Oldalak

2009. márc. 5.

Hajnalban, köntösben

Egyrészt csörgött az óra. Másrészt, az ágyikó is kidobott, s bár úgy rémlik, tudtam volna még lustálkodni, kisördög lelkiismeretem nem hagyott. Így hát kissé kábán a konyhába ballagtam, kávét töltöttem és félálomban szürcsölgettem. Főzni kellene, Manónak ebédre, leveske sincs, a tegnap vettünk csibecombit, másodiknak. A tegnap estét ellustálkodtam, fél tízkor már álomország fele utaztunk. Hű, kenyérke is kellene, mert a teljeskiőrlésű bucikból csak másfél figyel a kenyeres kosárban. Lássuk csak, menetrend kell, második kávé mellett gyors tervezés.
Kenyértésztából, de zsömle lesz , nincs három órám, míg kenyérnek kisüti a gép, és péksütinek formázva jobban is fogy.
Leves, Manapó tegnap vett brokkolit, Manó nagyon szereti, legyen hát egy kellemes zöldségkrémleves brokkolirózsákkal.
Csirkecomb, paprikás, ááá, valami más kellene, nincs kedvem hagymát vágni (mégha csak egy nagyobb fej hagymáról is van szó, két combhoz). Ohó, itt a hétvégén bontott dél-afrikai fehérbor, legyen hát marengói csirke, illetve fehérboros, mert nincs salotte hagyma itthon. Nokkedlivel.
Van rá nagyjából két órám és készülni is kell.
Alig több, mint két óra lett, egy Manós öltözködéssel és reggelivel együtt.

Bekészítem a kenyérsütő gépbe a juharszirupos-zabpelyhes kenyér hozzávalóit (közép méretűt) és kenyérsütő programot indítok. A korábbi recepthez képest annyit változtatok, hogy a zabpelyhet előzetesen, forró, száraz serpenyőben kicsit átpirítom. Megérte.
Dagaszt, keleszt, dagaszt, keleszt, süt ciklusokból áll a teljes program, de a második kelesztés után mindössze nagyjából 10 percet hagyom majd kelni a tésztát.

Amíg a kenyérsütő gép dolgozik krumplit, fokhagymát, hagymát, murkot és petrezselymet pucolok, nagyobbra darabolom és csak annyi vízzel, ami épp ellepi, főni teszem. Só, bors, picur szerecsendió.

A salotte hagyma nélküli marengói csirke első lépésében a csirkecombokat megmosom, lebőrözöm (a megfőtt bőr Lizikutyáé), forgónál kettévágom. Egy nagy gerezd fokhagymát kisebb csíkokra vágok, bőven megtűzdelem vele a csirkecombokat, majd sózás-borsózás után liszttel enyhén meg is szórom őket. Lábaskában két kanálnyi sült paradicsomot, olajával együtt, felmelegítek, ráteszem az lisztfátyolos combokat, mindkét oldalukon megkapatom. Felöntöm kevéske fehérborral és nagyjából 2 eknyi vizet is teszek hozzá, mellédobok még egy késlappal kicsit elnyomott fokhagyma gerezdet, két, szintén picit ellapított szegfűborst és lefedem, a lángot kicsire húzom, hogy ne főjjön, de lassan rotyorásszon.

Sütőt 60-70 fokra kapcsolom. A kenyértésztát jól meglisztezett lapítóra veszem (puha, lágy massza, nem kell megijedni, ez ilyen), lazán átgyúrom és nyolc fele vágom. Egyenként kicsit hosszúkás bucikká formázom és sütőpapíros tepsire sorakoztatom, tisztes távolságra. A felmelegedett sütőbe teszem, sütőajtót gondolatnyira nyílásban hagyva, hadd kelljenek a bucik szép ducira.

Igyekszem nem teljesen megfeledkezni a csirkéről, időnként megforgatom a combokat, ha nagyon szökne a leve, 1-2 ek vízzel pótolom.

