2012. jan. 16.

... ma a Nap is szebben ragyog ...


... Tücsi kisasszony, boldog szülinapot!


Többek között ezzel köszöntötte Manót kistesót, aki fölött bizony 'elszállt' az idő és immárom egy éves és két napos kisasszonyka :)
A nagy napra szombaton került sor, s mint várható volt, a születésnap kapcsán Manóban újra megfogalmazódtak a "kínos témák" köréhez tartozó kérdések. "Édesanya, kistesó hogyan született? A dokibácsi kivette a pocakodból és most van egy nagy vágás a pocidon?" Manapóval a kezdetektől azt az elvet valljuk, hogy a gyerek nem buta, csak kicsi, ezért gólyamesék nélkül válaszoltam Manónak, annyi ismeretet adva, amit ötéves elmúlt gyerekésszel fel tud dolgozni. A "hogyan kerültem én/kistesó a pocakodba" kérdés még nem hangzott el :)


Tücsikének fogalma sem volt róla, hogy a szombati nap, más mint a többi, hogy szebben ragyog a Nap és vidámabban integetnek a fodros januári felhők. Az egész készülődésből valószínüleg annyit vett észre, hogy ruháskosár rallyztak nagytesóval és délelőtt szabadabban garázdálkodhatott a konyhában a sütiző formák és mignon papírok között :) (hja, vagy krémet keverünk és piskótának tojáshabot verünk, vagy Tücsit cipeljük kétpercenként vissza a szőnyegre), és hogy délutánra addigi udvartartása két fővel bővült, ÉAnyám és ÉApám is természetesen azonnal behódoltak Tücsi kisasszonynak :)


Manó nagyobb izgalommal várta kistesó születésnapját, egyrészt, ő már tudja, hogy a szülinap ajándékokat jelent, készült is nagyon, egy hete ott figyel a kis asztalkán a sajátkezűleg készített, emberke rajzos, delfin kivágásos sárga frizbi, amivel felköszöntötte testvérkéjét; "édesapa, ezt kistesónak készítettem, hogy ha majd nagyobb lesz és tud már, akkor legyen mivel frizbizzen, ha akar" :) Másrészt a szülinap elengedhetetlen "kelléke" a torta, ami különleges és finom. És amire most Manó választotta a Micimackós-Malackás gyertyát. Mert kistesó nagyon szereti Micimackót, de Malackát is, és különben is, kistesó olyan picike, mint Malacka a mesében :)


Délutánra az ünnepelt is csinibe öltözött :), egy nappal előtte mosott és fényesre fésült-szárított hajacskája hagyott ugyan némi kívánni valót maga után, de hát, aki próbált már selyemszálú babahajat megregulázni, az tudja, miről beszélek. Fejpánt, kiskendő szóba sem jöhet, Tücsi azonmód tépné le, hajcsat szintén kizárva, egyrészt selyemhajacskája még nem tartaná meg, másrészt kisasszonyka tüstént megkóstolná, vajon a piros vagy a rózsaszínű a finomabb-e. :)


Manó első szülinapjából okosodva (hiába, jó pap is holtig tanul, hát még a szülők), nem csomagoltunk, nem masniztunk, úgy á la natúr adtuk oda Tücsinek az ajándékát, amit kisasszony azonmód kezelésbe is vett, akkurátusan szétszedve minden mozgatható elemét, még azt is, amiről mi azt hittük, nem vehető ki :)
És nem, nem fiúsítjuk. A korosztályában kapható játékok vagy már megvannak (ha nem olyan színben, mint manapság vehető, akkor másban) újonnan, vagy régebbről, és ez utóbbiak nemcsak nagyon jó állapotban leledzenek, de Manó "nagylelkűségének" köszönhetően, Tücsi szinte valamennyit már birtokba is vette - "én már ezzel nem játszom édesapa, kölcsönadom/odaadom kistesónak" -, vagy pedig olyan kislányos játékokat kínálnak, ami szerintünk nem egyévesnek való (játék hajszárító, játék konyha - fölösleges, az én dolgaim úgyis érdekesebbek :) -, baba cumival, dobozon felirat 9+ months, használati utasításban 1 éves kor alatt nem ajánlott, ésatöbbi).

