Möbius szalag

Ezúttal leveles tésztából, édesen és sósan, és ami a legfontosabb, a gyerekek keze alól :-)
Nekem csak a sütőt kellett kezelni és a forró tepsiket kivenni. Az ízesítést - cukros-fahéjas és sajtkrémes-lenmagos - is a gyerekek találták ki.
Akár nőnapi meglepetésnek is sülhet :-), finomságok délutáni tea mellé.

Möbius szalag

hozzávalók - fahéjas, cukros

fél csomag leveles tészta
1 ek vaj, olvasztva
2 ek cukor
2 kk fahéj

a tetejére

tojás vízzel elkeverve
1 ek cukor
1 kk fahéj

hozzávalók - sajtkrémes, lenmagos

fél csomag leveles tészta
2 ek sajtkrém
egy maréknyi reszelt sajt

a tetejére

tojás vízzel elkeverve
lenmag

A sütőt 190 fokra kapcsoljuk. Két tepsibe sütőpapírt szabunk.
A leveles tésztát lisztezett munkalapon elfelezzük.
Az egyik fél csomagot félretesszük.

A cukros, fahéjas Möbius szalaghoz:
A másik fél adag tésztát vékonyra, téglalap alakúra nyújtjuk. Rövidebb oldalától indulva, a téglalap felét megkenjük az olvasztott vaj, cukor, fahéj keverékével. Ráhajtjomabb k a kenetlen felét és kicsit rányomogatjuk. A hajtott felétől indulva, derelye metszővel két cm széles csíkokat vágunk. A csíkokat maguk körül kicsit megcsavarjuk, majd nyolcas (Möbius szalag) formába hajtjuk. Sütőpapíros tepsire sorakoztatjuk. A tészták tetejét lekenjük a vízzel elkevert tojással és megszórjuk a cukor-fahéj keverékével.
190 fokon kb 10-12 percig sütjük.

A sajtkrémes, lenmagos Möbius szalaghoz:
A másik fél adag tésztát vékonyra, téglalap alakra nyújtjuk. Rövidebb oldalától indulva, a téglalap felét megkenjük a sajtkrémmel, megszórjuk a reszelt sajttal. Ráhajtjuk a kenetlen felét és kicsit rányomogatjuk. A hajtott felétől indulva, derelye metszővel két cm széles csíkokat vágunk. A csíkokat maguk körül kicsit megcsavarjuk, majd nyolcas (Möbius szalag) formába hajtjuk. Sütőpapíros tepsire sorakoztatjuk. A tészták tetejét lekenjük a vízzel elkevert tojással és megszórjuk lenmaggal.
19 fokon kb 10-12 percig sütjük.

Természetesen ez lett a világ legfinomabb délutáni sütije :-D

Jó étvágyat !

Az okos juhász kanala

A mesebeli okos juhász - miután Mátyás király meghívta ebédre a királyi palotába, de csalafinta módon, a leves mellé nem adatott neki kanalat -, frappánsan egy kenyércsücsökkel kanalazta ki a levest, aztán hamm, bekapta a kanalát is.
Bár ezek a kanalak nem kenyércsücsökből készültek, ugyanúgy hamm-bekaplak, kétfalatnyi finomságok.
A sajttal megszórt leveles tésztához jól illik a sós töltelék, de nagyszerűen működik édes falatkának is, ilyenkor a tésztára cukros diót szórok, a kanalakba pedig édes túró, diós, csokis rakomány kerül.

A szilveszter délután frissiben sült kanalakat lecsepegtetett lencsesalátával, tejfölös tojássalátával és vöröslencse krémmel tálaltam.

Remek "party falatka" (leánykori nevén bulikaja :), finom és látványos.
A kanalakat (akár sós, akár édes töltelékkel tálalom majd) megsüthetem üresen 1-2 nappal előre - ilyenkor frissiben keverem össze a rakományt -, de akár sütés előtt megpakolhatom a kanalakat, ilyenkor igyekszem úgy időzíteni, hogy frissen tudjam tálalni.

Leveles kanalak

hozzávalók
...

Töltött párnák (sós)

 
Anno a legeslegelső ilyen párnácskát Edit barátnőm magaslabdája nyomán készítettem, s nem is annyira a tölteléke fogott meg, sokkal inkább a levelestészta fonása. Nem ördöngösség, pusztán kis türelem kell a tésztacsíkok fonásához.
Azóta sokszor sütöttem, hol zöldséges-húsosan, hol csak zöldségesen töltve, szőtt-fonott és fonatlan levelestészta burokban is.

Ajánlom reggelire, uzsonnára, vacsorára, de ettük már natúran sült husi mellé köretnek.
Legutóbb tegnap került az asztalunkra, vacsorára bögre mézes teával és ma reggelire zöldhagymával, retekkel körítve.
Hamar megvan, a töltelék kedvünk és alapanyagok függvényében, ezerféle módon variálható.
A párnácskák tökéletes rejteket adnak annak a négy falat husinak, amit már senki nem tudott megenni a hétvégi ebéden, vagy a kolbászvégnek, ami ide-oda tolódik a tányéron. Ugyanakkor, az alaptöltelék (káposzta-hagyma-murok) mellett szezonális zöldségekkel remekül keverhető.

Töltött párnácskák

hozzávalók

Hétvége nehézségekkel és rózsákkal

Azt sejtettük Manapóval, hogy nem lesz könnyű dolgunk, de azt, hogy ennyire nehéz lesz, nos, nem gondoltuk volna. Pedig már rutinosnak számítunk, nem először vágtuk bugylibicskánkat hasonló fába.
Délelőtt annak rendje s módja szerint - kiadós reggeli és több bögre kávé után - hamuba sült pogácsa híján zabpelyhes keksszel és fél liternyi házi szörpből hígított ivólével felszerelkezve, útnak indultunk.
Kocsibehajtóról kiállás közben utolsó taktikai egyeztetés, hol kezdjünk, milyen útvonalon haladjunk.
Manó vidáman ücsörgött a hátsó ülésen, mit sem sejtve a rá is váró megpróbáltatások sorozatából. Igaz, akkor még mi sem gondoltuk, hogy sajna dolgavégezetlenül térünk majd haza.
Pedig a cél, amit kitűztünk magunk elé - mint utóbb kiderült naivan gondoltuk - nem volt lehetetlen: Manónak gumicsizma kintre és szandál bentre (oviba; itthon papucsban és zokniban rohangál, no meg időnként mezítláb).
Első üzlet, nagy remények, itt egy helyben mindent megveszünk, s ha esetleg nem sikerülne, akkor is az üzletsoron itt van még kettő másik, kifejezetten lábbeliárulda, ott majd biztos.

Első hely. Semmi. Írd és mondd, semmi. Kínálat, választék - siralmas.

