csirkemell csontot.
A zöldségeket megpucolom, nagyobbra kockázom-karikázom, a sárgaborsót leszűröm.
Felmelegítem az olajat, ráteszem a zöldségeket és nagy lángon 3-4 percig pirítom, állandó kevergetés mellett. Ezután ráteszem az alaposan lecsepegtetett sárgaborsót, párszor átforgatom, a zöldségek közé teszem a csirkecsontot és felöntöm vízzel (levescsont híján alaplével). Sózom, megszórom, bőven, frissen reszelt borssal. Annyi levet öntök az edénybe, hogy egy ujjnyira lepje el a zöldségeket. Nagy lángon tartom, amíg elkezd főni, utánna lehúzom a tüzet és fedő alatt, kis lángon nagyjából bő fél órát főzöm.
Amíg a levesem fő, elkészítem a levesbetétként szolgáló pirított kenyérkockákat. Ehhez egy száraz serpenyőt a tűzhelyre teszek, s amíg forrósodik vékonyra szelt kenyeret felkockázok. A kenyérkockákat a serpenyőbe teszem és rázogatva-dobálva néhány perc alatt minden oldalon jól átpirítom. A serpenyőből egy alig nedves szűrőbe borítom a kenyérkockákat, így a keletkezett morzsák kihullanak, illetve a szűrő alig nedvessége megfogja és nem lesz tőlük égett íze a pirított kockáknak, amiket azonmód vissza is teszek a még serpenyőbe. Egy kis vajat dobok a kenyérkockák közé a forró serpenyőbe, és gyors mozdulatokkal rázva-dobálva minden kenyérkockát beleforgatok.
Mivel az összes fokhagymát elültettük a kiskertbe és reggel a zöldségesnél elfelejtettem venni, a forró vajas kenyérkockákat fokhagyma granulátummal szórom meg és párszor összerázom, hogy minden kockára jusson.
A puhára főtt zöldségek közül kiemelem az itt-ott húsos csirkecsontot, a zöldségeket pedig merülő mixerrel pürésítem. Kívánság szerinti sűrűségűre felöntöm, ennyi zöldséghez kb egy bő dl tejet teszek, a többi alaplé vagy víz. Megkóstolom, ha kell utánnaízesítem, felforrósítom, de már nem főzöm.
Tudni kell, a leves állás-hűlés közben besűrűsödik, ezért, ha nem azonnal kerül asztalra, lehet kicsit hígabbra készíteni.
Érdemes fedő alatt vagy nagyon gyakran kevergetve hűteni, hogy ne bőrösödjön a teteje.
A csontról leszedegetem a húst és forró, habzó vajon fél percig megfuttatom, picit megpirítom.
A levest tányérba szedem, és pirított kenyérkockával, csirkehusival megszórva tálalom. Kívánság szerint chilivel csípősítjük.



Jó étvágyat!

2009. márc. 29.

Hétvégére - töltike

Mint korábban, már az étteremalakítás megemlítésénél is írtam, a töltike, tudtommal, ebben a formájában erdélyi specialitás.
A legigazibb töltikét zsenge szőlőlevélbe töltik, de elég igazi akkor is, ha karalábé levélbe vagy matrilapuba csavarjuk a tölteléket és az aprójához sóskát is vágunk.
Friss martilapuhoz kicsit nehézkés lenne most hozzájutni, de karalábélevél akad bőven, ugyanis a legtöbb vásárló a zöldségesnél akkor is lecsavarja a leveleket a fejekről, ha nem kg-ra, de darabszámra árulják a karalábét. Így elegendő egy kis türelem és máris nagy zacskónyi, üde zöld levéllel távozhatunk. Ha mégsem sikerülne elegendőt összegyűjteni, próbáljunk szépen mosolyogni a zöldségesre, garantáltan meghökken, mikor közöljük, hogy nekünk csak a levele kellene, a karalábé nem.
A karalábélevél jól fagyasztható, mindössze annyit kell tenni, hogy rövid blansírozás után (lobogó vízbe tenni 2-3 percre, majd jéghideg vízzel gyorsan átöblíteni, lehűteni) egyesével leitatjuk róluk a vizet, szépen kiteregetve-kisímitva csomagoljuk a leveleket és mehet a fagyasztóba. Használat előtt kiengedjük és úgy kezeljük, mint a frissen blansírozott leveleket.

