Parfé, epres, karamelles

Finom.
Krémes.
Hűs.
Kevés munkát igényel.
Íz variációknak csak a képzelet szab határt.
Nem kell hozzá fagylalt gép!
Otthon is könnyen elkészíthető.
Sőt, az elkészítése a gyerekekre is rábízható! :-)
Mi az?
Parfé :-)

Szombaton süti volt. Vasárnap torta. Ebből egy picit sikerült csak megmenteni hétfőre. Ettünk volna valami édességet, de nekem annyira, de annyira nem volt kedvem 30 fokban sütőt bekapcsolni vagy keksz szalámival pepecselni. Mi legyen?
Parfé!
Volt itthon édes, zamatos eper. És karamell öntet.
Epres parfé!
Karamellás parfé!
És lőn. :-)

Természetesen lehet más gyümölccsel készíteni - málna, áfonya, szeder, kockára vágott barack, szilva -, akár csokoládéval is, vagy fűszerekkel ízesíteni - nyerő volt a mézeskalácsos parfém -, nálunk most ez a kétféle készült.
Fejenként 2 dl habtejszínnel számolok, mert ez a mennyiség pont megtölt egy mini kuglófformát, illetve ez az a mennyiség, ami nálunk per fő elfogy.

Parfé

hozzávalók - 4 személyre

4*2 dl habtejszín - kicsilány miatt laktózmentes
4*2 ek tej - szintén laktózmentes
4*kb 5 dkg cukor
4*1 nagyon csapott ek étkezési keményítő

eper, karamell öntet

A habtejszínt nagyon alaposan lehűtöm, ehhez kb 10-15 percre beteszem a fagyasztóba.
A tejnek is nagyon hidegnek kell lennie, de a mennyiségre és a tejszínéhez képest jelentősebb alacsonyabb zsírtartalomra nézve, csak 5 percre teszem a mélyhűtőbe.
A keverőtálat és kézimixer keverőkarokat a hűtőbe teszem.

Az epret megszórom kevés cukorral, összeforgatom, 15-20 percet állni hagyom, majd leszűröm.
A karamell öntet ezúttal bolti.

A tálkákat, amiben a parfét hűteni akarom, szintén beteszem a fagyasztóba. Kézügybe készítek folpackot, majd ezzel bélelem ki a lehűtött tálkákat.

A hideg tejszínhez öntöm a szintén hideg tejet, beleszórom a cukrot, kézimixerrel elkezdem habbá verni, inkább alacsony-közepes fordulaton. Néhány perc múlva beleszitálom az étkezési keményítőt és addig verem, amíg kemény hab lesz. Hűtőbe teszem, amíg a fagyasztóból kivett tálkákat kibélelem folpackkal, úgy, hogy a széle túllógjon annyival, hogy visszahajtva befedje a formát.

Rétegezem a tejszínhabot, epret / karamell öntetet, alólra (ami a teteje lesz) és fentre (ami az alja lesz) tejszínhab kerül. A formákat töltés közben és utána is a konyhapulthoz ütögetem, hogy az édes tejszínhab mindenütt kitöltse. Végezetül a túllógó folpackot visszahajtva letakarom a tejszínhabot. Az egészet visszateszem a fagyasztóba legalább egy órára.
A képen látszik, hogy a karamellásnál elkapkodtam és a tejszínhabban itt-ott maradt picurka hézag. Így is finom, csak kicsit kevésbé szép.

Tálaláskor a folpackot lehajtom a parfé tetejéről, tányérra fordítom, a formát kicsit megütögetem, hogy a parfé könnyebben kicsússzon belőle, majd óvatos mozdulattal lehúzom a folpackot.
Az epres tetejére halmozok néhány édes-cukros eperszemet és meglocsolom eperöntettel.
A karamellás parfé tetejére egy cikk kettévágott karamellás csokit biggyesztek és ezt is meglocsolom némi karamellöntettel.

Ebéd előtt (és titokban :-) készítettem a parfékat, már a fagyasztóban csücsültek, amikor a gyerekek megterítettek, a levest és főfogást megmelegítettem és megettük.
Kellemes és igen finom meglepetés volt :-D

Jó étvágyat !

Habkarika

A karácsony elengedhetetlen "kelléke", főleg Miki papa miatt, aki szerint, nem is igazi karácsonyfa az, amire nincs habkarika aggatva. Így hát a miénken mindig van néhány :-)
Enni is szeretjük, eddig még soha nem maradt árválkodó darab a sütis dobozban. Mondjuk, takarítani utána már kevésbé, mert hiába eszi az aprónép sütis tányér vagy asztal fölött, valahogy mindig kerül a földre, szőnyegre is belőle. Nem is értem :-)
Annak idején sok receptet átböngésztem, de Farkas Vilmosnak ez a receptje volt az, ami leginkább megfogott, évek óta így készítem.
Főleg karikára formázom, de ugyanebből a masszából készült már habcsók is, Elzás tortára hópehely, téli tortára dísz, halloween sütire szellem.
Ha nincs 200 gr-nyi tojásfehérjém, az sem gond, a "titok" annyi, hogy a tojásfehérje súlyának kétszerese kell cukorban. Más semmi, nincs benne sem ecet, sem citrom, attól ragacsos lenne a belseje, így viszont finoman roppanós az egész.

Habkarika

hozzávalók

200 g tojásfehérje

400 g kristálycukor

A kimért tojásfehérjét és a cukrot olyan edénybe teszem, amiben vízgőz fölött tudom melegíteni és folyamatos keverés mellett csípősre melegítem. A "csípős hőfokot" úgy tudom a legkönnyebben ellenőrizni, hogy kicsit beledugom az ujjam és ha a forróság megcsípi, akkor jó. Arra ügyelek, hogy kevergetés közben az edény szélére lerakodó-kicsapódó masszát időről időre behúzzam a többihez.

Tipp & trükk: Ha a massza elég meleg, de a cukor még nem oldódott fel teljesen, akkor az edényt leveszem a vízgőzről és addig kevergetem, amíg teljesen egynemű masszát kapok, azaz amíg a cukor teljesen feloldódik. Ha szükséges, újra vízgőz fölé teszem, lényeg, hogy a cukornak teljesen fel kell oldódni.

Amikor a cukros tojásfehérje elérte a megfelelő hőfokot, habverő géppel vagy kézi mixerrel nem túl kemény habbá verem.
A masszát csillagcsőrös (nagy méretű) habzsákba teszem és sütőpapíros tepsire szép kis karikákat formázok. 65-70 fokra előmelegített sütőben 3 órát szárítom. A tepsit időnként megforgatom, hogy a habkarikák egyenletesen száradjanak.

Tipp & trükk: Ha véletlenül túlverem a habot, akkor formázás közben szakadozhat és a fényéből is veszít. Így is használható, csak nem lesz olyan szép.

Mivel színes habkarikákat szeretnék, a habzsákba - még mielőtt beletölteném a masszát - ételfestékkel csíkokat húzok. Ettől lesznek a habkarikák csíkosan színezettek.

Az eredeti recept szerint nem kell bele sem citromlé, sem ecet, bár ez ugyan segít a cukor feloldásában, de így a massza lágyabb, nyúlósabb lesz és a habkarika nehezen vagy egyáltalán nem fog teljesen kiszáradni, a közepe ragacsos marad. Persze, kipróbáltam citromlével is, de nem vált be, jobban szeretjük az egyenletesen roppanós habkarikákat.

Jó étvágyat ! :-)

Szörnyecske süti, csokival, mogyoróval, kukoricapehellyel

A süti névadója Tücsike, aki szerint ez egy ál-süti, mert nem is kell sütni, nagyon-nagyon finom, de kicsit ronda, tudod édesanya, olyan, mint egy kócos kismanó, akinek nem is látszik a szeme, olyan maszatos :)
Szörnyecske süti :)
A története ennyi: Valami gyors és könnyű, édes finomságon törtem a fejem, amit összerakhatok, amíg a lerben levelestésztás almarózsák és sajtos rúd sül, szóval valami olyasmit szerettem volna, amit nem kell sütni. Alap esetben egy keksz alapú popcake lett volna a választásom, de a nagy kekszes dobozban mindössze két, kissé megcsócsált keksz árválkodott. Tehát a keksz, mint hozzávaló, kihúzva.
Eszembe jutott a fergeteges sikerű Csokisztikus torta, aminek keksz-mogyoró-vaj az alapja, erre kerül egy nagyon finom csokis hab. De nincs keksz ... viszont, volt itthon natúr kukoricapehely ... mogyoró is ... csoki mindig van a dobozban. Alakul.
Mivel mindenképpen "köröm közül ehető" édességet akartam, nem készült újabb Csokisztikus, de némi fejben sütés után összeállt a Tücsi által szörnyecske sütinek keresztelt finomság.
Nagy sikere volt, kisasszonyka tucatnyit eltüntetett együltében, csak azért nem többet, mert letiltottam róla és elzártam a sütis dobozt :)
A következő adagot fehér-feketére tervezem, azaz nemcsak ét-tejcsokival, hanem egy adagot fehércsokoládéval is, és kétszínű halmokat készítek majd.

