2008. okt. 31.

Íróval, mézzel

Igen, igen, egy újabb kenyér.
Igen, a Szakácskönyv kenyérsütő gépekhez könyvből.
Azt tanultam, változatosság gyönyörködtet ... az asztalnál is :-) S bár az állandóság is fontos, kell, hogy új ízeket, társításokat is megkóstoljunk.

Írós kenyér

A mézzel édesített írós kenyér nagyon jó párosítása a két, látszólag ellentmondó íznek, édes és savanyú.

hozzávalók (közepes / nagy)

író > 285 ml / 370 ml
víz > 65 ml / 80 ml
méz > 22 ml (1 és 1/2 ek) / 30 ml (2 ek)
olaj > 22 ml (1 és 1/2 ek) / 30 ml (2 ek)
liszt* (BL-55) > 350 gr / 475 gr
teljeskiőrlésű liszt > 150 gr / 200 gr
só > 7,5 ml (1 és 1/2 tk) / 10 ml (2 tk)
élesztő > 7,5 ml (1 és 1/2 tk) / 10 ml (2 tk)

* A recept fehérítetlen fehér kenyérlisztet ír. Ilyennel nem találkoztam, ha valaki tudja, hol lehet ilyet kapni, kérem megjegyzésben írja meg. Néhányszor próbálkoztam fehér kenyérliszttel, de azonkívül, hogy drágább, mint a normál BL-55 liszt, nem találtam különbséget a fehér kenyérliszttel, illetve a BL-55 liszttel készült kenyerek között.

A hozzávalókat kenyérsütő gépbe pakolom.
Az alapprogram (normál program, az én gépemen 3 óra) elindítása előtt a kenyérhéj színét közepesre, a nagyságát kicsire állítom (az én gépemen 2lb=nagy kenyér, 1.5 lb=kis kenyér).
A sütés végeztével rácsra téve, tiszta konyharuhával letakarva teszem hűlni az illatos kenyeret. Csak akkor teszem a kenyeres zacskóba, mikor teljesen kihűlt, azaz félbevágva a közepe is hideg (ha langyos, még hagyon hűlni; a meleg kenyér beizzad és pimpós lesz).

Aranybarna héjú, könnyű szerkezetű, egyszerre picit édeskés (a méztől) és egészen halványan savanykás (az írótól) kenyeret kapok, ami különösen finom kicsit megpirítva, vajjal megkenve.

Jó étvágyat!

A kép hiányát a következő írós kenyérsütésnél pótolom.

2008. okt. 30.

Túrós kenyér - rozmaringgal, oregánóval

Lapozgatom, olvasgatom a "kenyeres könyv"nek becézett Szakácskönyv kenyérsütő gépekhez "szakirodalmat" és csak nyelek nagyokat az olvasottak, látottak alapján; a könyvben minden recepthez legalább egy, a végeredményt megmutató, fénykép is tartozik.

Legújabb "áldozatom" a receptek sorából a túrós-pepperónis kenyér.
Pepperóni x, mert bár Manó már mindent eszik és a napokban - figyelmeztetésünk ellenére, miszerint csípni fogja - jóízűen elfogyasztott egy nagy cikk hagymát, natúran, magában - majd kicsit fancsali arccal megjegyezte hajma csípi babát -, azért a pepperóni csípősségű ételekkel még várnánk.
Tehát pepperóni x, az oregánót a recept írja és hirtelen felindulásból beletettem még nagyjából másfél teáskanálnyi szárított rozmaringot.

Túrós-pepperónis kenyér

hozzávalók (közepes kenyér/nagy kenyér)

túró > 170 gr / 225 gr
víz > 210 ml / 280 ml
extra szűz olivaolaj > 22 ml (1 és 1/ ek) / 30 ml (2 ek)
liszt (BL-55) > 500 gr / 675 gr
szárított oregánó > 7,5 ml (1 és 1/2 tk) / 10 ml (2 ek)
só > 5 ml (1 tk) / 7,5 ml (1 és 1/2 tk)
cukor > 10 ml (2 tk) / 15 ml (1 ek)
szárított élesztő > 7,55 ml (1 és 1/2 tk) / 7,5 ml
pepperóni > 50 gr / 75 gr
zöldhagyma > 2 db / 3 db

+ 1 és 1/2 tk rozmaring, közepes kenyérhez

A hozzávalókat a pepperóni és a zöldhagyma kivételével kenyérsütő gépbe pakolom.
A túrót a nedves hozzávalókhoz kell számolni (kinek, milyen típúsú kenyérsütője van, némelyikbe alólra, másokban felülre kell tenni a nedves összetevőket).
Normál (alapprogram) programra állítom, ez általában 3 óra, kenyérmérettől is függ (nálam nagyobb kenyér 3 óra, kisebb 2 óra 53 perc); a kenyérhéj színét pedig közepesre veszem.
Jelzéskor hozzáteszem a karikára vágott zöldhagymát (a kicsire aprított pepperoni is most jönne). Kenyérsütő géptől függ, hogy jelez-e, mikor egyéb adalékokat hozzá lehet adni az egyszer már dagasztott masszához; ha van ilyen jelzés, akkor a jelzéskor, ha nincs, akkor a dagasztás befejezte előtt 5 perccel lehet hozzáadni az egyéb összetevőket.