Második hely. Egy darab gyerek gumicsizma. 32-es. Készségesnek nem mondható eladó flegmán közli, nincs, nem is volt, nem is lesz, minek, most már lassacskán tél. Nem világosítom fel, minek, hogy szeptember közepe sincs még, és az előrejelzések szerint bőven várható még őszi eső. S bármilyen meglepő, a gyerek lábára télen is kell valami, amit házon belül hordhat.

Harmadik hely. Kilátások biztatóak, egy halom gumicsizma. Közelebbről megnézve, kilátások lelombozóak. Gumicsizmák két méretben. 16-os és 31-es. Nem akarok a bizonyára sokkal tapasztaltabb gyártókkal vitába szállni, de egy 16-os lábmérettel rendelkező gyerekecske valószínüleg kevesebb vehemenciával ugrál eső utáni tócsákban, mint mondjuk egy 28-as büditalpú. De hát láttunk már újszülött babának való vízhatlan téli cipőt is ...

Negyedik hely. Kezdek lelombozódni. Manó egyelőre jól bírja. Édesanyám ezt a dinósat vegyük meg! Azt a pókembereset vegyük meg! Mondanom sem kell, gyarló ember révén nem bírok rájönni a látszólag benti cipőnek kinéző, valójában sem bentre, sem kintre nem való, rémísztő dinókkal undokul díszített lábbelik funkciójára. Bentre túl meleg. Kintre nem elég meleg, nem vízálló. Ezenfelül nem rugalmas talpú, nehezen felvehető, kívülről nagy, belméretre kicsi, ormótlan. Viszont a hős, és nálunk kevésbé szűkmarkú szülő akár 12 ezer pengő forintot is fizethet egy 21-es méretű ocsmányságért. 28-as szandál vagy gumicsizma nincs. Eladó fölényesen kioktat: szandál? most? de hiszen ősz van! Mondom, oviterembe, napközben benti viseletnek, fűtött helyiségbe, tehát edzőcipőnek álcázott, lábat izzasztó tornacsuka nem jó, sőt mamusz sem jó, mert az is túl meleg, tudom, próbáltuk.

Indulunk tovább. Szerencsére következő célpontunk viszonylag közel van, perceken belül újra túlzsúfoltnak látszó polcok között barangolunk.
Nem tudom, biztos valami speciális iskolában oktatják, hogy lehet úgy megpakolni az üzletek polcait, hogy a kintről gyanútlanul bámészkodó számára úgy tűnjön, roskadoznak az áru alatt, aztán közelebbről szemlélve napnál is világosabb legyen, hogy a kínálat siralmas.

Ötödik hely. Kétféle benti szandál, amit izgő-mozgó, rohangáló fiúgyerek lábán szívesen látnék. Aha, 25-ös, 26-os, 31-es. Hoppá! Itt van egy 29-es, igaz, hogy Manó lába valahol a 27 és 28 között mozog, de hátha ... Nem, ez túl nagy, de annyira, hogy ebből 27-es kellene ... Nézzük ... nem, 27-es nincs, a 26-osba nem fér bele a tappancs. Gumicsizma nincs. Nem is volt. Talán. Esetleg. Nézzünk be, valamikor, esetleg jövő héten, vagy azután, vagy sohanapján.

Hatodik hely. Hurrá! Kétféle gumicsizma is kelleti magát! Halleluja! 28-as méret! ... Aha, ha Manónak másfélszer ekkora lába lenne és mondjuk még egyszer ilyen széles, akkor a 28-as méretnek álcázott gumicsizma tökéletesen jó lenne rá. Nézzük, esetleg 27-es? Nem, abba egyszerűen képtelenség belepréselni a lábát. Pedig próbáljuk, felváltva Manapóval, kínlódva igyekszünk felvenni a harcot a gyerekosztályon található egyetlen, padlóhoz rögzített széktől fél méterre, üvöltő hangerőre állított TV-vel. Reménytelen. Az egyik extrém mód kicsi - megjegyzem, Manó most 27-es benti szandit és ugyanolyan méretű kinti edzőcipőt hord -, a másikba kis túlzással mindkét lába belefér.

Megyünk tovább. Bár inkább már csak vonszoljuk magunkat. Manó kijelenti, rettentő éhes. Elő a hamuba sült keksz, házi ivólé. Cammogunk. Próbálunk lelkesedni, hogy Manó is lelkesedjen. Fáradt. Felváltva gyűri szájába a kekszet és az ujját, közben rongyizik. Kellene nekünk is egy ilyen gondűző, megnyugtató csodarongyi. Vizionálok egyet, pontosabban kettőt. Az egyik gumicsizma alakot ölt és tökéletesen illik Manó lábára, a másik rongyinak határozottan benti szandál formája van.

Kilenc üzletben jártunk. Volt köztük nagybevásárlós cipős részlegének álcázott valami, volt kifejezetten cipőüzlet, volt gyerekcipőbolt, volt márkás cipőárulda, még márkásabb gyerekruha- és cipőüzlet, és utolsó kétségbeesésünkben volt kínai ruha-cipőüzlet is.
Nem részletezem tovább. Nyakig kekszmorzsásan, fáradtan, kiábrándultan, mint vert sereg kullogtunk haza. Gumicsizma és benti használatra alkalmas szandál nélkül. Ábrándok, vágyak, remények szertefoszlottak.

Kicsit nyűgös ebéd után mindhárman szundizni dőltünk, én a magam részéről cipőmenyországban jártam ...
Uzsonnára almás és diós leveles tészta rózsák voltak, ezekre Maimoninál bukkantam. Legyen valami jó is a napban :)




Almás, diós tésztarózsák

hozzávalók

1 tekercs/adag leveles tészta - 30 dkg
2 közepes alma
2 bő maréknyi dió
némi cukor
2-3 ek méz
porcukor

Az almákat megmosom, egészen vékony cikkekre vágom. Ezt lehet úgy is, hogy felezem, magházát kiszedem és cikkezem, lehet úgy is, hogy az egész almából vágok, kinek hogy könnyebb. Nem tévedés, a gyümölcsöket nem hámozom.
Az almacikkeket edénybe teszem, annyi vizet öntök rá, ami épp ellepi, majd főni teszem. Forrástól egy percet számolok, majd a lábast félrehúzom és fedő alatt fél-egy percig pihentetem. Az almát leszűröm - levét felfogom, finom magában is, de teába vagy gyümölcslevesbe is felhasználhatom - majd két réteg konyhai barátnő között (értsd: szilvia :) kicsit leszikkasztom.


A diót ledarálom és némi cukorral összekeverem.
A mézet jó folyósra melegítem.

A leveles tésztát lisztezett lapíton vékonyra nyújtom, majd pizzavágóval (éles késsel) nagyjából 2-2,5 ujjnyi széles csíkokra vágom.

