2008. nov. 26.

Murphy irgum-burgum - avagy, klikk még egyszer

Természetesen ezúttal is Murphy-nek lett igaza.
Ami elromolhat, nos, ezúttal is elromlott, alátámasztva a régi igazságot.

Lényeg a lényeg, a technika kisördöge miatt az összes, eddig leadott szavazat elszállt, így a desszert.eu újraindította a szavazást Nagy Receptverseny II.-re beküldött pályamunkákra.

Szavazáshoz regisztrálni kell, fél perc, könnyű & fájdalommentes.

Egy regisztrációval csak egyszer lehet szavazni ugyanarra a finomságra.

Regisztrálni itt lehet.

Szavazni itt, december 14-ig.

Biztos tudjátok, hogy Max barátom egy fantasztikus paellával, jómagam pedig finomságos mézes-gyömbéres koszorúval pályázunk és kérjük szépen szavazataitok.

Ígérem, akár nyerünk, akár a részvétel boldogsága marad nekünk, fénypostával küldünk kóstolót.

2008. nov. 24.

Postumus

Napok óta sejtjük, hogy közeleg a vég, a megváltoztathatatlan, elodázhatatlan, szomorú vég. Bús árnyékát maga előtt tolva, ridegen, közeleg a vég.

Próbáltuk megállítani a megállíthatatlant, kiszemelt áldozatát ajtó mögé zártuk, konyharuha alá dugtuk, fiók mélyére tettük, hiába, semmi nem segített, nincs orvosság, nincs gyógymód. Egyre inkább fogyott, vékonyabb, vastagabb darabokban, de fogyott, alakja már nemigazán emlékeztetett egykori daliás önmagára.

Fogyott nappal és fogyott este, pirkadó kora reggel és szürkülő délutánokon, mikor a Nap is hanyatlik már, lassacskán átadva helyét a komor, szürke-fekete estének.

Időnként reménykedve kukkantottunk be hozzá ... talán, talán nem lett kisebb, mint korábban volt, sőt, csodák csodájára talán még magára is szedett valamennyit. Nem és nem. Bármit tettünk, csak fogyott, egyre kisebb lett.

Mígnem, ma reggel elérte a napok óta fejünk fölött sötétülő végzet.
Elfogyott, semmivé lett, dicsőséges, ám igencsak rövid pályafutása véget ért.
Szomorúan álltuk körül rögtönzött ravatalát, s bár látványosan nem sirattuk meg, lelkünk mélyén elmorzsoltunk egy-egy könnycseppet, halk sóhajjal és korgó gyomorral gyászoltuk, elbúcsúztunk tőle. Fájdalmunkat enyhítendő visszaidéztük a közösen töltött szép perceket. És haragudtunk a végzetre, hogy miért pont őt szemelte ki magának.

Ezúton közlöm, fájó szívvel, korgó gyomorral és üres süteményes dobozzal, hogy emlékezetes, de igencsak rövidre szabott földi pályafutása a mai nap reggelén véget ért. Szép és finom emlékeket s pár morzsát hagyott maga után.
Stollni, nem felejtünk!



Külön köszönet Pannicicának, aki a stollnit gyártotta, s így, ha közvetve is, de hozzájárult eme szösszenet megszületéséhez :-)

Manó pillanatok

Hétvégente, szombaton, jár felénk a zenélő autó (családi fagyos szabad fordításban).
Már messziről hallani a jellegzetes dallamot, amint közelebb ér és az utcánkba fordul, ha Manó ébren van, szigorú szülői felügyelet mellett feláll az ablakpárkányra, fogózkodik a kilincsbe (és persze mi is átölelve tartjuk) és nézi szinte szent áhítattal a nagy sárga, díszes autót, mindájt ideéj, baba integet zenéjő ajutónak, mindájt ideéj. És odaér, és integetünk, amíg elmegy (egyszer megkérem a sofőrt, ha nem fáradtság neki, integessen vissza Manónak és zenéljen egyet előttünk is).
Egy szombat délután, még bőven a csendes pihenő-ebéd utáni szundi idejében, hallom, közeleg a zenélő autó. Halkan benyitok Manó szobájába, ha ébren van megnézzük, ne legyen pityergés abból, hogy zenéjő autó ement, baba nem látata. Szóval benyitok a szobába, az én kis pöttöm fiam már-már spiccen a rácsos kiságy ablak felőli sarkában, egyik kezével kapaszkodik, másikkal a függönyt próbálja elhúzni, s áhítattal-reménykedve mondogatja zenéjő autó mindájt ideéj, baba láthatya, mindájt ideéj.

