Oldalak

2008. júl. 29.

Kreatív Blogger

Vallomással és köszönettel tartozom.

Vallomás - A férfi a konyhában és a nagyvilágban tudtán kívül befolyásolt. Azt hiszem, jó irányba. Ha nem látom az ő blogját elindulni, fejlődni, talán soha nem indítom el a Szösszeneteket.
Köszönet - Max-nak, a barátságáért és az ihletért.

Ő lepett meg ezzel a díjjal.

Kreatív Blogger




A szabályok szerint:

kiteszem a logót a blogomba
belinkelem azt a személyt, akitől kaptam
megnevezek 5 blogot
belinkelem a blogokat
üzenetet hagyok a kiválasztott személyeknek


... aaaaand, the Creativ Blogger Award goes to ...
(a sorrend egyáltalán nem mérvadó)

Morzsálós Mirza - az ünnepivé varázsolt hétköznapokért

Tékozló Homár - a mindent mutató tükörért, amit görbe világunk elé tart

Anni, a jó házból való úrilány - az olvasás élményéért

Pirovich Gergő - a természet titkaiért és a gyönyörű kirándulásokért

Tücsi - a praktikus babapraktikákért

Oldalaikat csak ajánlani tudom.
Jó blogolást :-)

2008. júl. 26.

Zimme-zumm és a gombócleves

Virágéknál ég a világ
Sütik már a rántott békát
Zimme-zumm, zimme-zum
Recefice bumm-bumm-bumm
...

Gondolom, ha nem is mindenki, de igen sokan ismerik ezt a gyerekdalocskát, ahol a helyszín (Virágéknál) és az alapcselekmény (békasütés) bemutatása után két szereplő is színre lép: Bíró Marcsa és Varga Gábor. Marcsánk tűzrőlpattant leányzó lehetett, gyorsan odafutott, izibe odakapott és lám, máris egy zamatos békacombot ropogtatott. Szegény Gáborunknak - vagy azért mert lassú volt, esetleg nemtörődöm és patópál módjára azt gondolhatta, ej ráérünk arra még, hogy békacombért loholjunk - csak a béka füle jutott, ami köztudottan igencsak aprócska, annyira, hogy nincs is.
Zimme-zumm, zimme-zumm
Recefice bumm-bumm-bumm
Miért is magyarázom, mondhatni, elemzem a gyerekdalocskát? Nos, nem emelkedett költészeti szempontból. Manóval bocsátkozunk zimme-zumm elemzésbe, valahányszor Virágékat énekeljük.

Anya énekej. Zimme-zumm. És anya énekli. Manó pedig, a megfelelő soroknál kiegészíti, zimme-zumm, odakapp, vajgagáboj, békafüle.
És utánna elmagyarázza, anya pedig segíti a történet kikerekedését:
Vajgagáboj nem kapott. Nem kicsim, Gábor lusta volt és szófogadatlan, ezért csak a békafüle jutott neki.
Majcsa odakapp, pipihusi, zimme-zumm. Bizony Manó, látod, ha te is jössz enni, mikor édesanya hív, neked is jut finom békacomb és pipihusi.
Nem kapott, zimme-zumm, vajgagáboj. Nem kapott. Mert Gábor nem volt ott idejében. Szegény Gábor éhes maradt.

Manó egy kis ideig még elmélkedik a sors eme fintorán, miszerint, aki gyors az jóllakik, aki lassú, az éhes marad. Aztán úgy dönt, hogy ez nem igazságos és megszánja Gábort. Szegény Gáboj, baba főz, leves, gobbóc leves, Gábojnak. Gáboj hami-hami. Baba kevej, baba főz. Gobbóc leves Gábojnak.

Aztán egy merőkanállal és benne egy jókora papírgombóccal körbejárja a házat Gábort hívogatva, Gáboj hami-hami! S mivel természetesen nem találja, hogy a kecske is jóllakjon, káposzta is megmaradjon, kinevezi öreg maciját Gábornak és beülteti a saját etetőszékébe és megkínálja papírgombóccal.
Később, a biztonság kedvéért, hogy senki ne maradjon éhes, a rénszarvast a kisszékbe teszi.
Az egy gombócból sok lesz, mind ott tornyosul a rénszarvas előtt az asztalkán.

És Manó boldog mosollyal nyugtázza, ez a nap se múlt el hasztalanul.
Baba főz, gobbóc leves, Gábojnak. Ömaci hami-hami. Gáboj hami-hami.
Ebédnél, immár többszörös biztosításként, ismét visszatér Vajgagáboj és Manó időnként megjegyzi odaad, jeves Gábojnak, odaad.
Zimme-zumm, zimme-zumm
Recefice bumm-bumm-bumm

2008. júl. 24.

Manó pillanatok



Hármasban itthon, játszunk, beszélgetünk.
"Utánna kellene néznünk, hova tudnánk elvinni Manót lovagolni" - mondja a párom, és beleegyező-kérdő tekintetemet látva magyarázni kezd. "Azt mondják, nagyon sok területen segít, fejleszt. Az egészséges gyerekeknél is. Koordinációt, empátiát, még a matematikai gondolkodást is fejleszti".
Manó felfigyel a legó garázsból "hova megy?" kérdi. "Lovagolni megyünk. Manó lovagol." válaszoljuk kórusban a párommal. Manó felpattant, határozottan, apró talpacskáin sietősen az előszobába megy, a cipősszekrényből előveszi a "kiti cippő"-t és leül a lépcső alsó fokára. Párommal persze sejtjük a készülődés okát, kacagást visszafojtva kérdezzük "Hova méssz, Manó?" "Manó megy jovagojni. Most."