Tipp & trükk :) Nekem általában gondot okoz, hogy a megkezdett vágást szép vízszintesen fejezzem be, vagy a padláson, vagy a pincében kötök ki, azaz általában akaratlanul felfele vagy lefele viszem a kést, ezáltal nem lesz egyenletesen széles a vágott csík. Jó megoldás a "szamárvezető" :), tészta esetében ehhez a laskanyújtót használom. Széltében a tésztára fektetem, és a sodrófa mentén vágom kívánt méretre az immár egyenletesen széles csíkokat.


A tésztacsíkokat megkenem az olvadt mézzel, megszórom a diós-cukros keverékkel és szépen elteregetem rajtuk a leitatott almacikkeket. Másik verzió (eredeti), hogy a mézes leveles tésztára csak almacikkeket teszek, héjával "felfele", azaz úgy, ahogy a fenti kép mutatja.
A diós tésztacsíkokra 3 szeletke almát tettem, míg a csak almás csíkra 6 cikk alma került.
A tésztacsíkok két végét üresen hagyom, ide nem kerül sem darált dió, sem alma.
A megpakolt csíkokat feltekerem, a végét aláhajtom, sütőpapírral bélelt tepsire ültetem, az almás-diós rózsák alját kicsit összenyomom, remélem, így szebben fogja kiadni a rózsa formát.
Forró (200 fok) sütőbe tolom és nagyjából 20-25 percig sütöm.
A lerből kivett illatos sütiket azon melegében porcukorral meghintem, majd néhány perc pihentetés után falapát segítségével felszedem a sütőpapírról és rácsra téve hűtöm ehetőre.

A csak almás rózsák belseje, a párolt almának köszönhetően, krémes. Nekem így ízlett a legjobban, de Manapónak jobban tetszett az almás-diós (itt a dió még felszív valamennyit a leszikkasztott almacikkek nedvességéből, a végeredmény kevésbé krémes belül), míg Manó az alma nélküli, diós rózsákat kapkodta a tálról.


Az elkészítésben a legnagyobb "macera" az almák vékonyra cikkezése és leszárítása, de ezzel együtt is az előkészület maximum 10 perc, a sütést is beleszámolva alig több, mint fél óra.
Ahogy Maimoni is javasolta, három embernél többre számolva, érdemes dupla adagot készíteni. Hidegen és másnap is nagyon kelendő, szemnek kellemes látvány, pocaknak ízletes finomság.

Jó étvágyat !

Saláta-sóska leves "de luxe"

Friss, hars, üde, ezer arcú, naponta kilónyit meg lehet enni belőlük. Na, mi az?
:)
Sóska és fejes saláta :)

Egyszerűen odavagyok értük. Külön-külön, együtt is. Leves, főzelék, levesbetét, vegyes salátához, főétel, köret, savanyúság, nyersen falatozni - mind kedvenceim.
Képes vagyok saláta levest enni s utánna sóska főzeléket, vagy salátás sóska levest s utánna rakott/sült salátát. Akár egy héten keresztül.
Kiscsaládom osztja lelkesedésem, igaz Manó főleg a sóskát és leginkább nyersen csemegézi, de fél felnőtt maréknyinál alább nem adja.

A hagyományos saláta leves nem nyerte el tetszését, ezért tavaly beújítottam és lett saláta krémleves pirított mandulával , ezt szívesen kanalazta, a krémleveseket amúgy is szereti.

Néhány hete - mióta nemcsak a zöldségesnél tudok salátát venni, de a kiskertben is szépre nőttek már, és a sóska is bőven ontja savanykás leveleit - egymást érik a saláta-sóska levesek. Mindegyik kicsit más, de közös bennük, hogy mindben van fokhagyma, valamennyi tej, és sok-sok saláta, meg sóska, meg a kettő együtt.
Ez itt most a saláta-sóska leves "de luxe" nevet kapta :)
Merthogy van benne más zöldség és némi darált hús is az alap összetevők mellett.
Egyszerűen finom! És nem lehet abbahagyni!



Saláta-sóska leves "de luxe"

hozzávalók

1 nagy, tömött vagy 2 kisebb fej fejes saláta
nagyjából feleennyi sóska - ha savanykásabbra szeretném, akkor fele-fele arányban
1-2 szál murok
1 szál petrezselyem
sok-sok fokhagyma :) - 5-6 nagyobb gerezd
~ 10-12 dkg darált hús
6-7 ek rizs
kisujjnyi margarin (2-3 dkg)
tej
só, bors

A salátát levelekre szedem és a sóskával együtt alaposan lemosom. Mivel földes, homokos és nem szeretjük, ha rocog a fogunk alatt, mea culpa, langyos folyó víz alatt mosom.
A murkot, petrezselymet, fokhagymát megpucolom, előbbi kettőt julienre - hosszában kb 2,5 ujjnyi darabokra, a darabokat vékony szeletekre, a szeleteket vékony csíkokra - vágom.
A margarint fazékba teszem, ahogy habzani kezd, ráteszem a darált húst és alaposan elkeverve morzsásítom. *
* Tipp :) - Nem muszáj darált hússal készíteni. Ennek híján a leves íze dúsítható bármilyen levescsonttal, jól áll neki :) csirke- vagy karajcsont is. Ilyenkor az első lépés kimarad. A habzó margarinra a rizset szórom, átforgatom és felöntöm. Beleteszem a levescsontot. Innetől u.a.

Rászórom a rizset (nem kell beáztatni előtte), elkeverem, majd felöntöm nagyjából annyi vízzel, hogy 3-4 ujjnyira ellepje. Só, frissen őrölt bors, belenyomom a fokhagymát is. 8-10 percig főzöm, fedő alatt.
Beleszórom a csíkokra vágott murkot, petrezselymet és nagyjából további két percet főzöm.
Ezalatt a fejes saláta és a sóska leveleit laskára vágom. Nem túl vékonyan, de nem is elnagyolva.
A levesbe teszem a laskára vágott leveleket, átkeverem és felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje.
Tulajdonképpen már alig főzöm, a kerámialapos tűzhelyt lekapcsolom, a maradék hő elég, hogy felforrjon a leves és kettőt lobbanjon.
Felöntöm tejjel, ennek mennyisége a leves tervezett sűrűségétől is függ. Elkeverem, hagyom a tejjel is felforrósodni, de már semmiképp nem főzöm (a tej kicsapódna).
Félrehúzom a tűzről, megkóstolom, ha kell, utánnafűszerezem; általában sóznom kell, a tej édesíti a levest.
Tálalom.
Jóízűen megesszük.
Estig rájárunk a tűzhelyen félrehúzott fazékra.
Este szomorúan elmosogatom az üres fazekat.
Újfent megállapítom, soha rosszabbat :)


Nem akarok én senkit meggyőzni arról, hogy a saláta és/vagy sóska leves igenis rettentő finom :) Csak mondom-mutatom, van más megoldás is a menzán főzött, általában túlrántott/habart, szalonnapörccel tálalt, agyonfőzött "leveshez" képest.
Azt már nem is fejtegetem, hogy mivel a salátát, sóskát gyakorlatilag alig főzöm, rengeteg tápanyag, vitamon és egyéb hasznos és finom összetevője benne marad :)
Érdemes kipróbálni.
Kár lenne kihagyni.
Nem lehet megunni :)

Gyors & könnyű - Fél óra alatt se. Finom. Tavaszi. Egészséges. Gyors. Könnyű. Megkockáztatom, még olcsó is.


