A libák ... a konyhába mennek :-) _ Márton nap

Azt hiszem, ha a jóságos és szelíd Márton pap tudta volna, hogy szerénysége a libák vesztét okozza, bizonyára nem a libaól közelében keres menedéket a püspöki kinevezés elől :-)

Ha Márton nap, akkor a libuskáknak bizony a konyhába, később az asztalra kell kerülni, mert bizony, ki Márton napján libát eszik, jövőre nem éhezik, az a hagyományoknak és néphiedelemnek megfelelően, az Enyészet havának (= november) 11. napján libát eszik.
Legalábbis valamilyen libás ételt :-), lett légyen az rendhagyó módon készült libasült

 
, vagy gazdag zöldségleves libanyakból-szárnyból

 
, esetleg libahúsos-gombás molnárka

, netán Tokaji borban pácolt, sült libamáj - tavaly kirúgtunk a hámból és megsütöttem életem első libamáját :-). Mivel dokumentálni elfelejtettem, azt hiszem előbb-utóbb kénytelen leszek megismételni :-)
S hogy a Márton napi lakoma nem feltétlenül emészt fel vagyonokat a családi kasszából, arra példa a libanyak leves és a libahúsos molnárka - kevésből finomat & sokat alapon :-)

Igaz, a libaszárny csontjaiból nem lehet megjósolni a telet, mint lehetne a mellecsontjából, viszont, arra érdemes figyelni, hogy a gúnárok hol is álldogálnak eme jeles napon, ugyanis, ha Márton napján a lúd jégre áll, akkor Karácsonykor vízben áll. Arról nem szól a fáma, milyen lesz a Karácsony, ha Márton napja amolyan se nem túl felhős, se nem napsütéses, esőmentes. Csendben kívánom, hogy ez a mai Márton nap bárcsak szép havas Karácsonyt hozna :-)

Mivel minden lehetséges alkalmat megragadok a tortasütésre, tavaly megsütöttem első Márton napi tortánkat is.
Igaz, egy fia nem sok, annyi libahusi sem volt a tortában :-), viszont a tetején díszelgett három marcipán lúd. Mint egy címer, tarka levelek közt, zöld mezőben három daliás gúnár :-)

Fontos, hogy Márton nap nemcsak a libás finomságok napja, hanem az újbor felszentelésének napja is. Valószínűleg ehhez kötődik a "ki Márton napján újbort iszik, jövőre nem szomjazik" hagyomány.
Németországban és Ausztriában a hagyományos Márton-napi libához egyenesen Ganslweint, azaz libabort isznak vidéken.

Jó étvágyat a Márton napi finomságokhoz !

Lupercalia és Valentin

Február 14-hez számos népszokás, hagyomány, hiedelem és babona kapcsolódik, s több szálon futó eredet története sem teljesen tisztázott.

Akármelyik eredet-történetnekben is hinnénk, s akármilyen furfangos praktikákat is ismernénk ... egy valamit ne felejtsünk el. Ez a nap a szeretet napja. Szeretteink és Kedvesünk megérdemel annyit, hogy örömet szerezzünk neki egy kis apró figyelmességgel, egy szál virággal, kedves szóval. Még akkor is, ha az év 365 napja egyformán "Bálint nap" :) S a kevés sokszor több jegyében nem kell kazalnyi rózsaszálat összehordani az ajtó elé, az is elég, ha szépen terített asztallal várjuk s vacsora után nem neki kell mosogatni :)

Jázmin - a barátság virága

Későn jött szerelem

"Hideg láng, dermesztő parázs,
forró szellő, fekete ragyogás,
tengerét lázasan kereső áradat,
el nem fogadott égő áldozat.
Fájdalmat esőző derűs kék egem,
félelmekkel terhes bársony éjjelem,
ködbe burkoló fényes nappalom,
szomjat nem oltó friss patakom.
Meleget nem adó lobogó tüzem,
fullasztva hömpölygő lágy tengerem.
Élesre csiszolt sebző gyémántom,
szúró tövisű gyönyörű virágom,
forró csöppekben olvadó jégcsapom,
elérhetetlen fényes kék csillagom"

Farsang itt, farsang ott

Amikor nálunk vízkereszt van, a spanyol és olasz gyerekeknél akkor jár Befana, a boszorkány, és a jó gyerekeknek cukrot, a rosszaknak szenet hagy ajándékba. Olaszországban a Befanalia zárja a karácsonyi ünnepkört és kezdetét veszi a farsangi időszak.

A vízkereszttől (január 6.) kezdődő és a húsvét vasárnapot megelőző 40 napos böjt kezdetéig - húshagyó keddig vagy hamvazószerdáig - tartó farsangról és a kapcsolódó népszokásokról, hagyományokról korábban itt írtam.

Remélem, most is sikerült érdekes dolgokat összecsipegetnem.

A farsanghoz kapcsolódó népszokások és hagyományok bár országról országra eltérnek, mégis, közös vonások is vannak.

Bolondok keddjének a farsangi időszak zárónapját, húshagyó keddet nevezik, mely a német Narrenfest szó fordítása. Ez a nap a farsang utolsó napja, a mulatozások ideje, feje tetejére áll az egész világ, nincsenek tabuk, fergeteges jókedvvel lehet mulatozni.
A mulatságok ideje legtöbb helyen a „farsang farka", amely szombat estétől húshagyó kedd éjfélig tart, s a háromnapos bolondozás tetőpontja az utolsó nap, húshagyó kedd, vagy a "bolondok keddje". Ilyenkor szinte tobzódássá fajulnak a mulatságok, a felszabadult életörömöt hirdető dramatizált játékok, utcai felvonulások.
Ez az utolsó alkalom a mulatságra, utána következik a húsvétig tartó nagyböjt.

 A húshagyó keddi mulatozások egyik legelvadultabb szokása a Kassa környékén gyűjtött gúnárnyak-szakítás, vagy a szélesebb körben elterjedt kakasütés.
A gúnárnyak-szakítás során a mészároslegények versengtek, s ez egyben a mesterré avatás része is volt. Húshagyó kedd éjszakáján Kassán a mészároslegények a lőcsei vendéglőstől a másik oldalon fekvő őrházig kötelet húztak, amelynek közepére egy fonallal jól összekötözött libát akasztottak lábánál fogva. A legények nyergeletlen lovon futtattak el a kötél alatt és igyekeztek elkapni a liba nyakát. A kapkodás és nyargalás addig tartott, amíg valamelyik a lúd fejét le nem szakította. Aki elkapta a nyakat, az aztán hirtelen elvágtatott vele s jól elrejtette, mert a többiek üldözőbe vették s igyekeztek tőle elragadni, mert aki a fejet elvitte, egy évig főlegény volt és a mesterségbeliek között különös kiváltságokat élvezett
Egy szlovák hiedelem szerint, aki farsang utolsó napján hal meg, a pokolba jut, mert ezen a napon zárva van a mennyország.

Olaszországban a velencei karnevált először 1268-ban rendezték meg. Felforgató jellege miatt az elmúlt évszázadokban számos alkalommal próbálták korlátok közé szorítani a maszkos-jelmezes ünneplést, ami a velencei karnevál lényege. Több éven át nem is ünnepelték, amikor a város osztrák fennhatóság alá került 1798-ban, a 20. század végére azonban újjáéledt a farsangi szokás.
Itt leginkább a régmúlt időket idéző maskarák jellemzőek. A jellegzetes, finom vonású maszkok szinte a velencei karnevál védjegyévé váltak. A karnevál ideje alatt koncerteket és opera előadásokat is tartanak, ahol a közönségnek maszkban és jelmezben illik megjelenni.
A viareggio-i karnevál egy hónapos és a legismertebb Európában, különösen nevezetes a híres embereket kifigurázó maszkok és jelmezek miatt. 2001-ben karnevál fellegvárat is építettek. Az Ivrea karnevál a „Narancsok harcáról” ismert, amikoris az egymással szembenálló felek gyümölcsökkel dobálóznak - ez az esemény, melyet felidéznek, a középkorban tényleg megtörtént.
A Milánói érsekség legnagyobb részén a farsangi karnevál szinte egyedülállóan több, mint 4 napig tart, a hamvazószerdát követő szombatig.