Lecseréltük a rácsos kiságyat, Mikipapától kapott egy "igazi" ágyat, telistele sok-sok kamionnal, piros kamion, zöld kamion, Iveco kamion, Volvo kamion, kék kamion, sárga kamion - ezeket Manó rendszeresen felsorolja és pontosan meg is mutatja. Namármost, az igazi ágy egy igen lényeges dologban különbözik a rácsos kiságytól - mégpedig, az előbbinek nincsenek rácsai és Manó szabadon tud felmászni, lemászni. Pöttömke legénykénk ezt ki is használja. Az ebéd utáni szieszták lassacskán félcsendes pihenők, időnként némi szundival tarkítva. A félcsendes pihenő pedig abból áll, hogy Manó rendszeresen kipakolja a zoknis fiókot, a pelenkás fiókot - ezeket fel az ágyára, majd közli, hogy óvódások és ő, baba, beül az óvódások közé. És beül és szélesen mosolyog. Ha éppen nem baba pakojgat, baba pakojászik, baba jendezget elfoglaltságot űz, akkor a nagylabdát kergeti. A szobája ajtaja nincs kilincsre csukva, így időnként megesik, hogy halk nyikorgással kinyílik az ajtó ... aztán, némi halk motoszkálást követően kigurul a nagy, kék labda ... aztán megjelenik Manó, s ha történetesen szembenéz édesapjával, akkor huncut kis mosollyal visszafut, tessék-lássék behajtja maga mögött az ajtót és felvetődik az ágyára ... mintha valami huncut kis kobold gurította volna ki a labdát, s őneki semmi köze nem lenne hozzá.

Hétvégén havazott, szombaton reggel sűrűn kavarogtak a hópelyhek, még meg is maradt az úton, füvön, háztetőkön, örökzöld bokrokon. Az erkélyajtóban állva, a nappali melegéből mutattuk Manónak, nézd, ami kavarog, a sok-sok, rengeteg fehér pihe, azok a hópelyhek, kavarognak, lehullanak a földre, millió egymás után, abból lesz a hó, amit az úton, a kertben látsz. Nézte, szinte megbabonázva, csilingelő kacagással mutatta a kavargó hóesést. Napközben többször is visszament az erkélyajtóhoz és nézte a havat. Már nem havazott, s ami a földre hullott korábban, az is kezdett eltűnni, de foltokban, a bokrok alatt megmaradt, de Manónak az elég volt, érdeklődve tanulmányozta az ablaküveg mögül.
Délutáni szundi, illetve félcsendes pihenő, motoszka, fiók pakolás, aztán csend. Manó elaludt, picike gombócba csomózta magát, édesdeden aludt az ágy sarkában. Nem zavarjuk, a behúzott ajtó ellenére is lábujjhegyen közlekedünk és csak suttogva beszélgetünk párommal. Egy idő mintha neszt hallottunk volna Manó szobájából. Halkan benyitok, Manó, még álomfátyolos szemekkel, mint aki felkelt, de még nem ébredt fel teljesen, áll a fiókból kipakolt zoknihalom közepén, az ablak előtt, s kicsit pityergésre görbülő ajkakkal mondja baba nem tudta megnézni havat, baba nem tudta megnézni havat.

Legutóbbi családi eseményünk Csabi unokatestvérének kétéves születésnapja volt. Hármasban - édesapja, Manó, jómagam - mentünk megvenni a kiszemelt ajándékot. Menet is és aztán az üzletben is elmagyaráztuk Manónak, hogy Csabinak veszünk ajándékot, vendégségbe megyünk másnap, Csabinak lesz születésnapja, neki vesszük az ajándékot.
Ma édesapjával utazott, a piros Panda autóban Manó az anyósülésen ül (rögzített, biztonságos babaülésben, de kikapcsolható a légzsák, ezért inkább ott utazik), ahonnan nagyon jól szemmel tartja a lassan-gyorsan suhanó világot. Messziről észrevett egy ugyanolyan (de a város másik felében lévő!) üzletet, mint ahol a születésnapi ajándékot vettük és megjegyezte baba megy apával ajándékot vásájolni, Csabibabának születésnapjája, baba könyvet vesz Csabibabának ajándékba.

