2009. ápr. 30.

Fehér feketében - túróval, csokival

Gyöngyim még étteremalakítás előtt küldte ennek az igazán egyszerű, de fantasztikus túrós süteménynek a receptjét és leírását.
Szemeztem vele, a mazsolát, mivel a családban nagyjából csak én szeretem, kihagytam, de hogy "legyen valami" a sütiben, durvára vágott étcsokoládéval helyettesítettem.
Mivel Gyöngyi megjegyezte, hogy nem fért az egész töltelék az őzgerincformába és ő a maradékból muffint csinált, gondoltam egyet, kicsit lecsíptem a tésztából is. A fölösnek ítélt tésztából és a túrós töltelék maradékából két kis zöld kerámia formában tortácskát sütöttem. Ezek töltelékéhez tettem egy kis kandírozott gyümölcsöt is.



A sütit minden túró rajongónak csak ajánlani tudom. Gyúrással, nyújtással, tojásfehérje habosítással együtt is kevés munka van vele, a sütőben azt a 45-50 percet elvan magában. Az eredmény pedig egy finom, ízletes túrós-kakaós-csokoládés sütemény, látványban sem utolsó.

Érdemes megnézni, két férfiemberem közül ki nyúl a kis tortácska, és ki az őzgerincben sült, nagy túrós alagút után :-)



Túrós alagút recept és leírás ITT.



A kis kerámiaformákban sütöttekkel ugyanúgy jártam el, a formát kivajaztam, liszteztem, a tésztát kinyújtottam, a formákba igazítottam úgy, hogy a pereméig felérjen, rákanalaztam a tölteléket, a tetejét pedig kör alakra nyújtott tésztával befedtem.
Mind az őzgerincformában sültet, mind a két kis tortácskát olvasztott ét- és fehércsokival locsoltam össze-vissza.
Egy nap állás után is tökéletes, vendégvárónak is kitűnő.

kell ennél több elismerés és jobb ajánlás? :-)

Jó étvágyat!

Hétvégi klasszikusok, op. 2.

étteremalakítás

"Húslevest és rántott húst mindenki tud készíteni" - szögezte le még régebben Manapó. Aztán volt egypár rossz élményünk seszínű, ízetlen húslevesből és szárazra sütött, rágós rántott húsból (büszkén írom, egyik sem saját konyhánkból került ki) és Manapó véleménye megváltozott. Annyira, hogy elismerő falatozás közben mindig megjegyzi, ilyen finomra senki nem tudja sütni. :-)



A titok, azt hiszem, hogy potyolás után!, panírozás és sütés előtt fokhagymás, fűszeres tejben áztatom a csirkehúst. Úgy 1-2 óra hosszat.
Több helyen olvastam, hogy tejben áztatják ugyan, de potyolás előtt és általában "sima", nem fűszerezett tejben. Tapasztalatom és a nálunk jól bevált gyakorlat szerint, ha a húst szeletelés és folpack közötti kipotyolás után teszem a kinyomott fokhagymával és sóval, borssal, gondolatnyi szerecsendióval fűszerezett (hideg) tejbe, jobban átveszi az ízeket, sütés után zamatosabb, omlósabb lesz. Azért, hogy a hús a panírt ne áztassa el, egy ferdére állított lapítóra fektetem és hagyom, hogy a felesleges tej lecsöpögjön, ez nagyjából egy tízperces művelet.
A rántani vett csirkemellet felszeletelem és kipotyolom, vigyázok, hogy ne legyen túlságosan vékony. A csirkecombokat nem potyolom, de ott, ahol vastagabb a hús, éles késsel bevagdosom, ez elég, hogy kellemesen és alaposan átsüljön.
A csirkemelleket párizsiasan készítem, azaz potyolás-tejes áztatás-lecsöpögtetés után lisztbe, majd tojásba forgatom és így sütöm. A dióban panírozott csirkecombok, a lisztbe-tojásba mártogatás után, diós bundát kapnak. Ehhez a dió egy részét megdaráltam, másik felét pedig durvára vágtam és ebbe a darált-darabos dióba forgattam a tojásos combokat, sütés előtt.

Az ugorkasalátához két nagyobb kígyóuborkát és két kis dobozos tejfölt használok. Ez utóbbiakat egy napig hagyom sűrű szitában csepegni. Megéri az előkészület, az uborkasaláta nem ázik el és sokkal ízgazdagabb, mintha csak ráborítottam volna a tejfölt a hámozott-vékony karikára gyalult-sózott-kifacsart uborkára.

Hétvégére, az aranyló és gazdag ízű húslevest párizsi csirkemell, dióban rántott csirkecomb, rizibizi és tejfölös ugorkasaláta követte. Ebéd után, annak rendje és módja szerint elnyúltunk és pihegve élveztük a tavaszi napsütés kellemes melegét. Majd egy óra felébredtünk :-)



Jó étvágyat!

Szószedett:
potyolni - klopfolni; hangutánzó szó, potyolás közben a hús hasonló 'poty-poty' hangot ad
ugorka - uborka, amennyire tudom, az ugorka kifejezést Erdélyben használják

Hétvégi klasszikusok, op. 1.

Még bőven étteremalakítás előtt, egy rádióműsorban arra kerestek választ, kinek mit jelent a Balaton. Volt, persze, nagyon sokféle válasz, de egy megragadt bennem. "A nyár Balaton nélkül olyan, mint a hétvége húsleves és rántott hús nélkül." ...
Bár a Balatont nagyon szeretjük és igyekszünk minnél több időt ott tölteni - nemcsak nyáron, de tavasszal, ősszel is jó ott lenni, télen pedig egészen különleges arcát mutatja a befagyott tó -, szerencsére Manapó sem úgy nevelkedett, hogy a hétvége és a húsleves-párizsi szelet és rántott hús páros-hármas közé egyenlőség jel kerüljön.

A húslevest, zamatos, nagyon gazdag íze, csodálatos mélyarany színe és csábító illata mellett, azért is szeretem, mert egyrészt valójában kevés munka van vele, hiszen elgyöngyözget magában a tűzhelyen, nem kell őrt állni mellette; másrészt nagyon sokféle képpen hasznosítható a későbbiekben és gyakorlatilag minden "alkatrésze" felhasználásra kerül.
Azt a régi, gyerekkori húslevesekből megtanultam, hogy ha nem kerül mellé sokféle zöldség, a hús magában nem elég a teljesértékű leveshez. Így hát nálunk mindig sok-sok zöldséggel készül. És egy kis hússal is, természetesen.



Húsleves


hozzávalók

marhahús, legutóbb marhaszegy
velőscsont, ez természetesen nem kötelező, de szert tettem két szép darabra, hát belefőztem a levesbe
8-10 szál murok, a méret a lényeg :-)
2-3 szál petrezselyem
8-10 szem krumpli
fél szál paszternák, ha van
egy fej hagyma
5-6 gerezd fokhagyma
fél TV paprika
kicsi fej zeller vagy 3-4 zöld zellerszár
közepes fej kelkáposzta, vagy két kicsi fej
8-10 gomba, fehér csiperke, 1-2 db lehet barna is
fűszerek: só, szemesbors, forgácsnyi szerecsendió, 1-2 szegfűbors, 2-3 szegfűszeg
a legnagyobb fazekam, jelenleg 10 literes

A húst és a velőcsontokat leöblítem, a húst a lábasba teszem, a velőscsontok két végét sóba mártom és úgy teszem a hús mellé, így fövés közben nem fog kiszaladni a velő. Felöntöm annyira, hogy 5-6 ujjnyira ellepje a húst és csontokat. Hideg vízzel felöntve a hús inkább magában tartja az ízét, míg meleg-forró víz esetén a hús íze jobban kioldódik a levesbe. Arany középútként én általában langyos-kézmeleg vízzel indítok. Fedő nélkül kezdem főzni és nagy lánggal kezdek, de amint főni kezd, közepesre visszaveszem a tűzerőt, hogy főjjön ugyan, de ne lobogjon. Türelmesen megvárom, míg a hús és a csont feladja a habját, majd beszedővel (ennek híján perem nélküli, sűrű szűrővel) óvatosan leszedem a habot. Óvatosan annyiban, hogy a habcsomókat lehetőleg egybe merítsem ki, így nem törik össze, tisztább lesz a levesem. Ezt a habszedést hústól és mennyiségétől függően 3-4 alkalommal megismétlem.
Közben a zöldségeket megmosom, megpucolom, a fűszereket teaszűrőbe készítem (kivéve természetesen a sót).
Az utolsó lehabozás után "bezöldségelem" a levest, azaz minden felsorolt és megmosott, megpucolt zöldséget a lábasba teszek, belelógatom a fűszerekkel teli teaszűrőt, majd felöntöm és megsózom. Én a 10 literes fazekat szinte peremig feltöltöm vízzel. Kis türelem kell, mire elkezd gyöngyözni a leves. Kislángon, ebben a gyöngyöző állapotban hagyom, semmiképpen ne zubogjon, de ne is főjjön. Mivel csurig tele van a lábas, nem tudom félrebillentett fedő alatt gyöngyöztetni, így az edény szélére két evőpálcikát (fakanalat) teszek keresztbe, ezekre állítom a fedőt. Így kecske is, káposzta is állapot jön létre, azaz a levesem le is van fedve, meg nem, hiszen van egy félujjnyi rés a lábas pereme és a fedő között. A levesnek búcsút intek és 8-10 órára magára hagyom. Általában azt a taktikát követem, hogy este odakészítem és reggelig elgyöngyözik magában, omlósra puhul a hús, pár órát hűl, mielőtt szétszedem. Most kivételesen itthonról tudtam dolgozni, így reggel odakészítettem, késő délután lezártam alatta a tüzet - előtte megkóstoltam, utánnasóztam -, majd éjszakára állni hagytam.
Reggel szétszedtem a levest. Ez nálam abból áll, hogy több edényt készítek a konyhapultra, egybe teszem a murkot, petrezselymet, paszternákot, krumplit, egy másikba a kelkáposztát és a gombát, meg a fokhagymát, egy harmadikba a paprikát, hagymát, zellert. Természetesen a húsnak és a velőscsontoknak külön edény jár, a levesnek magának pedig jóval több, mint egy lábaskát készítek. Igyekszem előre kigondolni a leves adagolását, mi megy egyből a fagyasztóba, mekkora adagokban esszük majd a frissen átszűrtet. Nincs konyhagézem, így két, egymásba állított, sűrű szitán szűröm át az aranyló levest. Szétszedéskor is vigyázok arra, hogy lehetőleg ne törjem össze a levest, azaz a levet lassú mozdulatokkal merem ki a 10 literes nagy lábasból, a zöldségeket és a húst lehetőleg egy darabban veszem ki és teszem az előkésztett edénykékbe.
Szétszedés után, amit nem eszünk meg akkor, hűtőbe teszem, a zsírját a következő felhasználás előtt, még hidegen, kanállal lemerem és összegyűjtöm. Tökéletes lesz később például galuskát ízesíteni. A tálalni szánt levest nem hűtözöm, ezért nem áll össze a zsír a tetején, így papírtörlővel óvatosan "lelapogatom" a leves tetejét. Természetesen nem kell feltétlenül lezsírozni, ha egészen sovány marhalábszárat kapok, akkor a frissen tálalt levest nem szoktam papírtörlőzni.
Ha tésztát főzök bele, akkor ahhoz külön veszek levest egy kisebb edénybe, a fövő levesbe szórom a tésztát, s mikor kész van, külön teszem az asztalra. Így elkerülöm, hogy a tészta felszívja az összes asztalra tett levest.
Mivel marhahúsból készül másnapra, harmadnapra édesedik, tálalás előtt vagy után rásózunk.