Jó étvágyat !

Mindenkor győztes - Szigetházi leveles szelet

Ez a recept Max barátom jóvoltából került a gasztro világ örökösen megújúló körforgásába. A történethez hozzátartozik, hogy Max már akkor is zajos és vastapsos közönségsikert aratott a Szigetházi leveles szelettel, amikor az étteremalakítás még láthatáron sem volt. A gasztro-bloggerek és nem bloggerek is, akik elkészítették, rendre hozzátettek, elvettek, emezt-amazt kicsit módosítottak, mondhatni, igazi népmeseként módosult, de az alapokhoz mindig hű maradt.
Következzen most egy gombás változat (így hó vége fele kicsit pénztárca kímélő is, hiszen egész combok helyett 2,5 kockára vágott csirkecomb került bele és kimaradt a sonka-kolbász páros).

Szigetházi szelet gombával

hozzávalók - 30*45 cm tepsihez

1 csomag leveles tészta
2,5 csirkecomb
1 kis doboz tejföl
2 tojás
20-24 dkg gomba
5 cm póréhagyma (lehet a világosabb zöld része is)
1 nagy alma (inkább savanykás, mint édes)
20 dkg sajt (lehet egy karakteresebb füstölt, vagy egy gyengébb, semlegesebb ízű)
1 kk vaj
só, bors, kakukkfű, pirospaprika



A gombát megmosom, nagyobbra vágom és a felforrósított vajra teszem, nagy lángon, időnként megkevergetve pirítom, majd hagyom, hogy a leve elpárologjon. Kicsit sózom, borsózom és megszórom kakukkfűvel.
A leveles tésztát 1/3-2/3 arányban elvágom. A nagyobbik részt kétszer akkorára és még egy kicsire nyújtom, azaz, hogy kétrét tudjam a tepsibe tenni és az oldalakra is maradjon 1-1,5 ujjnyi. A tepsibe zsírpapírt teszek, erre a leveles tésztát két rétegben.
Ráreszelek egy kis sajtot, majd beterítem a kockára vágott (előtte leöblített és konyhai papírtörlővel leitatott) csirkecombokkal.
Ráterítem a párolt gombát, majd rászórom a felkarikázott póréhagymát. Az almát meghámozom, és nagylyukú reszelőn a gombára reszelem, majd a maradék reszelt sajttal beborítom az eddigi rétegeket.



A tejfölt összekeverem a két tojással, fűszerezem: só, bors, leheletnyi pirospaprika, és jól meglocsolom vele a tepsibe lerakottakat. (Ha van a hűtőben 1-2 maradék tojásfehérje vagy tojássárga , akkor 1 tojás használok és a maradék fehérjét/sárgáját.)
A maradék leveles tésztát tepsiméretűnél picit nagyobbra nyújtom és ráteszem a rakottasra, majd a széleinél le-/benyomogatom. A tetejét megkenem a maradék tejfölös tojással.
Alufóliával lefedem és 200 fokra előmelegített sütőbe tolom, nagyjából 30 percre. Fél óra múlva leveszem az alufóliát és további 30 percre visszatolom, ezalatt a teteje szépen megpirul (de nem ég).
Melegen, langyosan vagy hidegen is tálalhatom, csemegeuborkával, ecetes chilipaprikával, mindenképpen finom. Langyosan, hidegen szépen szeletelhető.



Jó étvágyat!

Krémleves túrókrémmel

Mielőtt bárki elborzadna, nem, nem egyszerre kanalaztuk a krémlevest és a túrókrémet. Viszont egy menüben voltak, mégpedig a zöldséges, mogyorós karaj előtt és után. Étteremalakítás közben (hogy a miner robotja is idetaláljon) lehet találgatni, milyen sorrendben :-)

Póréhagymás krumplikrémleves

hozzávalók

2 szép szál póréhagyma
kb 40 dkg krumpli
egy szál murok
egy soványka petrezselyem
alaplé
tej
vaj vagy margarin
só, bors

levesbetétek

chilis olaj
fokhagymás-vajas pirított kiflikarikák

A pórét felkarikázom, a zöld részéből csak a világoszöldet használom.
A krumplit, murkot és petrezselymet szintén felaprítom, nem szükségszerűen mm-nyire egyforma darabokra.
A vajat megolvasztom, ráteszem a póréhagymát és közepes lángon aranyszínűre pirítom, majd rádobom a murkot, petrezselymet és 1-2 percet ezekkel együtt kevergetem.
Beleteszem a krumplit és felöntöm annyi alaplével, ami éppen ellepi. Fűszerezem. Felveszem a lángot, amíg elkezd forrni, majd fedő alatt, kis lángon készre főzöm.
Mikor a zöldségek puhák, félrehúzom az edényt a tűzről, kézimixerrel pépesítem (természetesen át lehet kanalazni mixerbe is). Visszateszem a tűzre és ízlés szerint tejjel és vagy alaplével hígitom megfelelő sűrűségűre. Én egy kevés alaplevet és viszonylag sok tejet adtam hozzá, és kifejezetten sűrűre hagytam.

A leves kész, jöhetnek a levesbetétek.
Hogy pikánsabb legyen, de Manó is tudjon enni belőle, külön készítem a chilis olajat (nem a levesbe főzöm a chilit).
Ehhez 1 kis chilipaprikát kimagozom, apróra vágom. Kis serpenyőben fél evőkanálnyi olajat melegítek, mikor forró, félrehúzom a tűzről, beleszórom a chilipaprikát és egy percig kevergetem, majd egy kis tálkába áttöltöm (hogy a chili meg ne égjen a forró serpenyőben).
A fokhagymás-vajas kiflikarikákhoz felkarikázom a péksütit, száraz serpenyőben, rázogatva-dobálva megpirítom, majd egy szűrőbe borítom. Így a vágás, pirítás során keletkezett morzsák szépen kiszórodnak és csak az ép kiflikarikák maradnak. 3 duci gerezd fokhagymát késlappal szétnyomom, 2 evőkanálnyi forró vajra dobom, fél percig együtt pirítom, majd hozzáteszem a kiflikarikákat és nagy lángon jópárszor átforgatom, hogy minden darabot bevonjon az illatos fokhagymás vaj.