Dolgozni. Munka van. Ezek varázsszavak. Szinte bármire rámondjuk ezt vagy azt dolgozni kell, ez vagy az a munka van, Manó önfeledten és boldogan veti bele magát. "Baba do. Mukka van." Legyen az játék elpakolás, ruhák begyömködése vagy éppen kiráncigálása a mosógépből, papírgombóc főzés, fűnyírás, legóból "hatajma tojony", esetleg "pajkojó" építése vagy gyomlálás ... lényeg, hogy "baba do, mukka van" :-) Ha nagyon belemelegszik, kis lénye teljesen átadja magát a dolgozásnak, a munkának, belefeledkezik, kétszázötvenhatodszorra is nekiveselkedik, hogy megmozdítsa a nagy fűnyírót, mert "baba do, mukka van".

Uborkát szedtünk. Anya hajlong az uborkaföldön (5-7 tő), a mezsgyén egy nagy zsák várakozik üresen, Manó segít: a leszedett uborkát egyesével-kettessével berakja a zsákba, közben a segítés és dolgozás örömétől kipirultan, büszkén mondja "baba do, baba segít, ubi bepatol". Később, ugyanezt az ubimennyiséget, kb 4-5 kg, egyesével hurcolja a zsákból a konyhába, bedobja a mosogatóba, az ide-oda rohangálástól, a feladat fontosságától már-már a föld felett szalad apró talpacskáin "baba bedobb, ubit, baba segít".



Fürdés. Pancsolás a zöld babakádban. Egy lila és egy narancsszínű műanyag lapátkával meri, szűri, viszi a vizet. "Jija japát nem kell, anya evesz" azaz vegyem el és tegyem a mosdókagyló szélére, ahol a többi fürdős játék várakozik. Mert nem hagyunk ám csak úgy úszkálni a kádban egy lila lapátot, ha többet nem játszunk vele. Nem ám, félre kell tenni, a többi játék mellé. :-)
A narancsszínű lapátba próbálja begyömöszölni a lábacskáját. Bal kezében a lapátka. Jobb kezével megfogja térdben behajtott jobb lábát boka magasságban és emeli a lapáthoz. Pár kísérlet, nem illik a lába a lapátba, végre sikerül. Arcocskája diadalittas, mutatja a narancsszínű lapáttal megkoronázott jobb lábfejét "gumikettyű" :-)



Mesélek, az Iciripiciri mesét. Ezt Manó nagyon szereti. Én is. Igaz, mikor tizenkettedszerre mondom, kicsit már kuszák a sorok, de megvan az iciripiciri házacska, kismacska is, az iciripiciri tököcske és az ökröcskék is. Manó egyszercsak határozottan maga mellé mutat és azt mondja "ide jön!". "Kicsoda jöjjön ide, Manókám?" kérdem kissé zavarodottan. "Ökjöcske. Ide jön!" - és mutatja maga mellett a helyet. Na anya, most légy okos gondoltam, és szépen elmagyaráztam, hogy amilyen iciripicirik, olyan messze élnek az ökröcskék és mire megteszik azt a nagyon hosszú utat az iciripiciri lábacskáikon, bizony sok időbe telik, hogy ideérjenek. Manó komolyan rámnéz, fontolgatja a hallottakat, majd mosolygós szemekkel válaszol: "Ide jön! Ökjöcske. Holnap."


2008. júl. 20.

Szilvás ampi rövid, ám dicsőséges pályafutása

A szilvás ampi reggel 7 órakkor kezdte el földi pályafutását. Igaz, eme korai vasárnap reggeli órán még csak alkotó elemeiben létezett: liszt, vaj, cukor, langyos víz és nagyjából 1,2 kg magozatlan szilva.

A szilva mennyiségét nem tudnám pontosan meghatározni. Ama elhanyagolható tény ismeretében, miszerint egyszerűen elfelejtettem lemérni, a szilvamennyiség pontos meghatározásának a következő akadályai voltak. Mérlegeléskor, a nagyáruház gyümölcsmérlege 1,4 kg-t mutatott. Ám, mivel a lilás-kékes, duzzadt szilvaszemek igen csábítóan bazsalyogtak a csomagban, kizárólag rendtartási célzattal, kénytelen voltam néhány szemet megrovásban részesíteni. Itthon csinos dobozkába sorakoztak és a hűtő alsó polcára kerültek. Hogy, hogy nem, gyanítom csakis a sokat emlegetett csenőmanók egyike tehet arról - esetleg többen is voltak -, hogy a szilvaszemek katonás sorrendjében, néhány óra múltán, kisebb zavar támadt, mintha páran dezertáltak volna. A hűtőajtó alapos tanulmányozása után arra a következtetésre jutottam, ott ki nem mehettek, maradt tehát a csenőmanó elmélet.

Negyed nyolc fele az ampi már határozottan alakult. A liszt, cukor, csipet só, vaj és langyos víz testvériségbe olvadt és rugalmas, egységes masszává alakult. Egy lenge folpack köntösbe csomagolva egykedvűen várakozott a hűtőben nagyjából fél óra hosszat. Ezalatt a szilvaszemek önként és dalolva megváltak magjuktól, mi több, félbe, negyedbe osztották önmaguk és fátyolnyi lisztbe, majd cukorba, fahéjba és némi őrölt szegfűszegbe hempergőztek.

Negyed órányival reggel nyolc előtt az ampi sütésre készen várakozott. Némi feszültséget érzékeltem a levegőben. Aha, megvan, a szilvás ampi gondolataira sikerült ráhangolódnom: elég cukros a szilva bennem? a fahéj egyenletesen oszlott el a töltelékben? a tésztarétegek eléggé összekapcsolódnak, hogy értékes nedűm, a drága gyümölcslé, sülés közben ne vesszen kárba? Megnyugtattam a kissé zaklatott ampit, hogy minden rendben lesz, aztán határozott mozdulattal az előmelegített, forró sütőbe toltam.

Az elkövetkező egy óra, egészen pontosan 63 perc, várakozással telt. Én arra vártam, hogy az ampi szépen átsüljön, párom arra, hogy végre megkóstolhassa. Az ampi nem várakozott, csendben, kötelességtudóan sült a lerben.