Egyre jobban és egyre magabiztosabban használja a ragokat, toldalékokat, időhatározókat.
A következő párbeszéd ugyancsak ma történt, autókázás közben: baba bemegy apávaj bojtba vásájolni valamit; Manó, elhoztad a pénzecskédet? (néhány 1 és 2 forintos, Manó gondosan gyűjti őket egy pici piros bugyellárisba, már amikor nem szórja szanaszét a szőnyegen, hogy aztán annál nagyobb lelkesedéssel baba megkejesi pénzét) - kérdezte párom; baba otthon felejtete pénzét, nem hozta baba; Manó, akkor nem tudunk vásárolni semmit, pénz nélkül nem lehet - így édesapja; bemegyünk bojtja, talán tudunk vásájolni, valami apjóságot, talán adnak babának pénz néjküj.

Nagy Receptverseny II. - szavazás

Említettem, hogy mézes-gyömbéres koszorú nevet viselő, sk sütött finomsággal neveztem a desszert.eu gasztro játékára, Nagy Receptverseny II .

A beküldött és a desszert.eu honlapján közzétett pályamunkákra az oldal látogatói, olvasói szavazhatnak, értékes nyereményekhez juttatva az első három helyezettet.
A visszaélések kizárása érdekében, a szavazáshoz regisztrálni kell és egy regisztrálótól csak egy szavazatot fogadnak el.
A bejelentkezés rövid és fájdalommentes, a szavazás pedig csak egy klikkentés.

A beérkezett pályaműveket itt lehet megnézni: Nagy Receptverseny II

Bejelentkezni a főoldalról, itt lehet: desszert.eu

Szavazni december 14-ig lehet, (regisztráció után) ide kell kattintani: szavazás

Ajánlom mindenki figyelmébe az Adventi, Karácsonyi különlegességnek is süthető, kalácsra emlékeztető mézes-gyömbéres koszorút, valamint Max barátom gyorsan összeállítható és igencsak finom kolbászos paelláját.

Előre is köszönöm szépen! :-)

2008. nov. 23.

Csak egy klikk

Bár egy ideje forgatom a fakanalat - egyesek, sokak, szerint nem is haszontalanul -, először neveztem főzős versenyre.

A desszert.eu hirdette Nagy Receptverseny II.-re neveztem.
A versenyzők által beküldött pályamunkák között "találkoztam" Max mester kolbászos paellájával. Incselkedtem a recepttel, aztán elkészítettem, szívből ajánlom mindenkinek.



Jómagam egy kipróbált és bevált finomsággal, a mézes-gyömbéres koszorúval neveztem. Így, Advent és Karácsony közeledtével fenyőágakkal kirakott tányérra ültetve akár asztaldísz is lehetne, de vétek lenne kóstolatlanul hagyni, a mézeskhez képest meglepően kalácsra hajaz.



Kérlek kedves olvasóm, ne sajnálj pár percet és kukkantsd meg a két versenyművet. S mivel a versengés nemes szelleme és a részvétel diala mellett, igencsak értékes nyeremények sorsa is eldől, kérlek kattints és szavazz a receptekre, melyek elnyerték tetszésed.

Legyen szép napod & köszönöm.

2008. nov. 21.

Manó pillanatok - téli levél

Manóval a rohamosan közelgő karácsonyról még nem beszélgettünk. Természetesen belehallgat a napi beszélgetésekbe, így a karácsonyi menü, kihez-mikor megyünk, hova állítsuk a fát témákba is. Ajándékokról nem beszélgettünk előtte, ezeket a részleteket egyelőre kettesben egyeztetjük, jóval azután, hogy Manó, fáradtan a napi nyüzsgéstől és elpilledve a finom esti fürdőtől, hálózsákba és kiságyába bújt.