A végeredmény egy, a túró miatt tömöttebb állagú, meglehetősen laktató, finom, fűszeres ízű kenyér. S mivel zöldséglevesekhez és/vagy saláták mellé ajánlja a könyv, ezt a kenyeret kínáltam a töltött karalábé leves mellé.



Jó étvágyat!

2008. okt. 29.

Tekeredik a ... briós

Fellelkesülve a hosszú hétvégén a tejes zsömlékkel aratott sikeren, vasárnap reggelire brióst terveztem. Kicsit megcsúsztam az idővel, ezért inkább késői reggeli, korai tízórai lett, de mondhatom, a várakozás megérte.
Recept szintén a Szakácskönyv kenyérsütő gépekhez olvasmányból van. S bár ez itt nem a reklám helye, azoknak, akik szeretik a saját kezűleg készített, frissen sült kenyerek, péksütemények illatát, csak ajánlani tudom ezt a könyvet.

Briós - kókusztej nélkül (12 db)

Nem tudom, hol kellett volna kókusztejet keresnem (nagyáruházak nemzetközi konyha részlegén hírét-hamvát sem láttam, máshova sajnos nem volt időm elvándorolni). Mikor legutóbb Dubaiban jártam, gondtalanul és felelőtlen boldogsággal szürcsöltem a piacon frissen felvágott kókuszdióból a finom és zamatos tejet, nem is gondoltam arra, hajj, milyen jól jönne ez még nekem otthon. Úgyhogy a kókusztejet tehéntejjel helyettesítettem. S mivel párom amúgy sem szereti a kókusz ízét, nagyvonalúan kihagytam a nagyjából elhanyagolható mennyiségű kókuszreszeléket is. Mondhatom, a briósok így is osztatlan sikert arattak.

115 ml konzerv kókusztej (helyett ugyanennyi tehéntej, 2,8 %-os)
115 ml tej
1 tojás
2,5 ml (1/2 tk) természetes vaniliaroma
450 gr fehérítetlen fehér kenyérliszt (BL-55)
25 gr kókuszreszelék
2,5 ml (1/2 tk) só
50 gr finom kristálycukor
40 gr (3 ek) vaj (a jól bevált "keret" margarin)
5 ml (1 tk) szárított élesztő

a szóráshoz:

50 gr olvasztott vaj (szintén a fenti margarin)
30 ml (2 ek) durva szemcsés cukor

A hozzávalókat kenyérsütő gépbe teszem és elindítom a dagasztó programot (illetve dagaszt-keleszt, mert nálam egy programon fut, de a dagasztás befejeztével leállítottam a gépet).
A tésztát enyhén lisztezett deszkára borítom és kicsit átgyúrom, majd hosszúkás hengerré formázom. (És elszámolom magam, mert a receptben megadott 12 db helyett, éles késsel 18 felé vágom a tésztát.) Enyhén olajozott fóliával letakarom a tésztadarabokat és egyenként dolgozom őket brióssá.
Mondhatnám, az ördög nem alszik :-), s rám jellemző módon másodszor is változtatok kicsit az eredeti recepten (első a kókusztej és -reszelék hiánya), négy brióst apróra vágott kandírozott naraccsal "fűszerezek" (beledolgozom a tésztába, a többi ua.)
Egy darabot kb 38 cm (2 arasznál picit rövidebbre, nálam egy arasz kb 21 cm) hosszúságúra nyújtok, majd csigavonalban feltekerem.



A végét (tészta végét), hogy ne kelljen önálló életre sütéskor, visszaigazítom a leendő briós alá.



Sütőpapíros tepsibe (vagy olajozott sütőlap), szintén enyhén olajozott fólia alá rakosgatom a leendőket, tisztes távolságra egymástól, hogy a 30 perc (vagy míg megduplázódnak) kelési idő alatt se érjenek össze.



A sütőt 220 fokra előmelegítem és mielőtt betessékelem a két lapra sorakoztatott tekercseket, tetejüket körbekenem olvasztott margarinnal és bőven megszórom cukorral.
Nagyjából 14 percig sültek, közben a tetejükre kent vaj finoman beleolvadt a masszába, a rászórt cukor nem pergett le és égett meg, a végeredmény pedig magáért beszélő, aranyszínű, illatosan finom brióshalmaz lett. Amire, ahogy ehetőre legyeztük őket, gyorsan rá is vetettük magunkat - magában, vajjal, házilekvárral-, úgyhogy csak az első roham utáni maradékot sikerült lefényképeznem (18 db-ból 5 db maradt, fogyasztók 4 felnőtt + Manó).