Végre, elérkezett a pillanat! Vasárnap reggel kilenc óra előtt 12 perccel a szilvás ampi készen, illatosan és forrón kikerült a sütőből. Lenyűgöző volt. Barnás-arany színűre sült tésztája a tetején gyöngéden rásimult az alatta halmozódó szilvarengetegre, a tésztát körülölelte a sülés során kiszabaduló pirosas-lilás, zamatos, cukros gyümölcslé. Gyors mozdulatokkal megkenegettem a tészta tetejét saját gyümölcslevével, ettől kicsit mázos, amolyan antik fényű lett.

A szilvás ampi, immár kerek tálcára átemelve hűlt, illata bejárta a házat, kilopózott a kertbe, még az utcára is kisettenkedett.

Néhány órával később következett be a nagy pillanat. Minden ampik és egyéb sütemények legvártabb pillanata. A felvágás és kóstolás.

Szilvás ampink megadta magát sorsának. Az éles kés mentén engedelmesen szétvált előbb a felső, majd az alsó tésztaréteg, a fahéjas, szegfűszeges szilva szaftosan, ingerlően kandikált elő a vágás mentén. A levegőt izgalom és várakozás lengte át. Izgalom az ampi részéről - vajon megfelel-e a megmérettetésen -, várakozás a párom részéről, aki a sütifelvágás és kóstolás ceremóniáját magára vállalta.

...

Este kicsit szomorúan álltunk a nagy kerek tálca mellett. Hát, ennyi volt. Véget ért. Szép volt, míg velünk volt, mint hullócsillag ragyogta be konyhánkat és étkezőnket, finomságos perceket szerezve páromnak, Manónak, ÉSzüleimnek és nekem. Rövid, de dicsőséges és módfelett zamatos földi pályafutása estére véget ért.

"Jajj, nem fényképeztem le, csak mikor már megvágtam. Ráadásul a fénykép sem sikerült a legjobban. Most mi lesz?" - kérdezte a párom, az ampik tűnékeny voltán elmélkedve. Majd huncut mosollyal válaszolt is: "Tudom már! Sütnöd kell egy másikat!" :-)

2008. júl. 18.

Morzsikák küldetésben :-)

Ilyen nagyszerű dolgok történnek, ha egy lelkes, virtuális csapat, A Morzsikák, ahol a Morzsa-tagok többségében csupán az interneten át ismerik egymást, "titkos" küldetésbe kezd :-)

Ebben a Morzsika akcióban Pannicica vállalta az oroszlánrészt (wrráu :-), utánnajárás-beszerzés-hímeztetés-csomagolás-küldés, mi, többi Morzsikák "csupán" lelkes támogatók voltunk az intézendők tengeréhez.

Ezúton is háromszoros éljen Pannicicának! Vivát! Vivát! Vivát!

A Morzsa-küldetés "eredménye"






Üveggolyók - Pannicica

Ezeket a szépségeseket Pannicica gurította. Mint üveggolyót, megkaptam :-)

A = anyaság, agy, angyal
Á = Ákos, álom
B = barátság, becsület, boldogság
C = citrom, cica, cinkosság
Cs = család, csók, csokoládé
D = dal, dúdolás, dunyha
E = elevenség, esztendő
É = értelem és érzelem
F = férjem, fagyi, fiatalság, forrás
G = gombóc, gömb
Gy = gyermek, gyönyörű, gyűrű
H = házasság, hűség, hörcsög, hallás, hülyéskedés, holló
I = igazi, inger, izgalom
Í = ízekJ = jóság, jégkrém, játék
K = kutya, kaland, kalap
L = lélek, látomás
Ly = lyuk
M = Maci, Morzsikák, mindenség, megbocsátás
N = Nap, nózi, Nap szerelmese (Munkácsy életrajzi kötete)
Ny = nyuszi, nyugalom, nyűg
O = ország, osztályzat, okosság, olvasás
Ó = óda, ódon
Ö = öröm, öregŐ = őrült
P = pillangó, pillanat, portéka, politika
Q = quiche
R = regény, rádió, Róma, remény
S = sütemény, simogatás, sóhaj
Sz = szerelem, szeretet, szabás
T = társ, tükör, tárkony, távolság, türelem
Ty = tyúklábminta (szöveten)
U = undor, unalom, uzsonna
Ú = útilapu, úrhatnám
Ü = üveggolyó :)
Ű = űr, űrhajó
V = vágy, világ, virág, vezeklés
W = wow :)
X = xilofon
Y = Yvette
Z = zúgó, zápor, zene
Zs = zsiráf, Zsoltibácsi, Zsikamama

2008. júl. 17.

Üveggolyók - Dorati

Dorati üveggolyóin, gurultukban, megcsillan a tükröződő kedvesség és szeretet.

A= anya, András, Attila (fiaim)
Á= árulás, ábrád, álom,
B= bánat, becsület, boldogság, barát
C= célkitűzés, cicák
CS= csillagok, csábítás, család
D= dallam, dicséret
E= ember, együttérzés, elmúlás
É= élet, értelem, érdek,
F= felelősség, fiaim
G= gondolat,
Gy= gyermek, gyógyítás
H= hűség, hit, halál
I= irodalom, illat,
Í= írásmű, íz
J= jelenlét, játék
K= kenyér, kegyelem, könyv
L= levegő, lét, lélek
Ly= lyuk,
M= morál, megbocsájtás, mosoly
N= Nap, nevetés
NY= nyíltság, nyugalom
O= oltalmazás, olvasás, odafigyelés
Ó= óra, óvatosság, óbégatás
Ö= öröm, önzés
Ő= őrület, őrjítő (viselkedés)
P= pánik, pontatlanság, pehely(hó)
R= remény, rózsa
S= simogatás, sírás
Sz= szeretet, szomorúság, szomjúság
T= tolerancia, temetés, túlvilág
Ty= tyúkanyó, tyű (tyű de melegem van), tyúkszem (a lábamon)
U= unalom, udvariasság
Ú= újdonság,
Ü= ünnep, üresség
Ű= űr,
V= vágyódás, víz
Z= zene,
Zs= zsivaj,
Q= quelle (forrás, tisztaság)
W= Wágner, web
X= xilofon
Y= yeti, yahoo

Üveggolyók - Fedit

Ezeket a melegszép üveggolyókat Fedit gurította.

