Színkódos nyuszi

Egy nappal nyuszi-járás előtt, Katka óránként megkérdezte, mondta, részletesen elmagyarázta, hogy még egy nap és jön a húsvéti nyuszi, akit-amit ő már annyira, de annyira nagyon vár, hogy nagyon :-) Nem az ajándékokat várta, sokkal inkább a keresés, találás izgalmát.
Hogy a várakozás végtelennek tűnő "már csak"-"még" egy napját megrövidítse, Kristóf kincskeresést rendezett neki. Titkosírással készült térképpel, útmutatóval, rejtvényben megadott állomásokkal, az út végén kinccsel, négy szem cukorkával a saját - így, húsvét előtt már erősen fogyóban lévő - édesség készletéből. A kincskeresésnek, titkosírás- és térkép fejtésnek óriási sikere volt, Katka csillogó szemekkel olvasott, fejtett, keresett, és amikor elakadt, Kristóf szinte végtelen türelemmel magyarázott, és (végre) nem megoldotta helyette a rejtvényt, de rávezette a megoldásra.
Mintha nem is ugyanaz a két gyerkőc lettek volna, akikre - miután végtelen türelmem fél órányi "de nem is!", "te voltál!", "hagyj békén!", "de akkor is!" harsogó "testvéri szeretet" megnyilvánulása után végesnek bizonyult - előző nap rászóltam, hogy amennyiben nem tudnak szépen beszélni egymással, úgy nem szólhatnak egymáshoz. (Ez amúgy elég jól bevált, én rövid időre "közös ellenség" leszek, de nagyjából 10 perc duzzogás után levélben, rajzban kérnek bocsánatot egymástól és írásban mondják el, hogy nagyon szeretik egymást, és az én státuszom is visszaáll :-)
A remekül sikerült kincskeresés után, Katka lelkesen viszonozta a játékot, ő is térképet rajzolt, útmutatót írt, és a rejtvényekkel teli út végén Kristóf jutalma egy sk Katka rajz lett, amit nagyfiú - igazi úriember lévén - nem csak megcsodált, de fel is rajzszögezett a saját szobájában a falra. :-)

A várva várt nap végre elérkezett, és miután reggeli közben töviről-hegyire megtárgyaltuk, miért is nem engedtük ki Bendzsit (apósom kutyusa) még a kertbe - a) Bendzsi vérkutya és megenné a húsvéti nyulat, b) a nyuszi vérnyúl és megenné Bendzsit, c) közösen felfalnák az összes csokitojást, d) előbbiek tetszés szerinti keverése -, lementünk nyuszi-nyomokat keresni. :-)
Szerencsére a nyuszi színkód alapján dolgozott, így a gyerkőcök tudták, melyik csomag, kié :-) A kincsek kicsomagolása után Katka kijelentette, hogy a húsvéti nyuszi okos (és akárcsak Télapó, ő is mindenről tud), mert tudta, hogy ő az epres csokit nagyon szereti és a karamellás nem ízlett, viszont tesónál pont fordítva van. Hiába na, sok évnyi tapasztalattal rendelkezik a bölcs a húsvéti nyuszi :-)

A kertben meglepetés nyuszi-hozta csomag is lapult :-) Katka egy egész délután dolgozott rajta :-) Hogy nekünk, felnőtteknek is, hozzon valamit a nyuszi és tesónak is egy apró meglepetést, sőt egy apróságot A Családnak is :-)

Apák napja - rajzokkal, kánikula tortával

Szerencsére kis családom rugalmas, akkor ünneplünk, amikor minden feltétel adott és alkalmunk adódik :-)
Apák napja hivatalosan régen elmúlt, s hiába írtuk be a gyerekekkel a naptárba, piros betűkkel, ha az ünnepelt távol volt - igazoltan ugyan, munkaügyben, de távol volt.
Sebaj, az ajándékok elkészültek, torta-terv megvolt, mindössze ki kellett várni az első adandó alkalmat :-), amikor ünnepelt és ünneplők egy időben, egy helyen, együtt vannak :-)

Tücsi és Manó ezzel a kedves meglepetéssel készültek.