A desszert amolyan menekülő opció, amikor ennénk valami finomat, ami krémes, gyorsan megvan és nem túl édes.
Ezt a mostanit Manapó és Manó együtt keverték, amíg én a lekváros-diós leveles tészta böngyörgetését befejeztem. Mert Manó abban is segített ám, de még milyen lelkesedéssel! Csak úgy úszott a konyha a lisztben :-)

Őszibarackos túrókrém

hozzávalók

25 dkg mascarpone
25 dkg túró
1,5 dl habtejszín (vagy tasakos tejszínhabpor és 1,5 dl tej)
őszibarack lekvár és befőtt ízlés szerint
reszelt narancshéj (mivel csak én szeretem, utólag szórtam a kitálalt krémre)

A mascarponet és a túrót összedolgozzuk, hozzátesszük, ízlés szerint, a lekvárt, nagyvonalakban beleforgatjuk a befőtt feldarabolt gyümölcsét.
A tejszínhabot (vagy port és tejet) kemény habbá verjük és laza mozdulatokkal ezt is a krémhez keverjük.
Kis időre hűtőbe tesszük.



A sütihez a felengedett leveles tésztát vékonyra nyújtom, köröket szaggattok. A nagyobb körök felébe sütőlekvárt teszek, a tészta szélét megkenem felvert tojással (vagy csak tojásfehérjével, ha maradt a majonézhez használt tojásból), ráhajtom a szabad tésztarészt és villával összenyomkodom a széleket. A kisebb tésztakörök közepére sütőlekvárt teszek, a tészta szélét körben megkenem felvert tojással és egy másik kisebb körrel lefedem, villával összenyomogatom a tésztaszéleket. A tésztacsomagok tetejét megkenem felvert tojással és bőségesen megszórom durvára darabolt dióval. Forró (200 fok, légkev.) sütőbe teszem és nagyjából 15 perc alatt készre sütöm.

A póréhagymás krumplikrémlevessel és őszibarackos túrókrémmel, valamint lekváros-diós leveles sütivel körített zöldséges-mogyorós karaj quartett tökéletes hétvégi menüt alkotott.

Jó étvágyat!

Szószedett:

murok - sárgarépa

petrezselyem - a zöldség fehér gyökere

Csak úgy

Szent Valentin emlékére nevenapján világszerte megajándékozzák szeretteiket az emberek a szerelmesek napján. Valentin kultusza a II. századra vezethető vissza, ekkor élt Valentin. A legelterjedtebb történet szerint, Valentin, keresztény hite miatt, II. Claudius börtönében sínylődött, s a börtönőr leányának visszaadta a látását. Mielőtt 270. február 14-én kivégezték, a leánynak egy üzenetet küldött: "A Te Valentinod." Így vált ez az üzenet világszerte is ismertté.
A Valentin-napi szokások az ősi pogány templomi áldási ceremóniákból alakultak ki. 496-ban Gelasius pápa rendelte el, hogy Szent Valentin napját február14-én ünnepeljék. Az angolok már 1446-ban ünnepelték ezt a napot. Az 1700-as években divatossá váltak a Valentin-verseskötetek. A XIX. században már üdvözlőkártyákat is küldtek egymásnak az emberek ezen a napon. Magyarországon 1990-ben éledt fel e nap megünneplése.

Manapóval nem szoktunk különösebben készülődni a Valentin napra. Az év napjainak igen jelentős többségében, ha nem is méterekkel lebegve a föld fölött, de mindenképp némi rózsaszínű felhőzuhatag között élünk. Hogy lehetne mindezt egyetlen napba belesűríteni? Hogy vannak elvétve "volt ennél jobb is" jelzővel illetett napjaink? Természetesen. Hiszen időnként át kell élnünk egy-egy zivatart, hogy teljes fényében, melegségében érezzük a simogató napsütést.
S bár nem készülünk, valahogy mindig varázsolódik egy szál gyönyörűszép virág, s kis apró figyelmesség.



Gesztenyés félholdak és lekváros-diós szívecskék

hozzávalók

40 dkg leveles tészta
25 dkg gesztenyepüré
2 ek rum (sütőrum)
1 bő ek cukor
1 ek víz

sütésálló lekvár
nagy szemcsés cukor
durvára vágott dió, mandula

1 tojás
1 kk tejszín

A rumból, cukorból és vízből cukorszirupot főzök, ezzel összedolgozom az áttört gesztenyemasszát.
Lisztezett lapítón a leveles tészta kétharmadát egészen vékonyra nyújtom, amolyan át lehet látni rajta vékonyságúra. Egy 8 cm átmérőjű, kerek tésztaszaggatóval csinos korongokat vágok belőle. A gesztenyemasszából kiskanálnyi halmocskákat teszek a tésztakorongok egyik felére. A szélét félkörben megkenem a tejszínnel kissé felvert tojással és ráhajtom a korong üres felét. Villával körben összenyomogatom a tésztalapok széleit.



A maradék egyharmad tésztát szintén papírvékonyra nyújtom, majd szív alakú sütiformával páros számú szívecskét szaggatok. Sütésálló lekvárból 1 mknyit halmozok a szívecskék közepére, ujjal vagy kanál hátával kicsit ellapítom a lekvárt. A tészta szélét körben megkenem a tejszínes tojással, majd egy másik, üres szívecskével letakarom és derelyemetszővel körbehúzom, hogy a két levelestészta lap összeragadjon.
A félholakat és a szívecskéket sütőpapíros tepsire sorakoztatom, tetejüket megkenem a tejszínes tojással, majd a szívecskék tetejét megszórom a nagy szemcsés cukor és durvára vágott dió (mandula) keverékével.



Előmelegített, forró (200 fok légkev) sütőbe tolom; a félholdakat nagyjából 15-20 perc múlva veszem ki, a szívecskéket 12-14 perc után.



Jó étvágyat!

Mikor kicsi a lapító - marcipános-diós kiflik

Ezekhez az apró, vajas-leveles tésztás kiflicskékhez kissé 'garffykásítottam' az eredeti receptet, ugyanis a mandulás zacskóban egy sütéshez is szűkösen volt meg a 12 dkg, s bárhogy törtem a fejem, nem tudtam nagyjából 8 dknyiból a kétszeresét varázsolni. A mandulasokszorosító gépünk pedig épp most mondta fel a szolgálatot, úgyhogy kreatívkodtam. Így születtek a marcipános-diós kiflik. Két nap, egy-egy adag, a vasárnapi sütésből sikerült négy darabot hétfőre átmenteni.
A mostani két sütéshez készen kapható, fagyasztott leveles tésztát használtam, mea culpa, úgy gondoltam, inkább Manóval és Manapóval töltöm azt az időt, amit a házikészítésű vajas-leveles tészta hajtogatására-nyújtására szánnék. De ígérem, lesz még szőlő, lágy kenyér és házi vajas-leveles tészta is.