Szörnyecske süti

hozzávalók

20 dkg vaj - érdemes vajat használni, nem margarint

12 dkg cukor
10 dkg méz
1 ek rum
30 dkg csokoládé - lehet fele tej-, fele étcsokoládé
10-15 dkg darált dió, mogyoró
20-22 dkg (natúr) kukorica- vagy búzapehely

A vajat, mézet, cukrot belemérem egy edénybe és lassú tűzön összeolvasztom, időnként átkeverem, a cukornak teljesen fel kell oldódnia.
Hozzáteszem a rumot - nem kell megijedni, a végeredményt gyerekek is ehetik, a rum alkoholtartalma elfő - és a kockára tördelt csokoládét. Kevergetem, hogy a csoki is teljesen elolvadjon.

Az elegyhez keverem a darált mogyorót és 5-6 percig rotyogtatom, állandóan keverem, nehogy odakapjon.
A lábaskát félrehúzom a tűzről és az illatos, csokis-mogyorós masszához dolgozom a kukoricapelyhet. Alaposan összeforgatom, hogy a forró, ragacsos, csokis elegy mindenütt bevonja pelyhet.

Két kiskanál segítségével, kis muffinkapszlikba (papír) halmocskákat teszek a masszából (vagy sütőpapírra rakosgatom a halmocskákat). Érdemes gyors kézzel dolgozni, amíg az elegy meleg és jól adagolható.
Most már csak annyi a dolgom, hogy megvárjam, míg teljesen kihűl.
A tetejére lehet fehér csokit csorgatni - nekem innen jött az ötlet, hogy a következő adag szörnyecske sütit fehér-feketében készítsem.

Megjelenésében nem a legszebb, kicsit csalóka, mert kinézetében grillázsra emlékeztet, kissé "chokito feeling", azaz csúnya, de nagyon-nagyon finom :)
Haladós, gyorsan készülő és kiadós finomság, egy adagból 45 szörnyecske süti "sült".

Jó étvágyat !

Fasírttal tűzdelt káposzta torta

Méghozzá hatalmas káposzta torta, óriási hars zöld, szélein vidáman fodrozódó lapikkal :)

Az úgy volt :), hogy Tücsike második születésnapján ÉAnyám egy fél perc erejéig tortának nézte ezt :)

Még közelebb is lépett az asztalhoz, hogy jobban szemügyre vegye és némi bizonytalansággal a hangjában megkérdezte, az ott a torta?

Ez a kis közjáték, illetve a hétvégi házi-farsang adta az ötletet ÉAnyám névnapi tortájához :)

Elég sokat töprengtem, hogy legyen a fej "káposzta" nem kifejezetten félgömb, hogy minnél jobban hasonlítson egy valódi zöldségre. Aztán azon agyaltam, hogy formázzam meg a lapikat. Még az is megfordult a fejemben, hogy egy valódi lapin "nyújtom" ki a torta borítását, de erről Manapó szerencsére lebeszélt, mondván, hogy amennyit a lapi formázna, annál többet tudok én.
Az egész káposzta torta műveletet bonyolította egy 40+ km-es szállítás is. Így a félkész tortát szállítottuk, aztán a helyszínen kerültek a fejre a lapik és a fasírtok.

Elfogultság nélkül mondhatom, a káposzta torta osztatlan sikert aratott :)

Maga a torta két részből áll, a fej nagy része egy hatalmas charlotte (piskótatekercs, krém), amihez a "legeslegelső torta" - Manó és Tücsi első szülinapi tortája - krémjét használtam.
A charlottet két réteg "hamis piskóta" borítja - recept by Kiskukta, remélem nem orrol meg a tészta elnevezéséért -, közte marcipános krémmel.
Mind a charlotte, mind a marcipán krémes hamis piskóta megállja a helyét külön-külön is.
A lapikhoz zöld és fehér marcipánt gyúrtam egybe - a zöld magában túl erős lett volna -, igyekeztem nem teljesen homogén színűre dolgozni a marcipánt.
A fasírtok marcipános kekszszalámi masszából készültek, csokiba mártva, fekete csokidarával, illetve piskótamorzsával megszórva.

Dédi azt mondta, nemcsak szép, de finom, izgalmas torta lett, unokahúgom egyszerűen ezt kérte: anya, ezután csak ilyen káposztát együnk otthon! :)

Káposzta torta fasírtokkal

hozzávalók (1/6) - charlotte, piskóta

2 db 5-5 tojásból sütött piskótalap
nutella

A két piskótalapot külön-külön megsütöm, feltekerem, majd miután kihűlt, nutellával megkenem, ismét összetekerem, letakarva félreteszem.

hozzávalók (2/6) - charlotte, krém

egy nagy doboz hámozott, felezett őszibarack befőtt (kb 470 gr töltőtömeg)
1 kg túró
1 nagy doboz natúr joghurt
2 púpozott ek mascarpone
14 ek házi vaníliás cukor - ha nincs készen vaníliás cukor, egy rúd vanília kikaparva
2 dl habtejszínből tejszínhab
18 lap zselatin
10 ek befőttlé

A fél őszibarackokat kicsit lecsöpögtetem, majd merülő mixerrel pürésítem.
Mivel mi szeretjük, ha a krémben kicsit darabos a tehéntúró, nem töröm át szitán, csak egy keveset (kb 10-15 dkg) a barackkal együtt pürésítek.
Nagyobb keverőedénybe teszem a túrót, rákanalazom a joghurtot, a mascarponet, a cukrot. Kézimixerrel kicsit összedolgozom, hozzáteszem a barackpürét, alaposan összemixelem.
Kis edénybe mérem a 10 ek befőttlevet, beleteszem a lapzselatinokat és egészen kicsi lángon addig melegítem, amíg a zselatin felolvad és egynemű lesz (villával szoktam kevergetni).
Folyamatos keverés közben (kézimixer közepes vagy nagyobb fokozat) vékony sugárban a túrós-barackos krémhez öntöm a felolvasztott zselatint (azért keverem a krémet csorgatás közben is folyamatosan, hogy ne csomósodjon a zselatin). Alaposan átkeverem az egész krémet, így a zselatin szépen eloszlik. Ilyenkor szoktam megkóstolni, megkóstoltatni Manapóval is :), kell-e bele még cukor.
A hideg habtejszínből kemény habot verek, 2-3 részben beleforgatom a túrós-barackos masszába.
A krém tetejét elsimítom, folpack-al lefedem, hűtőbe teszem.

A charlotte összeállításához most egy hatalmas saláta mosót használtam. Mivel ez ugye itt-ott lyukas, sütőpapírból csíkokat szabtam, ezekkel kibéleltem a saláta mosót (hogy biztosan ne folyjon ki a krém), majd ezután béleltem ki az egészet folpackal, úgy, hogy az edény szélein túllógjon a folpack (majd ezt hajtom vissza letakarásnál).
A két nutellás piskótatekercset ujjnyi vastag szeletekre vágom, és szorosan egymáshoz illesztve a csigákat, kibélelem a félgömb formát.
Az őszibarackos-túrós-joghurtos krémet kiveszem a hűtőből, lazán átkeverem, majd a műanyag edénybe, a piskótatekercsekre kanalazom. A formát alólról is, oldalról is megütögetem, hogy a krém biztosan kitöltsön minden rendelkezésre álló helyet. A charlotte tetejét (ami majd az alja lesz) elsimítom, egy tányérral lefedem (vigyázok, ne érjen a krémbe), majd hűtőbe teszem. Egyelőre nem a folpackkal takarom le a charlottet, mert a krém még laza, beleragadna a folpack.

hozzávalók (3/6) - "hamis piskóta"

Ez a tészta hamis piskóta néven fog bevonulni a receptesembe, függetlenül attól, nem piskóta. A receptet Kiskukta blogjából böngésztem. Nagyon kellemes állagú, szépen felnövő, ruganyos, levegős tészta. Az eredeti recept két tojásra szól egy 25 cm-s tortaformához. Nekem nagyobb lap kellett, a 28 cm-s formához 3 tojásból sütöttem.

