Oldalak

2009. márc. 9.

Kenyérsarok, zsömlecsücsök

Bárhogy osztjuk-számoljuk, valahogy mindig marad egy szeletke kenyér, fél zsömle, kettévágott kifli, ami nem akar elfogyni a kenyeres kosárból. Persze, mindannyian jobban szeretjük a frissen sült, illatos kenyeret, mint a tegnapelőtti bucit, zsömlét. Múlt héten valahogy elég sok kenyérsarok, zsömlecsücsök gyűlt össze, no meg egy korábbi sütésű briósból is figyelt egy Manó-csócsálta darab. Rendes háziasszony nem dob ki semmit gondoltam, rántott húst nagyjából minden másodnapján (húsvét, karácsony) eszünk, morzsának nem fog elfogyni, ezért felidéztem a tálbasült pofonegyszerű és jól variálható receptjét. Gyerekként elég gyakran ettünk ilyet, de minden alkalommal más volt, attól függően, éppen miből mennyi került bele.
Nemcsak maradék kenyér, de fölös tojásfehérje, üveg alján árválkodó falatnyi lekvár felhasználásának is finom módja.
Manó nemes egyszerűséggel először kenyérsütinek, majd kerek formájára való tekintettel kenyértortának nevezte el. S hát ugye a torta mégiscsak vonzóbb egy kétésfélévesnek, mint a kenyér :-)

Kenyértorta

hozzávalók

maradék kenyér, zsömle, kifli - lehet teljeskiőrlésű is; nálunk most kenyér, korpás zsömle, briós maradékából készült
tej
cukor vagy méz
tojás - egy vagy több, kenyér mennyiségétől függ
margarin
tetszés szerint: reszelt citrom/narancshéj, lekvár, alma, körte, dió (mogyoró, stb), mazsola

A kenyeret és társait kockára vágom, mélyebb tálba teszem és nyakonöntöm cukros vagy mézes tejjel, annyira, hogy megszívhassa magát, de semmiképpen ne tocsogjon. Teljeskiőrlésű lisztes kenyeret, zsömlét kicsivel korábban áztatok a tejbe, legyen ideje megszívni magát.
A tojást kettéveszem, fehérjéből kemény habot verek. (Ha van több megmaradt tojásfehérjém, hozzáadom.)
A gyümölcsöt meghámozom, közepesre felkockázom.
Egy tűzálló tálat margarinnal kikenek.
A tejes kenyérkockákhoz keverem a tojássárgát, a gyümcsölcsöket (most 2 alma), a lekvárt (kihagyható, nálunk másfél kanálnyi őszibarack lekvár figyelt az üveg alján), a durvára vágott diót.
A tojáshabból annyit, amennyit majd a tetejére kerül, külön veszek, a többit lazán a masszához keverem, majd az egészet a kivajazott edénybe teszem. A tetejére kockázok még egy kevéske margarint.
Előmelegített sütőben (180 fok), lefedve, nagyjából 15 percig sütöm. Ezalatt a megmaradt tojáshabot cukorral, darált dióval összekeverem. Negyed óra múlva kiveszem az edényt a sütőből, elsimítom a tetején a habot, majd fedetlenül visszateszem, amíg a hab szépen pirulni kezd.
Langyosan, hidegen egyaránt finom. Hidegen egészben tálalható és tortaszerűen szeletelhető.



Jó étvágyat!

2 megjegyzés:

Ancsika írta...

De jó!!!!!! :) ez magamtól eszembe sem jutott. Végülis majd nem olyan, mint a máglyarakás

Én is köszi Neked! :)

trinity írta...

Igen, ez a mi rakottzsemlénk testvére!!!