Új családtag

Pénteken, augusztus 8-án sok minden történt.
Manó 23 hónapos lett :-)
A párommal hajnalban keltünk és - erre évek óta nem volt példa - vonatoztunk, négy és fél órát.
Manót reggel ÉSzüleim ébresztették, sőt, további programként az esti játék, vacsora, fürdés-lefekvés is a tennivalók listájára került :-)
Meglátogattuk Max barátomat.
Rengeteg fagyit ettünk :-)
És, új családtag érkezett.
Illetve elmentünk érte.
Ő pedig hazahozott bennünket.

Ferrari piros, formás, nem zömök, de egyben van. Magányosan ácsorgott az udvaron több sorstársa között. Párom rátalált, mondhatni szerelem volt első látásra :-)
Látszatra megtévesztő lehet. Első pillantásra kicsinek tűnhet, s ezáltal könnyedén lehagyhatónak, pedig erős, mint a bors. Sőt. Mint a bors chilipaprikával és egy kevéske erőspistával. Hat sebességes és erejét, lendületét meg is mutatta, meghálálva, hogy gazdára talált bennünk.
Belső és pakolós méreteiről annyit, hogy mindene pont akkora, amekkorának lennie kell. Hűtőtáska, gyerekkocsi, gyerekülés Manóstól, két nagytáska, párom és jómagam kényelmesen elfértünk. S még csak nem is kellett kucorognom az ülésben, a lábamhoz nem kerültek csomagok.
Eredeti ruhájában is szép volt, de kicsit fel-átöltöztettük - illetve párom ügyességét dícséri a dizájn és a szép matricázás -, így már önálló személyiség lett, egyedi és messziről felismerhető köntösben.
A neve Gumó, igaz, hivatalos papírjain ez áll Fiat Panda 100hp Sport.

Ilyen volt




Ilyen lett

Manó pillanatok - a dolgozó áram

Reggelente szoktuk megbeszélni Manóval, hogy édeapa ement do(lgozni), édeapa majd hazajön munkábój. Azt is, hogy édeanya is emegy do mert munka van. Természetesen baba is do, Ijénke maminá(l), van munka, például homokozóóó és várja a babát. Este pedig - akárcsak édesapa és édesanya - baba is megjön, hazajön munkábój.
Tehát elmegyünk dolgozni és megjövünk a munkából. Ez a természetes.

Pár napja esti fürdetés közben áramszünet lett, vihar volt és a nagy szél megrongálhatott valamit. Nincs pánik, kéznél az elemlámpa, ennek meghitt fényénél törülközünk, baba fejvesz pimazsa, bejebújik hájózsákba.
A szolgáltató gyors lehetett, vagy a hiba kicsi, az esti ceremónia vége felé ismét van áram, égnek a fények.
Manó kommentálja az eseményeket: Ájam ement do, ájam munka van. ... Jámpa ég, ájam hazajön, ájam megjön munkábój.

Eseménydús hétvége

Az eseménydús hétvége valójában szombaton kezdődött, s bár a nap nagy részében csupán kettesben voltunk párommal - Manó motojon do(lgozni) megy mamiho , amíg mi, édeapa és édeanya szintén do, azaz ügyeket intézünk.

Szóval ügyintéztünk az ország másik végében. S mivel repülőnk (még) nincs, a hétköznapi használatú, elérhető árú űrtechnológia is várat magára :-), kénytelenek voltunk korunk egyik bevált szállító eszközét választani, azaz autóztunk. Egy forró nyári napon, szombat reggel. Az M7-es autópályán. A Balaton irányába. Csipetnyi túlzással úgy is fogalmazhatnék, nem voltunk egymagunk az autópályán. Viszont közelebb áll a valósághoz, ha azt írom, egy kis olajjal meglocsolva, akár hering-formációt is könnyedén felvehettünk volna, amint lépésben araszoltunk több száz (ezer, sok-még több-rengeteg) autós között. Sajnos "természetesen" voltak vagánykodók, akik a leálló sávon, sőt azon túl is, gonoszul robogtak előre, gondolván, ők az okosak és ügyesek, majd bevágnak valaki elé, ha netán hirtelen elfogyna a leálló sáv. Nem tudom mások hogyan vélekednek az ilyen "vagányokról", személy szerint - ha hatalmam lenne hozzá - ott helyben, rögtön és azonnal elvenném a jogosítványukat, legalább 1-2-60 évre. Kivétel, ha beteggel vagy mindenperces kismamával száguld. De ez más téma.