Brazilíában, Rio de Janeiroban a többnapos mulatság legfőbb és leglátványosabb eleme a szambaiskolák vetélkedése. A karneválon nem csak a szamba iskolák növendékei rophatják, bárki táncra perdülhet, ha kedve szottyan rá. A gyerekeknek külön mulatságot rendeznek, amelyet a karnevált megelőző pénteken tartanak.

Bázelben "a három legszebb nap": így nevezik a bázeliek a farsang – vagy ahogy ők mondják: Faschnacht – időszakát. Hat héttel húsvét előtti hétfőn, pontban négy órakor kialszanak a fények a belvárosban, csak a sok ezer, óriási álarcot viselő, színes jelmezbe öltözött felvonuló lampionja világít. A felvonulást kísérő, nagy hagyományú zenekarok, az úgynevezett clique-ek tagjai, a pikolósok és a dobosok szintén maskarát viselnek. Másnap van a rézfúvósok és ütősök napja, ekkor ezeken a hangszereken játsszák a talpalávalót. E napon tartják a gyerekek farsangját is. A Faschnachton ünnepi menü is dukál: az asztalról a hagyományok szerint nem hiányozhat a lisztleves, a hagymás pite és a köménymagos sütemény.

Kölnben a valódi farsangi mulatozás a következő év hamvazó szerdáját megelőző hét napra esik, és hétfőn, az úgynevezett Rosenmontagon éri el tetőpont ját. A karnevál három főszereplője a karnevál hercege, a földműves és a hajadon – ez utóbbi szerepét is mindig férfi kapja. A rosenmontagi felvonulásra díszbe öltözik a város, és szinte valamennyi járókelő maskarát ölt.

Angliában a nagyböjtöt megelőző időszakot Shrovetide-nak nevezték el (lényegében a farsang utolsó három napja). Annak volt az ideje, hogy az emberek bevallják bűneiket - a kontinenssel szemben sokkal kevésbé szólt a karneválokról. Manapság a húshagyókeddet Palacsinta Napként ünneplik, de a nagyböjthöz kapcsolódó Shrovetide azért némileg túlélte a 16. században az angol reformációt. Talán az egyetlen Shrovetide karnevál, amit ünnepelnek, Cowes és kelet-Cowes területén szokás, a Wight szigeten. A legnagyobb farsangi karnevál Angliában a Notting Hill karnevál, mely azonban nem kapcsolódik a nagyböjthöz - augusztus végén tartják. Egy karibi hagyományból származik - valójában egy „kulturális transzplantáció”.

Oroszországban a nagyböjt előtti utolsó héten ünneplik a Maslenitsa-t. Palacsinta hétnek vagy „sajthétnek” is hívják. Orosz népi ünnepség, mely némely, pogány időkből származó hagyományt is magába foglal. A Maslenitsa alapvető eleme az bliny orosz palacsinta, mely a napot szimbolizálja. Kerek és aranyszínű, de csak olyasmivel készül, amelyet az ortodox hagyományok megengednek: vaj, tojás, tej (az ortodox nagyböjt szerint a húsfogyasztás egy héttel a tej- és tojásfogyasztás előtt szűnik meg).
A Maslenitsa során a maskarák viselése, a hógolyó csata, a lovasszán-túra is népszerű. Az ünnepség kabalája általában „Maslenitsa asszonya” - korábbi nevén Kostroma -, illetve annak szalma képmása, fényes ruhákba öltöztetve. Az ünneplés tetőpontjaképpen Maslenitsa asszonyát vasárnap este megfosztják cicomájától és a máglya martalékává válik.
Szentpétervárott modern fesztivált tartanak, amely mindig egy meghatározott időpontban zajlik (mindig vasárnap, és május 27-hez közel).

Az Egyesült Államokban a farsangi ünnepségek a Mardi Gras nevet viselik. Először csak az öböl részein ünnepelték, de ma már valamennyi állam tartja. A farsangi szokás maga az egykori francia gyarmatnak számító város, Mobile (ma Alabama területe), New Orleans (Lousiana), valamint Biloxi (Mississippi) területéről származik. Ezek a városok mind azok közé tartoztak, ahol évről-évre parádés felvonulással és maszkokkal ünnepeltek. A több nagyváros, ahol tartják a farsangot, többek között a floridai Miami és Tampa, a Missouri-i St. Louis, a floridai Pensacola, a kaliforniai San Diego, valamint Galveston, Texas és Orlando Floridában.

Ünneplik a farsangot New York Brooklyn negyedében is - de akárcsak Angliában, ennek ideje nem kapcsolódik a keresztény naptárhoz: szeptember első hétfőjén tartják, a neve Labor Day Carnival - a Trinidad-i emigránsok alapították. Ez a nap az egyik legnagyobb utcai parádé és fesztivál New Yorkban, melyen több mint egymillió ember vesz részt, a legmeghökkentőbb és legbonyolultabb jelmezekben.

Görögországban a farsangi szezont a Apokriés-nek hívják (vagyis „búcsú a hústól”). Az időszak egyik legnevezetesebb eseménye a Tsiknopémptẽ - melynek során az ünneplők még élvezhetik a marhasültet a tavernákban vagy barátaik házában. A rituálét megismétlik következő vasárnap. Az ezt követő héten - mely az utolsó nagyböjt előtt és a neve Tyrinē vagy sajthét, már nem szabad húst enni, de tejterméket igen. A nagyböjt a „Tiszta hétfővel” kezdődik, mely a „Sajt vasárnapot" követi. A farsangi karneváli szezonban az emberek maskarákba bújnak, és részt vesznek az általános mulatozásban.
A „Patras” ugyanakkor a legnagyobb éves karnevál Görögországban, 3 napos ünnepség koncertekkel, parádés, maszkos felvonulásokkal és számos mulatságos gyermekprogrammal. A legnagyobb mulatságot „Sajt vasárnap” délben tartják, melynek csúcspontja a „Karnevál király” képmásának elégetése a Patras kikötőben. Számos más régióban rendeznek karnevált, de jóval kisebbeket, amelyek elsősorban a hagyományos farsangi szokásokra épülnek.

Japánban az Asakusa szomszédságában található Taitō városrész Tokióban híres az évente megrendezett karneváljairól. Jelentős brazil hatás érzékelhető ezen az ünnepségen, főleg, hogy az Asakusa-i székhelyű szamba iskolák is tiszteletüket teszik.

Franciaországban két fő karnevált ünnepelnek: a nizzait és a párizsit. Nizzában már 1294-ben is éltek a farsangi szokások - ma az ünnepséget évente rendezik és több millió látogatót vonz a nagyböjtöt megelőző két hétben. A párizsi karnevált egy ismert, bolondos középkori fesztivál napja után tartják - a szokás a 16. századba, vagy még ennél is korábbra nyúlik vissza -, de 1952 és 57 között nem rendezték meg.

Indiában Goa államban ünneplik a legnagyobb szabású karnevált - a neve „Intruz” (az „entrudo” portugál szóból, mely a „karnevál” szóra egy alternatíva). A legnagyobb ünnepséget Panaji városban tartják. Goa a karneváljaival egyedülálló Indiában. Valójában egykor a portugálok vezették be a farsangi szokást, akik négy évszázadon át uralkodtak Goa felett. Az ünnepség 3 nap és 3 éjjel tart, amikoris a legendás „Momo király” átveszi az uralmat az utcák felett, amelyek csodás színkavalkáddal és zenével kelnek új életre. Óriási parádék vannak, melyeket esténként nagyszabású bálok követnek.
Egész más a Sambalpur Sitalsasthi karnevál, melyet a hindu naptár szerint ünnepelnek, Jyestha hónap (május-június) teliholdjának hatodik napján. Ez egy kétnapos, egy éjszakás ünnepség, az utcákon felélednek a népi szokások, szól a zene és táncolnak az emberek.