Töltike

hozzávalók

60-65 dkg darált hús (fele-fele arányban disznó- és marhahús)
8-10 dkg rizs
só, bors, félcsipet őrölt köménymag
1 gerezd fokhagyma
30-40 karalábélevél
1-2 marék sóska (nem püré, egész levél vagy laskára vágva)
1 ek rántás
víz

A karalábéleveleket megmosom, a középső vastag levélszárat elvékonyítom, majd lobogó, csipetnyire sós vízbe teszem 2-3 percre. Szűrőbe átemelem, hideg vízzel alaposan leöblítem, konyharuhára terítem, hogy kicsit leszikkadjanak.
A darált hús, rizset, fűszereket és a kinyomott fokhagymát alaposan összedolgozom. A karalábélevelekből kiválasztom az épeket, tenyérnyi méretűeket és diónyi-kétdiónyi darált hússal helyes kis töltelékeket böngyörítek. Most 21 töltelék lett.



A többi karalábélevelet és a szintén blansírozott (vagy fagyasztásból kiengedett) salátalevelet vékony laskára vágom.
Egy lábaskámba kuktaaljat teszek, ráteszek egy réteg aprót, azaz laskára vágott karalábé és sóskalevelet, majd elrendezem a töltelékeket, két sorban, közé beszórom a többi aprót.



Felöntön annyi vízzel, ami éppenhogy ellepi, megsózom, őrölt borst szórok rá és főni teszem. Amint elkezd főni, lehúzom a tüzet és mérsékelt lángon, fedő alatt 75-90 percet főzöm (ha nem lennék biztos benne, hogy megfőtt, egy töltikét kiemelek és félbevágva megnézem).
Egy ek rántást elkeverek a töltike levével és egy kis vízzel, egészen hígra. A lábas alatt felhúzom a tüzet, körbe a töltikére öntöm a rántást, és rázogatva "elkeverem". Felforrósítom, de már nem főzöm.
Tejföllel, kenyérrel tálalom.



Jó étvágyat!

Reggelire

Gondoltam, lehetőség szerint még fokozom az étteremalakítás miatt amúgy is magasra csapó izgalmakat és a hétvégi menü előtt lejegyzem a reggelire készült finomságokat :-)
Gyönyörű salátát láttam a zöldségesnél, rögtön a friss, ropogós retek és a zöldhagyma között. Fel is pakoltam egy szép fej salátát, kötés retket és újhagymát és boldog mosollyal libegtem hazafele. Hmm, a reggeli fele megvan, már csak a másik felét kell kitalálnom. Legyen mondjuk ... töltött bundáskenyér! És egy kis zöldfűszeres túrókrém.
Pikk-pakk megvan, finom és kiadós.

Töltött bundáskenyér

hozzávalók

toast kenyér, páros számú szeletben (a saját sütésűt soha nem sikerül ilyen vékonyra vágnom, ezért döntöttem a szeletelt toast kenyér mellett)
annyi szelet sonka, ahány kenyérpár van
szeletelt sajt ua., mint sonka
2-3 tojás
kevéske tej
só, bors, szerecsendió
1-2 nagyobb fej csiperke
olaj

A gombát megmosom, vékonyan felszeletelem és kevéske habzón forró vajra dobom. Szerecsendiót reszelek rá, falapáttal forgatom, hogy ne törjenek össze a szeletek, de mindenütt jól átpiruljanak a forró vajon. Félrehúzom.
A kenyérszeleteket párba állítom az egyikre rétegezek: sajt-sonka-gombaszeletek-sajt, majd ráborítom a másik kenyérszeletet, illetve készítek csak sajt-sonka-sajttal töltöttet is.



A sütőt 75-100 fokra felmelegítem, beleteszek egy nagy lapostányért és konyha papírtörlőt készítek elő.
A tojásokhoz kevéske tejet töltök, sózom, borst őrlök rá, majd villával habosra verem.
Serpenyőben olajat melegítek, mikor elég forró (villa hegyéről cseppentek bele a tojásból, ha dolgozni kezd az olaj, akkor kellő hőmérsékletű), a szendvicseket egyenként bebundázom, azaz a felvert, fűszeres tojásba teszem és két villa segítségével mindkét oldalukat jól belemártom.