Szombati utunk sikerrel zárult, bár küldetésünk teljesítéséhez szükséges néhány további részlet összerakása, bízunk a sikeres kimenetelben. :-) Látogatásunkról, mely nem az ügyintézéshez kapcsolódott, de annál kellemesebb volt, máskor számolok be.

Az igazi nagy események vasárnap reggel 7 órakor kezdődtek, mikor is párom és ÉApám bőszen belevetették magukat az erőt próbáló feladatrengetegbe: 30+++ fokos rekkenőségben betonozni, zsalukövet hordani, vágni, igazgatni. S míg a férfiak éhes oroszlánként vetették magukat a feladatra, addig Manó és udvartartása - ÉAnyám és jómagam - a hűvös házban mulattatta az időt.

Manó reggel még kissé kába volt , de hamar felébredt és sátorlakó lett. Olyan természetességgel bújt be s ki a sátorból, mintha legalábbis hetente sátortáborozni mennénk. S hogy minden a helyén legyen, rövid időre beköltöztette a sátorba a kisautókat, Bobót, Öregmacit, majd ő is befészkelte magát.


Késői reggeli után elindultunk a kaland felé.

Manóval lovagolni mentünk, immár másodszor!
Dajiá (daliásan) és déjceg(en) üli meg a lovat :-), hiába, lovas nemzet vagyunk. Apró kezével időnként hátratolja a szemébe esett kobakot, ez van, a legkisebb méret is nagy még a fejecskéjére . De ilyen csekélységtől nem zavartatta magát, részletesen megfigyelt mindent a lovasút során - másodszor 10 percet ült a nyeregben! -, fűt, fát, virágot, legelésző lovakat, boci tajkát, s időnként, talán önmaga biztatására is, megjegyezte baba nem jees (nem leesik).



Lovaglás és tíz percnyi ló simogatás után baba megkejes boci tajka és a kezében szorongatott másfél szénaszálat mutatta baba enni ad boci tajka :-) Sikerült elmagyarázni és meggyőzni, hogy a bocikat (elnézést, tehenek) nem lehet úgy etetni - kézből - mint otthon Bobó vízilovat vagy Öregmacit, így aztán letette a szénaszálakat az épp majszoló tarka tehén előtt tornyosuló szénacsomóba. Megnéztük a bárányokat, kicsiket és nagyokat, egy fiatal bika borjút, egy fekete kutyát, sok legelésző tarka tehenet, szekeret, traktort, széna kupacokat, szalmabálákat, fűt, fákat, bokrokat. Mindent. Kétszer is, mert Manó tudásvágya kiolthatatlan és csillapíthatatlan. (hála az égieknek)

Délutáni szundi után, a nap megkoronázásaként hatalmas pancsolás!


Manónak már remegett a kicsi szája, egy idő után a nagy pancsolás ellenére fázott a vízben, de szívszaggató hangon hajtogatta baba nem kimegy! baba bent majad! baba úszik! Két részletben pancsoltunk hatalmasat, labdát kergettünk, óriási hullámokat pancsoló vízi szörnyeset játszottunk. Nem tudom ki fáradt el jobban, Manó vagy mi :-)

Baba úszik után a hintaágyban üldögélve bizony jólesik egy bögre nem hideg, mejeg tej és egy kis elmélyült elmélkedés.


Kifáradva, de töretlen lelkesedéssel Manó a homokozóba vetette magát. Pillanatok alatt a feje búbjáig homok borította :-)
Gereblyézett, ásott, homokot pakolt, feladatokat osztott édeanya segít, édeapa csináj gobbóc.

No lám, itt a legifjabb konkurencia Max barátomnak? :-)

Vacsoránál a felhők között jártam. Mohó és torkos lévén felbontottam egy üveg frissen készült szilvalekvárt. Amíg én kilátástalannak tűnő küzdelmet vívtam az üveget elengedni nem akaró fedővel, addig Manó bejött a konyhába, szemügyre vette mivel foglalatoskodom, majd baba hami-hami abbó. Sikerült, a üveg és a fedő elengedték egymást, s Manó a kezébe kaparintott kiskanállal kissé tartozkodó, de boldog mosollyal megkóstolta a sötét lila-bordó színben pompázó, saját eltevésű szilvalekvárt ... és ... ízlett neki!