A = ajándék, advent
Á = álom
B = barát, becsület, bor
C = citrom, cékla
Cs = család, csoki
D = dal
E = együttérzés, energia, ezüst
É = élet, ébredés
F = figyelem
G = görögdinnye, google
Gy = gyerek, gyöngédség, gyöngy
H = hideg, haj
I = idő
Í = íz
J = jóság, jutalom
K = kenyér, Kolozsvár, Karácsony
L = lélek, labda
Ly = lyuk
M = munka, meglepetés, most, meleg
N = nap, nagy
Ny = nyugalom
O = olló
Ó = óra
Ö = öröm
Ő = őrület
P = perc, pillanat
Q = -
R = róka
S = saláta, sejt
Sz = szeretet, szó, szülő
T = türelem, tudatosság
Ty = tyúk
U = utazás
Ú = út
Ü = üveg
V = valóság, világ
Z = zen, zene
Zs = zsák

Diótorta

A bácsi izgatottan lesett ki a konyhaablakon. Kocsizúgást hallott, reménykedve pillantott az utcára, kissé meglibbentve a függönyt. Hiába, mindössze a szomszéd házaspár érkezett haza.
Amolyan bácsisan sietős lépésekkel visszament a szobába, sokadszorra el- és átrendezte a tányérokat, tálkákat, megigazította a csipkés szélű terítőt, felesége ezt még leánykorában hímezte, stafírungja egyik legszebb darabja volt.
Egy kerek tálcán büszkén kövéredett a terített asztal fénypontja - a torta. Nem akármilyen, közönséges torta, diótorta. Szemével szeretetteljesen megsimogatta a finomságot és közben, szinte lopva, megdörgölte sajgó, fájjó ujjait. Drágán mérték a pucolt diót a piacon, ha ott veszi, alig maradt volna pénze. De mivel nagyon meg akarta sütni, hazafele mentében összeszedte az út menti diófákról bőkezűen lepotyogott, fűben megbúvó termést. Persze, a kiskalapáccsal minduntalan rávert az ujjaira, még most is nehezen fog a jobb kezével, hiába, reszketnek már a kezei.
Elmélázott. Már legénykorában is sokan furcsállották, hogy süt-főz. Hát. Amíg más a kocsmában mulatta az időt, vagy kártyázott a cimborákkal, ő inkább a konyhában sertepertélt. Édesanyja elhunyta után választhatott, kenyéren és szalonnán él vagy megtanul főzni. Eleinte nehezen ment, semmi nem esett kézre, az ételnek sem íze, sem illata nem volt a megszokott, összevágta a kezét hagymaaprításnál, a konyharuha a legrosszabb pillanatban csúszott félre, ő meg alaposan megégette a magát. De nem adta fel. És lám. A feleségének éppen az imponált, hogy férfiember létére megállja a helyét az asszonyoknak tulajdonított területen is. Erzsike jó háziasszony. Sokszor főztek együtt, eleinte hatalmasakat vitatkozva, hogy a töltött káposztába kerüljön-e hagyma vagy sem. Aztán összecsiszolódtak, a viták elmaradtak, de a közös főzés öröme velük maradt.
A bácsi felrezzent gondolataiból, fékcsikorgás, az ablakhoz lépett, szíve kicsit gyorsabban kalapált az izgalomtól, régóta várt már. Nem, most sem ők érkeztek.
A konyhába ment, megbillentette a fedőt a láboson, a tepsibe készített, kevéske aranyló levesben úszó zöldségeket, gyenge csibehúst betette a sütőbe. Az órára pillantott. Most már minden percben jönniük kell. Begyújtotta a sütőt, csak kicsi lánggal, hogy a zöldségek ne süljenek, melegedjenek. A kamrából elővette a cérnametéltes üveget, kis edényben levest melegített, mikor forrt, óvatosan beleengedte a tésztát. Persze, jópár összetört, de hát úgyis megtörik tálaláskor, így legalább belefér a kanálba, nem lóg ki mindkét felén. A cérnametélt hamar kész lett, félre is vette a kisedényt a tűzről. Nem jó, ha szétfő a tészta, Erzsike jobban szereti így.
Az kis előszobába ment. Vékonyságát és legénykori dús haját kissé megkoptatta az idő. De a szeme, az most is olyan huncutul tudott csillogni, mint mikor a szomszéd kertjéből elcsent orgonával lepte meg Erzsikéjét. Belenézett a tükörbe. A szeme nem csillogott, inkább, elmerengő és a várakozás izgalmától kissé fátyolos volt.
A tükör mellett belátott a szobába. A délutáni napfény egy festményre hullott és megcsillant Erzsike festett haján. Szép kép volt. Kettejükről. Az első fiuk barátja festette. Híres festőművész, díjat is kapott, mégis, nem sajnálta az időt, hogy megfesse őket. A bácsi mostanában sokat beszélt a képhez, Erzsikéhez, vagy csak megállt előtte és nézte. Szíve csordultig telt emlékekkel, szépekkel, fájókkal, szeretetteljesekkel.
Nem hallotta a kocsi zaját. Azt sem, hogy nyílik az ajtó. Csak a két fia köszönésére rezzent fel.
Ahogy rájuk nézte, tudta, baj van. Valami nagy baj. Tudta, mert látta fiai szemében, ahogy nem néztek rá, hallotta a hangjukban, ahogy nem mondták ki. Tudta. De a szíve nem hitte el. És az esze sem fogta fel. A lelke lázadozott a hír ellen. Hiszen mára várta haza. Végre haza! Három hónapnyi kórházi kezelés után. Végre, haza! Úgy volt, betegszállítók hozzák, de a fiai nem engedték, hogy idegenek szállítsák. Ők mentek be érte. Reggel még telefonáltak, hogy az orvos minden percben megérkezhet, hogy még egyszer megvizsgálja, mielőtt megírja a papírokat. Mondtak mindenféle idegen orvosi szót is a telefonban, amit nem értett, de nem is volt fontos. Csak az, hogy hazajön.
Valami történt, motyogta a fiatalabb fia, visszanyelve a sírást. Valami, amit nem tudhattak előre. Már jól volt. De történt valami. És már nem tudtak segíteni. Azt mondta az orvos, nem akart már élni. De ez nem igaz, hiszen egy hete evett is, amit édesapám főzött itthon. Csak pár falatkát, de evett. És nagyon kívánkozott haza.
A bácsi hallja, érti, de szíve, lelke, elméje lázad a szavak, a gondolat ellen. Nem! Hiszen tortát is sütött neki.
Felesége kedvenc tortáját.
Diótortát.