"Tudod, édesanya, azért rajzolom édesapát királynak, mert nekem ő az édesapák királya, és a sok-sok szívecske azt mutatja, mennyire szeretem."

Manó az édesapa-nagyon-szereti-a-Fradit vonalat emelte ki :-) az arany kupa pedig azt mutatja, hogy számára édesapja a legelső minden édesapák között :-)

Kánikula torta, azaz citromos-narancsos-tejszínhabos édes tejfölkrém roletti körítéssel.

Virágos mézesek - Nőnapra

Ezeket a virágos mézeseket Manó készítette egytől egyig. Nőnapi ajándék volt Tücsinek, a tanító néniknek és minden lánynak az osztályból.

Az én szerepem mindössze annyi volt, hogy begyúrtam egy mézes tésztát, kivettem a megsült mézesekkel teli tepsit a forró sütőből, és egy próbadarabon megmutattam, hogyan lehet a világoskék és zöld marcipánból virágokat, leveleket készíteni.

Az összes többi lépés Manó keze munkáját dicséri, azaz kinyújtotta és kiszaggatta a mézest, tepsibe rakosgatta a kerek kekszeket és lekente tejjel elkevert tojással, hogy fényesek legyenek.

A kinyújtott marcipánból virágokat és leveleket formázott, erezett, a kihűlt mézesekre ételragasztóval feltette a díszeket majd, szintén ételragasztóval minden virág közepére egy cukorgyöngyöt illesztett.

Aztán az összes virágos mézest becsomagolta.

És tegnap, nők napján megajándékozta a tanító néniket, osztálytársnőket és kistesót.

És én is kaptam szépséges virágos mézes kekszet. Természetesen ez a legszebb mézes, ami eddig a konyhámban készült :-)

Ha-ha-ha havazik!

Tegnap este: az első hó idén!
Nem számított, hogy a krumplis kenyér a forró sütőben csücsült, hogy a héjában sült krumplik több réteg konyharuhába takarva, türelmetlenül várták a vacsorát, az esti felmosás is félbemaradt, hiszen a kertben hó, igazi hó, (viszonylag) sok hó várt és két - öt perc alatt tetőtől-talpig hóval borított - piros arcú, csupa-mosoly, havazós vidámságtól kicsattanó embergyerek.
Hógolyózás, hóember építés, hóseprés, minden volt :-)
A krumpli ehetőre hűlt, a kenyérke héja csöppet túlbarnult, a felmosás megvárt.
Vacsoránál a pirospozsgás Tücsi és Manó farkasétvággyal tüntette el a vajjal, fokhagymás tejföllel, kolbásszal tálalt héjában sült krumplit, a kertből pedig két vidám hóember kívánt szép álmokat.
:-)

 

Gombóc Artúr emeletes tortája színre lép

Idén úgy alakult, hogy Manó szülinapi gyerekbuliján egyedül voltam felnőtt. Tizenegy eleven, pajkos, izgő-mozgó, tündéri gyerekkel. A buli végére, azt hiszem, fáradtabb voltam, mint a tizenegy emberpalánta együttvéve :)

Fényképezni nem jutott időm, csak a "kincsekről" és a tortáról készült néhány fotó. És egy Manóról, amint éppen elfújja a gyertyákat :)

Kincskereséssel készültem, háromféle "kincses csomaggal", végül nem tudtam eldugni, mert a gyereksereg birtokba vette az udvart és a kertet :), naná, hiszen kellemes és szép idő volt; a lakásban pedig nem találtam annyi rejtekhelyet, ahova 33 csomagot egyenként elbújtathattam volna. Úgyhogy a kincskeresés teljesen úttörő módon zajlott.
Játszottunk egy "zálogosdit". Gyerekkoromban ezt nagyon szerettük, gondoltam, hátha Manóéknak is tetszik majd. Jól tippeltem, akik játszottak, nagyon élvezték, egyrészt a feladatok kitalálását, másrészt a végrehajtást :)

Ezek a zálogcsomagok. Mindegyikben Angry Birds kártya és cukorkák lapultak.