Jó étvágyat!

Tavaszidézés

A karalábé, bármilyen formában, számomra mindig a tavaszt, a zsengeséget, frisességet idézi. Még olyankor is, mikor kint cidri van, és napközben sem kúszik az a bizonyos higanyszál 12 fok fölé.

A töltött karalábé egyik kedvencünk. Bármennyit is főzök, valahogy sose elég, legalább egy tányérkányival hibádzik. Könnyű és finom, elég hamar megvan, kiadós, mégsem nehéz étel. Hétvégén mákmorzsás aljanélküli túrós kísérte a túrós-oregánós kenyérrel tálalt töltött karalábélevest. (kenyérrecept és képek következő postban)

Töltött karalábé

A karalábékat, ezúttal három darabot, meghámozom, belsejét karalábévájóval (ennek hiányában kiskanállal, csak ezzel picit macerásabb) kivájom. A karalábéfejek gyökér felőli részénél kezdem kivájni, így a fásabb részek is puhára tudnak főni. Ha sikerül olyan fejeket vennem, amin zsenge levél van, a leveleket leszedem, félreteszem, később felhasználom.

Darált húst (szűk fél kg), rizset (6-7 eknyi) összedolgozok, ízesítem só, bors, gondolatnyi majoranna, és a keveréket betöltöm a karalábék üregébe. Mivel a rizs fövés közben megdagad, nem púpozom a tölteléket.
A maradék rizses masszából gombóckákat sirítek, tányérra sorakoztatom. A megtöltött karalábékat edénybe rakom, felöntöm vízzel, éppen csak ellepje, teszek hozzá egy szál vastagabbra karikázott murkot, fél szál petrezselymet. Fűszerezem (só, bors).
Fedő alatt, szelíd tűzön főzöm nagyjából 20 percig, ekkor a levesbe teszem a húsgombóckákat és további 20 perc múlva a karalábék kivájt belsejét.
Mikor nagyjából késznek ítélem, próbaként egy gombócot kiveszek és kettévágom, ellenőrzöm, milyen a belseje. A karalábéba tömöszkölt húsgolyónak a 20 perc fór eddig minden esetben elég volt ahhoz, hogy megfőjjenek, mire a kis gombócok elkészültek.
Felöntöm közel annyi vízzel (hús- vagy zöldséglével), amilyen sűrű levest szeretnék. A félretett zsenge karalábé leveleket megmosom, apróra vágom és szintén apróra vágott saláta levéllel (2-3 levél) beleteszem a levesbe.
Evőkanálnyi étkezési keményítőt a levesből elvett lével simára keverek, majd visszatöltöm a levesbe bő két dl tej kíséretében. Óvatosan kevergetem, hogy a nagy fej karalábék és a kis gombócok egyben maradjanak, hagyom csendesen főni nagyjából 4-5 percet, amíg a habját elfövi.


Jó étvágyat!

2008. okt. 28.

Újrasütve - túróval, mákkal

Aljanélküli túróst már többször is sütöttem, "csak" túrósan-tejfölösen, ahogy Andi oldalán láttam, szilvalekvárosan és barackosan, Max barátom pedig a süti almás változatát készítette el. Tehát a süti remekel és újabb változatok megsütésére csábít.
Konyhai kísérletezésem legújabb eredménye a mákmorzsás tetejű.

A süti teljes családi összefogással készült, kimértem a hozzávalókat, párom és Manó keverte, Manóval tettük-simítottuk a tésztát a tepsibe, amíg párom a mákmorzsa alkotóit mixelte homogén masszává, kiraktam szilvával a túrós réteg tetejét és Manó lelkesen morzsolta-szórta a mákmorzsát.
Fél adaggal a túrós rész és duplán mértem a mákmorzsa hozzávalóit, így egy kis tepsinyi sütink lett, a tetején szaftos és legfelül finoman ropogós mákkal. Legközelebb ugyannyi túróshoz egy adagnyi mákot számolok, a ropogós részt én ugyan szeretem, de párom inkább a szaftosat kedveli.

Aljanélküli túrós szilvával és mákmorzsával

hozzávalók - aljanélküli túrós (fél adag)

50 dkg túró
7,5 dkg lágy margarin
2,5 ek gríz
1 ek liszt
2 tojás
6 ek cukor
1 cs vaniliás cukor
fél citrom reszelt héja (vagy késhegynyi narancshéj)
negyed cs sütőpor (egy púpozott mk)

A hozzávalókat kézimixerrel (vagy sk) jól összedolgozzuk,



majd sütőpapírral bélelt (kisméretű) tepsibe borítjuk és fakanál hátával vagy krémsimító lapáttal elsimítjuk.