3 tojás
15 dkg cukor
26,25 dkg liszt - kakaós laphoz 3-4 ek liszt helyett cukrozatlan kakaópor
1,125 dl tej
1,125 dl olaj
1 cs sütőpor
6 dkg porcukor a tojáshabhoz
néhány csepp citromlé a tojáshabhoz

A hamis piskótához első lépésben keverőtálba teszem a cukrot (15 dkg), ráöntöm a tejet, olajat és ráteszem a tojások sárgáját. Kézimixerrel kicsit összekeverem. (értelemszerűen, a tojásfehérjéket külön edénybe teszem)
Beleszitálom a lisztet és a sütőport, majd 4-5 perc alatt sima, homogén masszává dolgozom.
A külön tálba tett tojásfehérjéket pár csepp citromlével és csipetkényi sóval félkemény habbá verem, beleszórom a porcukrot, majd kemény habbá verem (akkor jó, ha a kézimixer keverője csíkot húz a cukros tojáshabban).
A tojáshabot 3-4 részletben a cukros-lisztes masszához forgatom; ilyenkor már nem kézimixerrel, de fakanállal (tojás/tejszínhab eldolgozáshoz kedvencem egy lapos fejű, középen lyukas fakanál).
Sütőpapírból egy 28 cm-es kört vágok, ezt beteszem a kapcsos oldalú tortaforma aljába. Az forma oldalát nem kenem semmivel.
A tésztát a formába kanalazom, a tetejét úgy simítom, hogy kicsit homorú legyen (tehát a masszát kicsit felhúzom a forma széleihez). Így a tésztám sülés közben egyenletesebben nő, nem lesz nagy púp a közepén.
170 fokos sütőben (légkeveréses) kb 22-30 percig sütöm.
Mivel először sütöttem ezt a fajta tésztát, a 22. perc környékén kihúztam a tepsit és megszúrkáltam a tésztát, mivel semmi nem ragadt a szúrkámra, késznek nyilvánítottam.
A kész hamis piskótát formástól rácsra állítom, hűlni hagyom, kb 10 perc múlva lekapcsolom a forma oldalát és a sütit a forma aljáról átcsúsztatom a rácsra. Így nemcsak gyorsabban hűl, de az alja sem szalonnásodik.

hozzávalók (4/6) - marcipános krém

Tücsi 2. szülinapi tortájához használt főzött krémet készítettem, az arányokon picit változtattam (3 dkg-val több marcipán, 2 ek-al kevesebb mascarpone), hogy picit keményebb legyen a krém (meg kell tartania egy több, mint 1 kg-s charlotte rakományt).

8 dl tej
18 dkg liszt
8 dkg házi vaníliás cukor - vagy cukor + 1 vaníliarúd kikaparva
8 dkg marcipánmassza - most zöldet használtam
2 bő ek mascarpone
6-8 dkg porcukor - mindenképpen porcukor!

A főzött krémhez a tejet simára keverem a liszttel, hozzáadom a vaníliás cukrot is.
Alacsony lángon, állandó kevergetés mellett felfőzöm, nagyjából 2 percig hagyom szelíden rotyorászni, majd beleszórom a lereszelt vagy kisebb darabokra tört marcipánt.
További 2-3 percig tart, amíg a marcipán teljesen felolvad, és a krém egynemű lesz.
A megfőtt, forró krémet teljesen kihűtöm. Ha nagyon ráérek, hideg vízbe állítom a lábast és kevergetéssel siettetem a hűlést. Ha nincs annyi lábalóga időm, a krémes lábast folpackkal letakarom és hűvös, hideg helyre (de nem a hűtőbe) teszem. A folpack segít, hogy ne legyen nagyon bőrös a krém teteje.

Tipp:
Kis lángon főzve is kell az állandó keverés, hogy a krém ne csomósodjon össze, illetve ne kapjon oda. Bár az összes reklámban a pudingot fakanállal keverik (és azonmód forrón, a lábasból eszik!), nekem sokkal jobban bevált a kisméretű, ovális habverő keveréshez.

A krémhez, második lépésben, simára keverem a mascarponet a porcukorral.
Kézi mixerrel átkeverem a teljesen kihűlt főzött krémet, majd összedolgozom a porcukros-mascarponeval.
Letakarom és hűtőbe teszem.

Tipp:
Aki kóstolt már olyan tortát, aminek a krémjében recsegett a cukor (én igen, borzalmas volt, pedig híres-neves cukrászdából származott), az tudja, hogy a mascarpone kikeveréséhez miért kell feltétlenül porcukor.

Amikor a hamis piskóta teljesen kihűlt, a tetejét kicsit megfodrászolom (azaz a sülés közben létrejövő kis puklit levágom, így szép lapos lesz) és két szeletbe vágom (lehet háromba is, nekem most kettő kellett).
A hűtőből előveszem a charlottet (eddigre már szépen keményedik a krém) és a marcipános krémet.
A krémet szemre négy felé osztom, egy negyednyit a charlottera kenek, majd ráigazítom az egyik hamis piskóta lapot, alaposan lenyomkodom. Egy újabb negyednyi krémet kenek a lapra, de nem teljesen a széléig, kb másfél ujjnyit szabadon hagyok a lap szélétől. A második tésztalap szélét megfodrászolom, azaz körben másfél ujjnyit levágok belőle, majd a krémes lapra igazítom, lenyomkodom. Az egészet betakarom a műanyag saláta mosó szélein túllógó folpackkal, lenyomtatom egy kerek lapítóval, majd visszateszem a hűtőbe.

A levágott süti darabokat összegyűjtöm, vagy megesszük tízóraira, vagy megszárítom és pl kikent tepsi megszórásához, krémek sűrítéséhez, ördögpirulához, stb használom.

hozzávalók (5/6) - "fasírt"

Kisebb adag ördögpirula masszát készítek, a közepébe nem kerül meggy, viszont a masszájához reszelek kevéske marcipánt. Nálunk otthon a kekszszalámit, ha gombócnak formáztuk, ördögpirula néven ismertük.

20 dkg háztartási keksz
12 dkg margarin
1,5 dl víz
10 dkg porcukor
2-3 dkg marcipánmassza
1 ek cukrozatlan kakaópor
burkoláshoz (ét) bevonó csoki, margarin, tej
szóráshoz fekete csokidara, piskótamorzsa

A háztartási kekszet késes aprítóban elmorzsálnám, ha nem adta volna meg magát az aprítóm; így két nylon zacskóba teszem és sodrófával addig dögönyözöm, míg morzsás lesz (nem kell egyneműnek lennie). Lehetne húspotyolóval (aka klopfoló) is dolgozni, de mivel az egész káposzta torta és a fasírtok este/éjjel készült, nem akartam a ház csendjét felpotyolni :)
A kekszmorzsát, kakaóport és a porcukrot keverőedénybe teszem, ráreszelem a marcipánt.
A vizet és a margarint kisebb edénybe mérem, gyenge lángon (vagy mikróban) csak annyira melegítem, hogy a margarin elolvadjon. A vizes-margarinos keveréket a kekszmorzsára öntöm, elkeverem, majd kézzel összegyúrom. Megkóstolom, ha nem lenne elég édes/marcipános, most még javítható.
A masszából kisebb golyókat formázok, mindegyikbe beleszúrok 2 fogpiszkálót (féltem, egy fogpiszkáló nem tartja meg eléggé).
A bevonó csokit, a pici margarint és nagyon kevéske tejet edénykébe teszem (érdemes kicsi, de magasabb edénykét választani, én pl egy kávéskészlet tejkiöntőjét használtam), mikró olvasztó fokozatán összeolvasztom (3x10 mp), majd simára, egyneműre keverem.
Az ördögpirulákat egyenként belemártom az olvasztott csokiba, hagyom a felesleget lecsöpögni majd a fogpiszkálót beleszúrom egy üres tojástartóba (vagy hungarocel darabba), így a fasírtocskákon szépen megdermed a csokimáz.
Ötösével dolgozom, azaz öt golyót becsokizok, további száradásig a fogpiszkálót az üres tojástartóba szúrom, majd minden ötödik után a még bőven ragadós, de már nem elfolyós csokibevonatot megszórom fekete csokidarával, illetve piskótamorzsalékkal, majd teljes száradásig visszaállítom a tojástartóba.