A sok zöldség és fűszer közül egyik sem dominál, de az összes íze selymesen, aranylóan egybeforr a marhahús zamatával, s eredményként a tányérból messzire illatozó, mélyaranyságában is áttetsző, ízgazdag és ínycsiklandó leves kacsint rám. Tökéletes párost alkotnak a rizibizivel, tejfölös uborkasalátával tálalt párizsi és diósan bundázott, rántott csirkehússal.



Jó étvágyat!

Szószedett:
murok - sárgarépa

2009. ápr. 29.

Off topic by Max

étteremalakítás

Jótékonysági Gála Kapocsi Daniért
(2009. május 17. Zalaszentgrót, Sportcsarnok)

„ A reménység egy madárka amely már tudja , hogy hajnalodik , pedig még sötét az ég!”
- Robindranath Tagore -

Dani egy 17 éves zalaszengróti fiú, aki születése óta komoly és elég összetett betegségben szenved ( 1. Laesio celebri 2. I.C.P. koponyaüri nyomás, Intracanális nyomás), melynek kezelése nem olcsó, életszínvonalának javítása, pedig létfontosságúvá vált. Dani jelenleg is tolószékkel közlekedik, végtagjait önállóan, nem vagy nehezen tudja mozgatni. Szülei és testvére, valamint Penteliné Horváth Tímea kitartásának köszönhetően jól van, de ennek ellenére mindannyiunkra szüksége van. Dani tudna egyedül közlekedni, egy állító járó gép segítségével, de ez a családi kasszának egyáltalán nem elérhető.
Több kezdeményezés, gyűjtés indult már, de sajnos sikertelenül. Ezért arra gondoltunk, hogy egy Jótékonysági Gála megrendezésével, talán Dani álma is valóra válhat, önállóan is képesnek lenni normális, emberi és emberléptékű életre.
A kezelés és a gép közel 800.000 Ft-ba kerül, s a mi célunk egy színvonalas és szórakoztató estén összegyűjteni ezt az összeget. Ebben kérjük az Önök segítségét. Köztudott, hogy ebben a gazdasági válság okozta ínséges időben mindenkinek leginkább pénzre van szüksége. Ennek a családnak és Daninak azonban különösképpen.

A május 17-i gálaest részleteiről és a Vaterán folyó aukcióról - a ZTE FC játékosai által aláírt focimez és labda - részletek Max barátom oldalán.

Ami nekünk egy csepp, másnak akár az óceánt jelentheti.
Segíteni jó!

Pogácsa & Főzelék

étteremalakítás

Nem Mazsola és Tádé utódairól van szó, hanem egy fűszeres halpogácsáról és egy friss tavaszi főzelékről.
A halpogácsa ötletét Trinity konyhájából szippantottam. Ígéretesnek tűnt, Trinity készített nem olajban sült változatot is és ez igen megfogott. Igaz, medvehagymám már nem volt, de picit változtattam rajta, pl zabkorpával dúsítottam és nem zsemlemorzsába, de összetört kukoricapehelybe forgattam a végén.
A főzelékről előzetesen annyit, hogy tudtommal ez a sokak által gyűlölt finomfőzelék. Nos, erre még senki, aki kóstolta, nem mondta, hogy "pfúj". Igaz, sok friss zöldség van benne és habarás csupán egy leheletnyi.

Halpogácsa

hozzávalók

2 nagyobb szelet tengeri hal
2-3 krumpli
1 kisebb ek vaj
2-3 gerezd fokhagyma
zabkorpa
1-2 tojás
só, bors
kukoricapehely

A krumplit, sós vízben, héjastól főni teszem.
A halat felengedem, nem feltétlenül kell teljesen kiolvadnia. A vajat habzásig forrósítom, ráteszem a halszeleteket, mellédobom a megpucolt, de egyben hagyott fokhagymagerezdeket és a halat mindkét oldalán megkapatva megsütöm. Ez a művelet hekkfilével nagyjából 4-6 perc.
A megfőtt krumplit kicsit lehűtöm, megpucolom, krumplinyomóval összetöröm. Hozzáteszem a halszeleteket, a fokhagymát, az egész tojás(oka)t és összedolgozom. Ha túl lágy a massza, zabkorpával fogom keményebbre. Sózom, bőven őrlök rá borst. Alaposan összedolgozom, én saját kis kacsóimmal gyömöszköltem.
A kukoricapelyhet fólia közé vagy átlátszó (pl uzsonnás) zacskóba teszem és laskanyújtóval jópárszor áthengerelem, így könnyen és gyorsan összetöröm. Ha lenne olyan szép rézmozsaram, amilyen sajnos nincs, akkor abban törném össze a kukoricapelyhet.
A halas-krumplis masszából, nedves kézzel, gombócokat formálok, meghempergetem a mélyebb tányérba szórt kukoricapehelyben, sütőpapíros tepsire teszem és kicsit ellapítom, nagyjából ujjnyi vastagra. Ebből az adagból tíz közepes méretű, ujjnyi magas pogácsám lett. A halpogácsák tetejét kicsit megcsepegtetem a sütésből visszamaradt vajjal, majd a tepsit előmelegített (180 fok, légkev.) sütőbe tolom, nagyjából 25-30 percre. Félidőben megfordítom az illatozó halpogácsákat, tetejüket megcsöpögtetem a hal sütésből visszamaradt vajjal.
Érdemes megvárni, míg ehetőre hűlnek, egyrészt, forrón nagyon forrók tudnak ám lenni (tapasztalat :-(, másrészt, langyosra hűlve könnyebben kezelhetők.



A halpogácsa mellé tavaszi főzelék készült. Mint említettem, tudtommal ez a finomfőzelék, bár, azt hiszem, még nem ettem finomfőzeléket ... :-) Akárhogy is nevezik, ez a főzelék bizony finom, sok murok és zsenge karalábé, egy kis petrezselyem van benne, kevéske zöldhagyma (ennek híján esetleg póré).

Tavaszi főzelék

hozzávalók

2-3 szál murok
1 kisebb szál petrezselyem
1-2 fej karalábé (méret a lényeg :-)
néhány zsenge karalábélevél
2-3 szál zöldhagyma vagy 5-6 cm fehér rész póréhagyma
1-2 gerezd fokhagyma
só, bors
1 ek vaj
alaplé (vagy víz és leveskocka)
csapott ek étkezési keményítő
1 ek tejföl

A veteményt megpucolom és vékony csíkokra vágom. Nem tudok klasszikus Julien-t vágni, úgyhogy nem lett 1 gyufaszál vékonyságú és nagyon hosszú csíkokat sem akarok, ezért így aprítom: a murkot és petrezselymet fél mm vastagon felkarikázom, majd a karikákat, 4-6-t összefogva, csíkokra vágom. Haladós. A karalábét hasonló méretűre aprítom, a zöldhagymát felkarikázom. A karalábé zsenge leveleit felaprítom, mintha petrezselyemzöldet vágnék.
A vajat habzásig melegítem, rádobom a murkot, petrezselymet és állandóan kevergetve-rázogatva 3-4 percig pirítom. Ezután rányomom a fokhagymát és a serpenyőbe szórom a zöldhagymát is, majd újabb 2-3 percig pirítom. Rádobom a karalábét, jól átforgatom és kevéske alaplével felöntöm, nagyjából bő ujjnyira fedje el a zöldségeket. Fedő alatt, közepes lángon majdnem-kész puhára párolom. Zsenge zöldségből hamar megvan, de most nem újmurkot használtam (még aranyárban van, majd, ha terem a kertben), így picivel tovább tartott a művelet.
Az étkezési keményítőt összekeverem a tejföllel, hozzámerek a főzelék levéből, simára keverem, majd visszaöntöm a főzelékre és jól átforgatom, beleszórom az apróra vágott karalábéleveleket. Nem főzöm, de felforrósítom.

Az üde színű, csábítóan illatozó, selymes tavaszi főzelék a kukoricapehelytől kissé rusztikus kinézetű, zamatos halpogácsák tökéletes kísérője. Volt.



Jó étvágyat!

Pikk-pakk reggeli

étteremalakítás

Nincs is annál jobb, finomabb, mint mikor reggeli frissen sült, még sütőlangyos zsömlémen olvadozva terpeszkedő vaj illata keveredik a csokis kakaóm gőzölgésével. De bárhogy is nézzük, nem lehet mindennap vajas zsömlét reggelizni, bármilyen finom is. Legyen hát a kence, mondjuk ... karfiolkrém! Pikk-pakk megvan, s akkor is finom, ha nincs időm fél napra, éjszakára a hűtőbe állítani. Ebből kiindulva, másnap is finom :-)

Karfiolkrém

hozzávalók

egy közepes fej karfiol
tubus natúr krémsajt
1-2 ek tejföl (lecsepegtetve az igazi)
só, bors, szerecsendió csipetnyi borsikafű
1 ek vaj

A karfiolt rózsáira szedem, szitába teszem, folyó víz alatt lemosom, kicsit megrázom, hogy lecsepegjen. A vajat és pár evőkanálnyi vizet összemelegítek, ráteszem a karfiolrózsákat. Nem kell sok folyadék, inkább párolódjon, mint főjjön. Fűszerezem: só, bors, csipetnyi szerecsendiót reszelek rá. Fedő alatt, félerős tüzön nagyjából 10 percet párolom. Időnként bekukkantok a fedő alá, ha nagyon elfogyna a víz, evőkanalanként utánna pótolom.
A tejfölt sűrű szűrőbe teszem, néhányszor megkevergetem, hagyom lecsepegni. Mivel ezzel a módszerrel nagyon jó állagú, sallangoktól mentes tejfölt kapok, mostanában szinte mindig csepeg 1-2 dobozka tejföl a hűtőnkben.
A megfőtt karfiolt leszűröm - a maradék kis levét nem öntöm ki, zöldségleveshez kitűnő adalék - és kihűtöm. Összekeverem a natúr sajtkrémet a tejföllel, karfiollal, borsikafűvel. Megkóstolom, ha kell, rásózok és/vagy borssal ízesítem. Színét, a sápadtság elkerülése végett, hintésnyi pirospaprikával rózsásíthatom.