Ratatouille, aka francia lecsó

Mint a lecsóhoz általában, a francia lecsóhoz is igaz a mondás, ahány ház, annyi recept.
Olvastam Stahl Juditnál - ő a hozzávalókat ugyanabban az edényben, de külön-külön pirítja, a végén összekeveri és forró sütőbe teszi. Találtam olyan változatot is, ahol 2:1 arányban van padlizsán: cukkini, volt, ahol hagyma nélkül készítették. A Nők Lapja is közreadott egy receptet - talán ehhez áll legközelebb az én verzióm.

Szóval, francia lecsó Garffykásan
Hozzávalók: vinette (padlizsán), cukkini, paprika, paradicsom (helyettesíthető hámozott paradicsom konzervvel, ez levével együtt), hagyma, fokhagyma.
Fűszerek: só, bors, bazsalikom és rozmaring (ha lehet, friss zöldfűszer).
Kell még: (oliva)olaj, edény, ami jól tartja a hőt (hmm, békebeli öntöttvas serpenyő).
Padlizsán, cukkini nagyjából azonos mennyiség, paprika ezeknek kb a fele, paradicsom ízlés szerint. Ha nincs "kéznél" paradicsom (értsd még nem érik a kiskertben és a boltban csillagászati áron vesztegetik), hámozott paradicsomkonzervet teszek hozzá, négy közepes padlizsánhoz két konzervet.
A hagymát megpucolom, nagyobb darabokra vágom, szintúgy a fokhagymát. A vinettét, cukkinit nem hámozom, de jól lemosom és kb 1x1 méretűre kockázom, külön-külön hideg vízbe teszem, hogy nem barnuljon. A paprikát is nagyobb darabokra kockázom; lehet piros és sárga paprikát beletenni, ám mezei TV paprikával is kitűnő (és amíg a kaliforniainak 700 pénz/kg az ára, én bizony TV paprikával készítem). A paradicsomot is felkockázom (nem szoktam kimagozni, sem hámozni, de pár másodpercre forró vízbe mártva a héja könnyedén lehúzható) és egy tányérra teszem, így a levét is bele tudom zuttyintani majd a készülő finomságba.

4 kisebb méretű padlizsánra számolva kb 3 ek olivaolajat felhevítek, beleteszem a hagymát, üvegesre-sárgásra pirítom, jöhet a fokhagyma, párszor átforgatom, ráteszem a paprikát, ezzel is átkeverem, hogy a paprika szépen piruljon, jöhet a barnulás elleni vízből kiemelt és lecsepegtetett cukkini, lapáttal kevergetem, óvatosan, hogy ne törjön. Amennyire lehet, magas hőfokon tartom az edényt, hogy piruljanak a hozzávalók (de ne égjenek meg), rázogatom és csak időnként forgatom át lapáttal. Próbáltam úgy csinálni, mint az igazi nagyok és rázogatva megfordítani a piruló zöldségeket ... hát ... inkább nem ecsetelném hova nem jutott paprika, hagyma :-(
Pár perc múlva ráteszem a szintén lecsepegtetett vinettét, ezzel is átforgatom, pirítom. Mikor majdnem kész, a zöldségek kicsit még roppanósak, hozzáadom a kockázott paradicsomot vagy a konzerv hámozott paradicsomot levével együtt (ezzel készítve szaftosabb lesz). Most már csupán két-három percig hagyom pirulni-rotyogni, ezalatt fűszerezem (só, bors, sok apróra vágott bazsalikom és rozmaring). Leveszem a tűről, megkóstolom, ha kell, utánna ízesítem még.

4 padlizsán-4 cukkini-3 nagyobb paprika-3 fej hagyma-2 hámozott paradicsomkonzerv-5 duci gerezd fokhagyma - ebből jelentős adag lesz, aki nem hétvégére, sok emberre készíti, érdemes csökkenteni az adagokat, vagy lefagyasztani, mert nagyon jól bírja a mélyhűtést és felengedés után sem lesz trutyis állagú.
Melegen, hidegen, magában, kenyérrel, rizzsel, tojást ráütve, tésztával - egyszerűen finom!

2008. júl. 16.

AmPi sárgabarackosan

AmPi, azaz amerikai pite. És nincs köze a filmhez. Illetve filmekhez, ha jól tudom már 2 rész is sikeredett (ha tovább is van, nem tudok róla).