Hollandiában a farsang neve Vastenavond vagy Vastelaovend(j), melyet leginkább a katolikus régiókban ünnepelnek, azaz, főként a déli tartományokban, Limburgban és az Észak-Brabant részeken. Hagyományosan a hamvazószerdát megelőző vasárnaptól keddig ünneplik. A farsangi szokások városról-városra változnak, de gyakoriak a parádék, a felvonulás hercegi kísérettel, valamint a farmer esküvő (boerenbruiloft), és a hering evés.
Az egyik nevesebb holland karnevál a Rijnlandse karnevál, amelyet Limburgban és Maastricht-ban is tartanak - némi velencei és dél-amerikai hatás jellemzi. A legrégebbi farsangi ünnepséget egyébként 1385-ben tartották, 's-Hertogenbosch-ban - a híres 15. századi festő, Jheronimus Bosch meg is örökítette őket festményein.

forrás
forrás
forrás 
forrás
forrás
forrás 
forrás
forrás 
  

Farsangra fel!  :)

Nagycsütörtök - zöld csütörtök

A nagyhét a húsvéti ünnepkör része, a húsvét előtti hét, a nagyböjt utolsó hete virágvasárnaptól nagyszombatig. Napjai a nagyhétfő, nagykedd, nagyszerda és a húsvéti szent háromnap: nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat.
A nagycsürtököt zöld csütörtöknek is nevezik és az utolsó vacsora emlékének ünnepe. Jézus nagycsütörtökön hívta össze tanítványait az utolsó vacsorára. A vacsorát követően Jézus a tanítványaival - Júdást kivéve, aki 30 ezüstpénzért ekkor árulta el Jézust az őt kereső katonáknak - kiment az olajfák hegyére, a Getsemáni kertbe, ahol Jézus imádkozott, míg tanítványai elaludtak.
Elterjedt szokás nagycsütörtökön a virrasztás, annak emlékére, hogy Jézus az olajfák hegyén virrasztott.

A zöld csütörtök megnevezésében a zöld szín valószínűleg a XII. század végéig használt zöld színű miseruhára utalhat, esetleg azokra a vezeklőkre, akik bűneiktől megtisztulva az Úr szőlőtőkéjén újra zöld ágakká válhatnak.
Ez a nap Szent Gyula pápa ünnepe is.
Zöld csütörtöktől nagyszombat estig nincs harangozás, ekkor a "harangok Rómába mennek", ott gyászolják Jézust.
Ezen a napon van "oltárfosztás", azaz a templomokban az oltárokról leszedik a díszeket és csak egyetlen gyertyát hagynak égve.

A keresztény vallást követők ezen a héten szigorú böjtöt tartanak.

Faluhelyen ilyenkor különleges hagyományokat követtek.
A harangokat kereplőkkel helyettesítették. A gyerekek feladata vol, hogy az utcákat járva, mintegy a harangokat helyettesítve, kereplőkkel zaj csapjanak, egyúttal kiűzve a gonoszt is.
Liturgikus eredetű szokás a pilátusverés vagy égetés, általában a falu határában, Pilátust jelképező szalmabábut égettek.

A néphiedelem szerint a nagytakarítást és mosást szerdán be kellett fejezni, úgy tartották, ahány csepp vizet kiöntenek nagycsütörtökön, annyi bolha lesz a házban.
Egyes vidékeken úgy tartották, ezen a napon szólal meg a fülemüle.
Kincslátó hiedelem is kapcsolódik ehhez a naphoz, például Szatmár megyében úgy tartották, ilyenkor megnyílnak a kincset rejtő pincék, alagutak, és mindenki vehet, amennyit akar. Gyomán aki ezen a napon hajnalban sírra ült a temetőben és egy tükörbe nézett, ha abban lángot pillantott meg, abban az évben rejtett kincsre akadt.

A zöldcsütörtök elnevezés egy táplálkozási hagyományt is teremtett, spenótot, salátát ettek, sőt, az ételbe fiatal csalánt is főztek, hogy jó legyen a termés. 

"Zöld" ételek az asztalunkról, spenóttal, medvehagymával, karalábélevéllel, salátával, sóskával:

Töltike - darált húsos-rizses töltött karalábélevelek

 
Mátika - karalábélevelek zöldséges-rizses töltelékkel

Kapros-túrós karalábé, zöldjével; Túrós-karalábés sült rántotta 


Rakott, sült fejessaláta


Saláta krémleves pirított mandulával

Saláta-sóska leves "de luxe"
Sóska-saláta főzelék retek- és karalábélevéllel turbózva 
Reteklevél pesto
Cukkini pesto chilivel
Pestos rozsos bucik
Cukkini tzatziki 
Fűszeres, spenótos koszorú
Spenótos, kukoricás muffin
Spenóttal, túróval csíkozott puliszka
Mosolygó spenótfőzelék tojással, virslivel
Spenótos tojástekercs töltve
Medvehagymás galuska zöldséglevessel
Medvehagymás túrókrém


Szép napot és jó étvágyat !

Virágvasárnap

Virágvasárnap a húsvét előtti vasárnap neve, a nagyhét kezdete a keresztény ünnepkörben.

Ezen a napon vonult be Jézus Jeruzsálembe kereszthalála előtti vasárnapon.

Az ókorban szokás volt a Közel-Kelet országaiban, hogy az arra méltó személyek útját valamilyen módon befedjék. Az emberek mind a négy evangélium szerint megadták Jézus Krisztusnak ezt a tiszteletet. Máté, Márk és Lukács szerint a felsőruháikat az útra terítették és gallyakat vágtak a fákról, János az egyedüli, aki pálmaágakról számol be.

   A nyugati keresztény egyházak liturgiájában e kiemelten fontos dátum mindig a március 15. és április 18. közti valamelyik vasárnapra esik. A katolikusoknál a nagyböjt utolsó, legfontosabb hetének kezdete: a napján a templomban barkaszentelést, barkás bevonulást vagy körmenetet szoktak tartani.

A keresztény kultúra országaiban ez kiemelten fontos ünnep, melynek hagyományára gazdag népszokáskincs épült.

  A néphagyományban a vasárnapoknak nevük volt: a másodiké gulyásvasárnap, az ötödiké feketevasárnap, a hatodiké virágvasárnap.

 

  A virágvasárnapi barkaszentelés egyházi eredetű népszokás ugyan, de a szentelt barkát felhasználták rontás ellen, gyógyításra, mennydörgés, villámlás elhárítására.

 „Amikor meg lett szentelve akkor egyet-egyet lenyeltünk, hogy ne fájjon a torkunk. Azt a szentelt pimpót megtartottuk a következő év húsvétjáig, s avva hevitették bé az ünnepi kalácsnak. A pimpóból a kép mellé szúrtak több szálat, ami a következő esztendő húsvétjáig ott volt, hogy távoltartsa a villámokat, betegségeket és újabban a sírokra is szoktunk egy-egy szálat szúrni, s evvel a templomban nyert érdemeket a holtakért ajánlják fel” (Istensegíts, Bukovina; Bosnyák S. 1977: 171).

