Volt szerencsém tavaly kis időt egyik kedvenc helyemen tölteni (ismét :), az Egyesült Arab Emirátusokban.
Anélkül, hogy tudatosan terveztük volna, sikerült az EID fesztivál idején érkeznünk, ekkor mindenhol - de szó szerint mindenhol, a legkisebb családi bolttól kezdve a hiperszuper, óriási méretű, lenyűgöző és top világmárkákat felvonultató bevásárló központokig - óriási árleszállítások vannak.
Nagy vásárlást nem terveztünk, de már jóval indulás előtt tudtam, ha semmi mást nem is, datolyamézet mindenképpen veszek.
Jópár évvel ezelőtt, mondhatni véletlenül láttam meg ezt a finomságos kincset, a Souq egyik kis boltjában. Mivel láthatóan tépelődtem, vajon vegyek-e egy üveg datolyamézet vagy sem - s mivel előtte jópár dologra lelkesen alkudtam majd egy órán keresztül -, az árus felajánlotta: kibont egy üveggel, kóstoljam meg, ha ízlik, elviszem, ha nem, az ő vesztesége. Mit mondhatnék? Már az illatától elkábultam, -csábultam, s azóta lelkes datolyaméz rajongó vagyok.
Állagra sűrűbb, színre sötétebb, mint az itthoni mézek, íze is erőteljesebb. Selymes, datolyás, mézes, finomságos.
Ettük á la natúran, kiskanállal egyenest az üvegből, datolyamézzel készült a Mici torta, és ezt csorgattam a reggeli amerikai palacsintára is.
Hmmmmmmmmmmmmmmmmm :)
Amerikai palacsinta, rövidebb nevén ampal, viszonylag gyakran kerül az asztalra, jellemzően hétvégi reggeli, bőven belefér a reggeli kávé és a gyerekek ébredése közötti időbe.
Bár legutóbb új receptet próbáltam - ez is bevállt és felkerült az ilyet-még-mindeképpen-készíteni listára, akárcsak az eddig használt -, a tésztához kevert, picurka forró vajban elősütött, összetört banán maradt a hozzávalók között. A banán, azonkívül, hogy kellemes állagúvá teszi a tésztát, kicsit édesíti is, így a tésztába nem teszek cukrot.
Datolyamézes amerikai palacsinta
hozzávalók