Frissen sült vizes zsömlével, újhagymával, bögre teával pompás reggeli, vacsora, s mindössze maximum félórával kell korábban kelnem, ha frissiben akarom tálalni.



Jó étvágyat!

2009. ápr. 28.

! Segítsüti - Segítfüzet !

étteremalakítás

Mint korábban említettem, a Nemisbéka kezdeményezésével és negyedszáz gasztro-blogger édesanya összefogásával, a Lea anyaotthon támogatásáért létrejött SEGÍTSÜTI akció, a nagy és visszhangos sikerre való tekintettel, folytatódik!

A Segítsüti finomságai - konyhámból Hot Cross Bun -, receptekkel és fényképekkel dokumentálva, szépen kivitelezett, igényesen megszerkesztett A5 méretű füzetkében öltenek testet, lehetőséget adva mindenkinek, hogy, egy helyen összegyűjtve, bármikor fellapozhassa és elkészíthesse a süteményeket.

A Segítfüzet megszületésénél bábáskodtak :-)
Fűszeres Eszter - ötlet
Lilahangya család - szerkesztés-tervezés és dizájn
Tintaleves Eszter - korrektúra
VKOrsi - nyomdába kerülés
Dolce Vita - technikai háttér
valamint az összes "Segítsütis" gasztro-blogger édesanya tanácsokkal, észrevételekkel.
A füzet első és hátsó borítóján látható, ennivalóan pufók kezecske és combika Nemisbéka tündéri kislányáé :-)
Az előállítási költségeket négyen nagyjából összeadták, majd a résztvevő gasztro-blogger édesanyák a saját példányukon felül kértek még példányokat, immár a Leának nyújtott anyagi támogatásért cserébe.

A megrendelt 500 db Segítfüzet több, mint fele már elkelt - a Lea otthon, a licitnyertesek és vigaszdíjasak - akik nélkül nem lett volna ilyen sikeres a Segítsüti, köszönet ezúton is! - és a résztvevő gasztro-blogger édesanyák emlékül kapnak egy példányt.

A még meglévő 228 db Segítfüzetet 500 pénz /darab áron felajánljuk Nektek, akik lemaradtatok vagy nem tudtatok részt venni a liciten, de e szerény összeggel segítenétek a Segítsüti célját.

A Segítfüzetből befolyó teljes összeget, csakúgy, mint a licitből származó minden fillért, a Lea otthon támogatására fordítjuk.

Kedves Látogatóm, tudom, Te is szeretnél egy Segítfüzetet, kérlek itt, a Segítsüti saját blogján jelezd, így nyomon követhető lesz, hány füzet kelt el.
Kérlek, támogatásod közvetlenül a Lea otthon számlájára utald vagy fizesd (10702105-47120804-51100005; CIB Bank).
A Segítfüzet átvételével kapcsolatban (kinek, hova küldeni) Nemisbéka szeretettel várja emailed a nemisbeka @ index pont hu címre.


Köszönöm, vidám sütögetést és jó étvágyat kívánok a Segítsüti különleges finomságaihoz!

2009. ápr. 27.

Cipő + spárga = magasléc és csalódás

étteremalakítás

Állítólag, egy igazi, valódi nő nem tud ellenállni a cipők csábításának és ha kell, ha nem, cipőt vásárol, akkor is, ha a gardróbba már nem férnek, ha tizesével sorakoznak otthon a kibontatlan cipősdobozok, akkor is, ha nincs a méretében, akkor is ha ... mindig.
Azt is mondják, hogy a cipővásárlás lelket nyugtató tevékenység és egy igazi, valódi nő számára nincs is annál felemelőbb érzés, mint a cipőeladó (hol vagy, Al Bundy?) idegeinek és az üzlet teljes kínálatának szétcincálása után, elégedett mosollyal távozni, három pár cipővel ... melyekhez természetesen kell majd még párosítani néhány apróbb kiegészítőt, úgy mint, táska, ruha, kabát, autó ...
Állítólag a cipővásárlás fogyaszt is ... a pénztárca mindenképpen könnyebb lesz ...

Huszon-, khmm, harminc- egynéhány év után sajna be kell látnom, bár nőből vagyok, a fentiek szerint nem vagyok igazi, valódi nő. Ha mégis az vagyok, akkor cipővásárlási génjeim valamikor elkorcsosulhattak és zöldség-, gyümölcsvásárlást ösztönző génekké alakulhattak.
Nehezen tudok ellenállni a zöldséges-, gyümölcsös standokról rám mosolygó, friss, üde, zamatos, ropogós, harsogó, színes finomságoknak, s ha annyian és annyi jót mondanak egy-egy zöldségről, akkor egészen biztos elvesztem és szinte megbabonázva, hipnotikusan válogatom a legüdébbet, nem is ma, de holnap szedettet.

Így voltam ezzel a két csokor spárgával is. Szinte rámszóltak, mit szóltak, kiabáltak a ládából, ahova kötegenként állították őket, hogy "vegyél meg, vigyél haza minket!" Bár a "kérünk szépen" varázsszó elmaradt, nem tudtam ellenállni nekik. Így hát két csokor fehér-lilás spárgával állítottam haza.
Receptkeresés ... millió recept, de kezdetnek valami egyszerűt, gyorsat, könnyet szerettem volna, mondjuk levest. Kutakodás közben Max barátom rám talált, tőle még telefonos segítséget is kaptam a pucolással, előkészítéssel kapcsolatban. S mivel még soha nem ettem és nem készítettem spárgát, ezek alapvetően fontosak voltak. Köszönöm ezúton is!

Első csalódásom akkor ért, mikor kiderült, a spárgából gyakorlatilag a tetejétől számított 5-7 cm-nyi darab, ami ehető. Elég kevés ahhoz képest, hogy egy spárga megvan kb 18-20 cm is (úgy kezdtem, hogy az aljától számított kb 5 cm-nyit törtem le, roppant szépen, de főzés után kiderült, ezek a részek, hiába roppantak frissen, mégiscsak szálasak maradtak).
Végül Beatbull végtelenül egyszerű receptje alapján főztem fehérboros spárgakrémlevest.

Ha nem számítom, hogy kezdetnek mindjárt a végétől törtem le a spárga szárát és mivel szépen roppant, azt gondoltam, jó lesz - nem lett, akkor egészen jól haladtam. Arra az első egy-két spárga után hamar rájöttem, hogy ha zöldségpucolóval akarom meghámozni, hát jóformán semmi nem marad, ezért éles, vékony pengéjű késsel kapargattam le a spárga szárát, mintha csak nedvdús újmurkot tisztítanék. Így lényegesen gyorsabban haladtam és a veszteség is elhanyagolható volt.
A főzéssel hamar végeztem, a recept jó iránymutatást adott.

Második csalódásom, és ez fájó volt, akkor ért, mikor megkóstoltam.
Mint említettem, még soha nem ettem, nem tudtam, milyen ízre számítsak. De olvasmányaim, filmélményeim, gasztro-oldalak és - bloggerek elmondása alapján, mindenképpen többet vártam. Valami elsöprő, fenomenális, egészen különleges, zamatos, ízgazdag élményre számítottam.
Amit kóstoltam, nem volt rossz, a maga nemében még jónak is mondanám. De lényegesen elmaradt az általam várt ízrobbanástól. Valami többre, dúsabbra, meghatározóbbra, karakteresebbre vágytam. Lehet, én tettem túl magasra a fakanalat és szegény spárgának sok volt a kihívás.
Max barátom figyelmeztetett, hogy fűszeres, ízgazdag, változatos erdélyi konyhán nevelkedve valószínüleg a spárga nem lesz olyan katartikus élmény számomra, mint esetleg gondolom. Igaza volt. Azt hiszem nem cserélném egy egy kiadós karfiol- vagy édeskömény krémlevesre.

Ettől függetlenül, mivel finomnak finom volt, spárga szeretőknek ajánlom ezt a receptet, hamar megvan, könnyen elkészíthető. Aki húzódozik a fehérbor használatától, helyettesítheti zöldség- vagy hús alaplével.
Leírás Beatbull oldalán, itt.
Morzsika társaim kitartóan biztatnak és a gasztro-blogokon egyre-másra jelennek meg spárgás receptek. A következőnél, legyen az felfújt vagy hollandi mártással nyakonöntve vagy gnocchival tálalva, már tudni fogom, mire számítsak.

Fehérboros spárgakrémleves

hozzávalók

45 dkg spárga
fél dl száraz fehérbor
1 bő ek liszt
1 bő ek vaj
csipetnyi cukor
só, fehérbors
petrezselyemzöld



Jó étvágyat!

Szószedett:
murok - sárgarépa

Gomba és juhtúró

étteremalakítás

Tisztelt Bíróság! Kérem, vegyék figyelembe, hogy az alábbiakat kora reggel és hirtelen felindulásból követtem el. Súlyosbító körülményként hozom fel a gomba részére és enyhítőként magamra nézve, valamint az alábbiak védelmében, hogy a hűtő alsó fiókjában másfél napja ücsörgő gomba a legszebb kérés ellenére sem mászott a fazékba, hogy levesnek főjjön. Hirtelen felindulásom alapját szolgálta ama tény is, hogy az aznapi reggeli kávémba, eddig tisztázatlan körülmények között, méz helyett só került. ...

Ezeket a fasírtmasszával töltött, juhtúróval koronázott gombafejeket még Babar lakomája idején készítettem. Az oda köretnek vajban párolt gombák közül kiválogattam néhány nagyobbat és a fasírtnak szánt masszából lecsippentettem egy keveset. A fenti bevezetéssel ellentétben, egészen finomra sikerült, s mivel a gombák nagyjából két falatnyiak voltak, pikk-pakk el is fogyott az egész.

Hússal, juhtúróval töltött gombafejek

hozzávalók

fasírtnak szánt massza
gomba
juhtúró
kakukkfű
vaj

A gombafejeket megmosom és papírtörlővel kicsit lelapogatom a vizet róluk, a szárakat egészben kitöröm. A fasírtmasszához kanálnyi friss, apróra vágott kakukkfüvet dolgozok. A fejek belsejét megszórom őrölt borssal, az illatos húsos tölteléket a gombafejekbe nyomkodom. Végezetül juhtúrót morzsolok a tetejükre.



Egy fedeles serpenyőbe kanálnyi vajat teszek, habzásig melegítem, beleállítom a töltött gombafejeket és 2-3 percig párolom-pirítom. Aláöntök 2-3 ek vizet, lefedem és közepes tűznél készre párolom.
A húsos-tejbe áztatott zsömlés töltelék megpuhul, a gomba kellemesen egybemarad, de nem lesz rágós, a juhtúró pedig kéjesen olvadó koronaként terpeszkedik az egész tetején.