Az olajba teszem és közepesnél kicsit erősebb tűznél 2-3 perc alatt a bundáskenyerek mindkét oldalát aranybarnára sütöm.



Konyhai lapátkával kiemelem az olajból, két-négyrét hajtott papírtörlővel leitatom a fölös olajat és a sütőben átforrósodott tányérra teszem, s ezt gyorsan vissza is tolom a sütőbe. Így az elsők még melegek maradnak, mire az utolsó is megsül.



Mivel maradt tegnapról egy kevéske sajtmártás (sok petrezselyemzölddel készült), készítek két sajtmártásos pirítóst is, az előzőhöz képest gombával, salátával felturbózva.
Két kenyérszeletet bőven megkenek mártással, az egyikre sonkát és vajon pirított gombaszeleteket halmozok, betakarom egy roppanós salátlevéllel majd a másik szeletet ráborítom. Ezt a szendvicset csak száraz, forró serpenyőbe teszem és mindkét felén megpirítom. A forróságtól a sajtmártás olvadni kezd, annyit viszont nem időzik a szendvics a serpenyőben, hogy a saláta is puhulni kezdjen.
Kifejezetten élmény beleharapni, az olvadó sajtmártás, a pirított, fűszeres gomba, a sonka és a frissen roppanó saláta különös harmóniába olvad össze.

A zöldfűszeres túrókrémhez egy kis doboz tejfölt sűrű szűrőbe borítok és időnként megkevergetve hagyom kicsit lecsepegni. Nagyjából 10-12 dkg túrót villával összetörök, kicsit megsózom, borsózom, apróra vágott friss zöldeket szórok rá: petrezselyemzöld, újhagyma zöldje, római kömény zöldjéből pár szálacska, snidling. Hozzákanalazom a lecsepegtetett tejfölt és összekeverem.

A töltött bundáskenyeret és a pirítóst salátalevélre rakva tálalom, mellé halmozom a túrókrémet és ropogós retket, zöldhagymát, paprikát, salátát kínálok. Manapó tejet, Manóval mézes kakukkfűteát ittunk hozzá.



Jó étvágyat!

Hétvégére

Annyira, de annyira jó lenne már igazi tavasz illatot érezni, mondjuk, több napon keresztül, mert mostanában, étteremalakítás ide vagy oda, 1-2 napig napsütés, madárcsicsergés, utánna azonban menthetetlenül eső, lehűlés, erős szél jön.
Gondoltam, becsempészek némi friss zöld ízt a hétvégi ebédünkhöz, s most nem leves, hanem főétel formájában. Így lett töltike a második fogás. Levesnek Manapó egyik nagy kedvencét, sárgaborsó krémlevest terveztem, jó sűrűre hagyva. Bár úgy éreztem, hogy a töltike befejező műveleténél kicsit megborult a kezemben a rántás, úgy tűnik mégsem, mert Manapó is, Manó is lelkesen ették, hatalmas adagot.

A töltike, amennyire tudom, ebben a formájában klasszikus erdélyi étel, errefelé viszonylag kevesen ismerik. Általában a görög szőlőlevélbe töltött mazsolás hússal azonosítják, de elég nagy az eltérés a két íz között. Míg a görögöknél a mazsolával és kifejezetten sok rizzsel, de kevés hússal készül és általában hidegen tálalják, addig az erdélyi töltikében sok hús, kevés rizs van, egyáltalán nem édes és főételként eszik.
Ha vagyunk olyan szerencsések, hogy van sok friss, zsenge szőlőlevél a konyhában, kamrában, akkor klasszikus töltikét főzhetünk. De szőlőlevél híján sem kell feladni, zsenge karalábélevélből vagy friss martilapuból is lehet böngyörgetni és az aprójához egy kis sóska kerül.
Mi töltikének ismerjük - egyrészt azért a becéző forma, mert a töltelékek aranyosan picurkák, szinte egy-két falatnyiak, szemben a töltöttkáposzta ducibb töltelékeivel, másrészt friss, tavaszi, zöld íze miatt kapta a töltike nevet.

A halványnarancsosba hajló, pikáns sárgaborsó krémleveshez színében is illet az erőteljesen zöld, üde töltike.



