2009. márc. 17.

Krémlevesek támadása

Ha jól számolom, sorban immár harmadik hétvége volt, hogy krémleves (itt, itt és korábban itt is) került az asztalra, úgy saccolom, mind a nagy étteremalakítás idején (hogy a miner robotjának is segítsek).
Más ízekben, más alapanyagokból, de mind csábosan krémesen simult a tányérokba.
A krémlevesek egyik előnye, hogy szinte a végtelenségig variálható, változatos, mind ízre, mind állagra. Másik vitathatatlan előnyük, hogy hamar kész vannak és kezdő házitündéreknek sem okoz fejtörést az elkészítésük.
A bézs különböző színeiben pompázó, változatos levesbetétekkel tálalt leveseket vidáman színes főfogások követték.


A vasárnapi menühöz rövidke történet is tartozik. Miután elterveztem, mi is kerüljön az asztalra ebéd gyanánt, megragadtam kis kosárkám és kiballagtam a sarki zöldségeshez. Nem terveztem elhasználni a fagyasztóban lévő, korábban blansírozott karfiolt.
Valószínüleg még az MP4 hatása alatt lehettem, hiszen meglehetősen értetlenül néztem a zárva lévő kisboltot. Vasárnap van és délig nyitva szokott lenni morfondíroztam. Aztán gondolatban a homlokomra csaptam és megveregettem a vállam. Az ám, csakhogy ma ünnepnap van!
Így hát a szép napfényes időben hazaballagtam, s azzal vigasztaltam magam, hogy legalább lejártam a reggelit.

A kefíres karfiolleves így is kényelmesen elkészült 30 perc alatt. Míg a leves fődögélt, egy lábaskában sült-párolódott a lábas-csirke - ez alkalommal nem bazsalikomosan, de fehérborosan - velük párhuzamosan, a tűzhely harmadik égőjén, a paprikás-kukoricaköret is kellően megpirult. Az ebéd, előkészületekkel (pl zöldséghámozás) együtt is 45 perc múlva az asztalon hívogatta éhes családom (s ebbe az időbe a mosogatás is belefért).
A lábas-csirke egyik nagy kedvencem, ugyanis nagyon könnyen, gyorsan megvan, ugyanakkor sokféleképpen ízesíthető. És attól lábas-csirke, hogy mindig egy adott lábaskában készítem :-)



A receptek, szokás szerint és a könnyebb kezelhetőségért, külön postokban.
Addig is, jó szemezgetést!

Nincsenek megjegyzések: