Finomságos nyalánkság

Még a húsvéti habzsidőzsi előtt történt, hogy nagyon ettünk volna valamit ... valami édeset ... nem csokit, nem kekszet, nem sütit ... valami finomat.


Körülnéztem a kamrában és felfedeztem egy üveg narancsos-rumos gesztenyebefőttet!
Tavalyról maradt, Karácsonyra gasztro-ajándéknak és a 30. VKF!-re készítettem.
Azt hittem már mind elfogyott, de úgy tűnik a spájsz jóságos szelleme egyet eldugott nekünk :)
Kevertünk hát egy adag tejszínhabot, kihalásztam a kövér gesztenyeszemeket a befőttesüvegből, tányérra helyeztem a szemeket és mellé-köréhalmoztam a tejszínhabot.


Voilá! Kész is a finomságos nyalánkság! Mindössze 5 perc alatt! Leszámítva azt az egy órát és harminc napot, ami a gesztenyebefőtt eltevéséhez és érlelődéséhez kell :)


Jó étvágyat!

Hétvégi házifeladat: narancslekvár!

Ezért a hihetetlenül aromás, eszméletlenül finom lekvárért négy emberkének tartozom köszönettel. Jöjjön hát a köszönetnyilvánítás, ami akár az Oscar gálán is megállná a helyét :)

Köszönöm, Edit barátnőmnek, aki megtalálta ezt az istenien finom receptet :) Az eredeti recept itt.
Köszönöm Max barátomnak, aki nemcsak elkészítette, de nekem is házifeladatba adta most hétvégére :)
Köszönöm Viki barátnémnak, aki szintén elkészítette :)
S végül, de egyáltalán nem utolsó sorban köszönöm Manapómnak, aki nem háborgott azért, hogy szombat este-éjjel narancslekvárt főzök :D

Akkor jöjjön a recept és leírás.

Narancslekvár

hozzávalók

1,5 kg narancs, héjastól mindenestől
1 citrom leve
1 bő l víz
1,5 kg cukor - legközelebb ~1,2-1,3 kg-t fogok csak használni
fűszerek tetszés szerint, nálam:
fahéj
szegfűbors
szegfűszeg
szerecsendió
durván darált vegyes bors: fekete-, fehér-, zöld-, rózsa
chili paprika
friss gyömbér
csokoládé - ét, 70 %-os

A narancsokat alaposan megmosom (kefe, forró víz). Ahogy van, héjastól, kb 1 cm vastagon felkarikázom. A két végét - ahol a szára, illetve ahol a virága volt - kb fél cm vastagságban levágom, ezt nem használom fel.
A narancskarikákat edénybe teszem, majd felöntöm egy bő liter vízzel. Lefedem, a fedőt úgy igazítom, hogy a narancsot lenyomva tartsa a víz alatt, én rátettem egy kg bontatlan cukrot.
Hűtőbe teszem, 12 órára. Pl. este összeállítom, másnap reggel-délelőtt lehet tovább dolgozni vele, vagy reggel rakom össze és késő este főzöm.
Az áztatott narancsot az áztató vízzel együtt főni teszem. Nagy lángon tartom, amíg főni kezd, majd lehúzom a tüzet. Belecsavarom a citrom levét (átszűrve, magok nélkül; a citrom héját nem adom hozzá), belelógatom a teatojásba gyömöszölt fűszereket: három kisebb darabka fahéj, 4 szem szegfűbors, 2 szem szegfűszeg, mutatóujj körömnyi darabka szerecsendió, ezt egyben, nem reszelve. Így befűszerezve, időnként megkavargatva főzöm egy óra hosszat (nem kell lefedni).
A 60 perc leteltével belezuttyintom a 1,5 kg cukrot, alaposan elkavarom és visszateszem a nagy lángra kapcsolt tűzre.
A hihetetlenül illatos, csodálatos színű lekvár viszonylag hamar főni, sűrűsödni kezd. Innen számolva még 25 percig főzöm.
Közben előkészítem az üvegeket (forró vízzel átöblítem, legnagyobb fokozaton 5 percig mikrózom; befőző celofánt kevéske langyos vízbe teszek).
A majd fél óra gyöngyözve főzés után a lekvárt félrehúzom, botmixerrel összeturmixolom - itt lehet választani, hogy egészen simára vagy rusztikusan darabosra hagyom.



Egy üvegre valót külön edénybe veszek. Ebbe belereszelem a friss gyömbért (kisujjbegynyi adag), tovább fűszerezem két bő csipet durvára őrölt vegyes borssal, kevéske szerecsendióval, ezt frissen reszelve adom most hozzá és egy darabka apróra vágott friss, tűzpiros chilipaprikával. Tűzön tartva 5 percig főzöm, majd azon tűzforrón üvegbe töltöm; két réteg kicsavart befőző fóliával letakarom, szorosan rátekerem a fedőt és 6-8 percig fejre állítom.



A többi lekvárhoz nem teszek további fűszereket, ebből lesz a narancsos-csokis.
Az étcsokiból, hideg kistányérra, sajtszeletelővel (vagy zöldséghámozóval) igyekszem szép kunkori csíkokat vágni. A tűzforró lekvárból néhány kanálnyit üvegbe teszek, hagyom kicsit kihűlni (kamra, nyitott ablakkal, 2-3 perc), majd megszórom csokiforgáccsal. Ismét egy réteg lekvár, ismét csokiforgács, végül lekvárral fede le. Az utolsó sor lekvár után már nem hűtöm, hanem két réteg befőző celofánnal letakarom, rácsavarom az üveg fedelét, fejre állítom.



Mondhatnám, hogy a 1,5 kg narancsból nem lett túlzottan sok - annyi, amennyi a fényképen látszik -, viszont ... olyannyira hihetetlenül aromás, igazi narancsos tömör-gyönyör, eszméletlenül illatos, csoda színű lekvárt kanalaztam a kenyérre, ami a legflancosabb konyhákban is előkelő helyezést érne el!

Jó étvágyat!

VKF! XXX. - Álmatlanságom eredménye ...

... ez a csodálatos színű, hihetetlenül zamatos lekvár.

Az úgy volt, hogy Chef Viki barátném magasra dobta a VKF! XXX. témát - Ajándékok a konyhából.
Meg úgy is volt, hogy mostanság nagyon rosszul alszom - nem a VKF! miatt -, hajnalban még bagolyt játszom, kora reggel meg tyúkosat.
Egyik, nagyjából álmatlanul töltött éjszakám eredménye ez a csodalekvár. Félig-meddig kényszerből (is) született, hiszen egyrészt nem tudtam mit kezdeni magammal hajnalok hajnalán, másrészt, az eredeti recept szerinti négy narancsból mindössze kettő volt otthon - persze, csenőmanók akcióban és kettőt eltüntettek :-). Kicsit elszontyolodtam, de egy kávé után úgy döntöttem, én márpedig akkor is döblec lekvárt főzök! Kevesebb naranccsal, csipetnyi citromhéjjal, gyömbéresen. És szőlővel.
Így lett három üveg lekvárom. És még aznap bevásároltam narancsot, szőlőt, döblec és gyömbér volt otthon, s este rittyentettem még néhány üveg lekvárt. Csak úgy. Mert eszméletlenül finom. Ajándékba. Jubiláló VKF!-re.



Narancsos-szőlős döblec lekvár

hozzávalók

~ 0,8-0,9 kg döblec (hámozott, magos-szálas rész nélkül)
2 nagyobb narancs (héja, leve, húsa)
1 citrom reszelt héja
50 dkg befőző cukor (2:1)
40 szem szőlő - kifejezetten nagyszemű, fehér és rosé
1 kk friss, reszelt gyömbér
1 mk szerecsendió
~ 1 dl víz

üvegek, tetők
befőző celofán

A döblecet meghámozom, magjait és szálas részét kikaparom, húsát felkockázom, nagyobb lábasba teszem. Nem kell szabályos kockára vágni, és apróbbra jobb.
A narancsok héját lereszelem, levét alaposan kifacsarom és a facsaróban visszamaradt narancshússal (a fehér részeket kivéve) együtt a döblechez öntöm.
Szintén belereszelem a citrom héját és a gyömbért, szerecsendiót.
Közepes lángon, lefedve, 25 percig főzöm-poszogtatom. Időnként megkeverem, igyekszem minnél jobban összetörni a döblecet, és apránként hozzáöntöm a vizet. Nem sokat egyszerre, éppen csak annyit, le ne égjen.
Amíg a döblec készülődik, van időm kis lábasban vizet forralni, leszemezni a szőlőfürtöket (unalmamban megszámoltam, hány szemet használtam a lekvárhoz), majd a megmosott szemeket 2-3 percre a lobogó vízbe dobni. Leszűröm és hideg vízzel leöblítem, így könny(ebb)ű meghámozni a szőlőszemeket. Ezután félbe-, majd negyedbe vágom, kimagozom és a negyedeket még további egy-két darabba vágom.
Mivel a döblec 25 perce még nem telt le, előkapom a csillogó tisztára mosva eltett befőttes üvegeket, forró vízzel átöblítem, majd a mikróba sorakoztatom (nekem 5-6 fér be egyszerre) és maximum fokozaton 5 percig mikrózom. Teljesen száraz lesz, sterilizálódik, és nagyon forró!, ezért konyhakesztyűvel felszerelkezve veszem ki, de úgy, hogy az üvegek szájához ne érjek hozzá (szöszök a kesztyűről, miegymás).
A befőző celofánt (2 lap/üveg) kevéske langyos vízbe áztatom, így könnyebb vele dolgozni, nem szakad ránézésre.
A szinte krémmé kevert döblechez teszem a szőlőt, hozzáöntöm a befőző cukrot és rotyogástól kezdve 10 percet főzöm. Most már állandóan kavargatni kell, nagyon poszog és alattomosan kirotyog a lábasból.
Porcelántányérra cseppentek kevéske lekvárt, megvárom, míg teljesen kihűl, megkóstolom és egyúttal az állagát is ellenőrzöm, elég sűrű-e. A próbán átment, jöhet az üvegelés.



Lezárom a tüzet, még néhányat keverek a tűzforró lekváron és azon nyomban üvegekbe töltöm. Minden üveget két lap celofánnal fedek le (celofánt kicsavarom az áztató víztől), szorosan ráhúzom a kupakot és 6 percre fejreállítom.
Egy kosárkát (teknőt, nagyobb lábast) kibélelek pokróccal, konyharuhával, beleállítom a még forró üvegeket, párnával, pokrócal letakarom. Egy napig üdültetem, majd mikor teljesen kihűltek, kiveszem a száraz dunsztból és a kamra polcára sorakoztatva gyönyörködöm bennük.
Vagy egyet rögvest felbontok és tulipán zsemle szirmaira kanalazom a csodaszínű, illatos, zamatos, már-már buján csábító lekvárt.



Jó étvágyat!

Szószedett:
döblec - sütőtök (minden féle sütőtök, formától, fajtától, színtől függetlenül)

VKF! XXX. - Ajándék a konyhából

Kedves és nagyrabecsült Chef Viki barátném ugyancsak "kiszúrt" velem :-)
ad 1. Évek óta, hogy sk és gasztro-ajándékokkal készülünk Karácsonyra, kicsiknek, nagyoknak, családtagoknak és barátoknak. És a felsoroltak, legalábbis hébe-hóba, a blogomat is olvassák.

ad 2. Chef Viki kiírta a jubileumi VKF! XXX. témát - Ajándék a konyhából. Nagy sóhaj. Hiszen annyi, de annyi ötletem van! Melyik szeressem? S hogy oldjam meg, hogy jusson is, maradjon is, azaz a VKF!-re is legyen jelöltem, de Karácsonyra is maradjon meglepetés ajándék.
Szóval elméleti síkon sikerült jó kis gordiuszi csomót kanyarintanom egy egyszerű kérdésből :-)
Szerencsére gyakorlati síkon simábban mentek a dolgok :-)

Mikor egy NL konyhájában szembejött ez a befőtt, először arra gondoltam, na persze. Másodszor meg arra, hmm, ez nem is lehet rossz. Harmadszori olvasás után befőztem és azóta sem győzöm dícsérni a kitalálóját. Egyszerűen: nagyon finom!
Ha sikerül kész (azaz főzött vagy sütött és hámozott) gesztenyét vásárolni, akkor az egész gyerekjáték, de héjas gesztenyével dolgozni sem ördöngösség.
Karácsonyi angyalkánk a tavaly mindenkinek elcipelt egy-két, szép ruhába öltöztetett, rumos gesztenyebefőttes üveget. A befőtt azóta „elpárolgott”, az üvegek nagy részét visszakaptuk, azzal a kikötéssel, hogy idén is teremjen bennük ilyen finomság :-).

Íme hát egyik karácsonyi gasztro-ajándék jelöltem. Még éppen időben, hogy elkészülhessen és a Karácsonyfa alatt díszeleghessen.



Rumos gesztenyebefőtt

hozzávalók

3 kg közepes gesztenye (héjastól számolva)
1,3 kg cukor
1,4 l víz
3 dl rum
1 citrom héja
2 narancs héja
1 rúd vanília
1 rúd fahéj

befőttes üvegek (~ 8 db 500 gr-os)
befőzési celofán
újságpapír
egy nagy lábas

A befőttes üvegeket kiöblítem (lévén annak idején csillogó tisztán sorakoztattam őket a kamra polcára, nem kell nagymosást rendeznem), majd nedvesen beteszem őket a mikróba, 5 percre, a legnagyobb fokozatra. Ezalatt teljesen kiszáradnak és fertőtlenítődnek. Az üvegek tetejét külön elmosom.
A celofánt feldarabolom és kevéske langyos vízbe teszem, így könnyebben kezelhető, nem szakadozik össze-vissza, mint szárazon.
A gesztenyéket megmosom és tízszeres mennyiségű lobogó vízbe teszem, 2-3 percig főzöm. Leszűröm és vállalva a konyhakesztyű mosását, még melegen meghámozom.
Bár sok helyen azt írják, hogy főzés előtt be kell vagdosni a gesztenye héját, én nem teszem, így nem fő ki a gesztenye ízének jó része. Igaz, így kicsit macerásabb meghámozni, de hát, valamit valamiért :-)
A narancsot és citromot alaposan megmosom, majd zöldségpucolóval vékonyan (fehér része nélkül) meghámozom.
A cukrot a vízzel, vékonyra vágott citrom- és narancshéjjal, a vanília rúddal és fahéjjal főni teszem; időnként megkavarom, hogy a cukor ne égjen le.
Mikor forr, beleöntöm a rumot, megvárom, hogy újra felforrjon, beleteszem a meghámozott gesztenyéket, egyet lobbantok rajta, majd lezárom a tüzet.
A befőttes üvegekbe igazságosan elosztom a gesztenyét és a szirupot – a szirup legalább egy ujjnyira lepje el a gesztenyék tetejét -, majd mindegyik üvegre két réteg celofánt teszek és alaposan rácsavarom a tetejét.
Előveszem a nagy lábast, aljára 2-3 rétegben újságpapírt terítek.
Mindegyik gesztenyebefőttes üveget alaposan újságpapírba csavarom (alját, oldalát, tetején nem kell összefogni), a kibélelt lábasba állítom őket, majd felöntöm annyi langyos vízzel (hideg víz nem jó, elrepesztheti a befőttől még forró üvegeket), hogy éppencsak ne érjen a üvegek tetejéig.
Az egészet főni teszem, és forrástól számítva, szelíd tűzön, 30 percig bugyogtatva főzöm. Ha a víz közben elforrna, pótolom, de most már forró vízzel.
Az újságpapír köntösbe bugyolált üvegeket a vízzel együtt hagyom kihűlni, majd egyenként kiveszem, megtörölgetem és a kamrában sötét helyre sorakoztatom. Még egy hónapig érlelem, pihentetem a sötétben.



S hogy mindez mire jó?
Egy zimankós, fáradt délután-estén, kiskanállal, csak úgy magában elfalatozgatni (akár egyenest az üvegből :-). Vagy szép tálkába tenni és tetejére csokiszószos tejszínhabot nyomva ünnepi desszertként tálalni.

Jó étvágyat!

Sült paradicsom

Az egyik nagy kedvenc. Mint sok minden más fortélyt és trükköt, ezt is Max barátomtól tanultam. Nem kell hozzá más, mint friss, érett, édes paradicsom és jó sok olivaolaj. Fűszerezés tetszőleges és ízlés szerinti. Munka annyi van vele, míg a paradicsomokat megmosom és feldarabolom, utánna elvan a sütőben, elég egyszer-kétszer átforgatni, majd a sütési idő végeztével üvegekbe tölteni. Felhasználási lehetősége szinte végtelen, s a nyár múltával beköszöntő borús, őszi napokon könnyűszerrel lehet némi nyári napfényt és meleget csempészni a tányérokra a zamatos, illatos sült paradicsomokkal.

Sült paradicsom

hozzávalók

paradicsom
olivaolaj

ízlés szerint

fokhagyma
fűszerek - csombor (borsikafű), rozmaring, petrezselyemzöld (oregano, bazsalikom, ...)

A sütőt 120-150 fokra előmelegítem.
A paradicsomokat megmosom, felezem, negyedelem, szárrészét kivágom, nagyobb és mélyebb tepsibe rendezem.
A zöldfűszereket apróra vágom, a fokhagymát (8 nagy gerezd) vékonyra szeletelem, megszórom vele a paradicsomot, alaposan összeforgatom.
Bőven meglocsolom olivaolajjal. Érdemes olivaolajat használni és jó minőségűt, a paradicsom ebben fog sülni és a fűszeres olajat a későbbiekben magában is fel lehet használni.
A teli tepsit a sütőbe tolom és nagyjából 2-3 óra hosszat sütöm (paradicsom mennyiségétől függ). A sütési idő alatt kétszer-háromszor átforgatom-keverem.
Sütés után, azon forrón előkészített (kimosott, tiszta, száraz) befőttesüvegekbe adagolom, vigyázok, hogy minden üvegkben legalább egy ujjnyi forró olaj kerüljön a paradicsomok tetejére.
Mivel minden üvegre tiszta, de már egyszer használt tető kerül, ezért az üvegek száját előbb egy réteg celofánnal takarom le. Kihűlés után a hűtőbe teszem és ott tartom, míg elfogy.

Tapasztalatból tudom, hogy a sült paradicsom a hűtőben-ből nagyon illékony tud lenni :-) és tartalékolni szeretnék a téli morc napokra is, egy részét a tepsiben hagyom kihűlni, majd fagyasztható dobozkákba adagolom, lefedem és a mélyhűtőbe teszem. Használat előtt mikróban 1-2 perc alatt kiolvad, de ha kevesebbre van szükségem, mint a lefagyasztott adag, éles, fűrészes élű késsel egyszerűen levágok egy darabkát belőle, a többi mehet vissza a fagyra.



Felhasználás: főtt tésztákhoz, paradicsommártáshoz és -leveshez, főzelékekhez, húsokhoz, levesekhez/krémlevesekhez, paprikáshoz, pörkölthöz, kenyerek, péksütemények ízesítésére, ...

Jó étvágyat!

Őszibarackból - kétféle lekvár

A fűszeres- és fahéjas-rumos szilvalekvár sikerén felbuzdulva, no meg azért is, mert a tavalyi eltevésből mindössze egyetlen kis üvegecske árválkodott a kamrában és mert majd hét kg hamvas őszibarack mosolygott a konyhámban, folytattam a lekvárfőzést.

Az őszibarackból kétfél lekvár készült. Egy hagyományos ízű - mézes barackpálinka, csipetnyi fahéj - és egy merészebb ízvilágú, fűszeres.

Őszibaracklekvár

hozzávalók - 3 kg nyers gyümölcshöz

negyed kg befőzőcukor
1 tasak dzsemfix 3:1
3 ek mézes barackpálinka
~ 6 csipetnyi fahéj

A befőttes üvegeket forró vízzel átöblítem, nedvesen mikróba teszem és 5 percig a legnagyobb fokozatra kapcsolom. Mivel az üvekeget eleve tisztán és fedővel letakarva teszem el, ennyi elmosás és a mikróban időztetés elegendő ahhoz, hogy megfelelő tiszták legyenek.
Befőző celofánt méretre vágok, üvegenként kettőt, langyos vízbe áztatom, így könnyebb kezelni és nem szakad el, mikor a tetőt az üvegekre csavarom.

A barackot megmosom, kimagolom, negyedbe vágom, egy fazékba teszem. Merülő mixerrel kicsit összeturmixolom. Nem egészen selymesre és krémesre, a kész lekvár kicsit darabos lesz, harapni lehet :-). A barackot nem hámozom, mert a héját belemixelem, nem fog érződni a lekvárban.
Hozzáöntöm a mézes barackpálinkát, a fahéjat, és a cukrokat. Kevergetve - ovális habverővel - nagyjából 12 percig rotyogtatom, ezalatt a pálinkából teljesen kigőzölög az alkohol, viszont kellemes aromája a lekvárban marad. Kiskanállal tányérra csepegtetek, hagyom kihűlni, megkóstolom és az állagát is nézem. Mikor késznek ítélem, azon forrón az előkészített üvegekbe kanalazom, letakarom két réteg celofánnal és miután rácsavarom a kupakot, rögtön fejre állítom (5 percre mindenképpen).