Tipp:
Azért érdemes várni kicsit a becsokizás és megszórás között, mert a csokidara súlya letolhatja a friss csokibevonatot a fasírtokról.
Szóráshoz lehet nem egészen apróra darált diót, mandulát, esetleg pisztáciát is használni, illetve színes csokidarát (ilyen is készült, ezeket külön "tálaltam").

Itt némi szünet következett, ugyanis a káposzta torta darabjaiban - a megmaradt marcipános krém (az egésznek csak a felét használtam el a lapokhoz), a teljesen megszáradt, bedobozolt fasírtok, a hatalmas charlotte és marcipán a bevonáshoz - utazott a debütálás helyére.

hozzávalók (6/6) - torta bevonásához

marcipán - 2x150 gr zöld + 2x150 gr fehér
porcukor - átszitálva, ezen nyújtom a marcipánt

A lapik megformázásához a zöld és fehér marcipánokat összegyúrom (előtte a gyúrdeszkát megszórom átszitált porcukorral és a kezem is befehérítem egy kicsit), nem teljesen egyszínű masszává. Reményeim szerint így lapibb lesz a lapi :)
Nem egészen öklömnyi darabokat leveszek az összegyúrt masszából, porcukros deszkán 2-3 mm vastagra nyújtom, éles késsel lapi formájúra vágom (hogy jól fedje majd a tortát, inkább hosszabb, mint kerekebb alakúra). A káposzta lapik közepét, hosszában kicsit felpúposítom, majd éles, vékony pengéjű késsel belerajzolom az ereket. Végül a lapik szélét, körben kicsit meghullámosítom, azaz két ujjam között megnyomkodom.
Amíg én a lapikkal szobrászkodtam, Manapó átkente a már tálcára fordított charlottet a maradék marcipános krémmel (a krém azért kell, hogy legyen mibe megtapadjon a marcipán borítás).
A megformázott lapikat egyenként feligazítom a káposzta tortára, ahol fedik egymást, ott kenek leheletnyi marcipános krémet a lapik közé.
Utolsó lépésként a káposzta torta tetejébe tűzdelem a fasírtokat.

Voilá, kész is, a fasírtokkal tűzdelt káposzta torta tálalásra kész! :)

Megérte a munkát, fáradtságot :) Nemcsak hatalmas lett, de jópofa is - mint Manó megjegyezte, ilyen farsang sem volt még, hogy a torta is jelmezbe öltözzön :). És finom, nagyon finom, a nutellás piskótatekercs, az őszibarackos-túrós és a marcipános krém, a hamis piskóta és a marcipán borítás nagyon kellemes, izgalmas összességet alkotott.


Jó étvágyat ! :)

Birsalmasajttalan sanyarú gyerekkor

Arra a döbbenetes következtetésre jutottam, így néhánypár évvel huszonéveim után (sicc! :), hogy igencsak sanyarú gyerekkorom volt.
Történt ugyanis, hogy guglizott receptek között barangolva, sokba beleolvasva, megállapítottam, hogy majd mindegyik bejegyzés szeretetteljesen emlékszik vissza a boldog gyerekkorra, amikor is (általában) nagymama konyhája és/vagy szobája csak úgy illatozott ősszel, télen a szekrény és/vagy stelázsi és/vagy almárium tetejére sorakoztatott birsalmáktól ... aztán nagymama előhozta a kamrából/spájszból a féltve őrzött birsalmasajtot és vékony szeletekre vágva kínálta körbe.
Nos, nálunk nagymamák voltak - kedvesek, szeretetteljesek, odaadóak -, konyha is, meg szoba is, Kismamánál stelázsi is, saját kezűleg hímzett, hófehér, keményített függönyökkel, de birsalma, az nem volt. Se belőle sajt.
Szóval mondom, igencsak sanyarú gyerekkorom lehetett ... mit nekem a tágas udvar, a hatalmas homokozó, az üvegezett veranda párkányára hűlni tett világfinom kása, amilyet csak és kizárólag Kismama tudott főzni, a méretre szabott csodaszép babaruhák Mami keze alól, az öklömnyi paradicsomokat termő kert, a tyúkok-disznók-lovak, az utcában lakó gyereksereg, ha egyszer ez az egy, a birsalmasajt, kimaradt gyerekkori élményeim közül. 

 

Mikor ÉSzüleim felhívtak, hogy kell-e nekem birsalma, azonnal igent mondtam - nehogy tizen-huszonév múlva Manó vagy Tücsi felhánytorgassa, nekik is birsalmasajttalan sanyarú gyerekkoruk volt :).
Érkezett a szállítmány ÉSzüleimtől, hatalmas műanyag dobozban, több kilónyi megfőzött, átturmixolt, további feldolgozásra váró birsalmapép formájában, mellé vagy hét deci birsalmalé és egy üveg finom, édes, aromás, frissen eltett birsalmalekvár.

Innen minden ment a megszokott kerékvágásban, a gugli jó barát, rengeteg receptet feldobott. És a receptek mindegyikében rengeteg cukor állt a hozzávalók felsorolásában, általában a birsalmapép 80-100%-nak megfelelő mennyiség. Egyetlen helyen láttam 60%-nyi cukrot.
Néztem, méricskéltem, ide töltöttem, oda mértem és végül abban állapodtam meg magammal, hogy maximum 45% cukor ... jó na, lehet picivel több, de legfennebb 50%, ez a legtöbb, amit hajlandó vagyok a birsalmapéphez tenni.
És lőn. 1 kg birsalmapép és 48 dkg cukor összeházasításával meg némi természetes "adalékanyaggal" - dió, aszalt vörösáfonya, szezámmag, kandírozott citrushéj, must!, szerecsendió - játszottam, és lettek olyan, de olyan birsalmasajtjaim, hogy ha a mesebeli király ezt írta volna ki próbának fele királysága elnyerésére, nos, akkor én az egész királyságot vinném. :D Igen, aki ismer, az tudja, nemcsak tökéletes, de szerény is vagyok.

Mikor már szépen poszogott a cukros, fűszeres birsalmapép, rájöttem, hogy valamibe ki is kell majd szedni dermedni. Persze, lehetne egy folpackkal kibélelt őzgerinc formába, de hát az túlságosan egyszerű lenne, bonyolítsunk rajta egy kicsit.
Első körben folpackkal kibéleltem két Ikeas szilikon jégkocka formát, igaz, írta rajta, hogy csak vízzel használható, gondoltam, csak nem lesz olyan pechem, hogy kilyukadjon. Balszerencsém nem, viszont szívecske és virág formájú birsalmasajtom az lett. Finom volt, amíg tartott. Valami faramuci kis torkos csenőmanó mind-mind eltüntette. :D
Mivel a folpackkal-apró mélyedéses szilikonformával való pepecselés az én türelmem is meghaladta, második körben egyszerűsítettem. Lapos műanyag dobozokat béleltem ki folpackkal, ezekbe öntöttem a készre rotyogtatott birsalmasajtot, nem vastagon, legfennebb ujjnyi magasan. Dermedés, száradás után enyhén bevizezett, fém sütiformázóval kiszagattam. Spanyolviasz 297 :D
Utolsó momentumként, a natúrnak meghagyott, cukros birsalmapépet egy, még karácsony előtt vásárolt és nagyjából mézeskalácsemberkét formázó (sütésálló és fagyasztóban is használható) szilikon formába adagoltam. Lett három mézeskalácsemberke alakú birsalmasajtom, volt görbe "nyalókabotjuk" is, szintén birsalmasajtból, de azt, szerintem, valamelyik birsalmasajt emberke felfalhatta :D

Birsalmasajt több ízben

hozzávalók

birsalma
cukor
tetszés szerint ízesítők: darált vagy durvára vágott dió, aszalt vörösáfonya, szezámmag, kandírozott citrushéj, must, szerecsendió