  Sokfelé élt az a hiedelem, hogy a szentelt barkát nem szabad bevinni a házba, s ennek különféle magyarázatát adták: A szegedi tájon azért nem vitték a barkát a szobába, mert úgy hitték, hogy akkor sok lesz a légy a nyáron. A jászdózsaiak szerint elszaporodnának a legyek és a bolhák. A bukovinai magyarok szerint a tojásba fulladna a csirke, és a tyúkok sem kotlanának. A Tápió mentén pedig így figyelmeztettek: „Be ne vigyétek a házba, mert nem lesz fias a tyúk alatt a tojás” (Barna 1985b: 779). A zempléni falvakban azonban beviszik a szentelt barkát a szobába, és a szentkép vagy a gerenda alatt tartják. Az ágakat a következő évig őrzik, majd tűzbe vetik, vagy a templomba viszik, hogy azután hamvazószerdán ennek a hamujával hamvazkodjanak

  A szentelt barkának az állattartásban jósló, varázsló, rontás elleni hatékonyságot tulajdonítottak. Medvesalján, Egyházasbáston a gazdasszony megszámolja, mert úgy hiszi, ahány szem van rajta, annyi kislibája lesz a tavaszon. Péterfalván rontás ellen szentelt barkával füstölték meg az ólak belsejét. Sándorfalván, Szeged környékén sertésvész ellen szentelt barkát tettek az ólküszöb alá.

  A földműveléssel kapcsolatosan is hatékonynak tartották. Tajtiban a kert földjébe tűzik le, hogy elűzze onnan a férgeket. Turán a virágvasárnapot megelőző héten virágot ültetnek, hogy szép virágjuk legyen. A virágvasárnapot megelőző hetet virághétnek nevezték sokfelé, és a névmágia miatt alkalmas időnek tartották a virágmagok vetésére.

  A legismertebb és általánosan elterjedt hiedelem szerint a szentelt barka villámcsapás, tűzvész ellen védi meg a házat, sőt jégeső ellen is hatásosnak tartották a kapufélfára tűzött barkát. Nagy viharban az andrásfalvi székelyek a pimpónak nevezett szentelt barkát meggyújtják, hogy a házat megfüstölje, akkor nem csapott be a házba a menykő.

  A húsvéti ünnepkörben, így virágvasárnap is szokás volt, hogy a lányok – esetleg a legényekkel együtt – a tavasz behozatalának jelképeként zöld ágakkal, énekszóval vonultak végig a falu utcáin. A beregi Tiszaháton a század elején még szokás volt a virágvasárnapi zöldágazás. Az eladósorú lányok felpántlikázott nagy zöld ággal, énekelve mentek végig a falu utcáin.

Kalotaszegen virágvasárnap kimennek a fiatalok virágot szedni. Ez a szokás ma is él.

  Virágvasárnaphoz két jellegzetes leányszokás kapcsolódott, de csak a magyar nyelvterület egy részén. Nyitra, Hont, Nógrád, Pest és Heves megye egyes községeiben gyakorolták a kiszejárást, kiszehajtást, és ennél is szűkebb területen, a Nyitra megyei Zoboralján ismerték, sőt néhol még gyakorolják a villőzés szokását. Zoboralján, egyes falvakban a két szokás összekapcsolódott, de a sorrendjük különbözhetett. Például Béden előbb villőztek, azután vitték a kiszét, Bodokon azonban a kiszejárás után villőztek.

  A kisze többnyire menyecskének öltöztetett szalmabáb, melyet kici, kiszőce, kicevice, banya néven is emlegettek. A lányok énekszóval vitték végig a falun, majd a falu végén vízbe vetették vagy elégették. A bábu a különböző magyarázatok szerint a tél, a böjt, a betegség megszemélyesítője lehetett. A kiszi szó egyébként korpából készült savanyúlevest, jellegzetes böjti ételt jelent.

  A kiszejárást a bábu elkészítése, ruhájának összeszedése előzte meg. Deménden farsangi menyecskeviseletet adtak rá, Menyhén az az évben férjhez ment menyecske ruháját. Őrhalom, Hugyag, Ipolyvarbó községekben azonban az volt a szokás, hogy a kiszére csúnya, rossz ruhákat aggattak és bekormozták. Drégelypalánkon úgy hitték, hogy akik öltöztetik, még abban az esztendőben férjhez fognak menni. A kiszebábu mozgatásának, a falun való végigvitelének is jelentőséget tulajdonítottak. Ipolyszécsénkén úgy vélték, hogy aki elsőnek felkapja, hamarosan férjhez megy, Ipolybalogon pedig az a hiedelem élt, hogy amelyik faluvégről viszik, onnan hamarosan férjhez mennek a lányok. Ha véletlenül visszafordult a bábu, Horvátiban, Tompán attól tartottak, hogy visszajön a betegség a faluba, Kelenyén ez esetben a jégesőtől féltek.

  A kiszebábu megsemmisítése szertartásosan ment végbe. Levetkőztették, szétszedték, úgy dobták a vízbe vagy elégették, és akkor a tüzet körültáncolták. Ahol a kiszét vízbe vetették, a szalmából minden lány megragadott egy csomót, és például Menyhén a szalmacsomó elúszásából jósoltak a férjhezmenetelre. Felsőszemeréden, Honton, Horvátiban, Tompán a vizes szalmacsomóval dörgölték az arcukat, hogy ne legyenek szeplősek.

  A villőzés fő kelléke a különböző nagyságú villőág, melyet felszalagoztak, esetleg kifújt tojásokkal díszítettek. Vicsápapátiban úgy tartották, hogy a villőág a „tavasz hirnöke, mentek a zöld ágban megmutatni, hogy jön a tavasz”. A szó eredetére nézve több magyarázattal is szolgál a kutatás: a szláv vila, vily ’tündér’ szóval hozták kapcsolatba, vagy a latin eredetű villus ’lomb’ szóval. A villőfa mérete és díszítése szinte falvanként változott. Gerencséren a másfél méteres fákat a legények szerezték be a lányok számára. Fehér szalagokkal és kifújt tojásokkal díszítették. A 8–10 fős csoportok egyetlen villőfát vittek magukkal. Menyhén valamennyi lány kezében volt kisebb villőág. Énekük végeztével a gazdasszony letört egy kis gallyat az ágról; Menyhén megveregette a lányokat „Mind menjetek férjhez!” szavak kíséretében, Csitáron az ágról letört gallyat eltette, és a kikelt kislibákat átbújtatta alatta, hogy egészségesek legyenek.

A villőzés élő gyakorlata a kislányok szokásaként figyelhető meg. Kolonban ma már csak az ismerősök, rokonok ablaka alá mennek.

 

források: wikipedia, magyarmuzeumok.hu, tankonytar.hu, kreativanyabanya, gyongyszemekkavicsok,

Márciuska

Hivatalosan is tavasz van.
Bemondta a TV, a rádió, megírták az újságok.
Tehát igaz :)

Egyelőre kissé vérszegény a tavaszka - mifelénk legalábbis ködbe burkolózva érkezett -, biztos a hosszú utazás fárasztotta ki, napfényre most nem futja az erejéből.

Kedves tavasz, hoztam neked és minden kedves barátomnak, olvasómnak, márciuskát, derítsen mindenkit jobb kedvre, napsütéses mosolygásra, vidám kacagásra.

Mátyás-tál, Jégtörő módra

Manapó azt mondta, Mátyás biztos talál törnivalót, ha nem is felénk, de mondjuk nyugaton, hiszen Győrben és környékén még 24-én is havazott.

Azért biztos, ami biztos, készítettem egy Mátyás tálat. Amolyan Jégtörő módra. Nehogy ezen múljon a tavasz érkezése. :)

Jégtörő Mátyásnak lelkes segítői is akadtak :)

Pünkösdi étkezési szokások

A pünkösdről szóló összeállításomból kimaradt egy fontos elem ... az ünnephez-ünnepkörhöz kapcsolódó étkezési szokások.
GasztroRéka kérdezett rá, hogy vannak-e hagyományosan pünkösdi ételek.
Nos, utánnanéztem s meg kell mondjam, bár a gugli sok találatot feldobott, a keresésre a valódi válasz-kínálat elkeserítően kevés. Ezek szerint vagy nincs széles körű hagyományos "étel ajánlat" az egyik legősibb keresztény ünnephez kapcsolódóan, vagy a különböző weboldalak nagyjából egy és ugyanazon forrást használták, hiszen sok helyen szinte szóról szóra megegyzik a pünkösdi étkezési szokások leírása.