Habzásig hevített vajon megfuttatott lisztből, ezt tejjel és húslével felöntve, sóval, borssal és szerecsendióval bolondítva, a színhatás kedvéért pirospaprikával megszórva gyenge mártást készítek. Egy perccel azelőtt, hogy késznek nyilvánítanám, egy bő ek-nyi juhtúrót még belemorzsolok, és kevergetve hagyom, hogy szépen elolvadjon.



Jó étvágyat!

A megénekelt étel - Stefánia

Régi mániám / Végighajtani a Stefánián / Egy fess fiákeren / És a gomblyukamban virág terem ...
Étteremalakítás ellenére, mi nem hajtottunk végig a Stefánián, de bizony megettük. Az utolsó morzsáig.
A Stefánia szelet amolyan Jolly Joker étel nálunk, lehet főétel, ha krumplival, rizzsel tálalom, salátával vacsora vagy feltét főzelékhez. S mindamellett, hogy kevés munka van vele még finom is, és tág teret ad konyhai kísérletezéseimnek. Készült pirospaprikásan és anélkül, zabkorpával dúsítva, vajon pirított hagymával, reszelt murokkal és petrezselyemmel, s a tojás nélküli változatához - hamis Stefánia vagy egybefasírt - tejben áztatott zabpehelyhet kevertem és tortácska formára sütöttem.

Stefánia szelet

hozzávalók

80 dkg darált hús (marha- és disznó vegyesen)
4 szelet kenyér (házikenyérből nagyobb szelet)
2 tojás + 3-4 főtt tojás
4-6 gerezd fokhagyma
só, bors, szerecsendió
olaj
zsemlemorzsa
tej

A kenyérszeleteket felaprítom és kevéske tejjel megöntözöm, nem kell tocsogjon, csak átitassa a kenyeret a tej.
A húst összekeverem a tojásokkal, rányomom a fokhagymát, sózom, megszórom őrölt borssal és kevéske szerecsendiót reszelek rá. Kinyomkodom a kenyérből a tejet és ezt is a húsos masszához teszem, majd néhány perc alatt homogén, szinte krémes állagú masszává dolgozom.
Egy őzgerinc formát olajjal vékonyan kikenek, a húsos masszának nagyjából a elsimítom az alján, kicsit az oldalaira is. A húsra helyezem a négy főtt, hámozott tojást, enyhén belenyomom a masszába, majd a darált hús másik felét ráteszem-simítom a tojásokra. Igyekszem, hogy egyenletes felületet kapjak, de a tojások ne legyenek légüres térben, azaz mindenütt szorosan vegye körül őket a darálthúsos massza.
A tetejét is megkenem egészen vékonyan olajjal és bőven megszórom zsemlemorzsával. Ez a lépés, a zsemlemorzsás szórás, elmaradhat, Manapó nagyon szereti a "kérgét", ezért szórom bőven.
180 fokra előmelegített sütőbe teszem és nagyjából 45-50 percig sütöm. Jó jel, ha a hús enyhén elválik az őzgerincforma szélétől (nem, nem szárad ki; nem kell letakarni).

A Stefánia szeletet ezúttal tört krumpli kísérte. Ehhez 5-6 fej krumplit (miután megmostam) héjában megfőzök, megpucolom, még melegében összetöröm és egy kis liba- vagy mangalica zsírt adok hozzá. Fűszerei só, bors. Most kétfelé vettem és egy részét pirospaprikásan készítettem.

A tojásos-húsos szeletet és a kétféle krumplit tejfölös ugorkasaláta koronázta. Ehhez két kis doboz tejfölt sűrű szitába teszek, hagyom lecsepegni, időnként átkeverem. Két nagyobb kígyóuborkát megpucolok és hajszálvékonyra gyalulom. Megsózom és 10-15 percet állni hagyom. Közben két-három gerezd fokhagymát szintén megpucolok és a jól lecsepegett, sűrű, most már valóban krémes állagú tejfölbe nyomom. Az uborkát jól kinyomom és szintén a tejfölhöz teszem. Só, frissen őrolt bors, jól összekeverem. A tetejére, már csak a színhatás kedvéért is, pirospaprikát szórok.

A vajas galuskával dúsított zöldségleves mellé kitűnő párosítás volt a kétféle tört krumplival és krémes tejfölös ugorkasalátával kínált Stefánia szelet.



Jó étvágyat!

Tipp& trükk: A kész Stefánia szelet főtt tojás nélküli része nagyon jól bírja a mélyhűtős várakozást. Felengedés után sütőben vagy mikróban átmelegítve szinte vetekszik a frissen sülttel.

Szószedett:
ugorka - uborka; az ugorka megnevezést Erdélyben (is) használják
murok - sárgarépa

2009. ápr. 24.

Galuska és Stefánia

Ismét egy galuskás leves (és igen, még mindig dúl az étteremalakítás).
Szerencsére kis családom nem lázadozik, hiszen mind különböző leveseket dúsítanak, s mind más ízűek; időnként uralják a levest, de van, hogy "csak" meghúzódnak szerényen a többi alkotóelem között.
A friss petrezselyemmel készült vajas galuskás zöldséglevest Stefánia szelet és kétszínű tört krumpli kísérte. No meg az egyik nagy kedvenc, uborkasaláta, fokhagymásan, tejföllel.

A galuska ezúttal vajas, azaz az alap tojás-liszt keveréket ezúttal pár dkg vajjal dúsítottam.



Zöldségleves gazdagon petrezselymes vajas galuskával


hozzávalók (kb)

1 kisebb fej hagyma
6-8 cm póréhagyma
3-4 gerezd duci fokhagyma
4-5 fej nagyobb gomba
1 szép szál petrezselyem
1 kisebb karalábé
2-3 szál murok, mérettől függően
1 bő maréknyi cukkini - ez fagyasztott volt, ahogy elnézem a mostani kínálatot, nagyjából egy kisebb méretű friss
1 ek vaj
só, bors, pirospaprika

A zöldségeket megpucolom, a hagymát és fokhagymát egészen apróra, a murkot, pórét és petrezselymet karikára, félkarikára, a gombát, karalábét kockára vágom.
A vajat felforrósítom, rádobom a hagymát és a pórét, majdnem aranysárgára keverem, ráteszem az apróra vágott fokhagymát, egy-két percig még üvegesítem, aztán rászórok egy kk-nyi pirospaprikát, gyors mozdulatokkal elkeverem és felöntöm alaplével (víz + levescsont, víz + leveskocka).
Felhúzott tűznél megvárom, míg felfő, beledobom a murkot, petrezselymet és a karalábékockákat. Újra megvárom, míg főni kezd, lennebb veszem a tüzet, sózom, borst tekerek bele és félrebillentett fedő alatt félpuhára főzöm.

Míg a zöldségek puhulnak összeállítom a levesbetétenek szántat.

Petrezselymes vajas galuska

hozzávalók


3 dkg vaj
2 tojássárga + 2 tojásfehérje
liszt nagyjából 1 bőven púpozott ek
félcsipet só, pár tekerésnyi bors
egy szép kötés petrezselyemzöld apróra vágva

A vajat elkeverem a tojássárgákkal, hozzáteszem a lisztet, simára keverem, fűszerezem és az apróra vágott petrezselyemzöldet is hozzáadom. A tojásfehérjékből habot verek és a vajas-tojásos-lisztes masszához dolgozom.
A leves alatt felhúzom a tüzet, ne lobogjon, de főjjön és egy mokkáskanállal gyors, határozott mozdulatokkal beleszaggatom a galuskákat. Nagyjából 10 perc fövés kell, hogy a galuskák megpuhuljanak. Kedves barátnőm, Chef Viki, azt mondta, halásszuk ki az utolsónak szaggatottat, ha az puha, akkor a többi is :-) A levesfőzés utolsó 5-6 percében beleteszem a cukkinit is, ilyen rövid idejű főzéssel kellően megpuhul, de nem esik szét.
Mikor késznek ítélem, félrehúzom a tűzről, megkóstolom, ha kell utánna ízesítem.
Gazdag és mégis könnyű levesem méltó kísérői voltak a Stefánia szelet, tört krumpli két színben, tejfölös-fokhagymás uborkasaláta.



Jó étvágyat!

2009. ápr. 23.

Eztán csak ilyen ...

... zsömlét süssél - mondta Manapó, miközben álmos szemekkel és némi vajjal, lángolt kolbásszal körítve pillanatok alatt eltüntetett két, még sütő langyos zsömlét, s az egészet egy bögre tejjel nyomtatta le (így, étteremalakítás közben).

Volt már nálunk félbehajtott mosolygós Parker House, tejes, korpás, túrós-medvehagymás (igaz, ez bagettnak indult), francia-belga rozsos specialitás, sokmagvas-hagymás és még sorolhatnám hány féle-fajta zsömle, s volt zabpelyhes-juharszirupos kenyértésztából sütött reggeli péksütemény is ... de az "egyszerű, sima, hétköznapi" vizes zsömle valahogy kimaradt. Eddig. Eztán meg már csak ilyen kér szívem édes egyetlen ura s parancsolója :-)
Mikor kérte, hogy ilyet süssek, kicsit gondban voltam, ugyanis erre nem volt receptem. Még jóformán el sem hangzott a segítségkérésem, Dóri máris küldte a válasz, a receptet, amire Szekimama oldalán bukkant.
Még aznap este összekészítettem, s reggel, mire Manapó ébredt, a friss kávé csábító aromája vadítóan elegyedett a sütőből alighogy kivett, még forró vizes zsömlék illatával.

Vizes zsömle - tucatnyi

hozzávalók

3 dl víz
1 tojás
50 dkg liszt
2 csapott ek cukor
1 tk só
2,5 dkg friss élesztő

+ 1 tojás a kenéshez (vagy a sós perecek kenéséből megmaradt fél tojás, egy pici tejjel összekeverve)

A hozzávalókat érkezési sorrendben (víz, tojás, rá a liszt, külön sarkokba só, cukor, középre elmorzsolva az élesztő, lehetőleg csak a liszthez érjen) a kenyérsütő gép formájába rakom, dagaszt-keleszt programot indítok (teig vagy donugh néven szokták jelölni, általában 90-110 perc).
A program végeztével enyhén lisztezett lapítóra szedem a tésztát, finom mozdulatokkal átdagasztom és tucatnyi, lehetőleg egyforma, darabra vágom. Ezekből egyenként zsömlét formázik, majd sütőpapíros tepsire sorakoztatom, néhány ujjnyi távolságot hagyva, mert arra számítok, hogy kelesztés-sütés közben még nőnek.
Langyos helyen 25-30 percet kelesztem, közben a kenéshez való tojást villával elkeverem és a sütőt 180 fokra előmelegítem. A megkelt zsömlék tetejét átkenem tojással, a forró sütőbe teszem és nagyjából 35 percig sütöm. Akkor jó, ha az alját megkopogtatva kongó hangot ad. A sütés végeztével rácsra kapkodom és hűlni teszem.
Bár először sütöttem, ha csak kicsit is, de "természetesen muszáj" volt belenyúlnom a receptbe, ezért négy zsömlényi tésztába (dagasztás-kelesztés után) beledolgoztam egy maréknyi reszelt disó-borsos kecskesajtot.
A tucatnyiból hat szinte még melegében elfogyott, az utolsó árválkodót másnap reggel a kávém mellé eleszegettem. Néha azért elgondolom, hogy ketten vagyunk felnőttek és Manó a maga nem egészen három évével ... mi lesz, ha majd kamaszodik, vagy ha ketten lesznek? ... egy sütés este, egy másik reggel, s netán napközben is egy adag?