Az első fázisokat ÉSzüleim végezték, úgy írom, ahogy ők csinálták - egyszer mindent el kell kezdeni alapon, ők is először. :)
A birsalmákat alaposam megmossuk, kettőbe-négybe vágjuk, héjastól mindenestől főni tesszük nagyjából annyi vízbe, ami ellepi. Kb 10-15 perc alatt készre főzzük. Leszűrjük, az értékes levét felfogjuk, nagyon finom gyümölcslevesbe, lekvárhoz keverve, vagy csak úgy magában, hidegen (vigyázat, 2 dl-nél több egy húzásra megfuttathat). A megfőtt birsalmákat meghámozzuk, magházukat kiemeljük. Pürésítésként első fázisban paradicsomdarálóval próbálkozunk, nem jó, jöjjön a botmixer :)
A töménytelen mennyiségű birsalmapürét jól záródó, nagy műanyag dobozba pakoljuk és alkalomadtán elszállítjuk kedvenc és egyetlen lányunknak. :)

Mérlegre állítom egy elég nagy fazekam, belemérem a birsalmapüréből 1 kg-nyit, hozzázuttyintom a 48 dkg cukrot, majd főni teszem. Citromlé kimaradt, mert az egyetlen itthonlévő citromot elhasználtam raguleveshez és teába.
Kevergetve, nagyobb lángon hagyom, amíg főni kezd, majd takarékra visszaveszem a lángot és időnként megkevergetve nagyjából bő egy órát főzöm. Hogy ne poszogjon ki a tűzhelyre, de azért fedő alatt se legyen, a lábosra egy olajfröccsenés gátlót teszek. Bevállt, spanyolviasz 298 :D
Amíg a birsalma rotyorászik, a kiválasztott formát/formákat folpackkal kibélelem.
Óra múlva kistányérra cseppentek a forró birsalmapépből, megvárom, hogy kihűljön, megkóstolom, mennyei!, szilárdulása is jó. Külön edénybe szedek az 'alapból', frissen reszelt szerecsendióval bolondítom, 2-3 percig még rotyogtatom. Adagolhatom. Ez lesz a natúr birsalmasajt.
A maradék birsalmapépet több kisebb edénybe osztom.

Lesz szezámmagos-aszalt vörösáfonyás. Ehhez a szezámmagot száraz palacsintasütőben kicsit megpirítom, az aszalt vörösáfonyát összevagdosom, mindkettőt a péphez keverem. Még 8-10 percig rotyogtatom, aztán folpackkal bélelt formába teszem.

 Lesz diós-citrusos. A hámozott, megpirított diót ledarálom (darabosra is lehet hagyni), a kandírozott citrushéjat kicsit összeaprítom, mindkettőt a péphez keverem. Még 8-10 percig rotyogtatom, időnként kevergetve, majd folpackkal bélelt formába teszem.

És végül a kedvencem, a mustos birsalmasajt. Valami fenomenálisan finom!
ÉApám még ősszel készített mustot illatos, sötét Izabella szőlőből. A musttal teli, lezárt üvegeket egy órán keresztül 80 fokon dunsztolta, így kihűlés után, hűtőben tartva nagyon sokáig eláll.
Ebből a mustból keverek a birsalmapéphez, sajnos nem mértem a pép és a must mennyiségét, saccperkábé érzésre öntöttem. A mustos birsalmapépet kb 15-20 percig poszogtatom kis lángon, fröccsenésgátlóval letakarva, időnként megkeverve. Kistányér, cseppentés, kóstolás, dermedés ellenőrzés, frenetikus. Folpackkal bélelt formába öntöm.

A formákat vékony konyharuhával (tüll, ha van) letakarva hűlni-dermedni teszem. Egy-két nap múlva egy széles és mélyebb kartondobozba sütőpapírt simítok, a birsalmasajtokat kiveszem a formákból, a dobozba sorakoztatom, vékony konyharuhával/sütőpapírral/tüllel letakarva jól levegőző, nem túl meleg helyre teszem. Azért a doboz, mert az oldalain szépen megáll a konyharuha, nem ér a sajtokhoz, nem ragad hozzájuk.
Nagyjából másfél-két hétig csak annyit csinálok, hogy naponta megforgatom a sajtokat és főleg az első napokban cserélem a sütőpapírt alattuk, így a birsalmasajtok alját és tetejét is éri a levegő, jobban száradnak.

Manó kérdezte, édesanya ez micsoda. Birsalmasajt, nagyon finom, kóstold meg. Szinte borítékolhattam volna a válaszát, biztos finom, de most nem kérek, inkább majd máskor. Eltelt egy hét, vendégség volt, szépen kiszaggattam a sajtokból, apró muffinkapszlikba és tálcára tettem, fogyott is szépen. Másnap reggel azt mondtam Manónak, ha ügyesen reggelizik, utánna megkóstolhat egy falatot ebből a finomságból. Mi az, édesanya? Olyan, mint a gumicukor - feleltem én. Csak sokkal finomabb - kontrázott Manapó. Azóta Manó is szereti, igaz, ő úgy tudja, házi gumicukrot majszol :)

Jó étvágyat !

Hirtelenjében

Tegnap ettem volna valami gyümölcsöt. A konyhapult sarkán pihenő gyümölcsös kosár őszibarackot és szilvát rejtett. Hmm, finom, mindkettőt szeretem.
Ettem volna valami édeset is. Manó délutáni szülinapi tortájának utolsó szeletét nem akartam önző módon felfalni, így hát más után néztem. Más nem volt. Hja, így jár, aki hagyja, hogy a kekszes doboz kiürüljön.

Na lássuk csak, mi is legyen belőle. Gyümölcs karamellszósszal? Jól hangzik. De nem volt itthon tejszín, az pedig kell. Karamellszósz ugrott.
Miközben gondolkodtam, milyen édességet kerekítsek a szilvából és a barackból, szorgalmasan feleztem, magoztam, cikkeztem a megmosott gyümölcsöket. Aztán beugrott az isteni szikra és már céltudatosan tettem-vettem. Fél óra múlva pedig ettem :)





Karamellás gyümölcs fordított palacsintán

hozzávalók

8 nagy szem szilva
2 közepes őszibarack
6-8 ek cukor
1 tojás
~ bő fél dl tej
liszt
margarin

A sütőt 200 fokra kapcsolom.
A cukrot száraz seprenyőbe öntöm és lassú tűzön megolvasztom, néhány perc alatt karamellizálom.
Közben megmosom, kimagozom a gyümölcsöket. A szilvákat negyedelem, az őszibarackokat nagyobb cikkekre vágom.
Mikor a cukor egyenletesen világosbarna, rázuttyantom a felvágott gyümölcsöt, a levével együtt, amit darabolás közben engedett.
Fakanállal gyorsan, de kíméletesen átforgatom, hogy a forró karamell minél több helyen érje a gyümölcsöt.
A felhevült cukor a hideg(ebb) gyümölcs hatására pillanatok alatt összerándul és csomósodik, de nem kell aggódni. Pár percig hagyom a tűzön a gyümölcsöket, amíg a cukor visszaolvad és a gyümölcsök kis levet engednek.
Eközben egy jénai tálat alaposan kikenek margarinnal.
Egy tojásból, kevés tejből és lisztből csomómentes tésztát keverek, kicsit sűrűbbet, mintha hagyományos palacsintához lenne.
A jénaiba borítom a karamellás gyümölcsöt, eligazgatom. Rácsorgatom a palacsintatésztát, igyekszem, hogy mindenhova jusson.
A megpakolt edénykémet a forró sütőbe tolom és nagyjából 10 percig üdültetem, amíg a palacsintatészta megsül.
Konyhakesztyűvel felszerelkezve kiemelem az illatos finomságot rejtő jénait, az edény tetejére fogok szorosan egy annál nagyobb tányért és határozott mozdulattal átfordítom. Szerencsére a tűzhely fölött tettem mindezt, így az a kanálnyi lé, ami óhatatlanul kicsorgott, a platnin landolt, könnyű volt feltörölni.


a képekért elnézést, kíváncsi és éhes voltam és nem volt türelmem fotózni


A palacsintatésztára fordított forró, karamellás gyümölcsre kevéske levendulás cukrot hintek, kicsit hűlni hagyom, majd késsel-villával-kanállal nekiesek.
Finom.
Nagyon finom.
Egyszerű és viszonylag gyors is.

Jó étvágyat !