Érdekes, hogy míg az őszi Márton naphoz kapcsolódó liba-evés gyakorlatilag bevonult a köztudatba, kevesen tudják, hogy sok helyen pünkösdkor is szokás libát enni.
Bár a "komatál" fogalma - főleg azonos nemű, ritkábban eltérő nemű fiatalok közötti barátság megerősítésének, megpecsélésének jele - ismerős számomra, azt nem tudtam, hogy ezt nemcsak húsvétkor, de pünkösdkor is szokás volt adni-küldeni.

Pünkösdkor a paraszt családoknál is ünnepi ételek kerültek az asztalra. Egyébként húst ritkábban ettek, de a juhtartó vidékeken nem csak húsvétkor, hanem pünkösd napján is fogyasztottak bárányt, birkapörköltet. Máshol inkább marhahús, baromfi került az asztalra. Nem juhtartó vidékeken az ünnep hagyományos étele a rántott csirke és az idei liba uborkasalátával volt.
A tojásrántottának mágikus hatást tulajdonítottak (a tojás termékenységszimbólum), és szintén kötelező volt valamilyen édes kalács készítése (fonott kalács, túrós lepény, mákos kalács). Sárközben azonban nem édes tésztát, hanem sós kalácsot sütöttek, melyet tejföllel, borssal kentek meg.
Sok helyen sárga kalácsot ettek, így biztosítva, hogy a gabona bő termésű legyen.
A pünkösdkor szedett bodza leveléből és virágából főzött szörpnek, teának minden betegséget gyógyító hatást tulajdonítottak.

A komatál küldése általában egynemű, ritkábban különnemű fiatalok barátságának megpecsételése. A komatálat küldők egymást testvérré fogadták, sírig tartó barátságot kötöttek, s ezután magázták és komának, a lányok pedig mátkának nevezték egymást.
Az ország egyes vidékein a komázás fehérvasárnaptól Szent Iván-napig terjedő időben bármilyen tavaszi ünnepre eshetett. Réső Ensel Sándor 1867-ben az egri leánykák pünkösdi mátkatál-küldözgetéséről számol be; Gyöngyösön a századfordulón pünkösdkor a legények kedvesüknek küldtek mátkatálat. Néhány Baranya megyei községben nem komatálat, hanem szépen feldíszített „komafát” cserélgettek a leánykák.

A mátkatálat személyesen illett vinni a megajándékozottnak, aki ha elfogadta a barátságot, ugyanezt a tálat kaláccsal, süteménnyel, gyümölccsel megrakva, hímzett kendővel letakarva küldte vissza.
A komatál tartalma tájanként változott, de nem hiányzott belőle a kalács és kis üveg ital.
A komatál átadása énekelt, mondott köszöntő kíséretében történt.

Komatálat hoztam,
Fel is koszorúztam,
Koma küldte komának,
Hogy váltsa ki magának.
Ha nem váltja magának,
Küldje vissza komának.

Szentmihályhegyen:
Mátka, mátka, mátkálunk,
Éltül, holtig, kiskarácsony napig.
Ha megcsalsz, ha megversz,
Mégis mátkák leszünk.

Göcsejben:
Mátka, mátka, mátkálunk,
Száz esztendig szánkálunk.

Baranya megyében a komatálat vivő a kiszemelt háznál ezt mondta:
Komatálat hoztam,
Meg is aranyoztam.
Szűz hozta szűznek,
Koma hozta komának,
Ha nem tetszik komának,
Hazaviszem azon az úton, amelyiken hoztam.


forrás:
unnep.hu
meek.niif.hu

Pünkösd - ünnep, hagyomány, népszokások

Pünkösd a kereszténység egyik legősibb ünnepe.

Az Ószövetségben olvassuk, hogy az Úr három főünnepet rendelt a zsidóknak. "Háromszor szentelj nekem ünnepet évenként! Tartsd meg a kovásztalan kenyerek ünnepét! Hét napig egyél kovásztalan kenyeret, ahogyan megparancsoltam neked, az Ábib hónap megszabott idején, mert akkor jöttél ki Egyiptomból. Üres kézzel senki se jelenjék meg előttem! Azután az aratás ünnepét, amikor meződ vetésének első termését takarítod be. És a betakarítás ünnepét az esztendő végén, amikor a termést betakarítod a mezőről. Évenként háromszor jelenjék meg minden férfi az Úristen színe előtt (Jeruzsálemben)!" (2Mózes 23:14-17)
Tehát a középső a pünkösd ünnepe, ez az 50. nap. "Számoljatok a szombatra következő naptól, tehát attól a naptól, amelyen elviszitek a felmutatásra szánt kévét, hét teljes hetet. Ötven napot számoljatok a hetedik szombat utáni napig, és akkor mutassatok be új ételáldozatot az Úrnak!" (3Mózes 23:15-16) "Amikor pedig eljött pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szent Szellemmel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy ahogy a Szellem adta nekik, hogy szóljanak. Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a Föld minden nemzete között éltek. Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni." (ApCsel 2:1-6)
Péter apostol megmagyarázta az ott levőknek, hogy most teljesedett be, amit Jóel így prófétált: "Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Szellememből minden halandóra, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak; még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Szellememből, és ők is prófétálnak." (ApCsel 2:17-18)
Jézus is megígérte a Pártfogót, akit Ő küld el az Atyától, "az Igazság Szellemét, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam." (János 15:26b). "Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm Őt hozzátok. És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet. A bűn az, hogy nem hisznek énbennem; az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett." (János 16:7-11)
Tehát Jézus kitöltötte Szent Szellemét.
Pünkösdöt a Szentírásból ismert Húsvét után az ötvenedik napon tartják. Így pünkösdvasárnap (a nyugati kereszténységben) legkorábbi lehetséges dátuma: május 10., a legkésőbbi pedig június 13.

Maga szó a görög "pentakoszté" kifejezésből ered, mely "ötvenedik napot" jelent és arra utal, hogy húsvét szombatjának ünnepe után vagyunk 50 nappal.
Pünkösd időpontja nem állandó, minden évben máskor ünnepeljük valamikor május 10. és június 13. között. Ez abból adódik, hogy a húsvét sem állandó időpontra esik, pünkösdöt pedig a húsvéti ünneptől, pontosabban húsvét vasárnaptól kezdődően számítjuk. A pünkösd mind naptárilag, mind meterológiailag egyet jelent a tavasszal.
Eredete az ókori Izraelig vezethető vissza. Elsőként a zsidó nép ünnepét kell megemlíteni, mikor is a húsvét szombatját követő ötvenedik nap a befejezett aratás meghálálásának ünnepe volt a Szentföldön. A későbbi időkben ez a nap a híres Sínai-hegyi törvényhozás ünnepévé vált, vagyis amikor Mózes megkapta Istentől - kőtáblákon - a törvényeket. Izráel népe a Pünkösd ünnepét különleges áldozatok bemutatásával és pihenéssel töltötte el. Ekkor mutatták be az új gabonából készült két kovászos kenyeret is.

A keresztény világ régóta pünkösdkor ünnepli a tél jelképes eltemetését. Ez a szokás olyannyira elterjedt, hogy a középkorban még az egyház is elfogadta a néha kissé pogány szokásokkal kiegészített vigadalmakat, amikor is szalmabábuk elégetése vagy vízbe dobása jelképezte a tél végleges eltűnését. Más egyházi ünnepekkel ellentétben a pünkösd a legnépszerűtlenebb, erről tudnak az emberek a legkevesebbet.

Pünkösd napjára minden felébred. Abbahagyja a lusta nyújtózást a világ, ember és állat párt keres. Nedvektől duzzadnak a levelek, zsong és zsibong az élet. Jól tudták a régiek, ilyenkor meg kell állni egy pillanatra. A nagy nyári munkák előtt ünnepelni kell. Köszönteni az új életet, imádkozni a bő termésért, gyermekáldásért. Erre szolgált a pünkösd, a húsvét utáni ötvenedik nap.
A templomokban évről évre megemlékeztek erről a napról, a lángnyelveket a pünkösdi rózsa szirmaival helyettesítették, a Szentlélek jelképeként fehér galambot repítettek szabadon. A lányok és asszonyok bíborvörös ruhába öltöztek, befont copfjukat a hagyomány szerint a bal vállukra kanyarítva, a férfiak felöltötték ünneplőjüket és kezdődhetett a mulatság.