Akinek a záloga a kezemben van, az ... pogozzón!, ... bújjon át a csocsóasztal alatt és közben brekegjen!, ... énekeljen el egy dalocskát!, ... öleljen megy egy pónit!, és még sok más vicces feladatot adtak egymásnak-magunknak, mert ugye csak a feladat végén derült ki, kinek is kell megcsinálnia. Mondanom sem kell, az összes feladat nagyon "cikis" volt - kilencéves fiú rózsaszín csillámpónit dédelget :) -, és nagy kacagások közepette csinálta meg a kiválasztott :)

A lufikba "giliszta" gumicukrokat és egyesével csomagolt, töltött keménycukorkákat dugtam, majd felfújtam.

Hogy ne legyen egyszerű az élet, a másik két kincses csomaghoz úgy juthattak hozzá a gyerekek, ha megválaszoltak egy-egy vicces matek vagy logikai kérdést.
Pl.
* Egy szabónak 16 m-nyi anyaga van, mindennap levág 2 m-t. Hányadik napon vágja le az utolsó darabot?
* Öttörökötgörög hány ember?
* Nyáron egy folyó partján állsz, a túloldalon érik a barackfán a gyümölcs, van egy csónakod. Hogy méssz át barackot enni? Télen ugyanannak a folyónak a partján állsz, a túloldalon érik a barackfán a gyümölcs, nincs csónakod. Hogy méssz át barackot enni?
* Van tizenkét piros és tizenkét kék zokni a fiókban. Legkevesebb hányat kell kivenni, hogy biztosan legyen két egyforma színű?

A helyes megfejtés, a szám, ami valaminél nagyobb és valaminél kisebb, itt is a gyerekek osztálysorszáma. A csomagocskák színes radírt és ceruzát rejtenek.

 A gyerekek élvezték a feladatokat és a legtöbbre szinte elsőre helyes választ adtak. Aztán jött a második meglepetés, mert a kincses csomagokat névre szólóan készítettem (még úgy is, hogy minden csomagban ugyanolyan meglepetés lapult), de cselesen, a gyerekek osztálybeli sorszáma volt a megoldás :)

Manónak annyira ízlett a nagyszülős szülinapjára készített Csoko-world torta, hogy nemcsak az osztályba kért ilyet - az lett Gombóc Artúr Csoko-world tortája -, hanem a gyerekbulira is nagyon hasonlót kért. Valahogy így, édesanya, olyan legyen, mint az osztályba is vittem, de legyen kicsit más, legalább kétféle krém is legyen benne, és olyan kis csokikosarak is legyenek, meg mindenütt legyen csokis és színes.
Lecke feladva :)
Végül megszületett Gombóc Artúr kedvenc emeletes tortája, teljessé téve a Gombóc Artúr triológiát.

A 2. számú kedvenc tortalapból sütött piskótába darabosra vágott ét- és fehércsokit tettem.
A tej-étcsoki keverékkel bevont tortába tejcsokis krém, a fehércsokival bevontba pedig fehércsokoládés krém került.

A csokis kosárkákba ezúttal is mascarponeval dúsított tej-, illetve fehércsokoládés krémet tettem.
A sütigolyókhoz pedig ezt a Gordon Ramsay féle brownie-t sütöttem, amit házi szőlőlekvárral és olvasztott csokoládéval gyúrtam golyókká, majd szintén kétféle csokoládéval vontam be.

A torták csokis bevonata, hát igen, lehetett volna szebb is, valahogy nem állt kézre semmi, ezért kicsit zilált külsőt kaptak a torták.
Szerencsére a sikerből ez nem vont le, Manónak is, a gyerekeknek is tetszett és ízlett Gombóc Artúr kedvenc emeletes tortája :). S ahogy a visszajelzésekből olvastam, a hazamenetelkor pakolt tortaszeletek, csokis kosárkák, sütigolyók a szülők tetszését is elnyerték.

Lassan készülök a jövő évi szülinapokra :) Lesz kihívás bőven, hiszen Tücsike is szeretne gyerekzsúrt, és persze külön nagyszülős szülinapot :) Utánna pedig csak párat alszunk és újra szeptember lesz, újabb Manó szülinap :)

Csoko-world torta

Úgy gondolom, Manó előbb-utóbb hivatásos névadó lesz :-)
Azt hiszem a csokisztikus tortával kezdődött, aztán volt a virágkenyér, most meg ez a kívül-belül, alul-felül, minden falatjában csokoládés finomság. Ami, nem mellesleg szülinapos torta. Volt. :-)
Manó névadásában csoko-world torta.