 

Ajándékválasztásnál igen fontos tényező volt, hogy nagytesó mivel játszik. Leegyszerűsítve legó, autók, vonatok, könyvek, játékfigurák. Legót duplo formájában hozott angyalka, ki-bepakolós/csörgős/zenélős/formatalálós/plüss/zizegős játékok halomszámra. Brrrrrrrr viszont nincs. Pedig Tücsi nagyon tud brrrrrr, és még tologatja is hozzá a nagytesótól elcsent autót/vonatot, esetleg plüssfigurát :) Így lett kisasszonyka első születésnapi ajándéka egy nagy zöld traktor, gazdával, utánfutóval, abban állatokkal, zenélő-bégető-kukorékoló-múúúzó-röfögő-dudáló-motorhangot kiadó traktor.

 

Az újdonság varázsa hatott :), Tücsi átszellemült arccal tologatta, brrrr, kiszedte-berakta-átpakolta-egymáshoz püfölte, brrrr, megkóstolta, brrrr. Másnapig :) Másnap Manó kistesó kölcsöntraktorjával hordta az építőanyagot, míg kisasszonyka buzgón gyömöszölte nagytesó gormiti figuráit a formatalálós plüssházikóba :)


Mióta a 100 Folk Celsius előadásában hallottuk és Manóval átköltöttük ezt a dalocskát, azóta nálunk ez a 'hivatalos' szülinapi dal (remélem nem kell jogdíjat fizetnünk érte valahányszor énekeljük :)

Ez a dal nem macskazene,
Kistesót köszöntjük fel vele,
Tücsike boldog szülinapot,
Ez a dal a szülidalod.   :)

A gyertyát, "segítek kistesónak", Manó fújta el :) Kisasszony apró kezecskéivel kíváncsian belematarászott az asztalkájára tett tortába, majd jó étvággyal eltüntetett egy hatalmas szeletnyi joghurtos-túrós-őszibarackos krémet :)


12 hónap. Egy év. Hova tűnt oly gyorsan? És hova fog eltűnni a következő és a következő és a következő .... sokszor szokszor 12 hónap? Most már értem azt, amit gyerekkoromban nem, "mintha ezer éve velünk lenne, s mégis, mintha csak tegnap hoztuk volna haza" :)

Kistesó-Tücsikénk, nagyon boldog első születésnapot! :)



2012. jan. 11.

Vörös lencse krém, színes bogarak, Tücsi


Ahogy elnézem, sikerült elég vegyes címet adnom ennek a bejegyzésnek. :)
Mielőtt mindenkit elrémísztenék, gyorsan leszögezem, a színes bogaraknak és a vöröslencse krémnek semmi köze egymáshoz. Illetve, annyi mégis, hogy a vöröslencse krém abban a hűtőben lakott - amíg volt, ami lakjon -, aminek ajtaját rengeteg sk festett színes bogár díszíti. :)


Újév első napján - biztos, ami biztos alapon -, reggel/délben/este került az asztalra lencse :)
Reggelire lencsesaláta - ecetes lében, sok lilahagymával - frissen sült búzakorpás kenyérrel és virslivel (természetesen nem baromfi virslivel, nehogy szegény szárnyas ilyetén formájában is elkapirgálja az ez évi szerencsénket! :)


Ebédre görög lencseleves, nálunk már hagyományosan ilyen fő, mióta rábukkantam a receptjére (nulla rántás, csak lencse, némi zöldség, olivaolaj, a tetejére tejfölpötty). Manó eleinte nagyon ódzkodott tőle, "édesanya, én olyan lencselevest kérek, amiben nincs lencse" ... Lecke feladva, dehát az akadályok ugye azért vannak, hogy túllépjünk rajtuk. Kérdeztem Manót, hogy lencsekrémlevest eszik-e? Igen, édesanya, azt igen. Kimértem két merőkanállal a levesből, botmixerrel összeturmixoltam, tettem hozzá még egy kis levét, hogy hígabb legyen. Voilá!, feladat megoldva, Manó másfél merőkanálnyit eltüntetett a lencse krémlevesből :) Még Tücsi párolt almás krumplipürével kísért picit kakukkfüves főtt marhahúsos ebédjéhez is kevertem a lencse krémlevesből, kisasszonyka elégedetten csettintett  a nyelvecskéjével.
Uzsonnára, vacsorára és csak úgy, nyalakodni vörös lencse krémet készítettem. Az ötletet Beastie Bistro-jában láttam jópár hónappal Szilveszter előtt, azóta kacérkodtam vele, csak valahogy sosem ugrott zacskónyi vörös lencse a bevásárló kosárba. Eddig, pontosabban, december közepéig, onnan pedig csak szilveszterig kellett 'kiböjtölni', nem akartam 'ellőni' ezt a finomságot újévi debütálása előtt.