Néhány faluban még ma is élnek a pünkösdi hagyományok, játékok, az Alföldön a Pünkösdölés, a Dunántúlon a Pünkösdi királyné járás. A pünkösdi király választás napjainkra sajnos szinte teljesen eltűnt, pedig a mai napig él a szólás: Rövid, mint a pünkösdi királyság. Kezdetben vitézi szokás volt, a katonák maguk közül választottak királyt - egy napra vagy egy hétre vagy egy évre ... a pünkösdi királyság hossza változó volt.

"Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje
Mindent egészséggel látogató ege,
Hosszú úton járókat könnyebbítő szele"
Balassi Bálint

A Pünkösdi királyné járás.
A legszebb kislányt választották meg kiskirálynénak, ami nagy tisztesség volt. Mise után házról házra jártak jókívánságokkal, versekkel, énekekkel köszöntve a háziakat, virággal szórták be a szobát. A játék végén a háziak megkérdezték a lányokat: Hadd látom a királynétokat édes-e vagy savanyú? Fellebentve a díszes kendőt megcsiklandozzák a kislány állát. Ha a királyné mosolyog, de a fogát a világért sem villanthatja ki, megnyugszanak a háziak, mert jó lesz a termés. Ekkor a háziak almát, tojást, kolbászt, pénzt ajándékoztak a jókívánóknak.

A törökbasázás
Ez egy elég kegyetlen játék volt. Egy 10-12 éves gyermeket beöltöztetnek selyembugyogóba, turbánt kötnek a fejére. Égetnivaló kölyköt választanak erre a szerepre, aki amúgy is rászolgált a verésre. Persze kitömik a ruháját szalmával, hogy ne fájjanak az ütések. Aztán összeláncolt kézzel vezetik végig a falun. Énekelnek, a basa ugrándozik, a fiúk meg zöld gallyakkal csépelik boldogan.

Pünkösdi eső
A hiedelem szerint, bár májusi eső aranyat ér, a pünkösdi eső ritkán hoz jót.

Pünkösdi király választás
Amolyan legényvirtus volt, lovas versennyel, tűzugrással, tekézéssel. Aki a legderekabbnak bizonyult, egy évig (napig/hétig) ingyen ihatott a falu kontójára és minden mulatságra hivatalos volt.
A pünkösd az egyházi és a világi emberek számára is az öröm ünnepét jelentette, és számos vigadozó szokás fűződik hozzá. Hazánkban az egyik legnépszerűbb hagyomány a pünkösdi király választása volt. A királyt fiatal lányok koronázták meg az általuk készített virágkoszorúval. A királynak ezután minden földi jóban része volt, de tisztsége mindössze egy napig / hétig / évig tartott, és rendeletei is csupán ez idő alatt voltak érvényesek. Innen ered a magyar nyelvben a "pünkösdi királyság" kifejezés, amely a rövid ideig tartó és igen csak bizonytalan hatalmat jelenti.
Érdekesség, hogy a "pünkösdi király" jelentését mennyire komolyan is lehet venni: Ferenc József kiegyezés után történő megkoronázása eredetileg pont pünkösd hétfőre esett volna. Egy élelmes szervező azonban felfigyelt az időpont jelentőségére és attól tartva, nehogy a király uralkodása is csak "pünkösdi királyság" legyen, pár nappal elhalasztották a jeles eseményt.

A pünkösd az udvarlás, párválasztás ideje. Ilyenkor enyhültek a szigorú szabályok, a leányok bátran mutatkozhattak választottjukkal.


Bár a szokások ma már kihalóban vannak, az ember érzi, ünnepre, pillanatnyi csöndre, játékra, társaságra van szükség most is. Üzenetet hordoznak ezek az ünnepek, az ember és a természet szeretetét hirdetik, csupa olyat, amiben megkapaszkodhatunk és amik által továbbléphetünk. Most majd Pünkösd vasárnap és hétfő után tovább, a dolgosabb, nehezebb keddek és szerdák hétköznapjaiba.


forrás:
nagyutazas.hu
wikipedia

Mi volt előbb? Nyúl vagy tojás? Húsvéti népszokások

Sosem értettem miért szerencsétlen nyuszi hozza a tojásokat húsvétkor, s miért nem mondjuk egy csibe vagy egy tyúk vagy egy sárkány vagy egy griff ... szóval bármi más, aminek lényegesen több köze van a tojáshoz, mint szegény nyuszinak ...
Nem tudom más gondolkodott-e ezen, én elég sokat. DE! Megtaláltam a választ, mégpedig Jancsi bácsinál, pontosabban a receptbazár volt az első találat.
A megoldás egyrészt pofonegyszerű, másrészt siralmasan nevetséges :)

A tojást az ősi hiedelem, a mágikus világkép az élet, a lélek székhelyének tartotta, az örök megújulás, az elpusztíthatatlan élet szimbólumának.
A görög-római mitológia szerint a tojásból istenek születnek. A finnek nemzeti eposza, a Kalevala szerint pedig tojásból lett az egész világ. Az Éj leányának térdére rakta le tojásait egy kacsa. A régi hiedelmek szerint tehát a tojás az élet jelképe. Innen ered, hogy tavasszal, a természet újjászületésekor különös jelentoséget kap a húsvéti tojás.


Hogy miért éppen a nyuszi hozza?
A néprajztudósok szerint a húsvéti nyuszi egy véletlen félreértés következtében jutott tojásosztogató szerepéhez. Ez Németországban történt, ahol egyes vidékeken húsvétkor gyöngytyúkkal és annak tojásával ajándékozták meg egymást az emberek. A gyöngytyúk német neve: Haselhuhn. Ezt a szót hozták aztán tévesen összefüggésbe a nyulat jelentő Hase szóval. Így lett tehát a gyöngytyúkból nyúl, s ezért hozza a húsvéti tojást a nyuszi.


Más források szerint

Ösztra teuton istennő a tavasz és a termékenység úrnője volt. A pogányok őt köszöntötték, amikor a tavaszi napéjegyenlőség idején megünnepelték a természet újjáéledését. Mivel a szapora nyúl is a termékenység jelképe volt, Ösztrát is általában nyúl fejjel ábrázolták. Egy mondta szerint az istennő a gyerekek kedvébe szeretett volna járni a tavaszünnepen, ezért a szórakoztatásukra a kedvenc nyulát madárrá változtatta, s amikor az hirtelen színes tojásokat tojt, azokat a kicsiknek adta. Igaz vagy sem ez a történet, mindenesetre a keresztény húsvét pogány gyökereit erősíti.
Ám a németek is a magukénak vallják a hagyomány eredetét. Az ő legendájuk szerint a XVI. században kötelező volt beszolgáltatni a gyöngytyúkot a tojásaival együtt a földesuraknak. Ennek Haselhuhn a neve, amelyből elhallás révén a nyúl német nevére, a Haséra következtettek.
Persze, az amerikaiak sem maradhattak ki a hagyományteremtésből. Szerintük a tojást tojó nyúl ötlete náluk született meg az 1700-as években, amikor a pennsylvaniai holland telepesek az Osterhase vagy Oschter Haws (azaz a húsvéti nyúl) eljöveteléről meséltek a gyerekeiknek.
Bár a húsvéti nyuszi népszerűsége vitathatatlan, de még Európában sem mindenütt ő hozza a színes tojásokat. A német nyelvterület egyes vidékein a róka, Svájcban a kakukk, Thüringiában a gólya, Csehországban néhol a pacsirta.
A magyar falvak egy részében is csak a két világháború között vált az ünnep részévé a nyuszi. Tojáshozó lehet a harang is, amely Rómából hazafelé tartva szórja a tojásokat a kertekbe és az ablakpárkányokra.