Fűszeres őszibaracklekvár

hozzávalók - 3 kg nyers gyümölcshöz

fél kg befőző cukor
1 tasak dzsemfix 3:1
6 ek mézes barackpálinka
3 kk-nyi reszelt gyömbér
szerecsendió
1 kk szárított, morzsolt rozmaring

A barackot megmosom, kimagozom, negyedelem, merülő mixerrel kicsit összeturmixolom, ezt sem simára, krémesre, inkább kicsit daraboska maradjon.
Fűszerezem, hozzáöntöm a pálinkát és hozzáteszem a befőző cukrot és a dzsemfixet. 12 percig kevergetve rotyogtatom, közben tányérra cseppentek belőle, az állagát és nézem és megkóstolom. Mikor mindkettőt - íz, állag - megfelelőnek ítélem, a lekvárt forrón üvegekbe adagolom, két réteg celofánnal lefedem, szorosan rácsavarom a befőttes üveg kupakját és az üvegeket legalább 5 percre fejre állítom.
A fűszerek egyike sem dominálja a lekvárt, nem csípős, sokkal inkább pikáns. Kenyérre, süteményekhez nagyon finom, de egy kis sóval, őrölt fehér borssal megbolondítva, fehérborosan párolt hagymához keverve kiváló chutney készíthető belőle.



Jó étvágyat!

A képekért elnézést kérek. Most először sikerült pont annyi és olyan méretű üveget mosnom, hogy a lekvárt az utolsó cseppig el tudtam tenni, még kóstolóba sem maradt .... Amint felbontjuk az első üveg idei eltevésű őszibarack lekvárt, pótolom a hiányt. Szerintem nem fog sokat váratni magára :-)

Ui.: A fűszerek mennyisége irányadó. Érdemes kevesebbel kezdeni, és addig lehet adagolni, míg a kívánt íz kialakul. A lekvárt ajánlatos hidegen kóstolgatni, nemcsak azért, mert a forró lekvár éget, de hidegen más az íze, mint melegen.

Szilvaaaaaa- lekvár és fűszeres lekvár

Méghozzá 10 kg, ragyogó, édes, magvaválós, hamvas szilva. Stílszerűen, a szabadságom első napján :-)
Nos, akkor lássunk neki a szilvalekvár főzésnek. Elő a nehéz üstökkel, beizzítani a Tűzrakót, elő a nagy keverőlapátokkal.
...
Ehelyett, előkapom a legnagyobb tepsit, bemelegítem a sütőt 180 fokra, a kimagozott szilvát - két részben, mert a nettó 9 kg gyümölcsnek a legnagyobb tepsim is kicsi volt - a tepsibe halmozom és nagyjából két órára beteszem a sütőbe.



Egyszer átforgatom, amúgy nincs dolog vele. A sütés alatt a szilvából elpárolog a lekvárhoz fölösleges nedvesség, előnye, hogy nem kell mellette állni, nem kell kavargatni, nem poszog és utánna nem kell pólót, tűzhelyet, csempét sikálni.



A tisztán eltett befőttes üvegeket forró vízzel átöblítem, négyesével (mert ennyi fér egyszerre) beteszem a mikróba és maximum fokozaton 5 perc alatt teljesen kiszárítom (és egyúttal fertőtlenítem is).
Befőzési celofánt megfelelő méretűre vágok, egy üvegre két celofán darabot számolok, egy kis langyos vízbe beáztatom.
Előveszek egy nagy fazekat, ebben fogom befejezni a szilvalekvárt, befőző cukrot, fűszereket.
Kétféle szilvalekvár készült. Egy hagyományos ízesítéssel, egy pedig kifejezetten merész fűszerezséssel.

A sült szilvát kiveszem a sütőből, a tepsiből a fazékba borítom és addig melegítem, míg egyet rottyan.
A lekvárhoz való szilvát nem töröm még jobban össze - pl botmixerrel -, úgy szeretjük, ha darabosabb. A sülés és később a keverés alatt - ovális fém habverővel kevergetem - eléggé összetörik a gyümölcs, de nem lesz teljesen krémes, homogén, így nagyon kellemes állagú, kissé rusztikus lekvárt kanalazhatok majd az üvegekbe.



Szilvalekvár - rummal, fahéjjal

A fazékban lévő szilvához befőző cukrot, dzsemfix (kb 5 kg nyers gyümölcshöz 1 tasak 3:1) őrölt fahéjat és rumot teszek. Minden kg szilvára (nyers gyümölcs) számolok 1 púpozott kk őrölt fahéjat és 2 ek rumot, 2-3 szem őrölt szegfűszeget. Nem lesz részeges a lekvár, mert a 10 perc poszogtatás alatt az alkoholtartalma teljesen elpárolog, viszont kellemes, aromás íze megmarad.
Én az előírtnál kevesebb befőző cukrot szoktam használni, mert a szilvalekvárt kicsit savanykásnak szeretjük.
Hogy a lekvárt megkóstoljam és állagát megnézzem, egy keveset porcelán kistányérra csepegtetek. Megvárom, míg teljesen kihűl, hiszen melegen más íze van.
Mikor megfelelőnek ítélem, forrón a befőttes üvegekbe kanalazom, két - kicsavart - celofánt teszek az üveg szájára, rá a fedőt, amennyire bírom, rászorítom, majd azonnyomban fejre állítom és így hagyom legalább 5 percig.




Fűszeres szilvalekvár

Az alapja ennek is a sült szilva (nyers gyümölcs kb 4 kg).

Egyéb hozzávalók:

befőző cukor
1 tasak dzsemfix 3:1 ( az egész mennyiséghez)
1 kg nyers gyümölcshöz:
1 kk fahéj
1 ek mézes szilvapálinka
~ 1 csipet vegyes őrölt bors (fekete-, fehér-, zöld-, rózsa-, szegfű-)
~ 1 csipet szárított csombor (borsikafű)
szerecsendió
~ 1 csipet rozmaring
~ 1 csipet bazsalikom

A fűszerek, pálinka, befőző cukor és dzsemfix hozzáadása után legalább 10 percig rotyogtatva főzöm a lekvárt. Kistányérra csepegtetve kóstolgatom. A hozzávalók megadott mennyiségén ízlés szerint lehet változtatni, érdemes előbb kevesebbel kezdeni, mert hozzáadni mindig könnyebb, mint elvenni. Érdemes minden újabb fűszer hozzáadása után legalább 3-4 percet főzni a lekvárt.
A fűszeres szilvalekvárt is még forrón üvegekbe töltöm, két réteg celofánt teszek a fedő alá, és miután ez utóbbit alaposan rácsavartam, ezeket is fejre állítom, nagyjából 5 percre.
A fenti fűszerek szilvához, főleg lekvárhoz, kissé vadul hangozhatnak. Ezzel szemben a végeredmény egy hihetetlenül aromás, kifejezetten pikáns, kissé darabos szilvalekvár. A borsoktól nem lesz csípős, és egyik fűszer sem dominál, de kellemesen kiegészíti egymást és harmonikusan egybeolvad az érett, édes szilva ízével.



Jó étvágyat!

Ui.: A tepsit, amiben a szilva sült, nem horror elmosogatni. Én teflontepsit használok (az olcsóbbikat), ezt, miután a szilvát átöntöttem a fazékba, beáztatom, így marad, míg elteszem a lekvárt, utánna normál mosogatószivaccsal, könnyedén tisztára mosom.

Chutney vagy csatni?