Marcipános-diós kiflik

hozzávalók

50 dkg leveles tészta
25 dkg marcipánmassza
6 dkg kekszmorzsa (vagy 10 dkg kekszmorzsa és nincs a töltelékben dió)
4 dkg dió, darálva
1 ek sütőrum
1 púpozott ek porcukor
2 ek méz

1 tojás
~ 8 dkg dió, durvára vágva (vagy mandula)

A kiengedett leveles tésztát egészen vékonyra nyújtom, téglalap alakúra formázva. Éles késsel háromszögekre vágom, ha túl széles a tészta, akkor előbb hosszában ketté és aztán háromszögekre.

legközelebb egyenest a konyhapulton nyújtom majd, vagy szépen megkérem Manapót, vadásszon egy nagyobb lapítót



A marcipánmasszát a kekszmorzsával és darált dióval, a sütőrummal és a porcukorral összegyúrom, rúddá formázom, szemmértékkel elosztom annyifelé, ahány tésztaháromszögem van, majd éles késsel felvágom és pici rudakká sodrom.



A tésztaháromszögek hosszabik végébe egy-egy marcipánrudacskát teszek és felsodrom, majd kifli alakban kicsit meghajtom.
Sütőpapíros tepsire sorakoztatom, a tetejüket megkenem a felvert tojással és megszórom a durvára vágott dióval (vagy mandulával).



Előmelegített sütőbe teszem (190 fok, légkev.), két perc múlva visszaveszem a sütő hőmérsékletét 160 fokra és 22-25 perc alatt halvány aranybarnára sütöm a kifliket.
Még forrón megszórom porcukorral és türelmetlenül várom-várjuk, hogy ehetőre hűljenek.



Jó étvágyat!

Manó pillanatok - virslis kiflik a főszakácstól

Anya egy hete itthonról dolgozik, "home office".
Jó ez, mert nem kell utazással, dugókkal vesződni, az autó is kevesebbet eszik a kisboltig és vissza.
Rossz ez, mert kicsit tudathasadásos lettem, ugyanis Manó is itthon van velem. És hát anyának dolgozni kell, mert sajnos a főnök bácsi megharagszik, ha nem készülnek el a dolgok határidőre, de ugyanakkor Manó is igényt tart anyára - tegyük hozzá teljes joggal.

Tehát reggel, napközben, délután lopunk egy kis időt, 10-20 perceket, ebéd vagy kávészünet címén, és kicsit kiszaladunk megnézni, hogy sarki a nagy teherautó is dolgozik-e vagy már hazajött, köszönni a szomszéd kutyának.

Ma este viszont birtokba vettük a konyhát, Manó, mint főszakács, anya, mint kukta, apa pedig megörökítette a Manó féle virslis kiflik megalkotását.

mivel is kezdjük?


Virslis kiflik Manóval

leveles tészta

virsli

mustár

tojás

liszt

egyebek:

fa kisasztal, mert a sámli túl alacsony, anya köténye

& a legeslegfontosabb, lelkes és segítőkész Manó :-)

A leveles tésztát lisztezett lapítón kinyújtom. Ha túl szélesre sikeredik, hosszában elfelezem, majd igyekszem háromszögekre vágni.
Minden háromszögre nyomok egy kis mustárt (többet, ki hogy szereti, ne legyen túl sok, mert kifolyik, odasül).

a tészta háromszögeket először tüzetesen megvizsgáljuk,
azután mustárt nyomunk rá a tubusból

A virsli darabokat a háromszögek szélesebb oldalához teszem, feltekerem.




Manó gondosan ellenőrzi, vajon minden kiflicske megfelel-e az előírt szabványoknak

szépek a virlis kiflik, főszakács-ellenőr Manó is elégedett

Tepsibe rendezem, tetejét egy kicsit felvert tojással megkenem.

kukucs, mi van a tarka bocis tálkában?

látod, édesanyám, lehúzzuk a fölösleget az ecsetről

azután a tojásos ecsettel befestjük a kifliket, így ni

200-220 fokra előmelegített, forró sütőbe tolom és nagyjából 20-25 percig sütöm.



És még finom is lett :-)

Születésnapi finomságok

Nos hát, ezek a finomságok kerültek a terülj-asztalkámra Manó második születésnapján és keresztelőjén.


Padlizsánkrém

Mivel nagy adagot készítettem és fagyasztott vinettével dolgoztam, előző este elővettem a mélyhűtőből két 40 dkg-s adagot. Ezek reggelre szépen kiolvadtak. Természetesen lehet frissen sütött padlizsánból is (előkészítés-sütés-továbbdolgozás a fenti linken).

Egy tálba majonézt kevertem (tojássárga, amihez a tojást kicsit korábban kivettem a hűtőből, hogy szoba hőmérsékletű legyen, kanálkányi mustár, olaj egész vékonyan csorgatva, közben folyamatosan keverem, nehogy összeugorjon), hozzátettem a két csomag vinettét (azt a levet is, amit fagyasztás-engedés során enged, nem sok), a reszelő legkisebb fokán belereszeltem egy kevéske hagymát (kis fej kb negyede), ízesítésnek só, bors, fokhagyma*, picike citromlé (ha nincs, ecet is megteszi, de citromlével az igazi). Jól összekevertem, megkóstoltam, hűtőbe tettem, hogy összeérjenek az ízek, egy óra múlva ismét megkóstoltam, picit utánna ízesítettem még kis mustárral és borssal.




Karfiolkrém

Egy szép fej karfiolt rózsáira szedek, nagyon kevéske víz-vaj keverékén, kis lángon, fedő alatt megpárolom. A vajat (margarin) nem szabad sajnálni, nem lesz zsíros, nehéz tőle, de kellemesen pikáns ízt kap, mintha csak sós vízben párolnám. Időnként bekukkantok a fedő alá, ha kell, mind a vizet, mind a vajat pótolom. Hagyom kihűlni. Ha jól adagolom, akkor alig-alig marad lé a karfiol alatt, ezt is hozzáteszem. A vinettétől megmaradt hagymából alig gondolatnyit reszelek bele, mehet 2-3 gerezd összezúzott fokhagyma*, egy natúr tömlős krémsajt, só, bors, gondolatnyi pirospaprika, hogy ne legyen olyan sápadt. Kézimixerrel jól összedolgozom. Pár órára, de akár egész éjszakára is, mehet a hűtőbe, hogy az ízei összeérjenek.