Jó étvágyat!

Keksz saga

étteremalakítás (miner help)

Folytatódik a keksz saga. Reggeli kiegészítő, tízórai-uzsonna-vacsora egy nagy bögre tejjel, harsogva ropogó almával. Volt már a klasszikusnak számító zabpelyhes, csokoládés, mogyoróvajas, mézes-almás (ezek szerint a mogyoróvajast úgy eltüntettük, nem is dokumentáltam :-). Volt, hogy a zabpelyhesnek indulóba végül, kíváncsiságból, búza- és rozspehely került és kiderült semmivel sem rosszabb, talán sőt.
Ami a keksz gyártáshoz feltétlenül és elengedhetetlenül kell, két három nagyméretű tepsi vagy sütőlap, de ennek híján, saját tapasztalat, két réteg sütőpapírral letakart sütőrács is megteszi, 8-10 perci a massza kiadagolásához, majd türelem, hogy megvárjuk, míg ehetőre hűl.

Ezt a receptet a zabkorpa csomagolásának hátán olvastam. Bár megtetszett, változtattam rajta, mert soknak találtam a 23 dkg cukrot és a 20 dkg margarint, valamint a rozsliszt használata is kísérletező kedvemnek tudható be. A zabkorpa miatt egészen enyhén grízes állagú, egyszerre ropogós (a szélein) és puha.
Megérte, finom lett és nagyon hamar elpárolgott az elméletileg jól záródó fém sütisdobozból.

Zabkorpás-csokoládés keksz

hozzávalók

15 dkg margarin
10 dkg cukor
1 bő ek méz
1 tojás
13 dkg liszt, amiből egy púpozott ek-nyi rozsliszt, a többi normál fehérliszt
16 dkg zabkorpa
1 kk sütőpor
1 mk só
csipetnyi fahéj
1,5 dl tejszín
6 dkg csokoládé
került bele még fél maréknyi durvára vágott törökmogyoró és szintén fél maréknyi mazsola

A margarint először magában, majd a cukorral habosra keverem. Hozzáadom a tojást, ezzel is kihabosítom, végül a mézet is jól eldolgozom.
A lisztek, zabkorpa, sütőpor, só, fahéj keveréket az előbbi masszához keverem, hozzáöntöm a tejszínt és pár perc alatt egyenállagúra keverem.
A csokoládét és a törökmogyorót durvára vágom, majd a keksztésztához elegyítem. Mivel ez volt az első és kísérleteztem, hiszen az eredeti recept sem mogyorót, sem mazsolát nem említ, az első pár adag viszonylag kevés csokival készült (képen a balsó sor), aztán belekerült a törökmogyoró és több csoki (képen középső két sor), végül a mazsola (képen a jobb sor).
Mivel Manapó nem rajong a mazsoláért, már csak ezért is az utolsó pár darabnyi masszához kevertem hozzá; szerinem illik bele.
Két kiskanállal (az első keksz előtt, illetve 3-4 kekszenként enyhén bevizezem) diónyi halmokat rakosgatok 3 sütőpapíros tepsibe, pontosabban egy nagy tepsibe és két, dupla sütőpapírral letakart sütőrácsra (mint említettem, ilyen nagyméretű tepsim egy van, s.lapom meg/még nincs).
180 fokra (légkev., amúgy 200 fok) előmelegített sütőbe rakom és 12-14 percig sütöm. Sülés után 4-6 percig hűlni hagyom, mielőtt falapáttal kiszedegetem a még mindig kicsit sérülés-hajlamos kekszeket.
Teljesen kihűlve, ha jól záródó fémdobozba rakom, hűvös helyen, állítólag ..., 2-3 hétig eláll. Bár ez szerintem csak fáma, nem hinném, hogy egy adagnyi tésztából sütött keksz 3-4 napnál tovább vendégeskedjen, bárkinél is. Na jó, maximum egy hét.



Jó étvágyat!

2009. ápr. 22.

igenis FINOM!

A kelkáposzta főzelék. Finom és kész. Akár van étteremalakítás, akár nincs :-)
Mi szeretjük, Manapónak egyik kedvence és Manó is gyűrte, mintha fizetne valaki érte ... jut eszembe, miért nem fizet senki érte? :-)

Sajtos galuskával gazdagított zöldborsó leves után kiváló második fogás volt a főzelék, amit ezúttal kecskesajtos tojáslepénnyel tálaltam.
A főzelékben dominál a kelkáposzta, második helyen a krumpli, rántás mindössze annyi, hogy picit összefogja. Mivel a káposztával csak pár röpke percig rotyogtatom, nem fő szét, nem lesz szuttyogós tőle a főzelékem; a köménymag jól kiemeli a kelkáposzta üde ízét, a krumpli bársonyosságát a babérlevél segíti.

Kelkáposzta főzelék

hozzávalók

2-3 szem krumpli
1 közepesnél nagyobb fej kelkáposzta
1-2 gerezd fokhagyma
1 kis fej hagyma
só, bors
köménymag
babérlevél
csipet pirospaprika
rántás (olaj, liszt)
fél ek vaj

A krumplit, fokhagymát, hagymát megpucolom, a kelkáposzta fejet megmosom, külső leveleit, ha szakadt, gyűrött levágom, a nagyobb ereket éles késsel elvékonyítom (leormozom). A hagymát egészen apró kockára vágom és a habzásig forrósított vajon egy-két percet futtatom. Rányomom a fokhagymát, egyet keverek rajta, majd hozzáteszem a felkockázott krumplit és annyi vízzel, ami éppen ellepi, feltöltöm. Fűszerezem: só, bors, egy babérlevél.
Alacsony lángon, fedő alatt addig főzöm, amíg a krumpli háromnegyedig megpuhul (nagyjából 10-15 perc, krumplitól és a kockák méretétől is függ).
Közben a kelkáposztát is felkockázom. Ezt lehet úgy is, hogy félbe vágom, majd a félfejet csíkokra és aztán kockára, lehet úgy is, hogy a leveleket egyenként leszedem, egymásra simítom, felcsíkozom, majd kockázom.
Mikor a krumpli majdnem kész, hozzáteszem a kelkáposztát és kevéske vizet még aláöntök. Nem kell nagyon leveses legyen, a kelkáposzta a párolástól pár pillanat alatt összeesik. Megszórom őrölt köménnyel (vagy teatojásba szórt köménymagot lógatok bele) és körülbelül 4-6 percet rotyogtatom, alacsony-közepes lángon.
Egy csapott evőkanálnyi rántást a kelkáposzta-krumpli levével és egy kevéske vízzel simára keverek, beleszórok egy csipetnyi pirospaprikát (ezt nem is annyira az íze miatt, inkább, hogy tompítsa a főzelék sápadtságát), majd a főzelékhez öntöm és elkeverem.
Egyet rottyantok rajta, megkóstolom és ha kell, még fűszerezem.

A kecskesajtos tojáslepényhez 2 tojást megmosok, egy mélytányérba töröm, hozzáöntök kevéske tejet (lehet főzőtejszín helyette), villával habosra keverem, sózom (óvatosan), borsozom, majd beleaprítok egy nagyjából két ujjnyi vastag szeletetet a diós-borsos kecskesajtból. Fél kanálnyi olajat forrósítok, ráöntöm a tojást és fedő alatt, alacsony tűzön addig sütöm, míg a teteje is szépen szilárdulni kezd. Falapáttal átfordítom és a másik oldalát is megsütöm.
A tojáslepényt félbe, negyedbe vágom és a kelkáposzta főzelékkel együtt tálalom.
Egyszerűen - fenséges!



Jó étvágyat!


Tipp & trükk: Bár rántást készíteni nem nagy mutatvány és hamar kész van, gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki időnként oly mértékű időhiánnyal küzd, hogy bizony egy rántás megkeverése is logisztikai tervezést igényel ... Ennek kiküszöbölésére: egyszerre nagyobb adag rántást készítek, mikor kihűlt, fedeles műanyag dobozba vagy befőttes üvegbe kanalazom és a hűtőajtó tartójába teszem. Mi nem vagyunk nagyon rántásosak (értsd: viszonylag kevés, rántással készülő ételt főzök, de van amihez kell), de még soha nem romlott meg az így előre elkészített rántás. Bár nem mérem az adagokat, valahogy mindig annyit készítek, ami egy kis tejfölös pohárban elfér, erre feliratozott alufóliát teszek, így még véletlenül sem emeljük ki tejföl helyett, ugyanakkor, ha villám módszerrel főzök, pikk-pakk kéznél van a kész rántás.

Bréking nyúz!

étteremalakítás

Sürgős és fontos figyelmeztetés minden kedves gasztro-bloggernek, -bloggerinának és nem bloggernek egyaránt.

A sós perec néven futó péksütemény - melyet én először Ancsika konyhájában láttam, ő pedig Puccinál bukkant rá, és Chef Vikinél is feltűnt - azonnali és súlyos függőséget okoz! :-)



Olyan igazi, békebeli, puha tésztájú és mégis ropogós, ízlés szerint több vagy kevesebb sós kencével, mint milyet dédanyáink idejében dagasztottak, sütöttek a pékek, s milyet a legkisebb királyfi is szívesen vitt volna magával vándorútjára a hamuba sült pogácsák helyett.

Két és fél nap alatt másodszor sütöttem, az első sütésből három azon melegében eltűnt, s csak azért nem több, mert Manónak és Manapónak perecet ígértem reggelire ... A második sütés - néhány perecre a tojásos kenés után pirított szezámmagot is szórtam - rácsra szedve hűl ehetőre, de fura és érthetetlen módon már ebből is elpárolgott egy ... kettő :-)

Recept és leírás itt vagy itt



Jó étvágyat!