Gyümölcsei a banán és az alma, más gyümölcsöt, így a szilvát is csak csellel, furfanggal eszik, és eléggé kétkedve fogadja az új ételeket, ha a látvány valamiért nem tetszik neki egyszerűen közli nem jó, baba nem hami-hami, nem! Ennek ismeretében azt hiszem érthető, hogy lekvártól maszatos szájacskája láttán elfelejtettem az éjféli lekvár befőzést és fáradalmait.

Az eseménydús naptól fáradtan-álmosan, vacsorára aljanélküli túrós sütit evett szilvalekvárral, ez utóbbit natúran, kiskanállal :-)

Zimme-zumm és a gombócleves

Virágéknál ég a világ

Sütik már a rántott békát

Zimme-zumm, zimme-zum

Recefice bumm-bumm-bumm

...

Gondolom, ha nem is mindenki, de igen sokan ismerik ezt a gyerekdalocskát, ahol a helyszín (Virágéknál) és az alapcselekmény (békasütés) bemutatása után két szereplő is színre lép: Bíró Marcsa és Varga Gábor. Marcsánk tűzrőlpattant leányzó lehetett, gyorsan odafutott, izibe odakapott és lám, máris egy zamatos békacombot ropogtatott. Szegény Gáborunknak - vagy azért mert lassú volt, esetleg nemtörődöm és patópál módjára azt gondolhatta, ej ráérünk arra még, hogy békacombért loholjunk - csak a béka füle jutott, ami köztudottan igencsak aprócska, annyira, hogy nincs is.

Zimme-zumm, zimme-zumm

Recefice bumm-bumm-bumm

Miért is magyarázom, mondhatni, elemzem a gyerekdalocskát? Nos, nem emelkedett költészeti szempontból. Manóval bocsátkozunk zimme-zumm elemzésbe, valahányszor Virágékat énekeljük.

Anya énekej. Zimme-zumm. És anya énekli. Manó pedig, a megfelelő soroknál kiegészíti, zimme-zumm, odakapp, vajgagáboj, békafüle.

És utánna elmagyarázza, anya pedig segíti a történet kikerekedését:

Vajgagáboj nem kapott. Nem kicsim, Gábor lusta volt és szófogadatlan, ezért csak a békafüle jutott neki.

Majcsa odakapp, pipihusi, zimme-zumm. Bizony Manó, látod, ha te is jössz enni, mikor édesanya hív, neked is jut finom békacomb és pipihusi.

Nem kapott, zimme-zumm, vajgagáboj. Nem kapott. Mert Gábor nem volt ott idejében. Szegény Gábor éhes maradt.

Manó egy kis ideig még elmélkedik a sors eme fintorán, miszerint, aki gyors az jóllakik, aki lassú, az éhes marad. Aztán úgy dönt, hogy ez nem igazságos és megszánja Gábort. Szegény Gáboj, baba főz, leves, gobbóc leves, Gábojnak. Gáboj hami-hami. Baba kevej, baba főz. Gobbóc leves Gábojnak.

Aztán egy merőkanállal és benne egy jókora papírgombóccal körbejárja a házat Gábort hívogatva, Gáboj hami-hami! S mivel természetesen nem találja, hogy a kecske is jóllakjon, káposzta is megmaradjon, kinevezi öreg maciját Gábornak és beülteti a saját etetőszékébe és megkínálja papírgombóccal.

Később, a biztonság kedvéért, hogy senki ne maradjon éhes, a rénszarvast a kisszékbe teszi.

Az egy gombócból sok lesz, mind ott tornyosul a rénszarvas előtt az asztalkán.

És Manó boldog mosollyal nyugtázza, ez a nap se múlt el hasztalanul.

Baba főz, gobbóc leves, Gábojnak. Ömaci hami-hami. Gáboj hami-hami.

Ebédnél, immár többszörös biztosításként, ismét visszatér Vajgagáboj és Manó időnként megjegyzi odaad, jeves Gábojnak, odaad.

Zimme-zumm, zimme-zumm

Recefice bumm-bumm-bumm

Manó pillanatok

Hármasban itthon, játszunk, beszélgetünk.

"Utánna kellene néznünk, hova tudnánk elvinni Manót lovagolni" - mondja a párom, és beleegyező-kérdő tekintetemet látva magyarázni kezd. "Azt mondják, nagyon sok területen segít, fejleszt. Az egészséges gyerekeknél is. Koordinációt, empátiát, még a matematikai gondolkodást is fejleszti".