Az AmPi viszonylag kevés tésztával, sok-sok gyümölccsel, ízlés szerinti cukorral készül. Nagyon finom. És forrón sajnos nagyon csúnya "meglepetést" tud szerezni :-(, saját tapasztalat az első sütést követően, ugyanis nem volt türelmem megvárni, míg ehetőre hűlt.

AmPit sütöttem eddig almásat, szilvásat, sárgabarackosat.
Szilvásat kétszer is, másodszor ... 7-én, következő nap, ... 8-án született Manóka :-)

Kevés előkészítést igényel, és az 55-65 perc alatt, míg sül, lehet lábalógázni, uborkát eltenni, kiskertben serénykedni, vagy ücsörögni a sütő előtt és görbeszög egyenesítéssel mulatni az időt.

AmPi
tésztához:
35 dkg liszt
18 dkg margarin
2 ek cukor, csipetnyi só
víz, amennyit felvesz (kb 20-30 ml, liszttől függ)

töltelékhez:
80 dkg "konyhakész" (mosott, magozott/hámozott) gyümölcs, lehet alma, szilva, sárga- vagy őszibarack, ezek keveréke; meggyel, cseresznyével még nem próbáltam, ami késik nem múlik :-) ha időközben valaki megsüti ezekkel vagy a fent leírtakon kívül más gyümölccsel is, szépen megköszönöm, ha megjegyzésként beírja, milyen lett
13 dkg cukor (ízlés és gyümölcs-cukrosság kérdése, lehet kevesebb, de akár folyékony, sütésálló édesítő is)
4 dkg margarin
fűszer ízlés és gyümölcs kérdése, én így párosítottam: alma-fahéj, szegfűszeg; szilva-fahéj, leheletnyi szerecsendió, gondolatnyi gyömbér; sárgabarack-kevéske reszelt citromhéj, félcsipetnyi mézessüti fűszerkeverék
2,5 ek liszt

A tésztához valókat összegyúrjuk, rugalmas tésztát kapunk. Először úgy tűnik, soha nem fög összeállni a liszt-vaj-langyos víz-cukor keverék, nem szabad feladni, kb 10-15 perc alatt szép ruganyos masszává lehet gyúrni. A tésztát folpackba csavarom és kb 30 perce a hűtőbe teszem.
Ezalatt egy nagy gyümölcstortás sütőformába (kerek, alacsony peremmel) sütőpapírt vágok úgy, hogy a papír jóval túllógjon a forma szélein. Bekapcs a sütőt 200 fokra (légkev). Előkészítem a gyümölcsöt/gyümölcsöket, egy tányérban összekeverem a cukorral, fűszerekkel, meghintem a liszttel.
A tésztát kétfelé veszem, lisztezett lapítón egyiket a sütőforma aljánál kicsit nagyobb körré nyújtom, beemelem a formába, a forma kerek alján a széleit kicsit lenyomkodom, a többletet feligazítom a forma falára. Ráhalmozom a tésztára a gyümölcsöt, rádarabolok 4 dkg margarint (ha picit több vagy kevesebb, nem gond), egészen kevéske vízzel meghintem (az első alkalmat kivéve ezt kihagytam). A második tésztadarabot sütőforma nagyságú körré nyújtom és a töltelékre teszem-helyezem. Az alsó és felső tésztarétegeket a széleken összenyomkodom. A leeső többlettésztával, ha van, díszítem a tetejét. A felső tésztaréteget villával megszurkálom. A sütőpapírt, ami túllóg a forma szélén nem kifele, hanem felfele hajtom; nem rá a sütire, de felfele. Ezt azért, hogy a sütés során keletkezett gyümölcslé ne kifollyon a sütiből/formából.
Tudom, rontja a hőfokot, de saját tapasztalat, hogy bármilyen gyümölcsből készítem, a sütő alját alufóliával kibélelem. Ugyanis mindig csöpög le gyümölcslé és iszonyú füstöt tud ontani. Így is lesz némi, de egy-két mozdulattal elhessegethető és a végén a sütőből csak kiemelem az alufóliát.
A tészta tetejét picike vízzel megkenem és kevéske (por)cukrot szórok rá.
Forróra előmelegített sütőben kb 55-65 percet sütöm, az első 10 perc után visszaveszem a hőfokot 175 fokra (légkev.)
Mikor megsült és kiveszem a sütőből, a süti szélénél összegyűlt édes gyümölcsléből ecsettel a forró süti tetejére kenek-maszatolok egy keveset ( a többit visszaissza a tészta).
Mivel a gyümölcstorta sütőformában rémálom felvágni, kihűlten, sütőpapírostól tálcára teszem.
Non plus ultraként, házi sárgabarack lekvárral kínálom :-)
Jó étvágyat! :-)

Üveggolyó

Max gurított nekem egy csodaszínes, sejtelmes üveggolyót ... Bevallom, kicsit haboztam, mihez is kezdjek vele ... csodálhatom opálos, selymes csillogását, megpróbálhatom kiolvasni belőle múltam, jelenem s jövőm, gyűjthetek hozzá még párat és akár üveggolyós kidobósat is játszhatok, mindössze játszótársak kellenek. A legjobb mégis, ha elgurítom, nézem tovatűnését, amint pörgősen Pannicica, Fedit, Dorati felé gurul sietve.