Jó étvágyat!

2009. márc. 28.

A postás kétszer kopog és csomagot hoz

Étteremalakítás közben, akciós árak egy áruházláncban, de mire eljutnék, a kiszemelt termékek általában már nem kaphatók. Kicsit szkeptikusan olvastam húsvéti motivumos és egyéb sütőformák, terítők, egyéb konyhai kiegészítők akciójáról. De, mint a mesében lenni szokott, jelentkezett egy jótündér. Nem üveghintón és varázspálcával, de boszisan vörös hajjal és emailben, aztán telefonált is. Levelek jöttek-mentek s én tegnap óta szorítottam azért, hogy a postás bácsink legyen oly kedves és szorgoskodva dolgozzon ma is. S lőn.

A csomagot, kedves barátnőm, Chef Viki jótündér és házitündér küldte.
Ezúton is ezer köszönet érte!

Bár nem nekem érkezett csomag, édesanya megengedte, hogy én bontsam ki.

Hűha, ezt jó alaposan becsomagolták.

Mit csinálnak a kisnyuszik?

Itt is kiscsibe, ott is kiscsibe.

Nézzük csak meg közelebbről a terítőket.

Ezek a kincsek érkeztek a csomagban. Az óriás csokitojás sem akciós nem volt, sem a kívánság listán nem szerepelt, biztosan a húsvéti nyuszi csempészte a csomagba :-)

Most már biztos, hogy idén nem marad el a Húsvét, s már órák óta azon töprengek, milyen sütik készüljenek majd a nyuszis, báránykás, macis formákban.

2009. márc. 27.

Hajnali konyhamesék ... / 2

Étteremalakítással együtt is, a mai kora reggelem mozgalmas volt. Ugyanis a csokis kesudiós, narancsos keksz receptje mellé, orvul befurakodott egy zabpelyhes keksz leírása is. És hát milyen édesanya az, aki hajnalban csak csokis kekszet süt, de rostban gazdag, egészséges(ebb) zabpelyhes-rozs- és teljeskiőrlésű liszteset nem? Na ugye? Hát így lett kétféle keksz. Meg a csokisnak amúgy is hűtő-pihenőre volt szüksége, ebbe az időbe bőven belefért a második menet.



Zabpelyhes-
gyömbéres keksz

hozzávalók

15 dkg vaj
12 dkg barna cukor
1 tojás
15 dkg zabpehely
10 dkg teljesőrlésű liszt - ebből 2 bő ek teljeskiőrlésű rozsliszt
1 kk frissen reszelt gyömbér
1 ek juharszirup (el is maradhat, én nagyon szeretem, félig-meddig önzésből tettem bele)
1/2 kk szódabikarbóna
1 csipet só

A vajat habosra keverem a cukorral, beledolgozom a tojást és a juharszirupot, majd hozzáreszelem a friss gyömbért.
Az előzetesen kimért zabpelyhet, liszteket, a szódabikarbónát és a csipetnyi sót hozzáadom a nedves keverékhez és villával összedolgozom. Természetesen lehet fakanállal is, de mióta Manapó villával csodaszép habosra és csomómentesre keverte a piskótákat, mikor még nem volt robotgépünk, tésztakeveréshez én is inkább az ágas evőeszközt részesítem előnyben.
Két nagy tepsit készítek elő, sütőpapírral, a sütőt pedig 175 fokra előmelegítem.
Két, kissé bevizezett kiskanállal csinos, diónyi golyócskákat rakosgatok egymástól nagyjából 5 cm-re. Mivel vagyok olyan szerencsés, hogy légkeveréses sütő buzgólkodik a konyhában, egyszerre két adagot tudok sütni, mindössze 12-14 perc alatt.
Kiveszem a megsült, illatozó kekszeket, pár percet hűlni hagyom, a tepsiből kiszedni úgysem tudnám, mert még nagyon puhák. Néhány perc múlva már mozgathatóak, egyesével tálcára teszem és erélyesen hessegetem az időközben felébredt és a zabpelyhes-gyömbéres kekszekhez vészes közelségbe került csenőmanókat :-) Teljesen kihűlve a kekszek megszilárdulnak és finoman ropogósak lesznek.
Hogy fémdobozban mennyi ideig állna el, sajnos nem tudom, mire az óra elütötte a delet egyetlen morzsácska sem árválkodott már a jól záródó fémdoboz alján ... biztos a doboz hibája, nem zárt elég jól :-)



Jó étvágyat!