Egy egész tojást liszttel nokkedli állagúra keverek (nem mértem, szemre tettem a lisztet), picit megsózom, mokkáskanállal lobogó vízbe szaggatom és hagyom főni.

A levesnek való zöldség közben megfőtt, lezárom alatta a tüzet.

Eddigre a bucik nagyjából megduplázódtak, kiveszem a tepsit, sütőt felkapcsolom 200 fokra (légkev) és amíg melegszik, a bucik tetejét kétszer átkenem tejjel, majd néhányat megszórok pirított zabpehellyel. Vissza az immár forró sütőbe, nagyjából 25 perc kell, hogy kívánatosan aranybarnára és illatosra süljenek.

A csirkecombok is omlós puhák, tányérra veszem őket, egy kis szafttal meglocsolom, a többiből kihalászom a szegfűborst és beleforgatom az időközben kifőtt és leszűrt nokkedlit.
Ezúttal olajbogyóval tálalom majd.



A leves levéből egy fél merőkanálnyit kis edénybe teszek, hozzá még kevéske víz, főni teszem, beledobálom a rózsáira szedett brokkolit és pár perc alatt majdnem készre főzöm.
Ezalatt kézi turmixal krémesítem a levest, kis tejjel lágyítom, visszakapcsolom alatta a tüzet, beleteszem a majdnem puha brokkolit, egyet-kettőt rottyantok rajta, hogy a tejtől keletkezett habját elfőjje; a levesbetétnek szolgáló brokkoli is elég puha lesz (nem szeretjük, ha trutyisra fő). Megkóstolom, ha kell, utánnaízesítem.

Zöldségkrémleves brokkolirózsákkal

A zabpelyhes-juharszirupos bucik illatosak és olyan színük van, mintha most jöttek volna egy hónapos déltengeri nyaralásról. Gyorsan kiveszem őket, rácsra szedve hűlni teszem.
Manó, bár kéri, most nem kap belőle, mert tűzforró, ellenben Manapó fehér konyharuhába csomagol kettőt, Irénke maminál elmajszolja tízóraira, uzsonnára.



Valahol, két keverés és szűrés között gyors zuhanyzás és készülődés.
Hát így készül hajnalban (jó, reggelbe hajlóan), köntösben, az ebéd és mindennapi kenyerünk.

Jó étvágyat!

6 megjegyzés:

trinity írta...

Garffyka, könyörgöm: indíts egy kurzust, "Hogyan osszuk be tökéletesen és maximálisan az időnket-avagy a főállás és házimunka gyerekkel, férjjel, harmónikus, optimális öszeegyeztetése" címmel. Ez most komoly, halálosan!!
Persze, ehhez kell még az is, hogy a szervezeted ennyi alvással beéri...Vigyázz magadra, megint túlpörögsz! Nagyon finomakat főztél-félek, hogy a bucikat előbb-utóbb"lenyúlom" :DDDD

Garffyka írta...

Trinity, nyugodtan "nyúld" le, remélem ízleni fog, nálunk nagyon bejött, az irodában is dícsérték (az ebédemre hozottat :-)
Hű, ez jó cím, de mindenképpen számítok rád, mint társszerzőre :-)

Chef Viki írta...

Lányok, én fel sem fogom, hogy tudtok mindketten ilyen kevés alvással ennyire 120%-on működni...

Hétvégén azért legyen egy kis pihenés, különben kénytelen leszek intőt beírni az ellenőrzőbe :-D

Ja, közben meg folyik a nyálam :-))

Belly írta...

Szia!

hajnalban lemértem,24 cm-es,hagyományos kuglófforma.Remélem tudtam segíteni.És köszönöm,hogy olvasóm lettél.Belly

Max írta...

Igaza van a Trinitynek, ezt tanítani kellene. Logisztikailag is ott vagy.

Edit (Esc) írta...

Egy ilyen kurzusra en is beiratkoznek!
De nekem nagyobb az alvasigenyem, ezt nem tudom hogy lehetne egyeztetni ezzel a programmal...
Le a kalappal!