A = akarat, alázat
Á = álom, áhítat
B = bátorság, büszkeség, barát
C = cél, cicoma (utóbbit nem szeretem)
Cs = család, csend, csoki, cselekvés
D = dínom-dánom, Dédi
E = eledel, elemi, emlék, együttérzés
É = életem értelmei, ÉSzülők, érzelem
F = fiam, finomság
G = gördül-gurul, galagonya
Gy = gyöngy, gyönyör
H = határtalan, halál
I = illat, ibolya
Í = ízek (-zamatok), (házi szilva)ízes kenyér
J = jóság, jutalom, Jakkópapa
K = Kincsem, kenyér, kegyelem
L = lebilincselő, lehetetlen, lehetséges, lélek
Ly = lyuk,
M = Manó, mindörökké, mulatság, munka
N = nincstelen, nagyság, napsütés
Ny = nyugalom, nyitottság, nyakasság
O = okos, oktondi, orgona
Ó = ókor, óda, óra
Ö = öröm, önzetlenség
Ő = őrület, őz
P = párom, pártatlan, parttalan, pillanat
Q = que (sor)
R = remény, rózsa
S = sütés, sonka (pármai:-)
Sz = szeretet, szerelem, szirmok
T = türelem, természet
Ty = tyúkleves
U = unalom, ugratás,
Ú = út, úttalan
Ü = üveg, üreg
Ű = űr
V = végtelen, vigalom, várandósság, vakmerőség
W = Wales
X = Xavér (Varnus, nagyon szeretem a játékát)
Y = yes
Z = zamatos, zörej, zúgó, zizegés
Zs = Zsuzsimama, zsarátnok

2008. júl. 8.

Max mézes-mustáros csirkéje Garffykásan

A receptet, mint a cím is utal rá, Max http://www.maxkonyhaja.blogspot.com/ gyűjteményéből böngésztem. Hmm, méz és mustár és csirke. Bár számomra csábítóan hangzott, kicsit tartottam tőle, családom kevésbé lelkesedik majd a finomságért. De hát próba, szerencse, belevágtam. ... Megérte! Nagyon finom, sem a méz, sem a mustár nem hivalkodó, a kettő párosa a dinsztelt hagymával és a csirkével finom, könnyű ízt ad. Ebédre, vacsorára. Vagy csak úgy, a tűzhely mellett állva, kicsit tunkolni, megkóstolni, még mindig olyan finom-e, mint félórája:-)
Mivel első, második, harmadik alkalommal is bevállt, hétvégén ismét elkészítettem. Idő hiányában a csirkecombokat nem csontoztam ki és nem szeleteltem, csupán a bőrt fejtettem le róluk (aki szereti, készítheti bőrös csirkecombbal is).
A kiskertben egy sorban még katonásan virulnak a hagymák, ropogós zöldjükből is tettem az ételbe. Okulva előző tapasztalataimból: kicsit több hagymával és több fokhagymával, mint az eredeti recept írja és egyből dupla adag szósszal készítettem.
Ami nem fogyott el hétvégén, kiadagoltam és a mélyhűtőbe süllyesztettem, jól bírja a fagyasztást, rohanós időkben este előveszem, hűtőben reggelre-délre kienged, csupán tésztát vagy rizst kell főznöm hozzá köretnek.

Mézes-mustáros csirke á la Max

1 kg csirke felső comb (Garffyka: egész comb, kettévágom)
2 kis fej vöröshagyma (Garffyka: 4 közepes fej)
1 szál újhagyma vagy 2-3 levél medvehagyma
2-3 gerezd fokhagyma (ha medve levelével csináljuk, akkor ez nem kell) (Garffyka: 6 duci gerezd)
1 dl száraz fehér bor (Garffyka: ez kimaradt, 1 dl borért nem bontottam fel egy üveggel)
4-5 ek mustár (Garffyka: 8 bő ek)
4-5 ek méz (Garffyka: 8 bő ek)
1-1 tk majoranna, kakukkfű
1-1 csipet szárított rozmaring és gyömbérolaj (Garffyka: gyömbérolaj nincs a konyhán, így pici gyömbért tettem a szószhoz)
só, bors

Elkészítem a mártást: a mustárba bele a majorannát, kakukkfüvet, gyömbért és rozmaringot, jól kikeverem, majd bele a mézet, azzal is jól kikeverem, és félreteszem összeérjenek az ízek.
A combokat kicsontozzuk, szeleteljük - Garffyka: csak lebőröztem és félbe vágtam (felső, alsó).
Az apróra vágott hagymát és fokhagymát pici olajon üvegesítjük, majd fedő alatt (ha kell, egészen pici húslé hozzáadásával) pépesre pároljuk. Mehet bele a csirke (csíkokra vágva vagy a combok félbevágva), jól átforgatom, hogy szépen kifehéredjen. Hozzáadom a bort (húslevet), fedő alatt, időnként megkeverve, forgatva puhára párolom. Mikor kész a csirke, hozzáöntöm a már elkészített mártást, összeforgatom és kettő-hármat rottyantok rajta (3-4 perc).

Burgonyapürével, tésztával, rizzsel, szelet kenyérrel tálalom. Jó étvágyat!:-)

2008. júl. 7.

Sokfinomságos hétvége

Egy hete családi eseményen voltunk. A hétvége "hivatalos" része - ahol a főszereplő kislány nagyon szépen szerepelt :-) - mellett, jó volt újra találkozni, beszélgetni közelebbi és távolabbi rokonokkal, barátokkal. És bizony jó volt leülni a szépen terített, finomságosan illatozó ételektől roskadozó asztalok mellé és elmerülni az élvezetekben :-)

Gyakorlatlanságomnak tudom be, hogy sokszor utólag, az üres tányért nézve jutott eszembe, nem készítettem fényképet:-(
Egy finomságot mégis sikerült fényképesen dokumentálni, a receptet pedig két sütihez is megkaptam.

Úszó sziget

A név hallatán egy békésen ringatozó pálmafás sziget képe merül fel előttem, csillogó, szikrázó kékséggel körülölelve. Hát ilyesmi ez a sütemény is. Csupán a szigeteket piskóta és sok gyümölcs, míg a kékséget három ízben készült puding alkotja:-)

6 tojás
30 dkg kr.cukor
2 cs. van.cukor
1 citrom héja
6 evőkanál víz
ezeket habosra keverem +
30 dkg sima (fehér) liszt
1 mokkás kanál sütőpor
ezt a kettőt összekeverem és hozzáadom (szitálom) a kikevert tojásokhoz.