Hajnali konyhamesék ... / 1

... avagy kekszek a kamrából (tekintettel az étteremalakításra és a lassan vége felé közeledő kenyérsütő versenyes szavazásra).

Időnként (gyakran) éjjel vagy hajnalban kap el az alkotási láz (vagy akkor van rá idő). Mármint a gasztro alkotási ihlet cuppant homlokon. Ilyenkor, ha tevékenységem viszonylag zajtalan - szeletelés, zöldség aprítás, pucolás, gyúrás -, nyugodt szívvel veszem birtokba a konyhám. Igen ám, de némelykor keverni-kavarni kell és bizony a mai modern világban kihasználom a lehetőségeket és kis konyhai robotomat csatasorba állítom. De akkor már nem nesztelen a neszezésem ... és Manó vagy Manapó felébredhet, azt meg mégsem várhatom el, hogy az én baglyoskodásom miatt ők se pihenjenek. Így hát bevonulok a kamrába robotgépestől, tálastól, hozzávalóstól és csukott ajtó mögött keverek-kavarok-hangoskodok. Tekintettel arrra, hogy a kamrában nincs konyha(kamra?!)pult, ez a művelet könnyű, ha mondjuk vajat kell cukorral habosra keverni: egyik kezemben az edényke, másikban a robotgép, mehet a zajongás. Nehezített körülmény esete forog fenn, ha pl tojásfehérjéhez kell lassan adagolni a cukrot, miközben kemény habbá keverem, tudom, hiányosság, de ilyenkor sem sikerül kinövesztenem a harmadik, negyedik kezem. Abszolút kihívást jelent, ha kanalanként szitálni szeretném a lisztet a folyamatosan kevert masszához. De hát nem is én lennék, ha nem találnám fel magam; ad-hoc kamrapult lesz a konyhai bárszékből, mindössze egy konyharuhával kell letakarnom, máris ráállíthatom a keverőtálat, s bár kissé ingatag, legalább egy fél kezem felszabadul, lisztet kanalazni és szitálni.

Pár napja játszom a kekszsütés gondolatával, s ez ma hajnalban csúcsosodott megvalósulássá. Természetesen a spájszban kevertem-kavartam, a konyhából mindössze a zabpelyhes-kesudiós és a csokis-narancsos keksz mámorító illata "hallatszott".
Először a csokis keksz tésztájával foglalkoztam, ugyanis a masszának egy óra hűtés kell, hogy kiheverje az összekeverés megpróbáltatásait. Amíg a csokis pihent, pikk-pakk összekevertem, igen, a kamrában, a zabpelyhes keksz tésztáját, s mire ennek sütésével végeztem, már vehettem is ki a csokisat, szintén sütési célzattal.
A csokis keksz receptjét Doctor Peppernél találtam, ezúton is köszönöm. Itt-ott kicsit változtattam, kivettem, beletettem, nagyon kapós lett.



Csokis keksz kesudióval, naranccsal


hozzávalók

28 dkg étcsoki
10 dkg vaj
3 tojás
18 dkg cukor
10 dkg liszt
fél tk sütőpor
csipet só
4 dkg kesudió (elbírt volna többet is, nem volt türelmem aprítani)
1 mk reszelt narancshéj (nekem cukorral eltett narancshéjam van, durván egy friss narancs héjának megfelelő mennyiség; legközelebb ebből is dupláját teszem)