Nemrég kapott egy téli mondókás könyvet, ezt azóta többször is kiolvasta, édesapjával, velem, egyedül, felolvasta és megmutatta Bobónak, Öregmacinak, csigának, piros traktornak.

A mondókás könyvben, Hull a pelyhes, az egyik oldalon gyerekek és egy nagyfülű kutya Télapónak írnak ajándékkérő levelet, pár oldallal odébb a nagyszakállút látjuk, amint hatalmas, piros batyujába diót, almát tesz, majd újabb pár oldal múlva vidáman kacsintva becsempészi meglepetés csomagocskáit az ablakban várakozó kiscipőkbe, csizmákba.

Manó lelkesen olvassa-meséli-magyarázza a Hull a pelyhes meséjét, majd ... összerakva a könyvben látott, tőlünk hallott és elcsípett, illetve unokatestvéréknél összeszedett információ morzsákat, tegnapelőtt a következőkkel lepte meg édesapját.

Baba cejuzával - nem golyóstollal!, ceruzával - íj levelet Jézuskának. Baba ajándékot kéj Jézuskától, levelet íj baba. Jézuskának van ajutója, tudjon jönni babáho. Ajutóval. Jézuska. Apának van számítógépe, anyának van számítógépe, baba kéj szépen! - ez az egyik varázsszó, kérem szépen - számítógépet, Jézuska hoz babának számítógépet, kéjemszépen. Baba számítógépezik. Baba cejuzával levelet íj Jézuskának.

Nagy lelkesedésében, nemcsak levél született, de lisztszórósan havas fenyőfát és behavazott házikót is készítettek édesapjával,

lisztszórós rajzok, azaz színezés után (apa) a rajzot a megfelelő helyeken jó alaposan beragasztózzuk (apa), majd a ragasztós helyre bőven lisztet szórunk (Manó egyedül); a fényképeken nem látszik túl jól, de a házikó teteje, előtte a föld, a fák teteje mind-mind liszt-havas

sőt, apa pici segítségével Manó kiszínezett egy Télapó rajzot is, csizmáját feketére, ruháját pirosra.

az idei Télapó divatban némi dizájnváltás történt, a klasszikus piros-fehér ruha és fekete csizma színösszeállításban némi kékes és bőven lila is szerepet kapott :-)

Egyszóval - nálunk már javában dúl az ünnepvárás :-)

a ceruzá(kk)val írt levél a kép jobb alsó sarkában; ahogy elnéztük jó hosszú levelet kanyarintott Manó, csak az Angyalka győzze majd számon tartani és cipelni :-)

Angyal, ismerős ismeretlen

Ma találkoztam vele.
Ismeretlen ismerőssel. Ismerős ismeretlennel. Mindkettő.

Jelenléte, segítsége önzetlen, szerény, szívből jövő, nem tolakodó. Verseket csempész Morzsikás mindennapjainkba és tanácsot, ötletet ad a felröppentett kérdésekre. Magáról szűkszavú, hiszen 'velem nem történnek érdekes dolgok, panaszkodni pedig ki szeret'.

Ismeretlen, mégis ismerős.
Hiszen tudom a nevét, s ha naponta nem is, de hetente többször "beszélgetünk". Tudom, hogy jószívű és kedves. S mégis, nem ismerem.
Érzem, hogy időnként rossz napjai is vannak, mint bármelyikünknek, s ilyenkor a versek is szomorkásak, komorak. Nemrég beteg volt, s Morzsikák szorítottunk, hogy meggyógyuljon, felépüljön. Tudom, hogy szép haja ezüst-ősz. S mégis, nem ismerem.
Láttam, milyen kabátot hord, hallottam sokat tapasztalt és vidám hangját, láttam a csillogást szemében. S mégis, nem ismerem.
Ismeretlen lenne?
Meglehet.
Hiszen nem tudom, mit gondol reggel, mikor ébred, nem tudom, mi a kedvenc étele vagy színe.
Ismeretlen lenne?
Nem hiszem.
Lényének ugyan kis, s mégis nagy részét - ha csak kevéssé is, de - ismerem.
Kedves és sugárzó, adni-segíteni vágyó és tudó.
Angyal.

2008. nov. 19.