Beastie vörös lencse krémjét picit megvariáltam - friss cukkini híján ezt kihagytam, és paprikából is a már korábban lesütött, hámozott, fagyasztott paprikahús került bele. Fűszernek a só, bors mellé picurka szerecsendió és őrölt köménymag.
Az eredmény? Maga a tökéletesség! Langyosan, hidegen, másnap a maradékot nyalogatva a tálka aljáról, kenyérre kenve (minimum a kenyérszelet vastagságában :) vagy kiskanállal nyalakodva, egyszerűen nagyon finomságos!

És hogy kerül Tücsi meg a színes bogarak a képbe?
Egyszerű :)
A szilveszterre készített vörös lencse krém elfogyott, mielőtt a fényképezést megérhette volna. Így hát kénytelen voltam - kisebb adagban - újragyártani :)


Konyházás előtt Manóval bogaraztunk kicsit :). Kreatív boltban találtam hűtőmágnes alapot, kontúrok kirajzolva, színezni és feltenni kellett. Született is sok színes bogárka, merthogy szegényeknek olyan unalmas lenne csupa feketében-zöldben. :)


 Amíg a bebogarasodott hűtőajtót fényképeztem, Tücsi kisasszonyka elegáns mozdulattal széttolta a barikádnak felállított székeket és vidám tenyércsattogás közepett kilátogatott a konyhába :)


Vörös lencse krém

hozzávalók

25 dkg vörös lencse
1 nagyobb fej hagyma
2-3 gerezd fokhagyma
1 húsos kápiapaprika
kevéske olivaolaj
fűszerek: babérlevél, só, bors, szerecsendió, őrölt köménymag

A vörös lencsét főni teszem annyi vízben, ami ujjnyira ellepi. Picit sózom és a vízbe teszek egy nagyobb babérlevelet. Nagyjából 10-12 perc alatt puhára, szétesősre fő; időnként megkavargatom és ha kell, a vizet pótlom, de csak apránként, nem akarom túl levesesre hagyni.
Amíg a lencse fő, megsütöm a paprikát, lehámozom (vagy előveszem a fagyasztóból a nyáron eltett sült, hámozott paprika húst és egy paprikányit levágok belőle).
A hagymát és fokhagymát megpucolom, kockákra vágom, picike olivaolajon megdinsztelem (üvegesítem). Mellérakom a paprikahúst, összerotyogtatom.
A lencsét leszűröm - a babérlevelet kihalászom -, és mélyebb edényben összeforgatom a paprikahúsos hagymával. Fűszerezem: só, frissen őrölt bors és szerencsendió, bő csipetnyi őrölt köménymag.
Botmixerrel azon melegében összeturmixolom. Megkóstolom, ha kell, utánnafűszerezem. Letakarom, hűlni teszem.


Ideális esetben hagyom, hogy az ízek összeérjenek és hidegen tálalom. 'Kevésbé' ideális esetben úgy kell lefognom saját magam, hogy el ne kóstolgassam kiskanalanként az összes krémet, mert ciki lenne, üres tálkát az asztalra tenni :)

Jó étvágyat !

2012. jan. 2.

Birsalmasajttalan sanyarú gyerekkor


Arra a döbbenetes következtetésre jutottam, így néhánypár évvel huszonéveim után (sicc! :), hogy igencsak sanyarú gyerekkorom volt.
Történt ugyanis, hogy guglizott receptek között barangolva, sokba beleolvasva, megállapítottam, hogy majd mindegyik bejegyzés szeretetteljesen emlékszik vissza a boldog gyerekkorra, amikor is (általában) nagymama konyhája és/vagy szobája csak úgy illatozott ősszel, télen a szekrény és/vagy stelázsi és/vagy almárium tetejére sorakoztatott birsalmáktól ... aztán nagymama előhozta a kamrából/spájszból a féltve őrzött birsalmasajtot és vékony szeletekre vágva kínálta körbe.
Nos, nálunk nagymamák voltak - kedvesek, szeretetteljesek, odaadóak -, konyha is, meg szoba is, Kismamánál stelázsi is, saját kezűleg hímzett, hófehér, keményített fügönyökkel, de birsalma, az nem volt. Se belőle sajt.
Szóval mondom, igencsak sanyarú gyerekkorom lehetett ... mit nekem a tágas udvar, a hatalmas homokozó, az üvegezett veranda párkányára hűlni tett világfinom kása, amilyet csak és kizárólag Kismama tudott főzni, a méretre szabott csodaszép babaruhák Mami keze alól, az öklömnyi paradicsomokat termő kert, a tyúkok-disznók-lovak, az utcában lakó gyereksereg, ha egyszer ez az egy, a birsalmasajt kimaradt gyerekkori élményeim közül. 