Ezt a buborékfóliás burkolást az interneten láttam, nagyon megtetszett és arra gondoltam, nekem miért ne sikerülne :-) Azért bevallom, kicsit remegett a kezem, amikor a csokival borított buborékfóliát felsimogattam a torta oldalára, főleg, hogy elszámoltam-elsiettem, és a fólia jó négy centivel magasabb volt, így hát a már a tortára simogatott, csokis fóliát kellett ollóval méretve vágnom. Ez meg is látszik, a burkolás itt-ott kicsit fodrott vetett a torta oldalán és a teteje sem teljesen egyenletes.

A tésztához csokidarabos piskótát sütöttem, a recept Mary Berry egyik szakácskönyvéből van. A krém főzött, vaníliás-fehércsokoládés. A burkoláshoz étcsokit használtam, legközelebb tejcsokival fogom keverni, finom, de tömény lett. A díszítéshez kókusz nélküli kókuszgolyót készítettem és ezt fehércsoki-étcsoki keverékével vontam be. A színes drazsék cukormáza szintén csokoládét rejt.
Egyszóval, minden rétegében, falatjában, kívül-belül csokis.
Igazi csoko-world :-)

Csoko-world torta

hozzávalók - tészta (22 cm-s forma)

17 dkg étcsokoládés
8 tojás
10 dkg cukor
7 dkg liszt (nem elírás, csak 70 gr)

hozzávalók - krém

2 adag krémet készítek, ezek kellenek + 20 dkg fehércsokoládé

hozzávalók - csokival bevont golyók

10 dkg keksz (házi, csokis, háztartási, ami van)
5 dkg vaj
3-4 dkg porcukor
1 kk rumaroma
5 dkg csokoládé
3-4 ek lekvár
nagyjából 20 dkg csokoládé a bevonáshoz
szórócukor

hozzávalók - burkolás, díszítés

10 dkg puha vaj
10 dkg porcukor
buborékfólia
kb 30 dkg étcsokoládé
2 zacskó M&M

A krémmel kezdek. Így készítem, két adagot (tehát a linken megadott mennyiséget duplázom). A kockára tördelt fehércsokit a forró pudingban simára keverem, a többi ugyanúgy, mint a posztban leírva.

A Mary Berry féle csokoládés piskóta a követetkező lépés.
A sütőt 175 fokra melegítem, egy 22 cm-s tortaformát előkészítek (nem kell kikenni).
A csokoládét késes aprítóban átpörgetem vagy késsel vagdalom apróra, de akár lereszelni is lehet.
A tojásfehérjéket kemény habbá verem.
A tojássárgákat a cukorral habosra, fényesre keverem, fehéredésig, ez nagyjából öt perc.
Beledolgozom a lisztet és a csokoládét.
A kemény tojásfehérje habot 2-3 részletben, fakanállal forgatom a lisztes-csokis masszához.
A tésztát a tortaformába öntöm. A formát körbeforgatom, hogy a massza kicsit felmásszon a falára, esetleg fakanállal is rásegítek, középről kicsit a sütőforma oldalához húzom a már most illatos tésztát.
A forró sütőbe teszem (nem légkeveréssel sütöm, mert a befújó forró levegő eltorzítaná a könnyű piskótát) és 40-45 perc alatt készre sütöm. Kivevés előtt tűpróbázom, vagy az ujjam begyével finoman megbököm a tésztát, ha a teteje rugalmasan visszaugrik, akkor kész.
A megsült tésztát lefordított formában fémrácsra teszem, és így hagyom kihűlni.