Galuska és kecskesajt

Étteremalakítás ide vagy oda, úgy döntöttem, én leszek a galuskák királynője. Na jó, ez túlzás, hercegnője, de ha még ez sem, akkor legalább a finom és változatos (pl medvehagymás, murkos) galuskák készítőjének kijáró habverőt remélem elnyerem (aranyat, platinába foglalt gyémántokkal kirakva, ha már gágog, legyen kövér is :-))

A gouda sajtos galuskával gazdagított zöldborsólevest kelkáposzta főzelék kísérte, ez utóbbira pedig diós-borsos kecskesajtos tojáslepény került feltétnek. Mégsem volt sajtot sajttal érzésünk, hiszen ez esetben nem főszereplőként léptek a világot jelentő ebédlőasztalra, de mellékszereplőként is fontos ízküldetésüket maradéktalanul teljesítették.

Zöldborsóleves sajtos galuskával

hozzávalók - leves

nagyjából 80 dkg zöldborsó - fagyasztottat használok, szerintem jobb, mint a konzerv vagy üvegben eltett, ízre is, színre is üdébb
1 nagy szál murok
1 kisebb szál petrezselyem
alaplé (vagy levescsont és víz vagy leveskocka és víz)
só, bors, kakukkfű
tej, 1 dl
1 ek vaj

hozzávalók - galuska

1 nagyobb tojás
liszt
maréknyi reszelt sajt - ez lehet egy karakteresebb füstölt sajt is, de akár egy lágyabb, én most csalános goudat használtam
só, bors

A veteményt megpucolom és karikára (kockára) vágom. A vajat habzásig melegítem, rádobom a murkot, petrezselymet és 1-2 percig futtatom, majd a lábasba szórom a zöldborsót és fagyosan, ahogy van, ezt is átforgatom a forró vajon. Ráteszem a levesnek való csirkecsontokat és felöntöm annyi vízzel, hogy két-három ujjnyira ellepje. Fűszerezem: só, bors és apróra vágott friss kakukkfű. Félrebillentett fedő alatt, közepes lángon nagyjából 10 percig főzöm.
Amíg a leves fő, lereszelem a sajtot, egy tálkába ütöm a tojást, kicsit összekeverem, hozzáteszem a reszelt sajtot, elkeverem, csipet sóval és pár tekerés őrölt borssal fűszerezem. Apránként annyi lisztet keverek hozzá, hogy sűrű állagú galuskatésztát kapjak.
A leves alatt felhúzom a tüzet, de nem hagyom nagyon lobogni, hogy a frissen belekerülő galuskák szét ne essenek. Mokkáskanállal, gyors mozdulatokkal beleszaggatom a galuskákat. Az első galuska szaggatása előtt, és aztán minden egyes galuskával a forró levesbe mártom a kanalat, így a massza nem ragad rá. Nagyjából 10 percig főzöm, azalatt a zöldségek és a galuskák is megpuhulnak.
Tejet, és ha túl sűrű, egy kis vizet is öntök a leveshez, beleszórok még egy csipetnyi kakukkfüvet, felforrósítom, de már nem főzöm. Megkóstolom, ha kell, utánnaízesítem.
Friss, könnyű, mondhatnám nálunk hagyományos, mégis a sajtos galuskákkal dúsított zöldborsóleves eltér a megszokottól. Nagyon finom.



Jó étvágyat!

Szószedett:
vetemény - pl murok (sárgarépa), petrezselyem, paszternák; ezeket "vetve" kell ültetni, azaz az apró magokat elszórni a földbe

2009. ápr. 21.

Sütőzacskós kalandok

Húsvét alatt is dúlt az étteremalakítás, s ha később is, de most és alant postra kerül idei húsvéti menünk második felvonásának receptje is.

A tárkonyos raguleves után, ami önmagában is laktató volt, talán túlzásnak tűnhet a (sütő)zacskós csirke, de nagyon jól passzoltak és a csirkével együtt sült zöldségek, valamint a vele tálalt ropogós saláta "könnyűvé" tette a második fogást.
Először használtam sütőzacskót és ha Chef Vikit nem hallom áradozni róla, talán most se próbáltam volna ki.
Azt, hogy egy sütéshez két sütőzacskót is elhasználtam, tapasztalatlanságomnak tudom be. Az történt, hogy a sóval, borssal és zöldfűszerekkel megszórt csirkemell darabokat és a nagyobbra vágott zöldséget beletettem a zacskóba, utánnaöntöttem kevéske oliva olajat, egy loccsantásnyi fehérbort, majd a zacskó száját összefogva, gondoltam, alaposan összerázom. Nem kellett volna. A zacskó kiszakadt és tartalma, csirkéstől, zöldségestől, borostól a konyhapulton landolt. Dícsértem is magam, miközben hirtelenjében nőtt plusz kezeimmel igyekeztem megakadályozni, hogy az olajos-boros-fűszeres lé a konyhakőre jusson.
Tragédia nem történt, a közvetlen katasztrófa elhárítása után előkaptam egy másik zacskót, hibámból okulva a belevalókat előbb egy tálban összeforgattam és így raktam a sütőzacskóba. A végeredmény illatos-zamatos-csábító ízkavalkád volt.

Borsos csirke zöldségekkel, sütőzacskóban

hozzávalók

2 csirkemell
3 szál murok
1 szál petrezselyem
6-7 nagyobb fej gomba
8-10 gerezd fokhagyma (lehet kevesebb is, mi nagyon szeretjük a sült fokhagymát {is :-})
2 nagyobb alma
só, durvára őrölt színes bors
bazsalikom, rozmaring (ezekből friss zöldet használtam)
1 ek oliva olaj
nagyjából fél dl fehérbor

A csirkemelleket leöblítem, papírtörlővel meglapogatom, lebőrözöm, negyedekbe vágom. Pár csipetnyi sóval bedörzsölöm, majd alaposan megszórom durvára őrölt színes borssal és ezt is alaposan a húsba dörzsölöm.
A zöldségeket megpucolom, a gombát, méretétől függően negyedbe-nyolcadba vágom, a murkot és petrezselymet centinyi széles karikákra, az almákat negyedelem, a fokhagymákból a nagyon duci gerezdeket elfelezem.
A csirkéket és a zöldséget egy nagyobb tálba teszem, ráöntöm az oliva olajat és a bort, megszórom a hanyagul (értsd: durvára) felvágott zöld fűszerekkel és jól összeforgatom.
Az egészet sütőzacskóba teszem, a zacskó száját összekötöm az előzőleg levágott, egyujjnyi széles csíkkal, majd tűvel (nagyon hegyes, vékony pengéjű késsel) megszurkálom.
A megpakolt sütőzacskót tepsibe teszem, majd 180 fokra előmelegített sütőbe tolom, nagyjából 50-60 percre. A sütési idő után kiveszem a tepsit, óvatosan, hogy a kicsapó forró gőz ne égessen meg (megégetett) felhasítom a zacskót és így teszem vissza néhány percre, hogy a husik kicsit megpiruljanak.
A bor enyhén pikáns ízt ad az omlósan puhára sült húsnak, a zöldségek kellemes-intenzíven megőrzik saját ízük, összeségében zamatos ízkavalkád kerül elő a lerből.
Salátával és/vagy savanyúsággal tálalom.



Jó étvágyat!

Szószedett:
murok - sárgarépa
ler - tűzhely sütője

Jobb előbb, mint később ...

... ám ha ez nem sikerül, akkor még mindig itt van biztatásnak a mondás második fele, miszerint jobb későn, mint soha (még a folyamatosan dúló étteremalakítás közben is).
Így, ha később is, de postolom a húsvétra főzött tárkonyos raguleves receptjét, hiszen a kalácsok és túrós-sajtos-magos-zöldhagymás pogácsa mellett "igazi étel" is készült; a gazdag ragulevest (sütő)zacskós, sok zöldséggel sült csirke kísérte.

A leveshez nagyon szép sovány combot kaptam a hentesnél, így nem pulykából, de disznóhúsból készült. S mivel nagyon siettem, most az egyszer nem sk galuskával, de csigatésztával készült.

Tárkonyos raguleves

hozzávalók

bő 60 dkg disznóhús (most comb)
1 közepes hagyma
1-2 gerezd fokhagyma
2-3 szál murok
1 szál petrezselyem
3-4 marék zöldborsó
2-3 fej gomba
2 kis doboz tejföl
1 nagyobb ek liszt
só, bors
tárkony (ha nincs friss*, olajban vagy ecetben eltett jól lecsepegtetve vagy szárított)
1-3 ek tárkonyecet
2 ek vaj

A zöldségeket megpucolom, a hagymát apró kockára vágom, a murkot, petrezselymet, ha nem túl nagy, felkarikázom, ha kell, esetleg hosszában kettévágom.
A húst leöblítem, konyhai papírtörlővel leitatom és kockára vágom.
A vajat habzásig melegítem, rádobom a hagymát, aranyszínűre üvegesítem, rányomom a fokhagymát, párszor átkaravarom, majd ráteszem a felkockázott húst.
Időnként megkeverve fehéredésig párolom a forró vajban, majd megszórom a liszttel és nagyjából másfél-két percig pirítom, állandó kevergetés közben. Felöntöm a kezem ügyébe készített vízzel, egy-két ujjnyira lepje el a húst. A lángot felhúzom, míg főni kezd, majd lennebb veszem és félrebillentett fedő alatt, szelíd tűzön, nagyjából 20 percig főzöm.
Ezután hozzáadom a murkot, petrezselymet, ha kell, utánnaöntöm a vizet. Nyolc-tíz percig főzöm, majd beledobom a gombát és további hat-nyolc percet főzöm. Jöhet a zöldborsó, és ismét, ha kell, utánnatöltöm a vizet. A zöldborsóval együtt, fövő levesbe, hozzáteszem a csigatésztát és további tíz percet főzöm.
Fűszerezem: só, bors és egy bő csipet, apróra vágott friss tárkony.
A tejfölöket elkeverem, kanalanként hozzámerek a forró levesből és simára keverem, majd mikor jó híg, az egészet a levesbe öntöm és elkeverem. Felforrósítom, de már nem főzöm.
Megkóstolom, ízlés szerint tárkonyecettel (vagy citrommal) kicsit savanyítom és ha kell, utánnafűszerezem.
A gazdag, színpompás, a tejföltől selymes, kellemesen savanykás levest kenyérrel tálalom.



Jó étvágyat!

* Friss tárkony - ezidőtájt valóban friss, zöld tárkonyt elég nehéz beszerezni, hiszen a kiskertben sem nő még. Tapasztalatom szerint, mint más zöld fűszerek, jól bírja a fagyasztást, így még tavalyról eltett tárkonyt használtam. Nem érdemes fagyasztás előtt apróra vágni, mert veszít az ízéből, illatából, bár még apróra vágottan fagyasztva is intezívebb, mint a szárított.
Frissen szedett tárkony nagyon jól tartosítható ecetben vagy olajban eltéve is, így lesz kettő egy csapásra, "friss" tárkony és tárkonyos ecet vagy tárkonyos olaj.

Szószedett:
murok - sárgarépa

2009. ápr. 20.