Almás palacsinta eperrel, ribizkével

Szomszédasszonytól kaptunk egy nagy tányér tulipiros ribizkét. Manó azt mondta, megenni nem, de a levét megissza. Hát ketten leszemeztük, aztán megmostuk, segített szűrőben kipréselni. Sem úgy, hígítatlanul, sem vízzel hígítva, sem kicsit édesítve nem ízlett neki. :(
Ez van, zöldséget mindet megeszik, nyersen is nagyon szeret mindent, de a gyümölcsökből csak banán és alma.
Szóval volt egy tányér ribizkém.
Előző nap sütött aranygaluska mellől maradt néhány kanálnyi házi vaníliapuding.
Hmmm, puding ribizkével ...

Manó palacsintát óhajtott vacsorára. El is tüntetett hármat, aztán reggelire még hármat. A maradék palacsintatésztából almásat sütöttem.
Hmmm, ribizlis vaníliapudinggal töltött almás palacsinta ...

A zöldségesnél kaptam szép epret, egészen kivételesen nem eszement áron.
Hmmm, ribizlis-epres vaníliapudinggal töltött almás palacsinta ...

Nagyon finom!




Almás palacsinta ribizlis-epres vaníliapudinggal töltve

hozzávalók

palacsintatészta egy tojásból - tojás, liszt, kevéske tej, buborékos ásványvíz, csipetke só
egy közepes alma
olaj

vaníliapuding - 0,5 l tej, 3 dkg étkezési keményítő, 4 dkg vaníliás cukor, fél vaníliarúd magja

ribizke, eper

A palacsintatésztát a szokásos módon keverem, kicsit sűrűbbre, mintha hígpalacsintát sütnék. Én a masszához szoktam keverni 3-4 ek olajat, nemcsak kevésbé ragad, de a serpenyőbe is elég picurka olaj a sütéshez.
Az almát meghámozom, nagylyukú reszelőn lereszelem, belekeverem a palacsintatésztába.
Az almás palacsintákat a szokásos módon megsütöm.


A házi vaníliapudinghoz az étkezési keményítőt simára keverem a tejjel, hozzáadom a vaníliás cukrot és a vaníliarúd kikapart magját, majd lassú tűzön, állandó keveréssel besűrítem.
Nekem eddig nem vált be egyik házi praktika sem, hogy kevergetés nélkül hűljön a puding bőrtelenre (tetejét cukorral megszórni, folpackkal vagy tányérral lefedni), így gyorsan hideg vízbe állítom, kevergetve hűtöm ki.

A ribizkét leszemezem, az eperrel együtt megmosom, lecsepegtetem, az epret feldarabolom.
Megtöltöm a palacsintákat.


Hát ez nem az a palacsinta, amit kézből - Kistata szavaival köröm közül - lehet enni, ehhez tányér kell és evőeszköz, meg a végén ügyes nyelv, amivel ki lehet nyalogatni a puding maradékát :)


Jó étvágyat !

Csodálatos házasság: eper & tejföl

Már tavaly óta szemezgetek ezzel a finomsággal, de eddig valahogy nem került sor rá, hogy az én konyhámban is debütáljon.
Max barátomtól hallottam-láttam legelőször ezt a furcsának tűnő, de nagyon finom, üdítő párosítást: eper és tejföl.
Első hallásra botorságnak tűnik elrontani az eper édességét a tejföl savanykásságával, vagy fordítva, de jobban belegondolva ... hmmm ... hát nem csak a pudingnak próbája az evés :)

A zöldségesnél vettem négy szem epret. Egyrészt azért csupán négy szemet, mert piszok szemtelennek találom, hogy kilója 999 forint! Másrészt azért csupán négy szemet, mert ezek is alig fértek el a markomban, akkorák voltak.
Szóval négy hatalmas szem - egy maréknyi - eper. Egy pohárka lecsöpögtetett tejföl. Egy kanálka méz.

A trükk az egészben az, hogy nem az epret kell édesíteni, majd nyakonönteni natúr tejföllel, hanem a tejfölbe kell keverni az édesítőt - legyen az por/cukor, vagy méz, vagy édeske -, majd ezzel alaposan megcsorgatni az epret.

Valami mennyei!
Tudom, már sokan kipróbálták, még többen posztolták. Akkor is muszáj még egyszer leírnom.
Valami fenséges!
Ha eljutunk szedd magad akcióra, vagy, ha a kilónkénti ezer forinthoz képest látványosan csökken az eper ára, biztos, hogy többször is terítéken lesz.




Tejfölös eper

hozzávalók

eper
tejföl
valamilyen édesítőszer: por/cukor, méz, édesítő

A tejfölt sűrű szitába borítom és alaposan lecsepegtetem.
Az epret folyó víz alatt, szárastól megmosom, leitatom, majd lecsipkedem a szárát, leveleit.
A lecsepegtetett tejfölt összekeverem mézzel, én egy kis pohár lecsöpögtetett tejfölhöz 1 bő kk mézet kevertem.
Az epret feldarabolom.
Pohárba, tálkába rétegezem, eperrel kezdem és tejföllel zárom.




Tálalom.
Begyűjtöm az elégedett mormogásokat és finomságot jelző cuppantásokat.
Megpróbálom Manót is rávenni, hogy legalább egy nyalintással kóstolja meg az epertől kissé rózsaszínes tejfölt. Elkönyvelem, hogy nem, az epret még mindig nem szereti. A tejfölt magában igen :)
Sajnálom, hogy csak ennyi volt.
:)




Jó étvágyat !

Finomságos nyalánkság

Még a húsvéti habzsidőzsi előtt történt, hogy nagyon ettünk volna valamit ... valami édeset ... nem csokit, nem kekszet, nem sütit ... valami finomat.


Körülnéztem a kamrában és felfedeztem egy üveg narancsos-rumos gesztenyebefőttet!
Tavalyról maradt, Karácsonyra gasztro-ajándéknak és a 30. VKF!-re készítettem.
Azt hittem már mind elfogyott, de úgy tűnik a spájsz jóságos szelleme egyet eldugott nekünk :)
Kevertünk hát egy adag tejszínhabot, kihalásztam a kövér gesztenyeszemeket a befőttesüvegből, tányérra helyeztem a szemeket és mellé-köréhalmoztam a tejszínhabot.


Voilá! Kész is a finomságos nyalánkság! Mindössze 5 perc alatt! Leszámítva azt az egy órát és harminc napot, ami a gesztenyebefőtt eltevéséhez és érlelődéséhez kell :)


Jó étvágyat!

Barackos mousse diós piskótán étcsokis vla töltelékkel

Írtam, hogy Manapó meglepett két Zila formával. Nagy meglepetés volt, az biztos, és igencsak kellemes :)
Nos, hétvégén debütáltam a kerek, 12 szeletes tortaformával. Igencsak merész lépés volt, egyrészt, mert bár Manapó és Manó igen - aludttejes prósza kétféle töltelékkel-, én még soha nem használtam egyik formát sem. Másrészt, mert a finomság, amit sütöttem, nagyközönség számára készült, ÉAnyám névnapjára. Megnyugtató tényező volt, hogy biztos forrásból való, kipróbált receptet készültem újraalkotni, mégpedig Max barátom finomságát.
Bevallom, a 'Max-garancia' :) ellenére izgultam.
Túlsütöm a piskótát, nem áll össze a mousse, nem tudom kivenni a formából, megtöltéskor/felvágáskor szétesik, ésatöbbi. Nos, a kéztördelést nyugodtan elhagyhattam volna. Az eredeti recept jó, a leírás pontos.
Az étcsokis holland pudinggal töltött barackos mousse diós piskótán pedig igazi finomság, akármelyik ínyenc konyhában megállná a helyét!



Barackos mousse diós piskótán étcsokoládés vla töltelékkel

hozzávalók - piskóta

4 tojássárga
3 tojásfehérje
4 dkg darált dió
2 dkg liszt
4 dkg cukor
1 ek olaj
1 csipet (zöld citromos) só
nincs benne sütőpor!

hozzávalók - mousse

2 doboz barackbefőtt (egyenként 820 gr)
5 dkg zselatin - vagy 13 lapzselatin
4 dl habtejszín
1 tasak habfixáló

hozzávalók - étcsokis holland puding

1 l tej
6 dkg (burgonya)keményítő
4 dkg (por)cukor
2 ek vaníliás cukor
3 ek cukrozatlan kakaó por

A piskótához az átszitált lisztet összekeverem a darált dióval.
A tojássárgákat habosra, fehérre, fényesre keverem a cukorral.
Összedolgozom a cukros tojássárgát a száraz hozzávalókkal (liszt, dió), majd lassan adagolva belekeverem az olajat is.
A tojásfehérjéket a csipet sóval kemény, fényes habbá verem.
Három részben adagolva, óvatos, de határozott mozdulatokkal a diós masszához keverem.
Egy nagy tepsibe sütőpapírt teszek, a Zila formához tartozó tortakarikát picurka vajjal körbesimítom és megszórom leheletnyi lissztel, majd a tepsibe fektetem. A karikába belesimítom a piskóta masszát, kanálháttal elegyengetem, hogy mindenütt egyforma vastag legyen.
240 fokra előmelegített sütőbe tolom és nagyjából 10 perc alatt készre sütöm.
Kiveszem, pár percig a tepsiben hagyom pihenni, majd óvatosan, hogy ne törjön meg a piskóta, leveszem körülölle a tortakarikát, a piskótát rácsra emelve hagyom teljesen kihűlni.