Harmadik lépés a csokival bevont kekszgolyók. Ez tulajdonképpen kókusz nélküli kókuszgolyó, mert Manapó allergiás a kókuszra, de aki szereti, készíthet klasszikus kókuszgolyót is.
A kekszet zacskóba teszem és klopfolóval vagy sodrófával morzsásra töröm, vagy késes aprítóban átpörgetem.
A kekszmorzsalékot összekeverem a puha vajjal, porcukorral, lekvárral, rum aromával és a csokoládéval, ami lehet reszelt, aprított, de akár olvasztott is. Ha a massza túl morzsalékos, nem áll össze, akkor még egy kis lekvárt vagy olvasztott csokit, esetleg vajat teszek hozzá, ha viszont túl lágyra sikeredik és a megformázott golyók ellapulnak, egy kis kekszmorzsával segítek a helyzeten.
A masszából diónyi golyókat formázok, vagy tetszés szerint kisebbet, nagyobbat, esetleg vegyesen, sütőpapírral borított tálcára sorakoztatom és hűtőbe teszem.
A bevonathoz használt csokoládé kétharmadát vízfürdő fölött felolvasztom, félrehúzom a melegről, a többi, kockára darabolt csokit hozzászórom és simára keverem (azaz temperálom a csokoládét).
A csokoládét addig kevergetem, amíg langymeleg lesz, majd a lehűlt kekszgolyókat egyesével beleforgatom, ismét a sütőpapírral borított tálcára teszem, megszórom színes cukorral (rózsaszín: rózsacukor, zöld: mentás cukor, a többi színes díszítő cukor) és visszateszem a hűtőbe.

Összeállítom a tortát.
A kihűlt piskótát három lapba vágom. Az alsó lapot megfordítom (vágott fele kerül alólra), tálaló tálra vagy tortatálcára teszem. Elsimítom rajta a kihűlt fehércsokoládés krém felét. Újabb piskóta szelet, a krém másik fele, harmadik piskótalap. A betöltött tortát lazán beburkolom és legalább egy órára hűtőbe teszem.
A puha vajat és a porcukrot habosra keverem. Körben bevonom a tortát majd ismét hűtőbe teszem, hogy alaposan lehűljön.

Jön a mumus :-), a buborékfóliás csokoládé.
A csokit feltördelem, felét vízfürdőn megolvasztom. Félrehúzom, beleszórom a maradék csokoládét és simára keverem.
Akkora csík buborékfóliára van szükségem, ami körbeéri a tortát + 1-2 cm, magassága a torta magassága + szintén 1-2 cm.
Keresek egy nagy kartondarabot, amire ráfér a buborékfólia. A kartonra sütőpapírt teszek, erre a fóliát, bubis oldalával felfelé. A fóliára csorgatom a langymelegre kevert-hűtött csokoládét, egyenletesen elsimítom a fólia teljes hosszában és magasságában. Mivel nekem nincs olyan tortakésem, ami elég széles-hosszú és egyenletes pengéjű, egy nagy műanyag vonalzóval terelgetem a csokoládét.
Most jön az első türelmi szakasz, megvárni, hogy a fóliára simított csoki annyira megdermedjen, hogy ne akarjon lecsorogni, ha felemelem a fóliát, de ne dermedjen túl, mert a torta köré kell simítanom. Mivel a 22 cm átmérőjű tortához kb 44 cm hosszú buborékfólia kellett, ezt nem tudtam hűtőbe tenni, a hajszárítónk pedig csak meleg levegőt fúj. Így hát egy összehajtogatott újsággal kezdtem legyezni :-)
Többször is megemelem a fólia egyik sarkát, ellenőrzöm, hogy a felkent csoki eléggé kihűlt és megszilárdult (de nem túlságosan).
Amikor a csoki állagát jónak ítélem, teljes hosszában felemelem a fóliát, hogy a kenés közben lefolyó csokitól megszabadítsam, majd visszafektetem a sütőpapírra. Kiveszem a már alaposan lehűlt tortát a hűtőből. A csokis buborékfóliát megemelem és a torta köré simítom, úgy, hogy az alja a torta aljához kerüljön (ne lógjon ki a csokiréteg alól a meztelen torta). Igyekszem ránc nélkül a torta oldalához igazítani, simítani.
Mivel elsiettem a dolgot és nem vágtam le a felesleges 4 cm-t a fólia magasságából még mielőtt becsokiztam volna, kénytelen voltam most fólia-fodrászkodni, így ollóval amennyire gyorsan tudtam, körben levágtam a felesleget. Ettől persze a tortára már felsimogatott fólia itt-ott ráncot vetett, de nem mertem lehúzni a tortáról, mert attól tartottam, megcsipkézi a piskótát.
A csokoládés buborékfóliával körbetekert tortát visszateszem a hűtőbe. Azt hiszem nagyjából egy órát ücsörgött ott, amikor kivettem.
Kissé remegő kézzel, nehogy megtörtjön a csoki, lehúzom a fóliát, de a csokiréget elég vastag, hogy kibírja a megpróbáltatást. A buborékfólia szépen lejött, sehol nem ragadt a csokoládé burkolatba és az sem repedt meg.