VKF! XXIV - 3 az 1-ben / 2.

étteremalakítás (miner help)

Saját levében ötletes és egyedi VKF! XXIV - 3 az 1-ben kiírására, saját hagyományaimhoz is híven, több recepttel is készültem.
Az előző VKF! postban említettem a kis zöld kerámia sütőformákat, amikre roppant büszke vagyok. Egyrészt, mert előtte még sosem volt hasonló sütőformám, leszámítva egy papírkapszlis muffinsütőt. Másrészt, mert kérnem sem kellett, sőt, sóhajtoznom sem utánna, Manapó egyik vadászata közben meglátta és "lelőtte" nekem.
Felavatásként karamell krémet (creme caramell) készítettem bennük, mint a nagykönyvben, a formák remekül beválltak, a karamell krém pedig ínycsiklandóan finom lett.

A kis zöldekben - mikor nem karamell krém remeg bennük - remek tortácskák sülnek, az alábbiak a legújabb "költeményeim".
Egy darált húsos-zabpelyhes tortácska, ami úgy született, hogy a hétvégére készített Stefánia szelethez összedolgozott húsból szokás szerint maradt másfél maréknyi, amit már sehogy nem bírtam belegyömöszkölni az őzgerincbe. Egy zöld tálkához sok, kettőhöz kevés, eddig egy plusz szelet kenyérrel hidaltam át ezt a gondot, most újítottam plusz kenyér helyett került bele tejbe áztatott, kicsavart zabpehely és még egy kevéske bors és fokhagyma.
Az édes tortácskák a mai ebédre főzött töltött karalábét kísérik. Ezek, mármint a tortácskák, valójában kisméretűre sütött kenyértorták, jó sok, cukorral felvert tojáshabbal a tetejükön.

Hústortácskák zabpehellyel

hozzávalók

* a Stefánia szelethez összekevert masszából (fele-fele arányban disznó- és marhahúsból 80 dkg, 4 szelet kenyér tejbe áztatva, kinyomkodva, só, bors, 3 duci gerezd fokhagyma, 2 kisebb vagy 1 nagyobb tojás) használtam nagyjából 12-14 dkg-t
* 8-10 ek zabpehely a kenyéráztatáshoz használt tejbe áztatva 8-10 percre, kinyomkodva
só, bors
* 1 gerezd fokhagyma
* olaj a formák kikenéséhez és a tortácskák tetejének lekenéséhez
* prézli (zsemlemorzsa) a tortácskák megszórásához

A Stefánia szelethez használt húsmasszába jól beledolgozom a tejbe áztatott, kinyomkodott zabpelyhet, félcsipetnyi sóval, pár tekerésnyi frissen őrölt borssal tovább ízesítem, és belenyomok még egy gerezd fokhagymát.
A kis kerámia formákat kevés olajjal körbekenem, elosztom bennük a húsos-zabpelyhes masszát, tetejüket lesimítom és olajjal vékonyan átkenem, majd megszórom prézlivel.
A Stefánia szelettel együtt sütöm, 180 fokra előmelegített sütőben, a tortácskák, mivel kisebbek, nagyjából 25-30 perc alatt jól átsülnek, kiveszem, a forró lerben pedig tovább készül a Stefánia szelet.
A zabpelyhes-húsos tortácskákat vajon karamellizált murokkal, petrezselyemmel és retekrózsával tálalom.



Kenyértortát sütöttem már, nagyon jó módja a tegnapelőtti félszelet kenyerek és negyed zsömlék, valamint a süteményekből megmaradt tojásfehérjék felhasználásának. Most, a kis kerámia formákban sült mini-kenyértorták a gazdag, szinte egytál ételnek is beillő töltött karalábét kísérik, második fogásként.

Kenyértorta

hozzávalók

* 3 maradék zsömle (ezúttal szombatra készült és megmaradt, zabpelyhes-juharszirupos kenyértésztából sütött zsömlék)
* 1 tojás
* 1 tojás fehérje (ez egy korábbi süti maradéka, fagyasztóban remekül elvan, forró víz segítségével percek alatt kienged, remek habbá verhető)
* 4 ek házi sárgabarack lekvár (lehet más lekvár is)
* egy kisebb csokinyuszi darabokra törve
* fél marék törökmogyoró durvára vágva
* 2 kk cukor
* tej, a zsömlékhez, durván fél dl
* vaj a formákhoz

A zsömléket kis kockákra vágom, meglocsolom a tejjel, jól összeforgatom, hogy mindenütt érje. Nem kell, hogy tocsogjon, csak annyi tejet teszek rá, amennyit felszív, ezeket a zsömlekockákat nem nyomkodom ki a tejtől.
A zsömlekockákhoz teszem a lekvárt, a tojás sárgáját, a csokidarabokat és a durvára vágott törökmogyorót, jól összekeverem.
A tojásfehérjékből habot verek, mikor félig-meddig kemény, hozzáteszem a cukrot és fényes, tömör habbá verem. A habból 4-5 ek-nyit külön veszek, a többit lazán a zsömlés masszához dolgozom.
A formákat vajjal kikenem, elosztom bennük a kenyértorta masszát, végül a tetejükre halmozom a félretett tojásfehérje habot.
180 fokra előmelegített sütőbe tolom és addig sütöm, míg a fehérje szépen lebarnul. Három kis kerámia tálkát töltött meg a fenti mennyiség.



A sütőből kivéve hűlni teszem, langyosan a formákban tálalom, de hidegen szépen kifordul és tányérra téve teszem az asztalra.



Jó étvágyat!



Szószedett:
murok - sárgarépa

ler - tűzhely sütője

2009. ápr. 19.

VKF! XXIV - 3 az 1-ben / 1.

étteremalakítás (miner help)

Elég sokat töprengtem, hogy Saját levében által kigondolt, nagyon szellemes VKF! XXIV 3 az 1-ben kiírásra melyik kedvenc konyhai eszközöm nevezzem. Végül kedvenc lábosom, a fedőfogóm, kisebb salátástál méretű mélytányérjaink és a karácsonyra kapott zöld kerámia sütőformák maradtak a listán. Nem mintha a még leánykoromból való, a szélén itt-ott kissé kopott szűrő vagy a Manapótól kapott hatalmas, nyeles lapító nem lenne méltó a szereplésre, de akár a fogantyúja vesztett reszelőnk is részesülhetne a 15 perc hírnévben.
Konyhám-konyhánk tele van emlékekkel, régi és újabb vidám, színes, kellemes emlékekkel.

Mikor Manapóval összeköltöztünk, közös életünk kezdetén még ennyire sem felszerelet "doboz konyhánk" volt, azaz volt egy beépített mosogatógép, de nem volt sem konyhapult, sem mosogatókagyló, sem tűzhely. Viszont a költözéshez használt dobozokból, egy kis fantáziával, leleményeséggel ideig-óráig szuperül funkcionáló dobozkonyhát alkottam. Ahol mindennek megvolt a saját helye. A kétplatnis kis "rezsőt" is két, egymásra pakolt doboz tartotta.
Egy teljesen más céllal indult autókázás közben, egy nagy Y elágazás közepén, Manapó lendületes satuféket nyomott és "ezt megnézzük!" felkiáltással balra fordult. Megnéztük a kirakatban, bementünk, körbejártuk, újra megnéztük, áttanulmányoztuk, szoroztunk-osztottunk és megvettük. Családi fészkünk azóta is nagy becsben álló és közös életünk első saját tűzhelyét. Mikor az első sütink készült, odaguggoltam eléje és félig-meddig hangosan mormogva biztattam, hogy szépre, finomra süsse :-)
Azóta a lerjében készült már sokféle süti, kenyér, péksütemény, kalács, szilvalekvár, sült paradicsom, most frissiben legutóbb Ancsika féle sós perec, és platniján nemcsak különböző finomságok főttek, de szorgalmasan olvasztotta vízfürdőn a gyertyaviaszt az MP4 ajándékokhoz.

Régi lábosaim egy kivételével mind Lizikutyához vagy a kertbe kerültek. Nem értettem, miért telik órákba, mire felfő bennük a víz, mígnem egy megvilágosodott pillanatomban rájöttem: ahogy meleg érte őket, az aljuk enyhén domború lett és ezáltal egyetlen aprócska ponton érintkezett a tűzhellyel ... Szerencsére nem sokkal voltunk karácsony előtt és az angyalkák meghallották keserves sóhajom egy új edénykészlet után. Annyira, hogy kettőt is kaptam :-), közel egyformákat. Kedvenc lábosom innen való. Mérete alapján ideális egy 2,5 személyes család kétnapi + kóstolás + este egy tányérka levesadagjának megfőzésére. A régi készlet egyetlen kegyelemben részesült darabjában manapság Manó főz sok-sok finomságot, papírgombócot mustármagos-csokoládés-majonézes pudinggal :-))



A fedőfogónak is története van. S bizony ez is Manapóhoz kötődik :-) Olyannyira, hogy tőle kaptam, két konyhakesztyű, egy csodaszép terítő és egy kenyereskosár kíséretében. Kellett pár perc, mire rájöttem, hogy a csomagban lévő kis kúp alakú valami nem egy elszabott ez-az, hanem komoly funkcióval bír. Azóta nagyon a szívemhez nőtt, melengetően jó érzés, mikor használom, és eléggé elkámpicsorodtam, mikor azt hittem, elveszett. Pedig csak Manó nevezte ki magáénak és rejtette a konyhás játékai közé. Azóta időnként osztozunk a fedőfogón, Manó és én.

A töltött karalábé nemcsak a tűzhely és kedvenc lábosom miatt "VKF! ready", de a tálaláshoz használt tányérok is különlegessé teszik.
Szeretünk nemcsak szépen, szépből, de kényelmesen is enni. És hát a töltött karalábé az egyik klasszikus, amit nem lehet a manapság divatos fél-kanálnyi-sem-fér-el-benne méretű mélytányérokból enni. Illetve lehet, amennyiben egy embernyi adagot négy részben tálalnánk.
A tányérjainkra az egyik nagybevásárlóban bukkantunk. Azt hiszem kisméretű salátástálnak árulták. Számunkra ideális mélytányér. Sajnos a liliomos mintázatúból csak kettőt vettünk, mondván, hétvégén és ünnepnapokon ezekből, hétközben a narancssárgás mintázatuból eszünk majd. Azóta sem láttam ilyen liliomos tányért, pedig néhányat szeretnénk még.