 

Mikor ÉSzüleim felhívtak, hogy kell-e nekem birsalma, azonnal igent mondtam - nehogy tizen-huszonév múlva Manó vagy Tücsi felhánytorgassa, nekik is birsalmasajttalan sanyarú gyerekkoruk volt :).
Érkezett a szállítmány ÉSzüleimtől, hatalmas műanyag dobozban, több kilónyi megfőzött, átturmixolt, további feldolgozásra váró birsalmapép formájában, mellé vagy hét deci birsalmalé és egy üveg finom, édes, aromás, frissen eltett birsalmalekvár.

Innen minden ment a megszokott kerékvágásban, a gugli jó barát, rengeteg receptet feldobott. És a receptek mindegyikében rengeteg cukor állt a hozzávalók felsorolásában, általában a birsalmapép 80-100%-nak megfelelő mennyiség. Egyetlen helyen láttam 60%-nyi cukrot.
Néztem, méricskéltem, ide töltöttem, oda mértem és végül abban állapodtam meg magammal, hogy maximum 45% cukor ... jó na, lehet picivel több, de legfennebb 50%, ez a legtöbb, amit hajlandó vagyok a birsalmapéphez tenni.
És lőn. 1 kg birsalmapép és 48 dkg cukor összeházasításával meg némi természetes "adalékanyaggal" - dió, aszalt vörösáfonya, szezámmag, kandírozott citrushéj, must!, szerecsendió - játszottam, és lettek olyan, de olyan birsalmasajtjaim, hogy ha a mesebeli király ezt írta volna ki próbának fele királysága elnyerésére, nos, akkor én az egész királyságot vinném. :D Igen, aki ismer, az tudja, nemcsak tökéletes, de szerény is vagyok.



Mikor már szépen poszogott a cukros, fűszeres birsalmapép, rájöttem, hogy valamibe ki is kell majd szedni dermedni. Persze, lehetne egy folpackkal kibélelt őzgerinc formába, de hát az túlságosan egyszerű lenne, bonyolítsunk rajta egy kicsit.
Első körben folpackkal kibéleltem két Ikeas szilikon jégkocka formát, igaz, írta rajta, hogy csak vízzel használható, gondoltam, csak nem lesz olyan pechem, hogy kilyukadjon. Balszerencsém nem, viszont szívecske és virág formájú birsalmasajtom az lett. Finom volt, amíg tartott. Valami faramuci kis torkos csenőmanó mind-mind eltüntette. :D
Mivel a folpackkal-apró mélyedéses szilikonformával való pepecselés az én türelmem is meghaladta, második körben egyszerűsítettem. Lapos műanyag dobozokat béleltem ki folpackkal, ezekbe öntöttem a készre rotyogtatott birsalmasajtot, nem vastagon, legfennebb ujjnyi magasan. Dermedés, száradás után enyhén bevizezett, fém sütiformázóval kiszagattam. Spanyolviasz 297 :D
Utolsó momentumként, a natúrnak meghagyott, cukros birsalmapépet egy, még karácsony előtt vásárolt és nagyjából mézeskalácsemberkét formázó (sütésálló és fagyasztóban is használható) szilikon formába adagoltam. Lett három mézeskalácsemberke alakú birsalmasajtom, volt görbe "nyalókabotjuk" is, szintén birsalmasajtból, de azt, szerintem, valamelyik birsalmasajt emberke felfalhatta :D


Birsalmasajt több ízben

hozzávalók

birsalma
cukor
tetszés szerint ízesítők: darált vagy durvára vágott dió, aszalt vörösáfonya, szezámmag, kandírozott citrushéj, must, szerecsendió

Az első fázisokat ÉSzüleim végezték, úgy írom, ahogy ők csinálták - egyszer mindent el kell kezdeni alapon, ők is először. :)
A birsalmákat alaposam megmossuk, kettőbe-négybe vágjuk, héjastól mindenestől főni tesszük nagyjából annyi vízbe, ami ellepi. Kb 10-15 perc alatt készre főzzük. Leszűrjük, az értékes levét felfogjuk, nagyon finom gyümölcslevesbe, lekvárhoz keverve, vagy csak úgy magában, hidegen (vigyázat, 2 dl-nél több egy húzásra megfuttathat). A megfőtt birsalmákat meghámozzuk, magházukat kiemeljük. Pürésítésként első fázisban paradicsomdarálóval próbálkozunk, nem jó, jöjjön a botmixer :)
A töménytelen mennyiségű birsalmapürét jól záródó, nagy műanyag dobozba pakoljuk és alkalomadtán elszállítjuk kedvenc és egyetlen lányunknak. :)