A torta tetejére szórom a színes cukorral bevont csokoládé drazsét, majd ráteszem a csokival bevont kekszgolyókat is. Kilenc kekszgolyóba a megsült tészta állag ellenőrzésre használt vékony dróttal (ennek hiányában fogpiszkálóval) kis lyukat szúrok (ezekbe állítom a gyertyákat), mielőtt a tortára tenném.

Kész van. Hátralépek. Megcsodálom. Ezt a hegyet is megmásztam! :-)
Voilá! Csoko-world torta buborékos csokibevonattal.

Jó étvágyat ! :-)

Kilencedik

Már nem álmélkodom és nem mondom, hogy mintha csak tegnapelőtt hoztuk volna haza, mintha csak tegnap lett volna, hogy arcocskáján széles mosollyal, egyedül lépkedve megtette a fotel és kanapé közötti óriási távolságot ...
Nem mondom bizony, mert immár kilenc éve, tizennégy órája és huszonkét perce, hogy belépett életünkbe a világ legjobb, legaranyosabb, legtündéribb és legszeretnivalóbb kislegénye :)
Manó kilenc éves.
A tavasszal még hosszú nadrág most a bokája fölött lengedezik. Hétvégente, néha esténként is mesét olvas Tücsinek. Egyedül megy fodrászhoz, a kisboltba és az út másik oldalán lévő pékségbe is. Idén már együtt borítottuk be a füzeteit és könyveit. Kenyeret szel, rántottát süt, és ha úgy adódik, vacsorát készít magának és kistesónak.
Manó kilenc éves.

Annyira, de annyira szeretném megóvni minden bánattól, csalódástól, bántástól, hogy az életből csak a szép és mosolygós oldalt kapja. Ugyanakkor tudom, hogy ha nincs vihar, nem esik az eső és zúg a szél, soha nem tudjuk teljes valójában értékelni a napsütést. Így hát tanácsot, útmutatást adunk a célokhoz és hagyjuk, hogy elkövesse a maga tévedéseit, reméljük, nem puffan nagyot. Bátorítjuk, hogy minden hibából lehet és kell tanulni, hogy tévedni csak az nem szokott, aki nem csinál semmit. Hagyjuk, hogy a lazára állított, de következetes korlátok között nyargaljon, mint a virgonc csikó, felfedezze a világot, az életet maga körül, és igyekszünk legjobb tudásunk szerint válaszolni néha bohókás, néha szinte meghökkentően bölcs és mély kérdés-özöneire.
Manó kilenc éves.
Remek ember-anyag, óriási kíváncsisággal, érdeklődéssel és szinte olthatatlan felfedezni vágyással. Meleg szívű, szép lelkű, időnként szinte naivitásig nyílt és empatikus embergyerek.
Remélem, nem rontjuk el a csodát, amit az élettől kaptunk.
Manó kilenc éves.

Kicsi fiam, az élet egyik legszebb és legdrágább ajándéka vagy! Szívünk minden szeretetével kívánunk nagyon-nagyon boldog születésnapot neked!

Tojáslikőrös kuglóf gyerekekkel

Hogy és főleg miért került egy üveg tojáslikőr a gyerekek kezébe?
Kivették a hűtőből és beleöntötték a kuglófba :)

Ezt a szuperfinom kuglófot aprónépség készítette elejétől végéig, nekem mindössze három apró tennivalóm volt, elmondani a receptet, betenni a sütőbe a kuglófot, majd kivenni onnan.