Még soha nem készítettem csatnit. Néhányszor ettem, mindig máshol és másfélét, s volt, ami ízlett, de volt olyan is, amiből csak illendőségből ettem többet, mint egy hangyafalat.

Éppen a csokis-rumos meggylekvár főzést fejeztem be, mikor felfedeztem, hogy hurrá, egy kis láboskányi meggy kimaradt. Na, ezzel most mi legyen? Hirtelen ötlettől vezérelve felkarikáztam egy fej lilahagymát, rálöcssintettem egy kis vörösbort, némi cukrot, fűszereket, bele a meggy, aztán üvegbe pakoltam. Ezt ettem - nem, nem ettem, igazság szerint faltam, habzsoltam, még a tányért is kinyalogattam utánna - hétvégén a zacskós provence-i csirke mellé. Valami fenséges volt! Az újonnan, immáron mért adagokkal készült csatni maradékából reggeliztem, tökéletesen illett a pestos lenmagos bucihoz.

Meggy chutney

hozzávalók

2,5 kg pucolt meggyhez
3 nagy fej lilahagyma
3 dl testes vörösbor - Villányi Blauer Protugieser, 2006
3 nagyobb ek balzsamecet
1 púpozott ek cukor
4-6 púpozott ek befőzőcukor
sok bors, szegfűszeg, szegfűbors
csombord - azaz borsikafű, szárított
szerecsendió - kb egyharmadnyi diót reszeltem bele
2 bő csipet mexikói fűszerkeverék - Max, hálásan köszönöm! :-), sajna fogytán már :(
2-3 chilipaprika - száraz volt itthon, magostól tettem bele

A lilahagymákat megpucolom, félfejre vágom, majd vékonyan felkarikázom. Nagyobb lábasba teszem, ráöntöm a vörösbort és közepes-nagyobb lángon, félrecsapott fedő alatt főzöm-párolom, nagyjából 15-20 perc. Ezalatt a hagyma felissza a vörösbort és szépen beszaftosodik. Hozzáadom a balzsamecetet, néhány percet ezzel is kevergetem, majd rászórom az 1 púpozott ek cukrot és szinte lekaramellizálom a hagymát, állandóan kevergetve, ne kapjon oda.
Jöhet a lábasba a magozott meggy, jól átforgatom - ahogy beleteszem a meggyet átváltok habverőre, így kicsit összetöröm, ugyanakkor túlnyomó része szép darabos marad - és hagyom, hogy a gyümölcssel főni kezdjen.
Közben a szerecsendió kivételével az össszes fűszert késes aprítóba teszem és egészen apróra zúzom, majd beleszórom a készülő csatniba. Nagyjából egyharmadnyi szerecsendiót reszelek bele.
A meggyel 20-30 percet főzöm, míg a gyümölcs leve valamelyest elmegy, időnként megkeverem, nehogy leégjen. Belemérem a befőző cukrot is, 5-6 percig szinte lobogva főzöm. Egy-egy kávéskanálnyit kiveszek a csatniból, ízt és állagot tesztelni. A késznek nyilvánított, tűzforró meggy csatnit tiszta üvegekbe szedem, ráteszek egy réteg celofánt*, majd a kupakot, szorosan lezárom és legalább 6 percre fejtetőre állítom.

* Celofán, azaz befőző fólia. Miután méretre vágtam, kevéske langyos vízbe teszem, így könnyebb a forró üvegre illeszteni és nem szakad szanaszét, amíg rátekerem a tetőt. Nem vadonatúj tető alá mindig teszek egy-két réteg celofánt.

A chutney fűszerezése sokban ízlés kérdése, csípősségén is lehet változtatni a mexikói fűszerkeverék és chili paprika mennyiségével, illetve lehet édesebbre készíteni, de akár csipetnyi fahéjjal is megbolondítani.



Köretnek ettük zacskós provence-i sült húshoz, natúr fokhagymás halhoz. Aztán vacsorára és én másnap reggelire is pestos lengmagos bucival. De zöldsalátához, sajttálhoz is kitűnő kísérő.



Egyszerűen fenséges, ahogy egy falatnyi chutney egyszerre savanykás és édes, kellemesen csípős, a csombord és szerecsendió párosításától kifejezetten pikáns, látványra is csábító, a lilahagyma és a meggy buja vérvörösbe fonódik, a bor kellemes illata, aromája lengi át.



Jó étvágyat!

Így könnyű, avagy eper és gyömbér

étteremalakítás

Mostanában valahogy nem jutok el "normális" zöldségeshez. Vagy rohanok és nincs időm megállni, vagy már bezárt, s ha esetleg sikerül még nyitvatartás alatt beesnem, akkor általában a következő esetek valamelyike áll fenn: elfogyott; az alja utója pislog rémülten a ládából, ami kicsi, ronda és törött; olyan horror ára van, hogy nyálcsorgatásom ellenére sem veszek belőle, még mutatóba sem. Így voltam az eperrel is. A sarki zöldségesünk valószínüleg a Holdon él, ugyanis 959 pénzért vesztegeti kilóját. Ráadásul az "éppen most érkezett" kínálatot sem sikerült kifognom. Az utamba eső egyetlen zöldségeshez reggel nincs időm bemenni, estére meg bezár, mikor arrafele megyünk Manóval. Manapó ugyan beszámolt kilónként 450 pénzért kínált eperről, de valahogy nem adódott alkalom, hogy vegyen is belőle. Tehát maradt a sóvárgás. Van ugyan viszonylagosan közel egy hatalmas eperföld, szedd magad akcióval ... reggel fél héttől lehet hajladozni, guggolni, nagyjából kora délutánig. Hát, oda sem jutottunk el. Szóval, sóvárgás és nyálcsorgatás a bloggerek által posztolt, remekbeszabott epres finomságok olvastán.

Szerencsére vannak még jótündérek és óhajom-sóhajom-bánatom meghallgatásra találtatott.
Észüleim szedtek nekünk 6 kg epret! Éanyám kiválogatta, megmosta, lecsumázta, lecsöpögtette! Köszönet ezúton is! :-)
Nekem csak haza kellett szállítani az igazán konyhakész epret.
Legtöbbjéből eperlekvárt főztem, egy adagot félretettem habos-túrós-epres finomsághoz, két maréknyit elszemezgettem.
Míg én az epret válogattam, Manapó kimosta az eltevéshez előkészített üvegeket. Így valóban csak a lekvárral kellett törődnöm, a munka oroszlánrészét ÉSzüleim és Manapó elvégezték :-)



Gyömbéres eperlekvár (bő 5 kg eper)

A szortírozott, megmosott, lecsumázott, kicsit leszárított epret nagy lábosba teszem és magas tűzön melegíteni kezdem. Mikor pöfögni kezd, a lángot szelídebbre húzom, de csak annyira, hogy az eper tovább melegedjen. Időnként fakanállal óvatosan megforgatom, célom, hogy a lekvárban sok egybeszem legyen. Nagyjából 20 percnyi pöfögtetés, rotyorászás után az eper szépen levet enged, a szemek túlnyomó többsége egyben marad, a habja elfő. Másfél zacskó 3:1 dzsemfixet és 8 púpozott ek befőzőcukrot teszek a készülő lekvárhoz, ismét felhúzom a lángot és óvatos kevergetéssel 5 percig főzöm, majd lezárom a tüzet. (előtte pötty-próba, azaz egy kistányérra cseppentek egy kevés lekvárt, hűvösre fújom, így az állaga is látható és kóstolni is lehet.)
Mélytányérba állítom a tiszta üvegeket* és kisebb merőkanállal adagolni kezdem a lekvárt. Minden üveget nyakig töltök, rá két réteg - előzőleg méretre vágott, langyos vízbe tett és jól kicsavart - befőzőfóliát** simítok, szorosan rácsavarom a befőttes üvegek (szintén alaposan elmosott) tetejét, majd azonmód fejtetőre állítom a lekvárral teli üvegeket és ebben a fura pózban hagyom 6-8 percig.
Mikor nagyjából 3 üvegnyi lekvár maradt a fazekamban, merész ötlettől vezérelve egy bő ujjnyi gyömbért reszeltem hozzá, visszakapcsoltam a lángot és 3 percig főztem. A gyömbéresből végül két üveg lekvár lett, a maradék már nem töltött volna ki egy egész üveget, így ezt külön tálkába kanalaztam és közprédára a konyhapultra tettem.