Egyéb források szerint

A húsvéti nyúl jelképe Németországból ered, nálunk csak a polgárosodással, a XIX. század folyamán honosodott meg. Eredete igen érdekes, a húsvéti Holdban egy nyúl képét vélték felfedezni, azonkívül a nyúl maga is termékenység szimbólummá lett, rendkívüli szaporasága okán. Szintén német hatásra terjed napjainkban az a szokás, hogy a barkaágat feldíszítik kifújt piros tojással, apró figurákkal.

Húsvéti népszokások, hagyományok

Ezen a napon a reggeli mosdóvízbe sok helyütt piros tojást tettek, ennek egészségvarázsló szerepet tulajdonítottak. Női munkákat tiltó nap volt, nem szabadott seperni, főzni és mosni sem. Az állatokat sem fogták be ezen a napon.
A húsvéti szertartásokhoz kapcsolódik az ételszentelés szokása. A sonkát, bárányt, tojást, kalácsot a templomban megszenteltették, ezután mágikus erőt tulajdonítottak neki. A morzsából vittek az állatoknak is, hogy jól szaporodjanak, egészségesek maradjanak. A sonka csontját a gyümölcsfára akasztották vagy a földekre vitték a jó termés reményében.
Vasárnap hajnalán szokásban volt a Jézuskeresés. Ilyenkor sorban felkeresték a falubéli kereszteket.
A Zöldágjárás szép szokása tipikus tavaszi, a természet megújhodását ünneplő énekes játék. A lányok kettes sorban állva, felemelt kezükből sátrat formálva, énekelve haladtak végig a falun (Bújj, bújj zöld ág...).
Bizonyos vidékeken szokás a vasárnapi napfelkeltét valamely magaslaton nézni, hiszen a felkelő nap is a feltámadás szimbóluma.

Húsvét hétfő a magyar népéletben a locsolkodás napja.
A szokásról már XVII. századi írásos emlékek is fennmaradtak. A víz megtisztító, megújító erejébe vetett hit az alapja ennek a szokásnak, mely aztán polgárosodott formában (kölnivízzel locsolás) megmaradt a városokban napjainkig. Bibliai eredetet is tulajdonítanak a locsolkodás hagyományának, eszerint a Krisztus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vevő, ujjongó asszonyokat igyekeztek lecsendesíteni úgy, hogy lelocsolták őket. Vidéken egykor kútvízzel, vödörből locsolták le a lányokat, sőt egyes vidékeken a patakban megfürösztötték őket, sajnos ha hideg volt húsvétkor bizony betegség is származhatott ebből.
Erdély bizonyos vidékein a fiúk a kiszemelt lány (amelyik a legjobban tetszik nekik) kapujára nyírfaágat tűznek, másnap pedig csapatostul kérnek bebocsáttatást, és kíméletelenül megöntözik vödörből a választottjukat. A lányok a locsolóknak festett (piros vagy hímes) tojást adtak cserébe.

A tojásfestésnek komoly hagyományai vannak Magyarországon.
Természetesen az asszonyok, lányok dolga volt, vidéken a házaknál természetes anyagokkal festették a tojásokat, például hagyma héjával, zöld dió főzetével. A tojás írásának, azaz a cirkalmas minták készítésének legegyszerűbb módja az, ha a mintát viasszal készítik el, majd a tojást festékbe mártják. Így a mintát a viasz miatt nem fogja be a festék.
A bukovinai székelyeknél kezdetben csak a köszöntő mondás volt divatban, a locsolkodás szokását csak a XX. században vették át.
Dunántúlon a locsolkodással egyenértékű szokás volt a vesszőzés. Sibának nevezték a vékony általában fűzfavesszőből font korbácsot, mellyel a legények megcsapkodták a lányokat. A vesszőre a lányok szalagot kötöttek és a fiúkat borral vendégelték meg.

Fehérvasárnap vagy mátkáló vasárnap a húsvétot követő vasárnap. A római katolikusoknál a húsvéti ünnepkör zárónapja. Jellegzetes szokása ennek a napnak a komálás vagy mátkálás. A szokás a lányok (ritkábban lányok és fiúk ) közötti barátság megpecsételéséről szól. Komatálat küldtek egymásnak gyümölccsel, borral, hímes tojással, süteménnyel.


Magyarországon tradicionális húsvéti eledel a főtt, füstölt sonka, kemény tojással és tormával. Sok helyütt az ünnepi ételhez nem kenyeret hanem kalácsot esznek. A kalács húsvétkor süteménynek is kedvelt, töltött mákos, diós változatban is készítik.
Míg Görögországban a Húsvét elképzelhetetlen báránysült nélkül, nálunk már csak ritkán kerül ez az étel az asztalra. A sonka a hagyományos paraszti életben a téli disznóvágáskor került a füstölőbe, és ezt a nagyböjt alatt természetesen nem lehetett elfogyasztani, csak a böjt elmúltával, Húsvétkor.


forrás: receptbazár
forrás: stop
forrás: unnep.mentha

Márciuska

Ma reggel láttam bolgár kollegám kabáthajtókáján ... egek! ... hosszú évek óta nem láttam a tavasznak ezt a kedves jelképét ... pedig gyerek- s tinikoromban büszkén viseltem s mi, lányok titokban "versenyeztünk", ki kap többet s szebbet :) ...
Ez a kis dísz egyben a tavasz jelképe is.
A márciuska, vagy román nevén martisor.

A márciuska az életöröm megtestesítője, az élet szeretetének egyik jele, mellyel az emberek köszöntik a természet újjászületését.



A "márciuskák", többek között, a román néphagyomány féltve őrzött kincsei - s mint tegnap megtudtam, nemcsak a románoké, hiszen Bulgáriában és Macedóniában is nagy hagyománya van.
Március első napját a tavasz kezdeteként tekintik. Dák és trák hagyományként tartják számon ezt a szokást a néprajzkutatók. A trákok Marsyas Silen, tavasz- és virághozó istenüknek, a természet megtermékenyítőjének hódoltak a márciuskákkal.
Számos, Romániában talált régészeti lelet is bizonyítja, hogy a márciuskák 8000 évesek. A földből kiásott márciuskák zsinorra felfűzött, apró, piros és fehérre festett, folyami kavicsok voltak, amit nyakláncként hordtak a lakók. A piros szín a tűz, a nap és a vér jelképe volt, a nő tulajdonságainak a kifejezője. A férfi eszességét pedig a fehér szín tükrőzte.
A napjainkban használt márciuska zsinór, a fehér és piros szálak szabályos összeserülése, az anyag állandó mozgásának a jelképe.
A népszerű néprajzkutató, Simion Florea Marian mutat rá a bukovinai márciuskák jellegzetességeire.
A bukovinai márciuska tulajdonképpen egy arany vagy ezüst érme, amit egy fehér és piros színű, összesodort cérnára kötöttek, és ezt a gyerekek a nyakukban hordták, amolyan szerencsehozó amulettként. A lányoknak tizenkét napig kellet viselniük a nyakukban, majd a hajukba tűzték mindaddig, míg a gólyák meg nem érkeztek vagy míg ki nem virágzott az első fa. A zsinórt ekkor a kivirágzott fára bogozták, levették róla az érmét, és sajtot vásároltak rá, hogy egész évben hamvas bőrű, szép lányok maradjanak.
Dobrogea-ban a lányok nem a fára akasztották a márciuskát, hanem felhajították a felhők közé. Bihar környékén az a szokás járta, hogy, ha a lányok esővizzel mosakodtak meg tavasszal, egészségesebbé és széppé váltak. Bánát vidékén az a hajadon, aki az erdei szamóca levelei alatt összegyűlt esővizzel mosakodott, abban az évben férjhez ment.
Erdélyben a márciuskáknak gonoszűző szerepük van, a kapura függesztik őket, kiteszik az ablakba, vagy az állatok szarvára kötik.
Az együtt élő nemzetekre jellemzően, az erdélyi magyarok is átvették ezt a tavaszváró-köszöntő szokást, s így egyre több erdélyi magyar lányka és nő kiskabátján, óraszíján lehet látni a vidám piros-fehér zsinórkát.