Tücsi és Manó fogadott nagymamájuk névnapjára készítették ezt a finomságot.
Könnyű tésztájú, aromás, zamatos kuglóf. A tetejére tejszínhab koronát tettek és házi rózsacukrot szórtak.
Így készült.

Tojáslikőrös kuglóf

hozzávalók

5 tojás
25 dkg cukor
12,5 dkg liszt
12,5 dkg étkezési keményítő
1 cs sütőpor
2,5 dl tojáslikőr
2,5 dl olaj

2 dl habtejszín
2 ek porcukor
rózsacukor

Manó feltörte a megmosott, megtörölgetett tojásokat, mindegyiket külön tálkába, majd mikor meggyőződött róla, hogy csak a tojás bele van a tálkában, héja nincs :), átöntötte egy nagy keverőtálba. Majd a tojásokra rámérte a cukrot.
Tücsi kimérte a lisztet és étkezési keményítőt (megengedte, hogy a mérleget én olvassam le), majd beleszórt egy tasak sütőport is a tálba.
Manó kimérte a tojáslikőrt és az olajat.

Közös munkával felverték a cukros tojásokat, míg a massza szépen kifehéredett és habos lett.

 

Felváltva kanalazták bele a liszt-étkezési keményítő keveréket, töltötték az olaj-tojáslikőr elegyet és keverték tovább.

Manó befújta leválasztó spray-el a kuglóf formát, majd, míg Tücsi tartotta a sütőformát, beleöntötte az illatos tésztát.
(Fém kuglóf formát kikenni-lisztezni, ha nincs leválasztó spray.)
Előmelegített, 160 fokos sütőbe tettem, nagyjából egy órát sül, érdemes tűpróbázni; kivétel után 10 percet a formában, majd rácsra kiborítva hűl.

A habkoronához Manó felverte a porcukorral elkevert tejszínt, közösen meghabtejszínkoronázták a kihűlt kuglófot, majd illatos, piros rózsából készült rózsacukorral szórták meg.

Tádámm!!!

Jó étvágyat ! :)

Manó 8 :-) _ Angry Birds torta

Volt egyszer, nem is olyan régen, egy fergeteges szülinap, pontosabban nem is csak egy, de jelen szösszenet témája egy adott szülinap a sok közül :-)
Egyik családi hagyományunk, hogy egy szülinaphoz több torta is dukál :-) Van ugye a szűk családi köszöntés, van szülinap a nagyszülőkkel, van a gyerekbuli, és az oviba/iskolába is viszünk tortát.
A gyerekek szerint ezt a hagyományt át kellene írni: ahány éves az ünnepelt, annyi tortát kapjon :-)

Idén egybeesett a szűk családi köszöntés és a nagyszülős buli, így, némi töprengés után, emeletes tortát készítettem, készítettünk Manapóval.
Kakaós tortalapok között fehércsokis-mascarpones krém.
Marcipán borítás, marcipán- és cukormassza díszítés - ez gyereknyelvre fordítva, zöld mezőn csúzlihoz sorakozó mérges madarak, amint éppen a gonosz malacok állásait készülnek lerombolni.
A díszítés Manapót dícséri :-), én csak megsütöttem, betöltöttem és beburkoltam a tortát.

Angry Birds torta

hozzávalók - tészta

kakaós piskóta 4 tojásból

hozzávalók - krém

50 dkg mascarpone
20 dkg fehércsokoládé
5 ek porcukor (illetve ízlés szerint)
1 vanília rúd kikapart magjai
fél citrom lereszelt héja
2 lap zselatin
4 ek tejszín

hozzávalók - burkolás, díszítés

alap vajkrém (1:1 vaj-porcukor habosra keverve)
marcipán, cukormassza
ételfesték (Wilton)
ételragasztó

A piskóta tésztát összeállítom, majd két különböző méretű formába osztom, háromnegyedét egy 22 cm-s formába, negyedét egy 12 cm-s formába. A tortaformák alját előzőleg sütőpapírral kibélelem, vagy vajjal kikenem-liszttel megszórom. Csak az alját. A tésztát körbeforgatom a sütő formában, hogy kicsit "felmásszon" az oldalakon, így sülés közben egyenletesen emelkedik.