Az egész eltevés, mosogatással együtt nagyjából egy órát vett igénybe. S bár a végén elégedetten szemléltem a teli üvegeket, a befőzés fénypontja az a pillanat volt, mikor leültem és ölembe húztam egy nagy tányérnyi, frissen reszelt gyömbérrel bolondított olvasztott mézzel nyakonöntött epret. Nagykanállal ettem.

* Azért állítom mélytányérba a töltésre váró üvekeget, mert az ördög sose alszik és nem szeretném a platniról, konyhapultról feltörölni a kifolyó lekvárt, illetve, a fazékból sem szeretném kanalazni az üvegszilánkokat, amennyiben a befőttesüveg úgy döntene, elege van a forróságból és inkább szétpattan.
** Ha vadonatúj tetőket használok, nem feltétlenül teszek fóliát alá, de használtak esetén, bármennyire is szépre, tisztára vannak mosva, ajánlatos.

Az élvezetek halmozása címszóval a reggelim a magunk elől dugdosott, így utolsónak még megmaradt, marcipánnal töltött dán vajaskifli, frissen készült, gyömbéres eperlekvárral megfejelve.



Jó befőzést & jó étvágyat!

Sült paradicsom és minimalista tészta

Hmmm, sült paradicsom. Egyik kedvencem, de amíg Max meg nem osztotta a készítés titkát, nemigen volt teljesen tiszta képem arról, hogyan is készül. Végülis nagyon egyszerű.

Vesz az ember néhány (sok-sok, mert éppen paradicsomdömping van a kiskertben) szép, ép paradicsomot, a jó az, hogy az sem baj, ha nem öklömnyi nagyok. Szóval ott áll az emberke a paradicsomokkal, megmossa, kettévágja, a szár részét kikanyarítja, belesorakoztatja egy tepsibe, önt rá, alá bőven olivaolajat és az egészet betolja 120-150 fokos sütőbe, cirka 2,5 órára. Ha az emberkét történetesen Garffykának hívják, bizony egy gáztepsinyi paradicsomhoz hozzácikkez 5-6 gerezd fokhagymát, letépked és apróra vág friss oregánót és rozmaringot, és ezt is a sütésre várakozó paradicsomhoz adja.

Félidőben átforgattam. Íme, a sült paradicsomok, még tepsiben.

Üvegbe adagoltam és irány a hűtő (két üvegecske, mert a többit elajándékoztam ÉSzülőknek, kollegáknak).

Most sül a második gáztepsinyi paradicsomom. Igaz, Max azt írta nem érdemes nagyobb adagot készíteni, mert gyorsan megvan és valóban kevés a munka vele, de hát a kiskertre mégsem szólhatok rá, hogy várjon azzal a paradicsom éréssel, mondjuk novemberig :-) Pedig nem is lenne rossz, télvíz idején frissen szedett, sk kiskerti paradicsomot enni :-)

S ha már van sült paradicsomom, gondolatban megfőztem, virtuálisan finomnak tűnt, hát a gyakorlatba is átültettem a következő gyors tészta ételt:

Minimalista tészta sült paradicsommal

hozzávalók: tészta, sült paradicsom, cukkini, sajt, olaj (a paradicsom alól), só, bors.

Vizet teszek főni, mikor zubog picit megsózom, kanálkányi olajat öntök hozzá és belezuttyintom a tésztát. Amíg fő, egy kisebb cukkinit megmosok, felkockázok és a sült paradicsomról leöntött kevéske forró olajon megfuttatom. A tésztát leszűröm (nem öblítem, csak lecsöpögtetem), még forrón hozzákeverem a cukkinit és néhány darab sült paradicsomot (amit érdemes villán tartva kicsit lecsöpögtetni, hogy ne legyen túl olajos az ételünk). Frissen őrölt borssal megszórom, lazán összeforgatom, kevéske reszelt sajttal tálalom.

Jó étvágyat!

Sült szilva - lekvárnak

Nos, elkövettem azt a "hibát", hogy lefekvés előtt megnéztem a blogom. S mivel Zsófi hiányolja a szilvalekvár receptjét - ez az a lekvár, amit Manó is szeret (egyelőre) -, előrehoztam a holnapra tervezett blogbejegyzést és megosztom ezt a "családi titkot", mert egy Morzsika kérése számomra parancs :-).

A cím nem tévedés, sült szilvából lett a lekvár. Tehát ez amolyan sütött-főzött lekvár. Szilvából. Mert mit csinál az ember lánya, ha ÉSzülei jóvoltából hozzájut nagyjából 10 kg óriás szemű, érett, magvaválós és ugyancsak lédús szilvához - amit ezúton is nagyon köszönök! :-) -? Hát, befőzi. Kompótnak, lekvárnak.

Namármost, a lekvárhoz ugye nemigazán jó a nagyon lédús gyümölcs, tehát a levét elpároljuk. Igen ám, de ki szeret rekkenő hőségben, meg amúgy is, órákig álldogálni a tűzhely mellett és elzsibbadó karokkal, gépiesen kavargatni a forrón poszogó szilvalekvárt? Nos, én biztosan nem.

A sült szilvalekvár receptjét ÉSzüleim kísérletezték ki, sok évvel ezelőtt, bevállt, s azóta anyáról lányára száll a "titok".

Durván négy kg magozott szilvát két tepsibe tettem, a sütőt bekapcsoltam nagyjából 240 fokra, a fél szilvákkal teli tepsiket bedugtam az egyre forróbb sütőbe. És magukra hagytam. Nem vagyok kegyetlen, sem rideg, de a szilvák jól elvoltak magukban, szépen párologtatták levük. Pár perc híján egy órát sültek, eközben háromszor megkevertem, forgattam. Elismerem, a sütőből kivett sült szilva látványa gyengébb idegzetűeknél okozhat némi sokkot, de nem, ez nem valami gyenge rémfilm kelléke, a tepsiben kb két kg-nyi sült szilva pihen .