Töltött karalábé

hozzávalók

2 fej karalábé (lehet több is, de tekintettel a gazdasági válság és a 160 pénz egy fej karalábé közötti összefüggésre, csak két darabot vettem)
néhány zsenge karalábélevél
60 dkg darált hús (fele-fele disznó- és marhahús)
10-12 dkg rizs
egy szál petrezselyem
egy daliás szál murok
1-2 gerezd fokhagyma
só, bors, majoranna
1 kis doboz tejföl *
fél ek étkezési keményítő *

A zöldségeket megpucolom, a karalábék belsejét karalábévájóval vagy ennek híján kiskanállal, kivájom, murkot, petrezselymet felkarikázom.
A darált hús összedolgozom a rizzsel, rányomom a fokhagymát. Fűszerezem: só, bors, csipetnyi majoranna.
Megtöltöm a karalábé fejeket, mivel a rizs fövés közben kidagad, nem púpozom a tölteléket.
Lábasba beleállítom a karalábékat, annyi vízzel, hogy ujjnyira ellepje, felöntöm, főni teszem. Fedő alatt, lassú tüzön főzöm nagyjából 20 percig, ekkor hozzáteszem a maradék darált húsos masszából formázott gombócokat, további 10 percig főzöm, majd hozzáteszem a zöldségeket a karalábék kivájt belével együtt és nagyjából még 15 percig főzöm. Ennyi idő alatt a húsgombócok is, a töltött karalábé fejek is kellően megpuhultak, a zöldségek át-, de nem szétfőttek.
A tejfölt egy-két merőkanálnyi forró levessel és az étkezési keményítővel simára keverem, majd visszacsorgatom a lassan gyöngyöző levesbe. Óvatos mozdulatokkal, hogy a húsgombócokat ne törjem össze, elkeverem. A karalábék egészen zsenge, apróra vágott leveleit beleszórom a levesbe. Megkóstolom, ha kell, utánnaízesítem. Felforrósítom, de már nem főzöm.



Jó étvágyat!

* Van, hogy nem tejföllel, de tejjel készítem a töltött karalábét, ilyenkor 1 bő ek étkezési keményítőt használok és tejjel, illetve a forró levessel keverem simára.

Szószedett:
lapító - vágódeszka
ler - tűzhely sütője
murok - sárgarépa

2009. ápr. 18.

Fonott és design

Kalácsok. Így, étteremalakítás alatt.
A sztori hozzá: még soha nem sütöttem kalácsot. Eddig. Húsvét előtti napokban akadt pár (viszonylag) szabad órám, gondoltam, belevágok. Max konyhájában láttam többféle kalács receptet, nosza, válogattam. A foszlós fonott és a Tündi néni féle design kalács ragadott meg. Hát nekiláttam. Először a foszlós fonottnak. Nem kaptam ugyan BL-80-s lisztet, de a kommentek között olvastam, hogy kiváltható kicsit több rétesliszttel. Kenyérsütő gépbe bepakoltam a szigorúan egyformán szobahőmérsékletű alkatrészeket, dagaszt, keleszt, átgyúr, formáz, újra keleszt, süt. Az eredmény elkeserítő volt. Becsületből megkóstoltam, aztán úgy döntöttem - de ezt csak szigorúan négyszemközt mondom -, hogy szerzek Lizikutyának egy jó napot. Neki legalább ízlett. Szétfolyt kelés közben, ellapult, szétesett, lapos lett, formátlan.
Max nagyon kedvesen érdeklődött, még a kelesztési fázis alatt, hogy alakul a kalács projekt; a végén elkeseregtem neki, hogy nagy várakozásaimmal szemben, sehogy, sőt. Biztatott, tanácsokat adott. Újrapróbáltam ... Ismét a foszlós fonott kalácsot. Kicsit kevesebb rétesliszttel, két kanál tejporral, nem gépben, hanem letakarva, napsütésben kelesztve.

Formázás, kelesztés, tojásos lekenés után, sütés előtt.

...
A sütés alatt egy kis sámlin ücsörögtem a sütő előtt és szemeztem a készülő kaláccsal. Mikor kivettem, mint egy gyerek, ugráltam a konyha közepén örömömben. Nagyon szép lett. Fényes héjú, szépen felnőtt, illatos, szép fonatos. Hogy ízre milyen volt, nem tudom, nem vágtam meg, ajándékba készült.

Sikeremen felbuzdulva nyomban belevágtam a következő kalács projektbe. Ehhez a szintén Max konyhájában látott, Tündi néni féle design kalácsot választottam. Dió helyett kakaóval és csokival. Hosszú forma helyett, mert olyanom nincs, ami a kalácsnak megfelelt volna, egy nagy lecsatolható oldalú kuglóf formában sütöttem.
Szerintem a képek magukért beszélnek. A tészta dagasztás-kelesztés után levegős volt, selymes tapintású, ahogy hozzányúltam átdagasztani. Nagyon szépen megkelt formázás után is, teljesen kitöltötte a formát. Levegős, foszlós, zamatos, szemnek is ínycsiklandó kalácsunk lett. El is fogyott a húsvét három napja alatt :-)

Csokis-kakaós kalácsunk méltán volt a húsvéti asztal dísze.

Receptek és leírások Max oldalán, itt a foszlós kalács és itt a desing kalács.

Amit kicsit másképp csináltam:

Foszlós fonott kalács
: Mint a receptben, kivéve, hogy BL-80 liszt helyett is normál BL-55 lisztet használtam, de a teljes adagból (560 gr) 2 ek-nyit tejporral helyettesítettem. A 20 gr sót, főleg kimérés után, soknak találtam, ezért 15 gr sót tettem a tésztához. A megkelt tésztát átgyúrás után 2/3-1/3 arányban osztottam el, a 2/3-ból készített három fonatból kettőbe kandírozott gyümölcsöt dolgoztam bele, ez a nagyobb fonat lett az alja. Erre szintén szórtam kandírozott gyümölcsöt, majd az 1/3 részből is hármas fonatot készítettem, az egyik ágába dolgoztam (még fonás előtt) kandírozott gyümölcsöt.

Egyszerűen, csodálatos :-)

Design kalács
: A teljes liszt adagból 2 ek-nyit elvettem és tejport használtam helyette. Dió helyett cukrozatlan kakaópor (megéri a drágább, de igazán jó minőségűt használni) és étcsoki került a kalácsba. A kakaóport rászórtam a kinyújtott, vajjal megkent tésztára, majd erre még egy kis csokit reszeltem, összesen 10 dkg-t. A többi a recept szerint. A végén a négy ágat összefontam, kivajazott formába tettem, a végeit összedolgoztam, majd a fonás közben kiszóródott kakaót-csokit rászórtam a kalács tetejére. A kalácsot meleg, cukros tejjel kentem át.

Nemcsak szép, finom is. És lelkecskémre is balzsam volt a dupla siker :-)

Jó étvágyat!

2009. ápr. 17.

Válság és egyebek

Nem kell megijedni, nem a napjainkban (is, még , sokáig) dúló válságról kívánok értekezni, s arról sincs szó, hogy az étteremalakítás körül lenne gond.
Én voltam nem is annyira alkotói, mint inkább dokumentálói-postolói válságban. A felhők eltűnni látszanaka, s terveim szerint újra a megszokott gyakorisággal, napi egy-két friss post-al jelentkezem.
Köszönöm, kedves olvasóim, látogatóim, barátaim, hogy kitartottatok, ígérem, eztán messze elkerülöm az alkotói-postolói-ésatöbbi válság buktatóit.
Addig is, egy kis ízelítő az elmúlt két hét történéseiből :-)

megsütöttem életem első kalácsát! (na jó, ez a második, mert az első nem sikerült, viszont Lizikutyának nagyon ízlett :-)) Max féle foszlót kalács, sok kandírozott gyümölccsel, ajándékba, húsvétra ...

... és mindjárt dupláztam is egy kakaós-csokis négyágba font, Max és Tündi néni féle design kaláccsal.

Húsvétunk idén is rendhagyó volt, családostól levonultunk a Balatonra. Manó a siófoki játszótéren remekül érezte magát és pöttöm kora ellenére nagyon bátran, széles mosollyal próbálta ki az összes játékot. Itt éppen a lengő-mozgó gerenda pallót.

Először a kis csúzdát,

majd a nagyot is. Feljutni sem volt könnyű, de az akadályokat sikeresen vette :-)

Végül motorra pattant és szívtipróan csábos félmosollyal elrobogott a naplementében (a 66-os úton ... :-)

Kávé, bögre tej mellé kalács tízóraira,

és vacsorára.

Vasárnap megígértük Manónak, hogy étteremben ebédelünk. (Hétfői válasza, mikor ebédelni hívtam? Ma is étteremben akajok ebédelni! :-) Az étlap gondos átolvasása és a pincérek hangos "tanulmányozása" után,

leveske, hamm, bekaplak!

Rizsecske, ide a kalamba, de gyorsan!

Az ebéd finom volt. Kellene valami édességet enni.

Mi mást, mint fagyit, Max barátom messzeföldön híres fagyizójában, a Bringa Tanyán. Cicaanya karjaiban Manó élete első fagyiját kóstolja. Később úgy döntött, egyelőre marad a "sima fagyinál", a citromfagyit csak a szeme kívánta.

"Sima fagyi", Manapó ölében, tölcsér üresen vagy kevéske tejszínhabbal. Estefele azért elmajszolt két, csokifagyiba mártott tölcsért is :-)

Méghogy szundi ebéd után! Inkább felfedeztük a környéket, s Manó mindjárt Soma és Max robogójával kezdte és nagy kegyesen még azt is megengedte, hogy Kitty ültesse a nagy pirosra :-)

Mint az édesapja :-)

Fagyizás után Cicaanyával lesétáltunk a Balaton partjára, ahol Manó villámgyorsan felfedezte a játszóteret és a partmenti homokos sávot.

Kézmosásra jó, de fürdeni még hideg a Balaton vize.

Igazi Márkusok! (segítség a fejtörőhöz: Bob mester rajzfilm, markológép) És mindjárt három is!

Hosszú, fárasztó, de csupa mosoly, nagyon vidám kirándulásunk másnapján, ébredés után, a Cicaanyától kapott Micimackós könyvet olvasva.

Zöld ejdőben játam ... és biztos, ami biztos, piros kiskannájából alaposan meglocsolt.

Csokis-kakaós kalács, hímestojás és egyéb ínyencségek reggelire. A sonkák melletti A háromféle friss kecskesajtot - snidlinges, kapros, diós-borsós - Max édesanyjától kaptuk. Köszönjük!

A húsvéti nyuszi hozzánk is eljutott és hozott Manónak versikés könyveket, kirakóst, kismozdonyt, és jengetegsok egyéb ajándékot.

A húsvéti nyuszi szereti bokrok alá, autó mellé,

kövék mögé eldugni az ajándékait.

Az új homokozó felszerelést gyorsan kipróbáltuk a strand játszóterén. Nem tudom, melyikünk élvezte jobban :-)

Ebédre, talán nem kifejezetten húsvéti menü, kellemesen savanykás, gazdag, tárkonyos raguleves és

zacskóban sült, borsos csirke, zöldségekkel, ropogós salátával a terülj asztalkámon.


Receptek, leírások további postokban.