Időnként kóstolással ellenőrizzük a tepsibe simított cukros-túrós massza minőségét,
és természetesen Apának is adunk kóstolót :-)

A szilvát megmossuk, magozzuk, nagyságától függően felezzük-negyedeljük és kicsit belenyomkodva a masszába, kirakjuk vele a túrós réteg tetejét.



hozzávalók - mákmorzsa (2 adag)

10 dkg mák
10 dkg liszt
10 dkg margarin
20 dkg cukor

A hozzávalókat kézimixerrel apró morzsás állagúra keverjük, majd a szilvával kirakott túrós massza tetejére szórjuk. Tenyérben kicsit összegyömöszkölve a mákos masszát sütés végén kisebb, nagyobb, ropogós "göröngyökké" áll össze.
Előmelegített sütőbe, 180 fok teszem és tűpróbáig sütöm, kb 45 percig, az első 10 perc után visszaveszem a sütőt 170 fokra.



Jó étvágyat!

2008. okt. 27.

Döbleccel körítve - hétvégi menü

Valójában nem hétvége, mégis, két ráadás pihenőnap (a péntekért előző szombaton dolgoztunk) a naptári hétvége előtt ... több ilyen, három munkanapos hét kellene.
Nem terveztem sokat szöszmötölni a konyhában, de összecsapni sem akartam az ebédet. Kis töprengés után, már előző este elővettem a húsleves aranytartalékot a fagyasztóból, ez reggelre szépen kiolvadt. Másnap karikázott murkot, petrezselymet, maréknyi zöldborsót főztem bele, végül két tojásból szaggatott grízgaluskával is dúsítottam.
Míg a grízgaluskás marhahúsleves a tűzhelyen gőzölgött, nekiláttam a második fogásnak.

Bazsalikomos lábas-csirke

Erről a csirke "fajtáról" már írtam, azért lábas-csirke, mert lábasban készítem :-)

A csirkecombokat (6 egész) megmosom, bőrét lehúzom - anya megpucolja csirkét, mondaná Manó -, forgónál kettévágom. Éles, hegyes pengéjű késsel a húsba szúrok és félbe-negyedbe vágott fokhagymadarabokat dugok a szúrás helyére. A húst sóval, frissen őrölt borssal bedörzsölöm, majd két ek olaj, egy ek víz és egy ek fehérbor keverékére teszem. Friss bazsalikomból lecsípek 6-8 szép levelet, megmosom, összetépkedem és a hús után eresztem a lábasba. Fedő alatt, szelíden rotyogtatva párolom a combokat, időnként megfordítom vagy meglocsolom a levével.
Kicsit eltérően a megszokottól, most, mikor késznek ítéltem (szinte omlik a porhanyós hús a csontról), egy serpenyőben 2 ek olivaolajat tettem és a csirkecombok mindkét felét megkapattam egy kicsit a forró olajon.

A bazsalikomos lábas-csirke mellé köretnek vajban párolt zöldség-egyveleget, rozmaringos döblecet és krumplirózsát tálaltam.



Krumplirózsa


Erről a próbálkozásról is írtam. Első nekifutásra - főtt krumpli, tej, vaj, krémsajt - amolyan kétdimenzióhoz közelítő, csokitó érzésű - nem szép, de finom :-) - laposkák lettek. Lilian tanácsolta, ne krémsajtot, tojást tegyek hozzá. És lőn, nagyjából fél kg krumplit két tojás teljesen ráncba szedett, a krumplirózsák magasak, formásak lettek, s nem utolsó sorban finomak. Máskor is készítem.
A hámozott, kockázott, sós vízben főtt krumplit leszűröm, vajjal, pirinkó tejjel, tojással összekeverem, fűszerezem: só, bors, szerecsendió. Habkinyomóba teszem, puffancsokat-rózsákat rajzolok, forró sütőben aranybarnára-pirulósra sütöm.

Rozmaringos döblec

A Nők Lapjában kacsamell mellé készítette a séf, hát nálunk a lábas-csirke kísérője lett. Különleges, így még nem készítettem és nem ettük a döblecet, de fogjuk :-)
Friss rozmaring leveleit lecsípkedem, leöblítem, konyharuhán átgörgetem, hogy felitassam a vizet, közepes-apróra metélem. A döblecet megpucolom, szálas részét és magjait kiveszem, nagyobb kockákra vágom. Serpenyőben kevés olivaolajat forrósítok, rádobom a friss rozmaringot, egyet keverek rajta, rögtön teszem hozzá a kockázott döblecet és gyors kevergetéssel addig sütöm, míg a döblec kívülről megpirul. Állandóan és gyorsan kell kavargatni, mert a rozmaring könnyen megég és akkor nagyon keserű tud lenni. Mikor késznek ítélem, félrehúzom a tűrzől, megszórom frissen őrölt borssal és összeforgatom.