Mikor úgy ítéltem, annyi levük maradt, ami a lekvárhoz kell, de nem több, a két tepsi tartalmát óvatosan - forróbb, mint hittem! - belezuttyantottam egy lábosba, hozzátettem a kikészített glukonont, befőző cukrot és dzsemfixet, némi fahéjat és sütő rumot. Mivel a szilva forró volt, az édesítő, a cukor és dzsemfix hamar felolvadt. Nagyjából hat percig pöfögtettem, állandó kavarás közben. A szilvákat magozáskor csak félbe vettem, de sülés közben héjuk, húsuk szépen megereszkedett és összetöpörödött, nem kellett külön kézimixerrel aprítani, mindössze annyit tettem még az ügy érdekében, hogy habverővel kavargattam a lábosban. Hat percnyi poszogás után félrehúztam a kész lekvárt, óvatosan-ügyesen üvegekbe adagoltam. A megtöltött üvegekre befőző fóliát tettem, amit előzőleg kicsit beáztattam, erre a fémtetőt, amit legjobb tudásom szerint szorosra zártam, és zsuppsz, a forró lekvárral teli, lezárt üvegeket fejtetőre állítottam. Az ajánlás szerint 3 percre kell fejre állítani, én biztos, ami biztos alapon 6 percig hagytam őket a fordított világban.

A négy kg magozott gyümölcshöz két, közepesen púpozott mk őrölt fahéjat, egy ek sütő rumot (olyat nem találtam, hogy befőző rum), egy tasak 2:1 dzsemfixet és 20 dkg glukonont tettem, pontosabban 4 bő ek híján 20 dkg-t, a 4 bő ek befőző cukor volt. Természetesen lehet glukonon nélkül, csak befőző cukorral eltenni.

A befőző fóliát (celofánt) méretre vágtam amíg a szilvák szaunáztak a sütőben, majd a méretre vágott celofán darabokat kevéske langyos vízbe áztattam. Így lehet vele dolgozni, nem törik, szakad, amint a forró lekvár gőze megcsapja.

Az eredmény, öt üveg finoman savanykás, sűrű, húsos, zamatos szilvalekvár magáért beszél .

Itt aljanélküli túrós sütit kísér a házi szilvalekvár, és néhány, a befőzéstől megmenekült, szilvaszem.

Hétvégi nagyüzem

Merész gondolat részemről gasztro bejegyzéseket eszközölni a blogomban, csupán háziasszonyka szinten főzök-sütök - nem úgy, mint Max, akitől ínycsiklandóan finom recepteket tanulhatunk http://www.maxkonyhaja.blogspot.com/, vagy Pannicica, akit méltán nevez Maxunk szerzőtársnak, de említhetnék mindenkit a híres-nevezetes Morzsika csapatból :-)

Üresedik a mélyhűtő, érik a cseresznye, a zöldborsó is meglepett egy vödörkényi terméssel, hétvégére vártuk apósom és két unokahúgom, beindult hát a nagyüzem.

Ebédre hagymaleves és kolozsvári rakott káposzta készült, mindkettő kímélő módon.

A rakott káposztát elfelejtettem "dokumentálni", a hagymalevesnél csak a megvágott-reszelt zöldséget fényképeztem , a kész "műről" nincs kép. Hiába, látszik kezdő vagyok a főzzünk-és-fotózzuk-is terén.

Hagymaleves: egy szál srépát almareszelőn lereszelek, fél-negyedbe vágok és vékonyra karikázok 5-6 fej hagymát, felaprítok 4-5 gerezd duci fokhagymát. Kanálnyi olivaolajon megfuttatom a hagymát, rá a srépa majd a fokhagyma. Mikor a hagyma üveges, megszórom kb 2 ek-nyi graham liszttel, összekeverem, pici húslevet öntök alá, csomómentesre keverem (habverő), hozzáadok kb 1-1,2 l húslevet, fűszerezem (só, bors), kis lángon, félrebillentett fedő alatt főzöm. Időnként megkeverem, ha kell, feltöltöm, mindig picivel többel, mint ami elfőtt. A végén kb bő 2 l levesem lett. Mikor a hagyma szinte teljesen szétfőtt, egy kis levessel és kb 1 dl tejjel elkeverek egy nagy kk mustárt és ezt is hozzáadom a leveshez. Só-borsó mellett csipetnyi bazsalikommal és borsikafűvel ízesítem. Tálaláskor reszelt parmezánt szórok a tetejére.

Kolozsvári rakott káposzta. Böngészés közben olvastam eredeti receptjét, miszerint a jó savanyú káposztát forró disznózsírban forgatják meg, ugyanígy az apróra vágott (úgy tűnt, nem darálták a húst akkoriban) húst is, a rizs helyett kölest is ajánlanak, a rétegek közé vékonyra szelt szalonnát pakoltak, majd jó vastag házitejföllel nyakonöntötve tették a sütőbe. Háááát, mifelénk icike-picikét másképp készül :-)

Darált disznóhusit kevéske olajon megfuttatok, fehéredésig pirítom, fűszerezem (só, bors, és !egy leheletnyi őrölt fahéj! nem érzik a fahéj íze, de nagyon finom aromát ad a húsnak). Közben hideg vízbe beáztatom az apróra vágott savanyú káposztát, kb 5 percet hagyom, majd jól kicsavarom és egy másik edénybe rakom, amiben szintén forrósítok kevéske olajat. A káposztát két fakanállal szoktam kevergetni, így könnyebben visszaszálasodik (csavarás után helyes kis, maroknyi aprókáposzta gömböckék lesznek). Amíg a hús és a káposzta pirul, párolódik, harmadik edénybe, picurka forró olajon rizset futtatok, 1:3 arányban vízzel felöntöm, beledobok egy leveskockát, hozzáadok egy kk-nyi citromlevet és 4-5 tekerésnyi őrölt borst, kis lángon, csak az elején párszor megkeverve, készre főzöm. Margarinnal kikenek egy tepsit/tűzálló edényt (csak én szoktam ezeket jénai tálnak hívni?), a sütőt kb 180 fokra (légkeveréses) előmelegítem. Összekeverem a húst a rizzsel, rétegezem: káposzta, rizses hús, fele-fele arányban elkevert kefír-tejföl, káposzta, rizses hús, stb, a tetejére káposzta és kefír-tejföllel meglocsolom. Nagyjából 15 percet sütöm fedő alatt, aztán még 10-et fedő nélkül. Mi úgy szeretjük, ha sok káposzta, kevesebb rizs-husi van benne.

Itt az arányokat nem tudom, általában "érzésből" főzök. A sütiknél, illetve bonyolultnak hangzó vagy első alkalommal készülő főtt ételeknél szoktam méricskélni.

A Morzsa2 partin :-), a finomságos sütik mellett, juhtúrós puliszka is készült. Akkor nem említettem, hogy kukoricagrízből süti is készíthető. Mi nemes egyszerűséggel málénak hívjuk, bár ebben a változatban, nemcsak kukoricaliszt, de fehérliszt (illetve keverve teljes kiőrlésűvel) is van.

Szupergyorsan elkészül, méricskének egy bögre kell hozzá, az enyém 2 dl, ebből egy kis tepsi süti lesz. Mint minden málé, ez is morzsolódik. Bögre tej vagy hideg kefír mellé uzsonnára, vacsorára nagyon finom.

Málé, ezúttal gyümölcsösen

1,5 cs kukoricadara, 1,5 cs liszt (ebből 1 cs graham, 0,5 cs fehér), 1 cs olaj, 1,5 cs tej, 1 cs cukor, 2 tojás, 1 citrom héja (ha nincs, elhagyható, de megfelel pár szemcsényi citromsó is), 1 csom sütőpor, fél csipetnyi só.