Mérlegre állítom egy elég nagy fazekam, belemérem a birsalmapüréből 1 kg-nyit, hozzázuttyintom a 48 dkg cukrot, majd főni teszem. Citromlé kimaradt, mert az egyetlen itthonlévő citromot elhasználtam raguleveshez és teába.
Kevergetve, nagyobb lángon hagyom, amíg főni kezd, majd takarékra visszaveszem a lángot és időnként megkevergetve nagyjából bő egy órát főzöm. Hogy ne poszogjon ki a tűzhelyre, de azért fedő alatt se legyen, a lábosra egy olajfröccsenés gátlót teszek. Bevállt, spanyolviasz 298 :D
Amíg a birsalma rotyorászik, a kiválasztott formát/formákat folpackkal kibélelem.
Óra múlva kistányérra cseppentek a forró birsalmapépből, megvárom, hogy kihűljön, megkóstolom, mennyei!, szilárdulása is jó. Külön edénybe szedek az 'alapból', frissen reszelt szerecsendióval bolondítom, 2-3 percig még rotyogtatom. Adagolhatom. Ez lesz a natúr birsalmasajt.
A maradék birsalmapépet több kisebb edénybe osztom.

Lesz szezámmagos-aszalt vörösáfonyás. Ehhez a szezámmagot száraz palacsintasütőben kicsit megpirítom, az aszalt vörösáfonyát összevagdosom, mindkettőt a péphez keverem. Még 8-10 percig rotyogtatom, aztán folpackkal bélelt formába teszem.


 Lesz diós-citrusos. A hámozott, megpirított diót ledarálom (darabosra is lehet hagyni), a kandírozott citrushéjat kicsit összeaprítom, mindkettőt a péphez keverem. Még 8-10 percig rotyogtatom, időnként kevergetve, majd folpackkal bélelt formába teszem.



És végül a kedvencem, a mustos birsalmasajt. Valami fenomenálisan finom!
ÉApám még ősszel készített mustot illatos, sötét Izabella szőlőből. A musttal teli, lezárt üvegeket egy órán keresztül 80 fokon dunsztolta, így kihűlés után, hűtőben tartva nagyon sokáig eláll.
Ebből a mustból keverek a birsalmapéphez, sajnos nem mértem a pép és a must mennyiségét, saccperkábé érzésre öntöttem. A mustos birsalmapépet kb 15-20 percig poszogtatom kis lángon, fröccsenésgátlóval letakarva, időnként megkeverve. Kistányér, cseppentés, kóstolás, dermedés ellenőrzés, frenetikus. Folpackkal bélelt formába öntöm.


A formákat vékony konyharuhával (tüll, ha van) letakarva hűlni-dermedni teszem. Egy-két nap múlva egy széles és mélyebb kartondobozba sütőpapírt simítok, a birsalmasajtokat kiveszem a formákból, a dobozba sorakoztatom, vékony konyharuhával/sütőpapírral/tüllel letakarva jól levegőző, nem túl meleg helyre teszem. Azért a doboz, mert az oldalain szépen megáll a konyharuha, nem ér a sajtokhoz, nem ragad hozzájuk.
Nagyjából másfél-két hétig csak annyit csinálok, hogy naponta megforgatom a sajtokat és főleg az első napokban cserélem a sütőpapírt alattuk, így a birsalmasajtok alját és tetejét is éri a levegő, jobban száradnak.

Manó kérdezte, édesanya ez micsoda. Birsalmasajt, nagyon finom, kóstold meg. Szinte borítékolhattam volna a válaszát, biztos finom, de most nem kérek, inkább majd máskor. Eltelt egy hét, vendégség volt, szépen kiszaggattam a sajtokból, apró muffinkapszlikba és tálcára tettem, fogyott is szépen. Másnap reggel azt mondtam Manónak, ha ügyesen reggelizik, utánna megkóstolhat egy falatot ebből a finomságból. Mi az, édesanya? Olyan, mint a gumicukor - feleltem én. Csak sokkal finomabb - kontrázott Manapó. Azóta Manó is szereti, igaz, ő úgy tudja, házi gumicukrot majszol :)

Jó étvágyat !