Kikent, lisztezett (vagy sütőpapíros) tepsiben, előmelegített sütőbe teszem. Tűpróbáig sütöm és lehetőség szerint rácson hűtöm, így alólról is járja a levegő, nem lesz "szalonnás" az alja.
A pudingokat - két-három különböző ízűt - a zacskón leírtak szerint elkészítem.
A kihűlt piskótát kockákra vágom, tálba teszem, leöntöm a félig-meddig kihűlt pudinggal, megszórom tetszés szerinti gyümölccsel, következő sor piskóta, rá második pudingsor (más ízben, mint az előző), gyümölcs, piskóta, stb amíg el nem fogynak a hozzávalók. A tetejét gyümölccsel lehet díszíteni.
Hidegen tálalom.
Ez így ahogy van nagyon finom. Aki még jobban szeretne dőzsölni, a tetejére vagy tálaláskor tejszínhabot is lehet tenni.




Aranygaluska

Gyerekkorom egyik nagy kedvence. Nagymamám mindenféle öntet nélkül készítette, mifelénk manapság is ritkán kínálnak mellé vanilía sodót. Nem is hiányzik. Fénykép sajnos nem készült, pedig pompázatosan nézett ki.

tésztához:
1 kg sima liszt
20 dkg rétes liszt
1 kis kocka olvasztott ráma
1 l tej
1 élesztő (50 gr, nem szárított)
15 dkg cukor
1 mokkás kanál só
4 tojás sárgája
2 egész tojás
1 citrom reszelt héja
2 cs. van .cukor
2 ek olaj

töltelékhez:
0,5 kg darált dió
0,5 kg cukor

Az élesztőt két dl tejben, pici cukorral és csipetnyi sóval felfuttatom. A 2 ek olaj kivételével a tészta hozzávalóiból mindent egybe dagasztunk, amíg hólyagos lesz. Lehet kenyérsütő gépben is dagasztani, érdemes kétszer indítani a dagasztó programot, hogy szépen kidolgozza; dagaszt-keleszt program dagasztás után leállít, újraindít, tehát nem keleszti a tésztát a gép. Értelemszerűen, ha kenyérsütő gépet használunk dagasztáshoz, az élesztőt nem kell felfuttatni.

A tésztát kikent (zsírozott) tepsibe, olajos ekanállal (ide kell a 2 ek olaj) kiszaggatom, egymás mellé helyezem, mikor kész a sor, meglocsolom kevéske olajjal. Bőven megszórom a töltelékkel, ettől lesz finoman "lucskos", nem szárad ki. Megint szaggatok egy réteg tésztát, rá a töltelék másik fele. Kb 10 perc kelesztés után, közepes meleg sütőben nagyjából 40 percig sütöm.

A két receptet ezúton is köszönöm Gyöngyi utesó-bnőmnek:-)

2008. júl. 4.

Dani! ... neeem. Vagy mégis?

Dani, nagyjából két hete költözött be hozzánk. Még soha nem láttuk. Azt hiszem Manó sem. De tudjuk, hogy van. Igaz, még nem sikerült kideríteni, hogy kicsoda vagy micsoda is Dani, baba, bácsi, néni, kutya, ??? Azt sem igazán, honnan ismeri Manó, hol ragadta meg ez a név. "Dani" a kezdetekben meghatározhatatlan volt - lehetett "dinnye" vagy "dínomdánom" eredetileg és csupán Anya, Apa félrehallásával született Dani -, neme vagy kora most sincs.
Természetesen kifaggattuk a rokonságot, szomszédokat, boltos nénit, felidéztem az összes éneket-mondókát-versikét, megkérdeztük az óvónénit, aki a hetenkénti babatorna csoportot vezeti, hiába, Dani eredetét ezidáig sűrű homály fedi.
Mindezek ellenére tény, Dani létezik, van, mindennap hallunk róla és hivatkozunk rá. Például vacsorához készülődve, mikor Manó éhes ugyan, de annyira még nem, hogy a kisvasutat felcserélje kiflire-kefírre.
- Manó, gyere szépen, vacsorázunk.
- Huhú. Nem! Huhúúú - és robog a kisvonat.
- Manóka, azt mondtad kiflit és kefírt szeretnél vacsorázni. Ki fogja megenni, ha te nem jössz?
- Dani!
- Kicsim, Dani már vacsorázott.
- Apa! Nénik! Anya! - ajánlja Manó lelkesen, majd pillanat töprengés után, ismét Dani!

Beszélgetünk:
- Dani!
- Kicsoda Dani?
- Dani baba ... neeem. Dani bácsi ... neeem. Dani néni (?!) ... neeem. Dani vau ... neeem - és miközben saját maga állításaira nemmel válaszol, huncutul mosolyog, tudja, hogy mindez játék, tréfa.
- Hol találkoztál Danival?
- Oviba ... neeem.
......
- Manó, kérlek szépen ne dobd a gyurmát a földre. Manó, ne csináld, kérlek.
- Manó nem! Dani ...

Dani a bezzeg-jelenség is, hiszen Dani megeszi a vajas kenyeret (Manó csak üresen kenyeret, ha), Dani nem válogat és mielőtt véleményt nyilvánítana egy-egy ételről, megkóstolja. Szegény Dani a bűnbak is, hiszen Manó szerint (nem minden esetben, de előfordul) Dani az, aki szétszórja a kukoricapelyhet, aki ledobja Manó zokniját a földre vagy aki begurítja a kisautót a konyhapult alá.
Szerencsére Dani nappali életmódot folytat, éjjelente alszik, nem zavarja sem Manó békés álmait, sem a mi nyugalmunkat. Hm, így belegondolva, könnyen lehetséges, napnyugtával Dani elrobog-elrepül, haza, oda, ahol a többi Dani él ... s szinte hallom, ahogy meséli Dani-szülőknek "Dani nem! Manó ..."