A moussehoz a tejszínt hűtőbe teszem.
A barackkonzerveket szűrőben lecsöpögtetem, a befőtt levél felfogom, kelleni fog.
A lapzselatint mélytányérba teszem, ráöntök annyi langyos vizet, hogy éppencsak ellepje, 3-4 percig áztatom. (eredeti recept porzselatint ír, nem volt itthon, én általában lapzselatint használok, jobbak a tapasztalataim ezzel)
A baracklevet melegedni teszem, a lapzselatint kinyomogatom (igen, nagyon trutyis állagú, ilyennek kell lennie), a befőttléhez teszem, alacsony tűzön, keverés közben addig forrósítom, míg a zselatin teljesen feloldódik (nem főjjön!). Félrehúzom, időnként megkevergetve langyosra hűtöm.
A barackokat összeturmixolom. Hozzáöntöm a zselatinos befőttlevet, alaposan összekeverem.
A tejszínt a habfixálóval kemény habbá verem, majd 2-3 részben a zselatinos barackhoz adom, elkeverem.
A Zila tortaformát akkora lapítóra (tálca, lényeg a kemény, egyenletes felület) teszem, hogy stabilan álljon, és, fontos! a lapítóval együtt beférjen a hűtőbe. Ezt érdemes előre megnézni, mi utólag csúsztattuk át a már megtöltött formát egy hűtő-kompatibilis vágódeszkára.
A formaleválasztó sprayt alaposan felrázom, kifújom vele a formát, majd beleállítom a formához való tortakarikát (ami gyakorlatilag az oldalát adja) és ezt is lefújom (értelemszerűen csak belülről :).
A formába öntöm a barackos-tejszínhabos egyveleget. Mivel nem sütöm, tehát nem fog megnőni, mehet a formába szinte csurig (2-3 mm-t érdemes elhagyni a perem tetejétől). Kanálháttal elsimítom, majd a lapítót/tálcát óvatosan, picikét a konyhapulthoz ütögetem, hogy véletlenül se maradjon levegő a mousse-ban, a barackos massza mindenütt kitöltse a formát.
A kihűlt diós piskótát a mousse tetejére illesztem.
Hűtőbe teszem; az eredeti recept 3-4 órát ír, nálam többet állt, mert egyik este készült, másnap délután tálaltam - ezért a piskótát sem azonnal, de csak pár óra múlva tettem a már szilárdulóban lévő barackos mousse-ra, és biztos ami biztos alapon, a piskótára rátettem egy nagyméretű sütisdoboz tetejét, ebbe 3 marék szárazpaszulyt (lenyomtatni).



A holland pudinghoz a keményítőt összekeverem a cukorral és a kakaóporral. Lassan adagolok nagyjából két dl tejet, ezzel simára keverem, majd felöntöm a többi tejjel.
Tűzre teszem és állandó keverés közben (ovális fém habverővel, nekem ez jobban bevállt pudingokhoz, mint a fakanál) besűrítem. Amint rotyogni kezd, lezárom a tüzet. A pudingot még egypárszor átkeverem, majd folpackal letakarva hűlni teszem. Azért a folpack, hogy nem bőrösődjön a teteje, de így sem át néhányszor átkeverni, amíg hűl. Lehet hidegvízbe állítva, azonnal kihűteni, természetesen ekkor is kevergetni kell.

Az összerakáshoz szükségem van egy nagyméretű tortatálcára (nagy lapos tányér, tálca) és habkinyomóra (habzsák).
A diós piskótával letakart barackos mousse-t kiveszem a hűtőből. Leveszem a sütisdoboz tetőt, a tortatálcát ráteszem a Zila formára, majd a formát határozott mozdulattal átfordítom, így tortatálca alól, rajta a diós piskóta, rajta a mousse, még Zila formástól. Először a szilikonformát veszem le, majd a fém tortagyűrűt. Ennek levételére előkészítettem egy éles, nagyon vékonypengéjű kést, de a mousse nem ragaszkodott a fémkarikához, így nem kellett külön elválasztani.
A kihűlt, sűrű krémmé összeállt vla tölteléket habkinyomóba teszem és a barackos mousse üregeibe töltöm. Érdemes először megtölteni minden üreget a mousse tetejéig, majd második körben nyomni még pudingot úgy, hogy a mousse-nál magasabb legyen.



Voilá! Kész is! Nem varázslás, csupán pici boszorkányosság :) és máris az ebédlőasztal dísze lehet ez az igazán nem mindennapi torta.
Ínyenceknek és nem ínyenceknek egyaránt ajánlott!
Az étcsokis holland puding karakán, erőteljes íze (nem édes, fanyar a keserű kakaópor és viszonylag kevés cukornak köszönhetően) pompásan egészíti ki a tejszínhabos barackos mousse édes selymességét.



Mind a barackous mousse-ból, mind pedig az étcsokis pudingból maradt meg. Manapó ötlete volt, hogy a kisebbik, "kockás" Zila formába öntse a megmaradt mousse-t (forma és pereme előtte átfújva formaleválasztóval). Így lettek falatnyi "tortácskák" is, igaz, ezek alá nem került piskóta.

Tipp & trükk:
Ennek a finomságnak a Zila forma adja az igazi különlegességét. Ha valaki kedvet kapott hozzá, de nincs Zila formája, nos, nem feltétlenül hátrány, hiszen a mousse bármilyen kisebb/nagyobb formában elkészíthető, hozzá a diós piskóta talp méretre vágható, s ha nem is megtölteni, de nyakonönteni, körékeríteni lehet az étcsokoládés holland pudingot.

Jó étvágyat!

Müzliszelet

Manó nemes egyszerűséggel hosszú és ragacsonak nevezi és szívesen eszi reggelire, vacsorára, vagy napközben tízóraira, bögre tejjel.
Nemcsak hamar elkészül, de kívánság szerint változtatható és mindemellett egészséges is. A benne levő lenmag kiváló omega-3 zsírsav forrás. Az egyéb olajos magvak sok fehérjét tartalmaznak.
A müzliszeletekben egyszerre van gyorsan és lassan felszívódó cukor, hiszen az aszalt - nem cukorzott, aszalt! - gyümölcsök pedig természetes gyümölcscukrot tartalmaznak, ami lassabban kerül a véráramba, fokozatosan alakul energiává, míg a hozzáadott cukor (nádcukor vagy méz vagy kristálycukor) könnyen felszívódó, gyorsan hasznosul.
S mindezek mellett, a müzliszeletek egyenként lefagyaszthatók, mélyhűtőben akár két hónapig is elállnak. Feltéve, ha eljutnak odáig :-)



Müzliszelet
hozzávalók ~ 14 szelet

2 ek napraforgómag
2 ek tökmag
2 ek lenmag
1 ek szezámmag
2 banán
10 dkg margarin
3 ek nádcukor
5 dkg teljeskiőrlésű liszt
10 dkg zabpehely
10 dkg aszalt gyümölcs - datolya, füge, sárgabarck, szilva, estébé

A szezámmag kivételével a magokat késes aprítóban durvára vágom.
A banánokat meghámozom, villával összetöröm.
Egy lábaskában megolvasztom a vajat, hozzáadom a nádcukrot és addig melegítem, míg ez is felolvad.
Az aszalt gyümölcsöket összeaprítom.
A vajas-nádcukros szirupot összekeverem a magokkal, a banánokkal, a teljeskiőrlésű liszttel és a zabpehellyel. Hozzászórom az aszalt gyümölcsöket és összedolgozom.
Sűrű, kemény állagú masszát kapok.
Egy nagyjából 28*18 cm tepsit sütőpapírral kibélelek. Belekanalazom a masszát és igyekszem úgy elsimítani, hogy egyforma vastag legyen mindenütt.
Fórró, 180 fokra előmelegített sütőbe tolom, 30 percig sütöm.
Mikor kész, a tepsiben hagyom pihenni nagyjából 5-6 percet, majd a tespiben vágom fel szeletekre és hűtöm ki teljesen.
Jól záródó fémdobozban 3 napig friss marad - a legenda szerint :-)



Gyors & könnyű - Nagyjából 40 perc, a sütésre szánt 30 percet is beleszámolva.