Sült fokhagyma

Amikor egy, félfüllel hallgatott főzős műsorban azt hallottam, hogy a fokhagymát héjastól dobjuk a forró olajra/vajra azt hittem, kimaradt valahol egy mondat vagy én hallottam félre. Hát nem. A fokhagymát héjastól is lehet sütni. Lehet ám, és nagyon érdemes, mert illatos (nem büdi, valóban illat), fokhagymára jellemzően édeskés, de nem csípős, finom zamatos. Rövidebben: baba kéjekszépen fokhagymát! még! köszönömszépen baba fokhagymát! :-) és talán az sem utolsó az érvek sorában, hogy gyorsan megvan és mi is szeretjük.


Az egymástól elválasztott, nem pucolt fokhagymagerezdeket kevéske forró vajon/olajon megpirítjuk. Érdemes olyan gerezdekkel készíteni, ahol a héj nem sérült, tehát nem látszik ki a fokhagyma húsa. Akkor van kész, mikor a héja megpirult, de nem kapott le, nem égett. Papírtörlőre szedve a héjon maradt zsiradékot leitatom. A zamatos sült fokhagyma egyszerűen kipattintható a ropogósra sült héjából.
Megéri, olyannal is megszerettettem, aki alaphelyzetből elutasította, hogy fokhagymát egyen. Ez azért valami :-)



Jó étvágyat!





Szótár:
murok - sárgarépa
döblec - sütőtök

Szűzérmés kalandok

A Nők Lapjában bukkantam erre a receptre, még a nyár derekán, mikor a kiskertünk jóvoltából bővében voltunk friss, zsenge cukkininek, paradicsomnak. Az étel elkészítését igencsak sürgette párom, aki a fénykép láttán szívből sóhajtotta "hű, milyen jól néz ki ez!"

Gombás-zöldborsós szűzpecsenye

hozzávalók (4 személyre)
közepes fej hagyma
4-6 duci gerezd fokhagyma (én 8 nagyot használtam)
25 dkg zöldborsó (pucolva vagy fagyasztott)
40 dkg gomba (csiperke, fehér és barna vegyesen)
30 dkg zsenge cukkini
petrezselyem
2 kisebb sertésszűzpecsenye (egy darab, a hentes 6 szép szeletet vágott belőle)
olaj
1 dl száraz fehérbor
só, bors

3 ek forró olajon a hússzeletek egyik oldalát megkapatom, sózom, borsózom, majd átfordítom, és a másik oldalukat is átsütöm. A serpenyőbe teszem a félbe vágott fokhagymát, felöntöm a fehér borral és szelíd tűzön, fedő alatt puhára párolom.
Másik serpenyőben is olajat melegítek (1-2 ek), ráteszem a felaprított hagymát, üvegesítem, hozzáteszem a gombát, együtt pirítom, sózom, borsózom, majd hozzáadom a kockára vágott cukkinit és nagyjából 5 perc múlva a zöldborsót. Párszor átforgatva készre párolom, a végén apróra vágott petrezselyemmel megszórom.

Az alkotás lázában égve készítettem még egy köretet:

Cukkinis-paprikás-paradicsomos sült krumpli

hozzávalók (4 személyre)

80 dkg újkrumpli
1-1 piros és sárgahúsú paprika (húsos TV paprikák, finom lett)
20 dkg cukkini
1 erős paprika (Manó miatt kiiktatva, utólag csípősítettük)
2-3 gerezd fokhagyma (5-6 duci)
rozmaring, kakukkfű, zsályalevél (rozmaring, bazsalikom nálam)
petrezselyem
olaj
só, bors
6 szép fej paradicsom (hámozva)

Mikor főzéshez készülődtem nem mértem az egyes hozzávalókat, szemre pucoltam krumplit és kevesebbet, mint 80 dkg, cukkiniből viszont többet, nálunk ez utóbbi dominált.
Az aranyárban árult piros és sárga húsú paprikákkal szemben húsos TV paprikákkal készítettem és több fokhagymával, mint a recept írja. Emellett frissen szedett paradicsomot is tettem az ételhez, ezeket meghámozva és magjuktól megszabadítva. Finom lett.
A meghámozott krumplit kockázom és enyhén sós vízben kb 5 percig főzöm, lényeg, hogy nem kell teljesen megfőzni.
Egy nagyobb (mélyebb) serprenyőben 2 ek olajat forrósítok, rádobom a rozmaringot (nem aprítom), a félbe fokhagymát és a leszűrt, félig főtt krumplit. Falapáttal, hogy a krumpli ne törjön, kevergetve szép aranysárgára pirítom.
Egy másik serpenyőben 1 eknyi olajat forrósítok, rádobom a vékonyra karikázott cukkinit és a kockára vágott paprikát, ezeket is élénk tűzön pirítom nagyjából 3-4 percig. Apróra vágott bazsalikommal, borssal és sóval fűszerezem, majd az egészet ráteszem a fokhagymás krumplira, hozzáadom a kockázott paradicsomot, az aprított petrezselymet és kétszer-háromszor átforgatom.