Minden hozzávalót beleborítunk egy keverőtálba , kézi mixerrel jól összedolgozzuk, sütőpapíros tepsibe öntjük. A szombati változat sárgabarackkal és cseresznyével készült , vasárnap csak cseresznyével, ill egyharmada üresen, mert Manó sütiben sem eszi a cseresznyét. A gyümölcsöt megszórom pici liszttel és a tepsiben várakozó tésztára rendezem. Előmelegített sütőbe teszem (légkev. 175 fok) kb 5 percre, utánna lassú tűzön (légkev. 150 fok) szurkapróbáig (tű) sütöm, kb 25 perc.

A nagyüzem részeként készült még són sült csirke, ezt Max-től tanultam. Kevés előkészületet igényel, nagyon finom, és számomra fontos, jól fagyasztható.

Csirkecombokat megmosom, papírtörlővel letörlöm, fokhagymával megtűzdelem (a bőrt felemelem, alá tűzdelem a husiba a fokhagymát, megszórom őrölt borssal) mindkét oldalt, bőrrel lefele teszem a tepsibe, másfél-két ujjnyi vastagon szórt sóra, alufóliával jól betakarom, kb 200 fokra melegített sütőbe teszem 1 órára, utánna alufólia le, combokat megfordítom, bőrrel felfele nagyjából 20 percet sütöm és ha a bőrt is szeretnénk (vagy vendégeknek is készítem), akkor még pár percet grillezem, hogy szép pirosra süljön a bőrice. Én a són szoktam hagyni a combokat úgy 10 percet, utánna szedem ki a tepsiből. Persze, erről sem készült fénykép, de Max oldalán megtekinthető az eredeti változat. A sült csirkecombikat kicsontoztam, lebőröztem - Lizi kutya finomat fog vacsorázni ma -, fagyasztós tasakokba adagoltam, irány a mélyhűtő. Alkalomadtán salátával, főzelékkel, spenóttal nagyszerű ebéd lesz.

Mivel a kiskertben már lassan kamaszkorúak a saláták, kikapdostam őket és készült saláta leves, illetve amit nem használtam fel azonnal, blansíroztam és irány a mélyhűtő. Levesnek, főzeléknek, vagy zöldséglevesbe levesbetétnek szoktam elhasználni a fagyasztott salátát.

Saláta leves:

1 srépát, 1 petrezselyemet hosszában kettévágok és vékonyra (fél)karikázok, 3-4 gerezd fokhagyma felaprítok, 5-6 maréknyi salátlevelet vékony laskára (csíkra) vágok. Kanálkányi forró olivaolajon megfuttatom a srépát, petrezselymet, hozzáadom a fokhagymát, majd a salátát, kevergetem, oda ne kapjon. Mikor a saláta összeesik (lényeges térfogatbeli változáson megy át és a színe is megváltozik) húslével felöntöm (ha nincs, víz + leveskocka), nem túl hígra, fűszerezem (só, bors), ha felfőtt, teszek bele kevéske rizset (a rizset nem kell előre főzni vagy forró olajon megfuttatni), félrebillentett fedő alatt kis tűzön főzöm. Kb 1 bő ek-nyi graham lisztet kefírrel elkeverek, merek hozzá egy kevéske forró levest, majd az egészet hozzákeverem a leveshez, csipetnyi kakukkfüvet teszek hozzá. Kevergetve elfőzöm a habját, ha kell, utánna fűszerezem . Saláta laskára vágva, blansír előtt és ugyanaz a mennyiség blansírozva .

A saláta leves után krumplipaprikás a mai és holnapi menü.

Krumplipaprikás - paprikás krumpli. Mikor először említettem a páromnak, hogy szép újkrumplit vadásztam és krumplipaprikást tervezek főzni belőle, megkérdezte, mi lesz mellé. Ezt kicsit furcsállottam, mert nálunk a krumplipaprikás önmagában főétel, de hát sebaj, jó konyhatündér is holtáig tanul, így hát megegyeztünk, hogy párizsi csirkemellet sütök. A meglepetés ebédkor volt ... ugyanis párom számára a krumplipaprikás és a paprikás krumpli egy és ugyanazon eledel (héjában főtt krumpli megtörve és jól összedolgozva sok-sok hagymás-pirospaprikás szafttal), míg én úgy tanultam, a krumplipaprikás egy hosszú lére eresztett, hígan habart, kevésbé tejfölös paprikás - husi helyett újkrumplival (a paprikás krumpli pedig, ahogy a párom is ismeri) ...

Vasárnap krumplipaprikás főtt.

4-5 fej hagymát és 5-6 gerezd fokhagymát apróra vágok, kevéske forró olajon megüvegesítem, megszórom pirospaprikával, gyorsan elkeverem és azonmód felöntöm kevéske vízzel. Rotyogtatom és mindig csak kevéske vizet teszek hozzá, hogy jó szaftos legyen (ne bő lében főtt hagyma). Közben az újburgonyát (krumpli, pityóka, kolompér, stb) megtisztítom (rövid szőrű körömkefével szoktam, bevallom, nem a legkedvesebb konyha foglalatosságom), félbe majd vékony csíkokra vágom. Mikor elégségesnek ítélem a hagymás-pirospaprikás szaft mennyiségét, hozzáadom a krumplit, összeforgatom, felöntöm, hogy a lé épppen ellepje. Fedő alatt, lassú tűzön főzöm, nem fakanállal, hanem lapáttal és óvatosan kevergetem néha, lehetőség szerint minnél kevésbé törjem össze a fövő krumplit. Graham liszt-kefírből (lehet fehérliszt+tej vagy liszt+tejföl, liszt+víz) és egy kevéske vízből vékony habarást készítek, felhúzom a tüzet, hogy rotyogjon mindenütt a készülő paprikás, beleöntöm a habarást és rázva-óvatosan kevergetve elkeverem. Sok apróra vágott petrezselyemzöldet teszek hozzá, ha kell utánna ízesítem (só, bors), pár percet rotyogtatom még.

A krumplipaprikással egyidőben készült, a són sült csirkéhez hasonlóan a fagyasztót hízlalandó, srépás-gombás csirkecomb.

4 fej hagymát, 3 gerezd fokhagymát apróra vágok, alig vmennyi forró olajon megüvegesítek, hozzáteszek egy, almareszelőn lereszelt srépát, megfuttatom a srépával is, hozzáteszem a gombát (ha pici fejek, egyben hagyom, ha nagyobb, félve-negyedbe vágom), együtt párolom-pirítom, míg a gomba leve elpárolog, pirospaprika, elkeverem, apránként kevéske vízzel szószósítom. Két, lebőrözött, félbevágott csirkecombit tettem bele, és csak azután öntöttem fel kevéske húslével, hogy a combik szépen kifehéredtek. Fedő alatt, kevés lével, időnként megkeverve és pici lével felöntve készre főzöm a husit. Szintén vékony, graham liszt+kevés kefír+víz habarással sűrítem. Fűszerek só, bors, kakukkfű .

Szoktam pirospaprika nélkül is készíteni, minden ugyanaz, csak a pirospaprikás részt kihagyom. Vasárnap vhogy "piros" nap volt, így lett a málé fele is cseresznyés .