Jó étvágyat!

Tipp & trükk:
* a teljeskiőrlésű liszt ugyanennyi köleskásával helyettesíthető
* nádcukor helyett kristálycukrot vagy mézet is lehet használni

VKF! XXIX Rollings dumplings - makaello (?!)

Igen kérem, ez makaello ... vagy izé, akármi ... az biztos, hogy nem raffaello, mert fia kókuszreszelék sincs benne.
Az úgy volt, hogy Max barátom magasra dobta azt a bizonyos labdát ... illetve gombócot :), VKF! Rolling dumplings.
És úgy is volt, hogy szemezgettem régóta egy házi raffaello recepttel (Nők Lapja), de nem tudtam eldönteni, hogy tudnám kókusztalanítani, ugyanis Manapó allergiás a kókuszra.
Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve nekiálltam, mértem-szórtam-kevertem-kavartam-hűtöttem-böngyörgettem ... és ... megszületett a makaello, azaz a kókusztalan, mákos, fehércsokis gombócka (eredetileg dióval terveztem, de az meg nem volt otthon).
Bevallom, várakozásommal ellentétben Manapóm annyira nem volt oda érte, jó meg finom, de legközelebb legyen inkább valami más. Manóval kettesben azonban egészen jól elfalatozzuk :) Reggelente és este bekapunk egy-két(-soksok) kakaóba, színes szórócsokiba hempergetett makaello gombóckát :)



Makaello - mákos, kekszdarás fehércsokis bonbon

hozzávalók

1,2 dl víz
15 dkg porcukor
10 dkg margarin
20 dkg fehércsoki
10-12 dkg kekszmorzsa
1-2 ek darált dió
5 dkg darált mák
20 dkg tejpor

cukrozatlan kakaópor
színes szórócsoki

A vizet forrni teszem, mikor sűrűn gyöngyözik, beleszórom a porcukrot, és kevergetem, míg felolvad. Kavarás közben megvárom, míg a cukorszirup újra gyöngyözik, ekkor beleteszem a felkockázott margarint (lehet egy darabban is, akkor lassabban olvad) és addig kevergetem, míg elolvad.
Félrehúzom a tűzről, beleszórom a felkockázott fehér csokit és szintén keverem-kavarom, míg a csoki teljesen elolvad.
Beleszórom a kekszmorzsát, a darált mákot, darált diót, tejport és simára, egyenállagúra keverem. Sűrű, ragacsonak tűnő masszát kell kapnom. Ha túlságosan híg lenne, kevés kekszmorzsával, illetve 1-2 kk tejporral sűrítem.
Hagyom az egész keveréket kihűlni, majd letakarom és hűtőbe teszem, legalább 3 órára, de jobb, ha egész éjszakára.
Másnap előkapom az edénykét, kiskanállal adagolt mennyiségekből kisebb diónyi (nagyobb mogyorónyi) gombóckákat bögyörgetek - tenyér között, gyors mozdulatokkal, nem árt, ha a kezem száraz és viszonylag hideg.



A csupasz gombócokat lapítóra (tányérra, stb) sorakoztatom, majd mikor viszonylag sok összegyűlt, egyenként színes szórócsokiba és/vagy bőven mért cukrozatlan kakaóporba hempergetem.
Tányérra sorakoztatom és azonnal kínálom.



A bonbonokat le lehet böngyörgetni előre és csak kínálás előtt beleforgatni a kakaóporba, szórócsokiba.
Tálalás előtt 10-15 perccel kiveszem a hűtőből (akár a masszaként, akár kész, de csupasz, akár kész és már hempergetett állapotában tárolom), így az ízei jobban érvényesülnek.
A massza (vagy már bonbonná formálva) nagyon jól elvan a hűtőben akár 2-3 napig is. Összeállítottam, másnap egy részét gombócoltam, aztán megint másnap még egy adagot, harmadik másnap újabb adagot, így mindig "friss" édesség volt otthon.



A kekszdara, főleg a mák meglepő, de igen kellemes párosítás a fehércsokoládé mellé. Erőteljesebb, karakteresebb ízű bonbon, mint kókuszos változata lenne. A keserű kakaós bevonat ízében elegánssá teszi, szórócsokis ruhában ropogósabb.



Jó étvágyat!

Zab-, szezámmag, citrus, csoki

Üres a doboz. Az a szép sütis doboz, amiben a kekszek lapulnak, már ameddig lapulnak, mert valahogy sosem elég, ami sül :-)
Ez az alábbi keksz - aminek, elismerem, a neve kissé hosszú és elrettentő lehet -, nemcsak egyszerre ropogós és omlós, de mivel igen kevés telített zsírsavat, csekély mennyiségű cukrot, s emellett jelentős mennyiségű teljeskiőrlésű lisztet, rozslisztet, zabdarát és -korpát, valamint szezámmagot tartalmaz, egészséges is. No, és mindemellett még finom is! :-)

Omlós zabos-szezámmagos keksz

hozzávalók

10 dkg teljeskiőrlésű liszt
5 dkg rozsliszt (lehet ez is teljeskiőrlésű)
3 dkg zabdara*
2 dkg zabkorpa
2 ek szezámmag
5 dkg cukor
5 dkg margarin
4-e ek tej
1 kk sütőpor
1/2 kk szódabikarbóna
1/2 kk só

ízlés szerint
3-4 csík étcsoki
citrom és/vagy narancshéj
5-6 dió, durvára vágva

* Zabdarám nem volt, bioboltban nem voltam, máshol nem láttam. Viszont a keksz nagyon tetszett. Előkaptam tehát a késes aprítóm, zabpelyhet szórtam bele és többször, rövid fordulattal darásítottam. Nagyszerűen bevállt.

A szezámmagot száraz serpenyőben megpirítom, majd rögtön ki is szedem, hogy a forró serpenyőben meg ne égen, akkor keserű és élvezhetetlen lesz.
A száraz hozzávalókat egy tálba mérem.
Hozzáteszem a kockára vágott margarint.
Belereszelem 1-1 megmosott és szárazra törölt citrom és narancs héját.
Az étcsokit és a diót durvára vágom és ezeket is a tálba szórom.
Kezdetnek hozzáöntök 2-3 ek tejet, majd elkezdem összegyúrni. Ha túl száraz, öntök hozzá még egy kis tejet, de csak kanalanként, kivenni már nehezen lehetne.
Kemény, de gyúrható, összeálló, jó állagú masszát kapok (~ 4-5 perc).
Folpackba csomagolom és fél órára hűtőbe teszem.



Bekapcsolom a sütőt, előmelegítem 190 fokra (légkev. 180, gázsütő 5. fokozat).
A masszából, enyhen nedves kézzel kiskanálnyi adagokat szaggatok, gombócá formálom, majd kicsit ellapítva sütőpapíros tepsibe sorakoztatom. Lehet folpack között kinyújtani is és sütiformázóval kiszaggatni (lsd csillagok, szívecske).
A teli tepsiket a forró sütőbe tolom és 12 perc múlva már megsülve illatoznak a kekszek.



Hogy friss marad-e jól záródó fémdobozban 5 napig, nem tudom. Ugyanis harmadik nap elfogyott.



Jó étvágyat!

Manóból vérbeli gasztro-blogger lesz :-). Nemcsak lelkesen süt-főz, de nagy beleéléssel fényképezi is az elkészült finomságokat :-).
Tipp & trükk: Az előre összeállított tésztát, ha nem használjuk fel azonnal, 4 napig hűtőszekrényben is lehet tartani, de ugyanilyen jól visel egy akár két hónapos fagyasztást is. Fagyasztás esetén, felhasználás előtt konyhahőmérsékleten engedjük felolvadni, viszonylag hamar kienged és már formázhatók is a nem túl édes, ropogós-omlós, finom kekszek.