Körözöttel töltött paprika

Juhtúró, túró, pirospaprika, tejföl, margarin, bors, őrölt köménymag keverékéből körözöttet készítek. Én nem szoktam krumplinyomón kétszer is áttörni a túrót, egyszerű kézimixerrel dolgozom, hamar megvan és szépen egyenletesre lehet keverni, az itt-ott előforduló pici túródarabok izgalmassá teszik.

Apróbb és egyenes, nem túl kövér tv paprikát válogattam, megmostam, kicsumáztam, a magokat kiveregettem, és a paprikák üres belsejét megtöltöttem a körözöttel. Bevallom, egy frissen felbontott, vékony, kínai pálcika segítségével tudtam a körözöttet bepréselni a paprika aljába (a hegyéhez), de sikerült. Folpackba csavarva hűtőbe tettem, tálalás előtt vékony, recés késsel, ferdén kb egy centis karikákra vágtam és tányérra sorakoztattam.

Természetesen lehet a körözöttet, mint nemrég olvastam, sörrel, több fűszerrel bolondítani, viszont nálunk gyerekek is voltak és semmiképpen nem akartam megkockáztatni, hogy valaki is fura állapotba kerüljön néhány falat körözöttes paprikától.


Virslis, sonkás-sajtos kifli

Leveles tészta (készen vásárolt, mert van ugyan kipróbált és finom leveles tészta receptem, de nem volt időm-energiám külön elkészíteni, a korábban gyúrt-hajtogatott és lefagyasztott adagokat pedig egy csalafinta csenőmanó valamilyen útón-módon kicsempészte a mélyhűtőből). Szóval leveles tészta (2 rúd fanny nagynéni féle), virsli, sonka, sajt, mustár, tojássárga.

Ez valóban nagyon egyszerű és hamar megvan. A fanni nagynéni féle leveles tésztát nyújtnai sem kell és a sütőpapír, amibe csomagolják egyszerűen újrahasznosítható, nem lapítón dolgoztam, de a kitekert tészta sütőpapírján. A kiterített tésztát egyszer hosszában ketté (fanni nagynéni féle tésztából egy lap túl széles, ezért osztom hosszában is ketté), majd a kapott két darabot kisebb háromszögekre vágom. Éles és láng fölött melegített késsel dolgozva, süléskor a tészta "levelei" szépen látszanak. A háromszögekre egyenként mustárt teszek és mehet is a töltelék, virsli, sonka és/vagy sajt.



A kis háromszögeket feltekerem, sütőpapíros tepsibe teszem, tetejét tojássárgával megkenem



Előmelegített, kb 200 fokos (légkev) sütőbe teszem, míg a teteje szépen megpirul.




Halas csiga

Ennek az eredetijét Maxnál olvastam, szerzőtársa, Pannicica konyhájából származik a finomság. Nálunk, több sütésen keresztül, némileg módosult, az egyelőre végső változat így készül. Most nagyobb adagot sütöttem, ha nekiállok min két lapnyit készítek, azaz: két fanni nagynéni leveles tészta laphoz három kis halkonzervet (olajos, paradicsomos, egy chilis, ez vagy olajos vagy paradicsomos) lecsöpögtetek, figyelek, hogy a chilisből a paprika ne kerüljön a hal közé. Hozzáteszek egy tömlős natúr krémsajtot, fél maréknyi reszelt sajtot (nem karakteres ízűt, hogy ne nyomja el a hal ízét), picike mustárt, ízesítem só, bors, csipetkényi borsikafű, kézimixerrel jól összedolgozom. A krémet a kitekert (kinyújtott) leveles tészta lapokra kenem, megszórom apró kockára vágott paprikával és kígyóuborkával (ehhez a mennyiséghez egy szép, nagy tv paprikát és kb 8 cm-nyi kígyóuborkát vágtam fel).



A lapot a hosszanti oldalától feltekerem, nagyjából háromszögekre vágom, a csigákat sütőpapíros tepsibe rendezem.



Tetejét tojással megkenem (egy tojás, előtte kicsit felverem), előmelegített, 200 fokos sütőbe tolom kb 25 percre, míg szép aranyszínű lesz a teteje.

Jól fagyasztható, kiengedés után pár pillanatra mikróba teszem.


Cabatli

Akárcsak a halas csiga, ez is hálás tészta, jól lehet dolgozni vele, többféle képpen készíthető. Nagyobbra hajtogatva szendvics alap is lehet, kisebbekre dolgozva (mint én készítettem hétvégére) finom rágcsa önmagában, de bögre tej, kakaó mellé reggelire, vacsorára is kitűnő. Az ötletet - akárcsak sok más finomságét - Max konyhájában találtam.

Kenyérsütő gépbe tettem a hozzávalókat: 320 ml tej, 650 gr liszt, 50 gr margarin, 20 gr só, 20 gr cukor, 7 gr szárított élesztő, én tettem hozzá néhány tekerésnyi frissen őrölt feketeborst is.
Hagytam a gépet, hogy szorgalmasan dagasszon, kelesszen.
A megkelt tésztát lisztezett lapítóra tettem, kicsit átgyúrtam, hosszúkásra formáltam és négy részre osztottam. A darabokat egyenként kinyújtottam (hosszúkásra), olvasztott margarinnal bőven megkentem és megszórtam egy kevéske reszelt sajttal és hosszanti oldalától szorosan feltekertem. Lehet karakteres ízű, pl füstölt, sajtot is használni. A tekercset négy részre vágtam, egyenként kicsit lelapítottam és sütőpapíros tepsiben, konyharuha alatt fél óráig pihentettem-kelesztettem. A cabatlik tetejét olvasztott vaj-tej keverékével megkentem és 200 fokra (légkev., ha nem, akkor 220 fok) előmelegített sütőbe toltam, nagyjából 12-14 percre. Ahogy kivettem a sütőből tetejüket még egyszer átkentem, már csak tejjel és alig győztem kivárni, hogy kihűljenek. Finom lett, máskor is készítek ilyet.


Sajtos-fokhagymás* kenyér, több változatban

Ezt a recept Pannicica ötlete. Finom, könnyű, sokáig eláll, jól variálható.

A hozzávalókat kenyérsütő gépbe pakoltam: 3 dl víz, 1 ek olaj, 50 dkg liszt, 1 dl reszelt sajt (itt is lehet próbálkozni, semlegesebb és karakteresebb ízű sajttal), 3-4 gerezd átnyomott fokhagyma*, 2 kk só, 1 kk cukor, bors, szárított élesztő (1 cs 5ker vagy 2/3 cs haas).

Alapprogramra (az én kenyérsütőm kétszer dagaszt, kétszer keleszt, süt) állítottam hűséges kenyérsütő gépem és három óra múlva kivettem az ínycsiklandóan illatozó, friss kenyeret.
Lehet természetesen csak a kelesztést-dagasztást a gépre bízni, utánna kivenni, formázni, kicsit rákeleszteni, lerben sütni. Ha lenne két sütőm, valószínüleg így készült volna, de már így is sorszámot osztogattam a sütik között, melyik, mikor mehet a sütő-szoláriumba :-).