Naivan azt hittem, a négy személyre megadott mennyiségek, főleg, hogy kétféle köret is készült a husi mellé, két napra elég lesz. Hát nem lett. Vagy a receptet számolták kisétkű emberekre, vagy mi voltunk nagyon éhesek, esetleg remekművet alkottam, tény, hogy emlékeim szerint szombaton bőségesen ebédeltünk belőle, vasárnapra pedig újráztam a cukkinis krumpli köretet :-)



Jó étvágyat!

2008. okt. 26.

Illatozó reggeli, avagy a tejes zsömlék karrierje

Tejes ugyan, de nem zsömle sült belőle. Kiflicskék, karikák és puffancsok. Cukrosan, naturan, narancsosan, mákosan.
A történetük úgy kezdődött, hogy kölcsönkaptam egy csodálatos könyvet. A címe lehet sokatmondó és átlagos, Szakácskönyv kenyérsütő gépekhez. De ez csak a címe. A tartalma viszont egyenesen lenyűgöző, legalábbis számomra. Részletes leírás sokféle lisztről, fűszerről, kenyerekhez használható hozzávalókról, kenyérsütési technikákról, javaslatok azokra az esetekre, mikor a végeredmény nem olyan, mint lennie kellene. És 150 recept! Megvalósítható receptek! Ez fontos. Mármint, hogy utolérhető, megvalósítható legyen. Igazság szerint, ha a hozzávalók felsorolásában öt-hatféle olyan alkotóelem szerepel, amit vagy csillagászati összegért árulnak, vagy csak óriás kiszerelésben kapható, vagy hazai földi ember számára aligha elérhető, gondolom, nemcsak az én kedvem megy el az adott étel elkészítésétől.

Sütöttem már a könyvben olvasott recept alapján döbleces (sütőtök) kenyeret, valóban finom, laza szerkezetű, aranyló belű kenyér lett.
Most a tejes zsömle receptjén akadt meg a szemem. Hm, friss, illatozó zsömlék. Igazi, valóban frissen sült zsömlék - nem az üzletekben általában kapható felfújt héjú, de üreges belű valamik.
Meggyőződésem, hogy ha kimondva nem is, de titokban mindenki vágyik arra, hogy kényelmesen, nyugodtan reggelizhessen. S legyen az a reggeli sült kolbászos, tojásrántottás, szalonnás vagy frissen facsart narancsleves, gyümölcsös - a friss péksütemény mindenképpen megkoronázza.



A recept egyszerű, ha van kenyérsütő gép a dagasztás sem okoz gondot, de akár kézzel vagy dagasztóspirálos kézimixerrel is dagasztható. Tegnap egy adag készült, ma már előrelátóan két adagnyit tettem a kenyérsütőbe. Párom kérésére nemcsak puffancsokat, de kifliket is formáztam, s hogy magamhoz is hű maradjak, az alaptésztát kétféleképpen is ízesítettem.

Tejes zsömlék - kiflik, puffancsok, narancsosan, mákosan

hozzávalók (egy adag = 12 db)

1 tojás
100 ml tej
50 gr vaj
225 gr fehérítetlen fehér kenyérliszt (mivel ilyennel még nem találkoztam, sima fehér lisztet, BL-55, használtam)
5 ml só (1 tk)
2,5 ml cukor (1/2 tk)
5 ml szárított élesztő (1 tk)

30 ml tej (2 ek) tej a kenéshez, ez akár el is hagyható, én viszont kicsit többet használtam, mint a recept írja



+ narancsoshoz: 2 tk-nyi reszelt, cukrozott narancshéj
+ mákoshoz: 2 bő tk darált mák, 1 csapott tk cukor

A hozzávalókat a kenyérsütő gépbe pakolom, dagasztó programot indítok, illetve, mivel az én gépemen egy programon van a dagasztás-kelesztés, fülelek, és a dagasztás befejeztével megállítom a gépet.
Enyhén lisztezett deszkára borítom a tésztát, kicsit átdolgozom és hosszúkásra formázom.



Tizenkét (lehetőleg) egyforma darabra vágom, a darabokat egymástól kis távolságra teszem a lapítón és gyengén beolajozott fóliával letakarom. Egy tésztadarabkát kiveszek, amíg formázom, a többi az olajos fólia alatt vár sorára. A recept szerint kicsit hosszúkás puffancsokat formázunk, nálam lett puffancs is, kifli is, karika is.
Mivel ma reggel előrelátóan két adagnyi tésztát gyúrtam be, lett belőle natúr is, hat darab mákos és négy darab narancsos.

Mákosan: a hat darabnyi tésztát téglalappá formázom, megszórom darált mákkal és cukorral, hosszanti oldalától feltekerem, éles késsel egyforma darabokra vágom, egyenként kicsit hengerré formázom.