Manó felfigyel a legó garázsból "hova megy?" kérdi. "Lovagolni megyünk. Manó lovagol." válaszoljuk kórusban a párommal. Manó felpattant, határozottan, apró talpacskáin sietősen az előszobába megy, a cipősszekrényből előveszi a "kiti cippő"-t és leül a lépcső alsó fokára. Párommal persze sejtjük a készülődés okát, kacagást visszafojtva kérdezzük "Hova méssz, Manó?" "Manó megy jovagojni. Most."

Dolgozni. Munka van. Ezek varázsszavak. Szinte bármire rámondjuk ezt vagy azt dolgozni kell, ez vagy az a munka van, Manó önfeledten és boldogan veti bele magát. "Baba do. Mukka van." Legyen az játék elpakolás, ruhák begyömködése vagy éppen kiráncigálása a mosógépből, papírgombóc főzés, fűnyírás, legóból "hatajma tojony", esetleg "pajkojó" építése vagy gyomlálás ... lényeg, hogy "baba do, mukka van" :-) Ha nagyon belemelegszik, kis lénye teljesen átadja magát a dolgozásnak, a munkának, belefeledkezik, kétszázötvenhatodszorra is nekiveselkedik, hogy megmozdítsa a nagy fűnyírót, mert "baba do, mukka van".

Uborkát szedtünk. Anya hajlong az uborkaföldön (5-7 tő), a mezsgyén egy nagy zsák várakozik üresen, Manó segít: a leszedett uborkát egyesével-kettessével berakja a zsákba, közben a segítés és dolgozás örömétől kipirultan, büszkén mondja "baba do, baba segít, ubi bepatol". Később, ugyanezt az ubimennyiséget, kb 4-5 kg, egyesével hurcolja a zsákból a konyhába, bedobja a mosogatóba, az ide-oda rohangálástól, a feladat fontosságától már-már a föld felett szalad apró talpacskáin "baba bedobb, ubit, baba segít".

Fürdés. Pancsolás a zöld babakádban. Egy lila és egy narancsszínű műanyag lapátkával meri, szűri, viszi a vizet. "Jija japát nem kell, anya evesz" azaz vegyem el és tegyem a mosdókagyló szélére, ahol a többi fürdős játék várakozik. Mert nem hagyunk ám csak úgy úszkálni a kádban egy lila lapátot, ha többet nem játszunk vele. Nem ám, félre kell tenni, a többi játék mellé. :-)

A narancsszínű lapátba próbálja begyömöszölni a lábacskáját. Bal kezében a lapátka. Jobb kezével megfogja térdben behajtott jobb lábát boka magasságban és emeli a lapáthoz. Pár kísérlet, nem illik a lába a lapátba, végre sikerül. Arcocskája diadalittas, mutatja a narancsszínű lapáttal megkoronázott jobb lábfejét "gumikettyű" :-)

Mesélek, az Iciripiciri mesét. Ezt Manó nagyon szereti. Én is. Igaz, mikor tizenkettedszerre mondom, kicsit már kuszák a sorok, de megvan az iciripiciri házacska, kismacska is, az iciripiciri tököcske és az ökröcskék is. Manó egyszercsak határozottan maga mellé mutat és azt mondja "ide jön!". "Kicsoda jöjjön ide, Manókám?" kérdem kissé zavarodottan. "Ökjöcske. Ide jön!" - és mutatja maga mellett a helyet. Na anya, most légy okos gondoltam, és szépen elmagyaráztam, hogy amilyen iciripicirik, olyan messze élnek az ökröcskék és mire megteszik azt a nagyon hosszú utat az iciripiciri lábacskáikon, bizony sok időbe telik, hogy ideérjenek. Manó komolyan rámnéz, fontolgatja a hallottakat, majd mosolygós szemekkel válaszol: "Ide jön! Ökjöcske. Holnap."

Dani! ... neeem. Vagy mégis?