Egy másik forrás - inkább legenda - szerint, a márciuska elnevezése a március hónap nevéből jön, ami a Marte Isten nevéből ered.
Több, mint 1000 évvel ezelőtt a márciuska egy arany vagy ezüst érme volt, melyet egy piros- fehér zsinórral kötöttek a gyerekek nyakába.
Az ide vonatkozó legenda szerint egy sárkány ellopta a Napot, de egy daliának sikerült legyőznie a gonoszt. A Nap ismét feljött az égre, de a sárkánnyal való küzdelem közben megsebesült hős vére pirosra festette a havat. A nap elolvasztotta a havat, és kibújt az első virág, a hóvirág. Azóta fonták össze a piros és fehér selyemszálat, a tél és tavasz jelképeként, rá pedig az érmét, a nap jelképét, mely nélkül nincs élet.


forrás
Edit barátném, aki a két márciuskáról a képet küldte, köszönöm :-)
http://imolka.wordpress.com/
http://www.scoaladavidprodan.ro/

Mátyás, a jégtörő - február 24

Február a rómaiaknál a legősibb időkben az utolsó hónap volt, záró napja pedig Terminus, tehát a végzés, a befejezés ünnepe. Ez magyarázza, hogy részben a halállal, részben a termékenységgel kapcsolatos kultuszok fűződnek ehhez az időszakhoz, és általában az engesztelés hónapjaként tartották számon az ókorban.
Ovidius a Római naptárban részletesen leírja a februári ünnepeket és a velük kapcsolatos mitológiát. A hónap nevének eredetére is magyarázatot ad: februa néven neveztek minden olyan anyagot, amellyel a tisztító szertartásokat végezték.
A hónap latin neve, Februarius a klasszikus szerzők szerint a szabin februm, "tisztulás" szóból ered. Való igaz, a február már az antik Rómában is a decemberi, januári vígságra következő testi-lelki purgálás idejének számított.
A február eredetileg hiányzott a régi tízhónapos római évből, Numa Pompilius függesztette hozzá.

Február régi magyar (katolikus) neve Böjtelő hava, jelezvén a farsang utáni és húsvét előtti időszakot. A meteorológusok Télutó-ként tartják számon, a régi Székely-Magyar naptár szerint Jégbontó havának nevezik, eleink pedig (az Avisura szerint) Szarvastor havának nevezték februárt. A Nap a Halak jegyébe lép.

rianás a Balatonon

A csíziók könyve szerint "felkészülünk a tavaszi munkákra, ha az olvadás beáll, a víznek szabad folyást nyitunk. A gyümölcsösben az egymást sikló ágakat lemessük, hernyófészkeket irtjuk. Tehenek borjadzásakor gyakran és bőven kell almozni.

„Mátyás feltöri a jeget; ha nem talál, akkó csinál; ha meg talál, akkó ront."
A gazdálkodók, a természet közelében élő szőlősgazdák előtt ismert volt az időjárás és a termés szoros összefüggése. Azt is mondták, ha Mátyás napján esik az eső, akkor elveri a jég a termést, a szőlő pedig savanyú lesz – írja Csoma Zsigmond Szent Vincétől Szent János poharáig című könyvében.
Egy másik, évszázadok tapasztalatain nyugvó népi mondás szerint „hol Zsuzsanna nem vitte el a fagyot, Mátyás töri meg a tél uralmát, vagy ha jeget nem talál, akkor csinál.”
Van egy szólásunk is, miszerint: Mátyás, Gergely két rossz ember - ami arra utal, hogy legtöbbször hideg, szeles idő szokott lenni ezen a két napon. A népi megfigyelés szerint a Mátyás-napi hideg jó termést, a szél kevés tojást jósol.

Jégtörő Mátyás napjához - az ismert és említett hiedelmek mellett - több babonaság is kapcsolódott. Ha nem esett a hó, vagy eső ezen a napon, akkor a Szeged környéki öregasszonyok harmatot szedtek. A harmatos lepedőt a tehénre terítették, hogy jól tejeljen, és mindig tele legyen a sajtár, vagy ahogy a Dunántúlon sokfelé mondták, a zséter.

Mátyás napja a halászoknak is jeles nap a kalendáriumban. Ekkor kezdenek ívni a csukák. Az ezen a napon fogott csukát a nép „Mátyás csukájá”-nak nevezi, és egész évre bő halfogást ígér.

Számos babona fűződik a Mátyás-napi tojáshoz. A Szolnok megyei Csépán a Mátyás-napi tojásból kelt libát marakodósnak, veszekedősnek tartották. Turán úgy vélték, hogy „húsosfejű”, idétlen, nyomorék liba kelne ki. Székelykevén piros ceruzával jelölték meg a Mátyás-napi lúdtojásokat. Itt úgy vélték, ha sikerül kikelnie a kis libának a tojásból, akkor jó gúnár lesz belőle.

rianás a Balatonon

Mátyás napja február 24-ére esik. Ez a nap az 1493-as esztergomi zsinat óta parancsolt ünnep. Bár az idők során ezen ünnepek közül sokat eltöröltek, a napokhoz kötődő hiedelmek és hagyományok a nép körében tovább éltek – számol be a Néprajzi lexikon.
Az időjárási regulákon kívül Szent Mátyás néhány kalendáriumhoz kötött történetnek is hőse. A hagyomány szerint az Úr Mohácsra küldte Mátyást jeget törni, a szekcseiek azonban megállították, és pálinkával leitatták. Ezután a szent visszafordult, és elmaradt a jégtörés. Aztán Isten Gergelyt küldte el, akit viszont a báriak borral itattak meg. Végül Józsefet küldte el az Úr, és ő baltájával meg is törte a Duna jegét.

forrás
http://www.matyaseve.hu/
http://www.szoboszlokepeskonyve.hu/
képek
http://www.balatoni.blogter.hu/

Pacsirtaszó, tavasz hívó

A néphit szerint, ha Zsuzsanna napján megszólaló a pacsirta a tavasz közeledtét jelzi, csepegni kezdenek az ereszek, megrottyan a hó és olvadoznak a jégcsapok.
A pacsirta, ez a kicsi, szinte jelentéktelen madár, csodákra képes. Hangja hihetetlen magasságokig szárnyal.

Így énekel a pacsirta, tavaszt hozóan, gyönyörűségesen.

Petőfi Sándor - Pacsirtaszót hallok megint

Pacsirtaszót hallok megint!
Egészen elfeledtem már.
Dalolj, tavasznak hírmondója te,
Dalolj, te kedves kis madár.

Oh istenem, mi jólesik
A harci zaj után e dal,
Miként ha bérci hűs patak füröszt
Égő sebet hullámival.

Dalolj, dalolj, kedves madár,
Eszembe hozzák e dalok,
Hogy nemcsak gyilkos eszköz, katona,
Egyszersmind költő is vagyok.

Eszembe jut dalodrul a
Költészet és a szerelem,
Az a sok jó, mit e két istennő
Tett és még tenni fog velem.

Emlékezet s remény, ez a
Két rózsafa ismét virít
Dalodra, és lehajtja mámoros
Lelkem fölé szép lombjait,

És álmodom, és álmaim
Oly kedvesek, oly édesek...
Terólad álmodom, hív angyalom,
Kit olyan híven szeretek,

Ki lelkem üdvessége vagy,
Kit istentől azért nyerék,
Hogy megmutassa, hogy nem odafönn,
De lenn a földön van az ég.

Dalolj, pacsirta, hangjaid
Kikeltik a virágokat;
Szívem mily puszta volt és benne már
Milyen sok szép virág fakad.

kép innen
pacsirtaszó innen