Az étcsokit felolvasztom, beleteszem a kicsit összevágott vajat és simára, krémesre keverem.
A tojásokat habosra, fehérre dolgozom a cukorral, majd hozzáteszem a sütőporral elkevert lisztet, a csipet sót, a vajas-csokis krémet, a narancshéjat és a kesudiót. Összekeverem és lefedve egy órára hűtőbe teszem.
Sütőpapíros tepsit készítek, kettőt, nagyot; illetve nekem csak egy nagyméretű tepsim van, ezért még anno kitaláltam, hogy ha két sütőpapírt teszek a sütőrácsra, tökéletesen tudok rajta aprósütit készíteni (egy papír nem elég kemény, nagyon rácsos lenne az aprósüti alja).
Amíg a ler felmelegszik, 180-190 fok, két, időnként picit benedvesített kiskanál segítségével diónyi gombóckákat adagolok, egymástól tisztes távolságra (4-5 cm). Nem lapítom le őket, mert a forró sütőben önként és dalolva-illatozva elterülnek és szép, kissé szabálytalanul kerek kekszekké sülnek, 12 perc alatt. Légkeveréses sütőbe lehet egyszerre két tepsit (sütőlemezt) tenni, hamar kisül. Pár percet hűlni hagyom, aztán éles késsel alájuk nyúlok és felveszem a még meleg sütőpapírról.
Teljes kihűlés után, fémdobozban, gondolom ..., sokáig elállna ... ha maradna ... igen erősen kételkedem benne, hogy a mienké megéri az estét.



Jó étvágyat!

Szószedett:
ler - sütő

2009. márc. 26.

Mindenkor győztes - Szigetházi leveles szelet

Ez a recept Max barátom jóvoltából került a gasztro világ örökösen megújúló körforgásába. A történethez hozzátartozik, hogy Max már akkor is zajos és vastapsos közönségsikert aratott a Szigetházi leveles szelettel, amikor az étteremalakítás még láthatáron sem volt. A gasztro-bloggerek és nem bloggerek is, akik elkészítették, rendre hozzátettek, elvettek, emezt-amazt kicsit módosítottak, mondhatni, igazi népmeseként módosult, de az alapokhoz mindig hű maradt.
Következzen most egy gombás változat (így hó vége fele kicsit pénztárca kímélő is, hiszen egész combok helyett 2,5 kockára vágott csirkecomb került bele és kimaradt a sonka-kolbász páros).

Szigetházi szelet gombával

hozzávalók - 30*45 cm tepsihez

1 csomag leveles tészta
2,5 csirkecomb
1 kis doboz tejföl
2 tojás
20-24 dkg gomba
5 cm póréhagyma (lehet a világosabb zöld része is)
1 nagy alma (inkább savanykás, mint édes)
20 dkg sajt (lehet egy karakteresebb füstölt, vagy egy gyengébb, semlegesebb ízű)
1 kk vaj
só, bors, kakukkfű, pirospaprika



A gombát megmosom, nagyobbra vágom és a felforrósított vajra teszem, nagy lángon, időnként megkevergetve pirítom, majd hagyom, hogy a leve elpárologjon. Kicsit sózom, borsózom és megszórom kakukkfűvel.
A leveles tésztát 1/3-2/3 arányban elvágom. A nagyobbik részt kétszer akkorára és még egy kicsire nyújtom, azaz, hogy kétrét tudjam a tepsibe tenni és az oldalakra is maradjon 1-1,5 ujjnyi. A tepsibe zsírpapírt teszek, erre a leveles tésztát két rétegben.
Ráreszelek egy kis sajtot, majd beterítem a kockára vágott (előtte leöblített és konyhai papírtörlővel leitatott) csirkecombokkal.
Ráterítem a párolt gombát, majd rászórom a felkarikázott póréhagymát. Az almát meghámozom, és nagylyukú reszelőn a gombára reszelem, majd a maradék reszelt sajttal beborítom az eddigi rétegeket.



A tejfölt összekeverem a két tojással, fűszerezem: só, bors, leheletnyi pirospaprika, és jól meglocsolom vele a tepsibe lerakottakat. (Ha van a hűtőben 1-2 maradék tojásfehérje vagy tojássárga , akkor 1 tojás használok és a maradék fehérjét/sárgáját.)
A maradék leveles tésztát tepsiméretűnél picit nagyobbra nyújtom és ráteszem a rakottasra, majd a széleinél le-/benyomogatom. A tetejét megkenem a maradék tejfölös tojással.
Alufóliával lefedem és 200 fokra előmelegített sütőbe tolom, nagyjából 30 percre. Fél óra múlva leveszem az alufóliát és további 30 percre visszatolom, ezalatt a teteje szépen megpirul (de nem ég).
Melegen, langyosan vagy hidegen is tálalhatom, csemegeuborkával, ecetes chilipaprikával, mindenképpen finom. Langyosan, hidegen szépen szeletelhető.



Jó étvágyat!