Narancsosan: a tésztát téglalappá formázom, elkenem rajta a cukrozott, reszelt narancshéjat, hosszanti oldalától feltekerem, éles késsel egyforma darabokra vágom, egyenként kicsit hengerré formázom, illetve egyből karika lett.



Sütőpapírral letakart tepsire vagy megolajozott sütőlapra teszem, a recept szerint egymáshoz viszonylag közel, hat darabot egy sorba, én kicsit távolabb rakosgattam egymástól, hogy kelés közben ne érjenek össze és lehetőleg megtartsák eredeti formájukat.
A megformázottakat is letakarom olajos fóliával és meleg helyen nagyjából 30 percig, vagy míg duplájukra nőnek, kelesztem.



Tetejüket tejjel megkenem, 220 fokra melegített sütőbe teszem, nagyjából 15-18 percig sütöm.
Átkenem a megsült finomságok tetejét is egy kis tejjel és párom kérésére hármat cukorba nyomkodtam (holnapra briós lesz reggelire :-).

Tálcára sorakoztatom és türelmetlenül várjuk, hogy végre ehetőre hűljenek.


Finom volt, reggeli után ennyi maradt a két adagból.

Magában, vajjal, házi birs- vagy eperlekvárral, csésze tejjel ... igazi "békebeli", nyugodt reggeli.



Jó étvágyat!

2008. okt. 25.

Őszi asztaldísz gyertyával

Egy ideje nagyon szeretek "kreatívkodni".
Egy ideje, mióta rájöttem, hogy a hobby boltokban kapható ezerféle "kütyüt" hozzám hasonló földi emberek is tudják használni. Sok dolognak a nevét ugyan nem tudom, de most már bátra(bba)n vágok bele olyan "művek" alkotásába is, melyeket először készítek.
Mindig is irigykedéssel vegyes csodálattal néztem a virágosnál és más helyeken árult asztaldíszeket. Aztán az áruk láttán lelkesedésem, miszerint nekünk is legyen, lelohadt.
A gyertyákat is megcsodáltam, eleinte el nem tudtam képzelni, hogy lehet gyöngyöt, szárított virágot és még sokféle egyebet belevarázsolni a gyertya anyagába.
Néhányszor megpróbáltam kézzel fogható valóságba önteni amit elképzeltem, de általában a megálmodott és a létrehozott "mű" köszönőviszonyban is alig volt. Hiába, a cérna, a pillanatragasztó és a nagyon-szeretném-ha-ott-maradnál fohászok nem helyettesítik a "profi" hozzávalókat.
Szóval a kreatívkodással valahogy úgy voltam, mint kisgyerek a játékbolt kirakata előtt, csodálattal vágyakoztam és leplezett áhítattal bámultam.
Aztán megtört a jég. Csodaládikójából párom néhány éve elővarázsolt egy ragasztópisztolyt, száraz oázist és még kismillió "valamit". Nem mondom, hogy az első próbálkozásra remekművet alkottam, eleinte a ragasztópisztollyal is heves vitáim voltak, és egy nagyon szép terítőm bánja rosszul alkalmazott üvegfestési próbálkozásom, de nem adtam fel és sorra születtek a saját kézzel alkott remekek. Igen, lehet némelyik üvegfestésem, ablakra ragasztott matricám gyerekes és a színátmenetesen festett, Tiffany hatású lámpához még gyakorolnom kell, de a próbálkozások sorra beérnek és a létrehozott műveim egyre inkább tükrözik azt, amit elképzeltem. S azt is megtanultam, hogy nem kell feltétlenül drága pénzért minden alkotóelemet megvásárolni, sokszor elég, ha nem csak körbenézek, de meg is látom magam körül azokat a dolgokat, amiket beépíthetek az éppen készülő vagy tervezett tárgyaimba. S míg virágot, narancshéjat formázok, gyöngyöt fűzök, köveket és faleveleket gyűjtök, gondolatban százszor is átformálom a készítendő művet, míg megtalálom azt az összeállítást, amire azt mondom, igen, ez így lesz jó.

Legutóbbi alkotásom egy kis őszi asztaldísz saját készítésű gyertyával. ÉAnyámnak készült.

Az alapja egy falap, amit virágárusoknál is kapható csomagolóval vontam be (nem papír, igazság szerint nem tudom, hogy nevezik). Erre került az előzőleg matricakontúrral cirádázott gyertyatartó, egy, a falapot bevonó anyagból kötött kis masni, a narancs uralmat szelíden megtörő zöld levelek, két aprócska virág és néhány gondosan válogatott kő a kerti tó mellől. A gyertyát narancs és színtelen gyertyazseléből öntöttem, előbbi rétegbe reszelt, szárított narancshéjat kevertem, hogy színe dominánsabb legyen, a felső színtelen réteget nagyszemű gyöngyökkel és piros csillámporral díszítettem.

