2011. febr. 18.

Illatos és finom - rózsa

Valentin nap jött és ment idén is, mint minden évben. Én pedig jól lemaradtam az erre a napra tervezett bejegyzéssel. Szerencsére hétfőn Manó - aki itthon maradt, mert az oviban aznap nem volt fűtés - és Tücsök is együtt, mindenki saját ágyikójában, egyidőben aludtak ebéd után egy jó órácskát, így volt időm összeállítani, kiszaggatni és megsütni a porcukorral és marcipános meggylekvárral tálalt rózsafánkokat.

Valentin napról tavaly írtam egy hosszabb bejegyzést, ezért nem részletezem az eredetét - több is van -, illetve a hozzá kapcsolódó hagyományokat. Amúgy is elmúlt már :)


Hasonló rózsafánkon próbálgattam konyhatündéri tudásom pár (?! :) évvel ezelőtt, még tiniként, mikor a szülinapomat megünneplendő hatalmas kanaszta-csatára sütöttem. Bár sikere(m) volt vele, valahogy azóta nem került az asztalra ez a finomság. Pedig viszonylag haladósan lehet vele dolgozni, a tésztája jó állagú, rugalmas, és ha az olajban sütés után alkalom adódik egy alapos szellőztetésre, akkor a házban terjengő olajszag sem zavarja a fánkevési élvezetet.

Egyszóval - talán a jövő évi Valentin napra vagy csak úgy, egy hétköznapi gyertyafényes vacsorához :) - csak ajánlani tudom, hiszen egy "rózsafánk szebben beszél, mint a legszerelmesebb levél ..." :) ... s ugyebár a mese végén Kukorica Jancsi és Juliska is egymásra találtak s éltek boldogan, míg világ a világ :)




Rózsafánk


hozzávalók - 30-32 db

50 gr margarin
2 egész tojás
2 tojássárga
csipetke só
1 ek tejföl (lehetőleg nem light)
2 ek rum vagy brandy
300 gr liszt
50 gr porcukor

1 tojásfehérje
porcukor
lekvár - savanykásabb jobban illik hozzá
olaj

A margarint mikróban felolvasztom, majd hagyom langyosra hűlni. Simára keverem a tojásokkal, tojássárgákkal és tejföllel, hozzáadom a rumot/brandyt és sót is.
A lisztet és porcukrot tálba szitálom, hozzáöntöm a margarinos-tojásos keveréket és összedolgozom.
Egyhén lisztezett lapítóra borítom a masszát és átgyúrom.
Egészen vékonyra nyújtom a rugalmas tésztát (~ 3 mm), majd három különböző méretű pogácsaszaggatóval egyenlő számú köröket szaggatok.
Az egyes köröket éles késsel 6-8 helyen bevagdosom, a körök méretétől függően fél-1 cm mélyen.
Három különböző méretű kört - a vágásokkal elforgatva - egymásra teszek, a közepüknél összeragasztom enyhén felvert tojásfehérjével, majd ujjbeggyel (fakanál nyelével) le- és összenyomom.

Lábasban olajat melegítek és a rózsafánkokat a legkisebb koronggal lefele fordítva beleteszem, mindkét oldalukon megsütöm; mivel sülés közben megnőnek, egyszerre 4-6 fánkot sütök (lábas méretétől függően).
Figyelem! Mivel a rózsafánkok tésztája vékony, nagyon hamar megsülnek és hajlamosak megégni. Oldalanként 1-2 perc elég nekik a közepesen forró olajban.
A finoman illatozó rózsafánkokat rácsra, papírtörlőre szedem, hogy a feles olaj lecsepegjen-leitatódjon.
Porcukorral megszórva, közepüket savanykás lekvárral megtöltve kínálom.


Csak féladagnyi tésztát gyúrtam és kisméretű fánkokat sütöttem. Mivel Manó uzsonnára egymaga eltüntetett nyolc rózsafánkocskát, tapasztalatból mondom, érdemes egyből egész adaggal indítani ... esetleg másféllel :)

Jó étvágyat !

Ihlet és recept a NL-ból.

2011. febr. 5.

Tücsök-monológ, lábjegyzettel

Azt hiszem, most már igazán itt az ideje, hogy bemutatkozzam.
Tücsök vagyok és tegnap este - pontosan 22:10-kor voltam kereken három hetes. Igazi nagylány vagyok már :)



Szóval Tücsök vagyok, de ezen kívül még rengeteg nevem van. Tündérbogár, szívem csücske, hajasbaba, kishölgy, csomagocska, álomcsajszi. Nagytesó egyszer azt mondta, olyan vagyok, mint a bölömbika ... pici és nagyon hangos :) Nem bántódtam meg, mert igaza volt, időnként én is meglepődöm, milyen roppant hangosan tudok kiabálni. Azt hiszem, fényes jövő vár majd rám, mint operaénekes, hiszen már most roppant széles skálát tudok kiénekelni :)



Azt mondják, 2900 gr-al és 55 cm-el születtem. Ezt még nem tudom pontosan, mit is jelent, de jelen pillanatban már bőven múltidő, édesanyám azt mondta, ügyesen szopizok és már 3045 gr a súlyom.

Elég sűrű napirendem van ... először is, most már sokkal több mindent látok, mint születésem után, úgyhogy bőven akad nézelődnivalóm, igaz, hogy pontosan mit is látok, azt még nem tudom :) Aztán zenét hallgatok, amolyan mindenevő módra, Vivaldi és Mozart között pánsíp- és hárfamuzsikát megspékelve virtuóz zongorajátékkal.
Napközben édesanyámnak és délutánonként édesapámnak egyelőre nem sok "kimenőt" engedélyezek, cserébe viszont lassanként egyre többet szundizom éjszakánként :)



A szép időre való tekintettel, ma kikocsikáztunk. Illetve én kocsikáztam csodaszép babakocsimban, "udvartartásom" kíséretében. Nagytesóm szemfüles volt, ő kocsikáztatott először :)



Úgy érzem, nagyon jó helyre érkeztem :)





lábjegyzet: Köszönöm Nektek, mindenkinek a kedves, időnként aggódó érdeklődést, a sok-sok jókívánságot!
... nem a nagy "entré" miatt váratott magára három hetet a bejegyzés ... egyszerűen nem volt elég időm egyben, három napból csippentettem le perceket ... lassanként beletalálunk saját kerékvágásunkba :) ... szerencsére most már Manó is teljesen felgyógyult a vírusos tüdőgyulladásból (az oviban keringett, volt hét, hogy a 21 fős csoportból mindössze 7-en voltak oviban) ... szeretettől túlcsorduló testvére Tücsöknek, elsöprő érdeklődéssel és hihetetlen szeretettel bánik kistesóval ... apránként visszatér az élet a blogra is.