Dani, nagyjából két hete költözött be hozzánk. Még soha nem láttuk. Azt hiszem Manó sem. De tudjuk, hogy van. Igaz, még nem sikerült kideríteni, hogy kicsoda vagy micsoda is Dani, baba, bácsi, néni, kutya, ??? Azt sem igazán, honnan ismeri Manó, hol ragadta meg ez a név. "Dani" a kezdetekben meghatározhatatlan volt - lehetett "dinnye" vagy "dínomdánom" eredetileg és csupán Anya, Apa félrehallásával született Dani -, neme vagy kora most sincs.
Természetesen kifaggattuk a rokonságot, szomszédokat, boltos nénit, felidéztem az összes éneket-mondókát-versikét, megkérdeztük az óvónénit, aki a hetenkénti babatorna csoportot vezeti, hiába, Dani eredetét ezidáig sűrű homály fedi.
Mindezek ellenére tény, Dani létezik, van, mindennap hallunk róla és hivatkozunk rá. Például vacsorához készülődve, mikor Manó éhes ugyan, de annyira még nem, hogy a kisvasutat felcserélje kiflire-kefírre.
- Manó, gyere szépen, vacsorázunk.
- Huhú. Nem! Huhúúú - és robog a kisvonat.
- Manóka, azt mondtad kiflit és kefírt szeretnél vacsorázni. Ki fogja megenni, ha te nem jössz?
- Dani!
- Kicsim, Dani már vacsorázott.
- Apa! Nénik! Anya! - ajánlja Manó lelkesen, majd pillanat töprengés után, ismét Dani!

Beszélgetünk:
- Dani!
- Kicsoda Dani?
- Dani baba ... neeem. Dani bácsi ... neeem. Dani néni (?!) ... neeem. Dani vau ... neeem - és miközben saját maga állításaira nemmel válaszol, huncutul mosolyog, tudja, hogy mindez játék, tréfa.
- Hol találkoztál Danival?
- Oviba ... neeem.
......
- Manó, kérlek szépen ne dobd a gyurmát a földre. Manó, ne csináld, kérlek.
- Manó nem! Dani ...

Dani a bezzeg-jelenség is, hiszen Dani megeszi a vajas kenyeret (Manó csak üresen kenyeret, ha), Dani nem válogat és mielőtt véleményt nyilvánítana egy-egy ételről, megkóstolja. Szegény Dani a bűnbak is, hiszen Manó szerint (nem minden esetben, de előfordul) Dani az, aki szétszórja a kukoricapelyhet, aki ledobja Manó zokniját a földre vagy aki begurítja a kisautót a konyhapult alá.
Szerencsére Dani nappali életmódot folytat, éjjelente alszik, nem zavarja sem Manó békés álmait, sem a mi nyugalmunkat. Hm, így belegondolva, könnyen lehetséges, napnyugtával Dani elrobog-elrepül, haza, oda, ahol a többi Dani él ... s szinte hallom, ahogy meséli Dani-szülőknek "Dani nem! Manó ..."

Első lépések & a többi

Így kezdődött ...

... egy hónaposan időnként határozott véleménye volt a világról

... egyik kisinget a másik után tettem a "kinőtt" dobozba, ahogy legényke cseperedett

... ilyen "óriási" kezecskéje volt nem egészen fél évesen

Étvágya annál nagyobb, előfordult, hogy az asztalt is megkóstolta volna :-)

A spenót négy hónaposan arcpakolásként szerepelt az étlapon , mára Manó ügyesen kanalazgat és ha szomjas, kér szépen még egy kis vizet

... aki a virágot szereti :-) , szívesen és , és persze a házimunkában is sokat segít , , .

A szerelés, bizony, férfimunka , aztán szörfözünk az Interneten , esténként felhívja Apát a dolgozóban.

A nehéz munka végeztével jó a szórakozás .

Apja fia :-), eredeti WR pólóban . Ha nagy leszek, ilyen motorom lesz. A száguldozás szeretetét is örökölte .

A jövő úszóreménysége, bárki megmondhatja ,

... s, hogy formában maradjon, hát felállítottunk egy medencét a szobában is .

Hipp-hopp, Manó már egy éves ...

Első tortáját kicsit kétkedve fogadta, az őszibarack virágokat gyorsan átrendezte .

Ez nem is olyan nehéz, egyedül sétálok!

... az első bibi, az államon; puszi után már nem is fáj .

Szánkózni jó dolog , és mintha tavasszal még a fenyő is kisebb lett volna .

Nézd Apa, ha_tú (hattyú, mikor több szótagos szavakat mond, egy-egy pici szünetet iktat be) .
Manó választja ki, melyik könyvecskéjéből olvassunk

Az esti párnacsaták után hatalmas pancsolás következik .

Ha megyünk valahova, gondosan készülődik .

Szereti a társaságot , bár időnként jólesik egy kis egyedüllét (egy családi eseményen volt egy perc, mikor rá senki nem figyelt, hát félrevonult a kerítés tövébe játszani :-).