A kenyérből hármat három féleképpen készítettem: egyet az alaprecept szerint, egyhez a második dagasztáskor tettem egy bő marék durvára vágott napraforgómagot, a harmadikhoz pedig a sült paradicsom olajából tettem.
Mindhárom kenyér finom volt, könnyű, puha, másod- és harmadnap is.

Fokhagyma* - a csillaggal jelölt fokhagymából normál esetekben a receptekben megadott mennyiséget használom, ez a hétvége kivételes volt, semmibe nem tettem fokhagymát, lévén egyik kedves vendégünk nem szereti. Én tudtam, hogy hiányzik az ízekből, másnak nem tűnt fel. Tehát, kedves fokhagymára érzékeny olvasóm, a fentiek finomak akár fokhagyma nélkül is (bár mégiscsak azzal az igazi, legalábbis a mi szájunk íze szerint).


Száz kifli

Munkás, de nagyon hálás aprósütemény. Nem kell feltétlenül egy nap alatt megbügyörgetni, mind a száz kiflicskét, a tészta hűtőben, letakarva 2-3 napig is szépen eláll, állaga nem romlik, így egy hétig majd' minden napra jut friss finomság. A kész kiflik zárt dobozban, fedett edényben sokáig eltarthatók.

A száz kifli titka a nyújtás. Nagyon lisztezett deszkán hajszálvékonyra kell nyújtani, így a kisült kiflikben nagyon szépen látszanak a vékony rétegek.

A hétvégére a száz kiflit ÉAnyám készítette, ezúton is ezer köszönet érte :-)

hozzávalók - tészta: 25 dkg margarin, 50 dkg liszt, 3 tojás sárga, tejföl, amennyit felvesz (kb. 3-4 ek)
hozzávalók - a kenéshez: 10 dkg margarin, olvasztva, hűtve
hozzávalók - a töltelékhez: 20 dkg darált dió (mandula, mogyoró), 20 dkg porcukor, 3 tojás fehérje vagy sütőlekvár

A tésztához valókat közepes keménységű masszává gyúrom. Négy cipóra osztom. Lisztezett deszkán a cipókat egyenként tepsi alakúra nyújtom, és megkenem a 10 dkg olvasztott, kihűtött margarin negyedével, a hosszabb oldalától kezdve szorosan feltekerem. Az így kapott négy rudat kb. 1 órára hűtőbe teszem (fóliával letakarva, hogy ne száradjon). Idő- vagy energiahiány :-) esetén, a rudak nagyon jól telelnek magukban akár 2-3 napig is a hűtőben.



Amíg a tészta telel, a töltelékhez a diót ledarálom, a tojásfehérjéket kemény habbá verem és lazán beleforgatom a darált diót és a porcukrot.
Egy rudat szemmértékkel 25 darabra vágok (kb. ujjnyi vastag).
A továbbiakban mindegyik kis darabbal így dolgozom: jól meglisztezett deszkán, a hajtott, vágott részével a deszkára téve, nagyon! vékonyra nyújtom.



A lapítót is, a sodrófát is, mint a kép is mutatja, alaposan meg kell lisztezni, különben a tésztát nem lehet hajszálvékonyra nyújtani.
A diós töltelékből kb. egy púpozott mokkáskanálnyit számolok egy kiflicskére. A tölteléket a vékonyra nyújtott tésztán hosszába teszem, a tésztát óvatosan felsodrom, két végét kissé megnyomom (a töltelék ne szaladjon ki) behajlítva kiflivé formázom.



Kenetlen tepsiben, előmelegített sütőben, közepes tűznél (150-160 fok) 20-30 percig sütöm. Sütés alatt a színe nem (fehér marad), de az állaga változik. A kisült kiflicskéket még melegen megszórom porcukorral.



Hipp-hopp elfogyott, már vasárnap estére is csak pár darabka árválkodott a tálon, ezek magányán Manó enyhített, vacsorára és reggelire jóízűen baba olyan kiflit hamizik ... bár Manó szerint a zöld traktor is főludas volt abban, hogy a kiflicskék ilyen hamar eltűntek az utolsó morzsáig :-)




Őszibarackos mascarpone-túrókrém torta

Ez egyik kedvenc tortánk. Nemcsak azért, mert hamar megvan, de azért is mert könnyű, alig van benne cukor és előtte való nap is elkészíthető.
A gyümölcs évszak és tetszés szerint változtatható. Őszibarack mellett eperrel szoktam még készíteni.

Tortalapot - idő függvényében - lehet készen vettet használni (egy csomagban három tortalap, ebből egyet használok, ha nem frissen sütöm), ráérősebb időkben négy tojásos piskótát sütök, így nem lesz túl vastag a tésztája (s ha mégis annak találom, hát éles késsel megfelezem, a szebbik körszelet kerül a torta alá, a "rongyoskát" tejjel megvacsorázzuk :-). A piskóta, ízlés szerint, lehet kakaós vagy "natúr".

A tortalapot rátettem egy szép kerek tálcára, megkentem házi őszibarack lekvárral és megszórtam két hámozott, apróra vágott őszibarackkal.



25 dkg mascarponet, 25 dkg túrót, 2 csapott ek glukonont (vagy cukrot vagy mézet), egy vaniliás cukrot és két hámozott őszibarack összeturmixolt húsát kézimixerrel jól összedolgoztam.
2 csapott ek-nyi zselatint feloldottam pici tej-víz keverékében és mikor langyosra hűlt, a krémhez dolgoztam, szintén kézimixerrel.
További három, hámozott őszibarack apró kockára húsát már fakanállal kevertem a krémbe.
Egy zacskó habtejszínporból és egy habfixből hideg tejjel kemény tejszínhabot vertem és ezt is a krémbe dolgoztam, lapos fakánállal, óvatosan, hogy nagyon ne törjön meg a hab.
A lekváros, kockázott barackkal megszórt tortalap köré kerítettem és összecsatoltam a tortagyűrűt , a lapra simítottam a krémet.
Tetejét csokiforgáccsal (étcsokit mélyhűtőbe tettem rövid időre, aztán zöldségpucolóval csinos kis forgácsokat hántottam belőle), vékonyra szeletelt barackkal és színes tortadrazsével díszítettem.
Estétől másnap kora délutánig pihent a hűtőben. Tálalás előtt egy vékony műanyag lapáttal óvatosan benyúltam a krém és a tortagyűrű közé, körben elválasztottam, így könnyen le tudtam venni a tortakarikát, anélkül, hogy a krém behasadt volna.