Tény, leírva egyszerű s mikor már összeállt a kép, létrehozni sem volt boszorkányság. De ennél az asztaldísznél is és minden másnál is élveztem és élvezem az alkotás örömét már akkor, mikor még gondolatban is csak homályos képem van arról, hogyan is fog kinézni - formára, alakra, színre, összhatásra -, hogy is kezdjek neki és hogyan fejezzem majd be.

Amíg a gyertya anyaga megköt, érdemes valamivel megtámasztani a kanócot, hogy egyenesen álljon a már megszilárdult gyertyában.

2008. okt. 24.

Micimackó tortát visz - avagy szülinapi készülődés

Kis lépésekkel, de már hetekkel ezelőtt elkezdtünk készülődni. A nagy esemény ÉAnyám születésnapja.

Három-négy hete, Lilian írt egy szilvás tortáról, ropogós mákmorzsával a tetején. Hm, nagyon jól hangzik, gondoltam, és át is mentettem a receptet saját kis recepttáramba.
Két hete megvettük a tortához a szilvát. Nagyon gondosan válogattuk Manóval, szép, ép, kemény szemeket, itthon dobozba sorakoztattam, a régetek közé papírszalvétát tettem és naponta ellenőriztem.
Gondolatban összeállt az sk ajándék végleges formára, aztán az elmélet kézzel foghatóvá lett és elkészült egy őszies hangulatú asztaldísz.

Délelőtt megsütöttük a tortát. Szerintem a torta is érezte, hogy teljes családi összefogással készül, ettől lett olyan finom és ízletes. A szépsége hagyott itt-ott némi kívánnivalót maga után ... mondhatnám úgy is, Murphy 1265. törvénye érvényesült, miszerint az ajándékba és vendégeknek készített finomságok a rájuk fordított figyelemmel éppen fordított arányban mutatósak (ízletesek), míg a "csak házi használatra" összedobott ételek a legremekebb éttermekben is megállnák a helyüket.
Az íze, illata, tésztája, állaga mindenesetre arra csábít, hogy más jeles alkalmakkor is számításba vegyem.

Szilvás torta ropogós mákmorzsával

hozzávalók

25 dkg margarin
20 dkg cukor
5 tojás
25 dkg liszt
1 tk sütőpor
1 mk cukrozott narancshéj (vagy reszelt citromhéj, ízlés szerint)

1 kg-nyi magozott gyümölcs, ideálisan szilva, de almával, barackkal, nektarinnal is finom
őrölt fahéj

5 dkg darált mák
5 dkg margarin
5 dkg liszt
10 dkg cukor
1 mk cukrozott narancshéj (vagy reszelt citromhéj, ízlés szerint)

A margarint és a cukrot habosra keverjük, egyenként beletesszük és jól eldolgozzuk a tojásokat, utánna kanalanként, állandó keverés közben, hozzáadjuk a sütőporral elkevert lisztet.
Alján sütőpapíros tortaformába simítjuk a masszát (természetesen lehet tepsiben is sütni, így a sütőpapír a tepsi falára is felérjen).

Nagyon fontos, hogy a sütőpapírt először alaposan megtanulmányozzuk, majd alaposan a tortaformába igazítsuk.



Tetejét sűrűn kirakjuk szilvával és megszórjuk őrölt fahéjjal.

A mézes mentatea erőt ad a bonyolult mérnöki figyelmet igénylő szilvakirakáshoz.

Sziasztok szilvák, jól vagytok?

A morzsa hozzávalóit: cukor, mák, liszt, margarin és a cukrozott narancshéj



szintén kézimixerrel keverjük össze, szép, homogén állagú morzsát kapunk.




A fahéjas szilvát bőven megszórjuk a mákmorzsával, majd szépen eligazgatjuk, hogy mindenütt befedje a gyümölcsöt. Ha a morzsát, szórás előtt kicsit összenyomkodjuk "rusztikusabb" hatású lesz.

Éhes kukta nem tud mákmorzsát szórni, és ez a reggel sült tejes zsömle amúgy is egyedül árválkodott a tányéron.
Kukucs, lakik még mákszemecske az edényben?
Mákszemecske gyere ki, ide, most, kéremszépen!

Mákszemek, sorakozó! Na, ezt már nevezem glédának.

Ha kinézetre esetleg kicsit bizarr is (valamiért feljött a tészta a torta középén, ezáltal a mákmorzsa besüllyedt a szilva közé-alá), íze tökéletes, tésztája laza és könnyű, a mákmorzsából pedig dupla adagot készítek legközelebb.



Manó édesapjával Micimackó tortát visz képet rajzolt, színezett, óriási lelkesedéssel és beleéléssel. Annyira belejött a színezésbe, hogy az ÉAnyámnak szánt képen kívül azt a macis képet is ajándékba adta, amit "baba magának színezte", egy kockás masnis, pillangóval díszített sárga rózsa kíséretében.

Boldog születésnapot!

A gyönyörű lila orchideák nagypapim ajándéka.