Amíg a piskóta sül, kikeverem a fehércsokis-mascarpones krémet.
A zselatin lapokat a tejszínnel edénykébe teszem, kis lángon addig kevergetem, amíg a lapok felolvadnak (nem főzöm!), félrehúzom.
A fehércsokit és a fél citrom héját lereszelem, a vanília rudat félbehasítom, magjait kikaparom, mindet a keverőtálba tett mascarponehoz teszem. Beleszórom a porcukrot is és az egészet habosra keverem. Megkóstolom, ha nem lenne elég édes, teszek még porcukrot (az volt, a csokoládé is édesíti). Vékony sugárban csorgatva, a krémhez öntöm a tejszínben feloldott zselatinlapokat, kézimixerrel alaposan összedolgozom. A krém kész, mehet a hűtőbe.

25 dkg puha vajat habosra keverek ugyanennyi átszitált porcukorral. Kész az alap vajkrém, ezt használom majd a marcipán burkolás alá. Van, hogy több vajkrémet keverek, mint amennyit végül az adott tortához elhasználok, semmi gond, a maradék műanyag dobozban, a hűtőben gond nélkül eláll a következő tortáig.

Az időközben kihűlt piskótákat elvágom, mindkettőt három-három lapra. A nagyobbikból egy szeletet tortalapra teszek, körben 1-1 cm-re alácsúsztatok sütőpapírt, így burkolás, díszítés közben nem a tálaló tortalapot maszatolom majd. A kisebbik piskótából egy szeletet tálcára teszek (nem külön tortalapra, hiszen ez lesz az emelet, úgyis átemelem majd a nagy tortára).
A hideg krémet egyszer átkeverem, szemre két-két egyenlő részre osztom (összesen négybe, de kettő ezekből nagyobb). Az alapba töltöm a több krémet, hiszen a lapok is nagyobbak. A betöltött torta-kezdeményeket :-) lazán letakarom, hűtőbe teszem legalább két órára.

Közben Manapó marcipánból és cukormasszából díszeket, állványzatot, robbanótöltetes ládikót, csúzlit gyárt.

Az alaposan lehűlt tortákat átkenem az alap vajkrémmel. Ezzel egyrészt leszigetelem, hogy a krém ne áztassa el majd a marcipánt, másrészt simára húzom a torta oldalát, tetejét, a tészta és krém egyenetlenségeit kisimítom.
A vajkrémmel átkent torták mehetnek a hűtőbe, legalább fél-egy órára.
Közben begyúrom a burkolásra szánt marcipánt (Wilton levélzöld ételfesték). A marcipánt kinyújtom, akkorára, hogy bőven lefedje a tortát: az oldalmagassága kétszer + átmérő + legalább 4-5 cm.
A vajkrémes tortákat éppencsak nedves kézzel átsimítom, így a burkoló marcipán jobban, szebben a vajkrémre tapad. A méretre szabott marcipánt a tortára emelem, eligazgatom, kisimítom a tészta és a burkoló közé szorult levegőbuborékokat, a torta alján eldolgozom.
Kész, a beburkolt torták mehetnek vissza a hűtőbe.
Manapó elkészült a díszekkel, ezek száradnak, szilárdulnak, tálalás előtt teszem majd a tortára őket.

Voilá! Angry Birds torta 8. szülinapra :-)

 Jó étvágyat !

Szellemek & pókicák

Az étkező függönyén,

az ebédlőasztal fölötti lámpán,

az előszobában,

 

de még a bejárati- és gyerekszoba ajtón is szellemek lebegnek,

s színes pókicák rohangálnak fel-alá.

 

Tücsire való tekintettel a szellemek vidámak és mosolygósak :-)

 
S mivel igazi úriember szellemek, nem láncokat csörgetnek, de az ajtóknál őrt állók bizony csinos kis csokornyakkendőt kötöttek.

Szellemek szalvétából, pókicák muffinpapírból és zsenília szálból. Szorgos kis kezek gyártották :-)