Apróság narancshéjból és gyertyaviaszból

Amíg a formabontó fakanalak száradását vártam, melléktevékenységként gyártottam két apróságot. Asztaldísz, szalvéta- vagy papírnehezék, egy kis semmiség, amolyan ünnepek előtti "emlékeztető", porfogó, ki mit választ. Vendégek, első ránézésre, mézes sütinek gondolták és csak pillanaton múlt, hogy nem haraptak bele.

hozzávalók

kifordított, szárított narancshéj (sk)
színtelen gyertyazselé
csillámpor
színes gyertyareszelék (sk)
levendula lemorzsolt virága (sk)

sk - azaz ezeket saját kezűleg el lehet készíteni, nem kell megvenni

Narancslé facsaráskor megmosom és kettévágom a narancsot. Facsarás után óvatos mozdulattal, hogy ne szakadjon, kifordítom a héjat és a tetejétől (közepétől) kiindulva, éles késsel egyszerűen lehámozom a maradék gyümölcshúst. A megpucolt, fél narancshéjat visszafordíthatom, de így, kifordítva is száríthatom, például asztaldíszbe beapplikálható. Ahhoz, hogy valamelyest tálka formát kapjak, érdemes valamilyen nehezéket belerakni, ami körül száradás közben is megtartja a formáját. Ehhez egy vízzel töltött, kis üdítős üveget használtam, ezt beleállítottam a kifordított fél narancshéjba.
Érdekes mintázatot kapok, ha kettévágás előtt lereszelem a megmosott narancs héját - ez, kevéske cukorral eltéve, hűtőben nagyon sokáig eláll és sütiknek pompás ízt ad -, utánna vágom, facsarom, fordítom, pucolom, szárítom.

Színes gyertyareszelékhez bármilyen otthoni, maradék, színes gyertya megteszi, minnél intenzívebb, annál jobb. Konyhai reszelő nagylyukú részén lereszelem és máris kész a kreatív boltokban sok pénzért árult gyertyaviasz reszelék sk változata.

Az aprósághoz vízfürdőn színtelen gyertyaviaszt olvasztottam, a kifordított, megszáradt naracshéjba halványpiros gyertyareszeléket, csillámport és levendula lemorzsolt virágát szórtam, majd ráöntöttem a megolvadt gyertyazselatint.



Mivel nem gyertyának készült, nem tettem bele kanócot. S mivel nem gyertya, a díszítők lehetnek gyúlékonyak. Természetesen, a narancshéjba, a színtelen gyertyaviasz alá szinte bármi beleszórható, határt a fantázia szabhat.

Mondtam az elején, semmiség, s mégis, egy apróság az asztalon, a tálalón, kicsit mássá teszi, feldobja.

2008. nov. 17.

Formabontó fakanalak

Nagyjából egy hónapja egy hétig a konyhapult felét mindenféle "kütyük" foglalták el. Fedeles műnyag dobozkákban piros és sárga gyertyareszelék halmozódott, az egyik lapítón natúr gyurmából összeállított öntőforma, reszelt és szárított naracshéj, csillámpor, natúr fehér és piros, valamint mézes gyertyamassza, alufólia, sniccer ...
Gyetyát öntöttem. Illetve fakanalat. Gyertyának indult, de végül nem tettem bele kanócot, így lett gyertyaviaszból formabontó fakanál.

Az alapötletet az MP3 adta, személyes ajándék a Morzsikáknak, gyertyaviaszból. Igen ám, de átlátszó gyertyamasszából készítettem pohárkás kis díszt az MP2-re - amit aztán elfelejtettem odaadni, így az MP3-ra maradt a "kézbesítés" -, most valami mással szerettem volna előrukkolni.
"Gondolkodom, gondolkodom" - mormolta Micimackó a Százholdas pagonyban és én a konyhában, végül párom dobta fel a magas labdát: legyen fakanál - gyertyaviaszból.
Eddig jó. Remek ötlet! Kivitelezés?

Először is öntőforma kell, mert a forró, olvadt viasz a kérlekigazánnagyonszépen varázsigére nem hallgat. Az öreg éjszaka leple alatt kölcsönvettük Manó gyurmáját, párom a minta fakanállal és némi türelemmel kialakította a formát. Egyet, mert annyi gyurma volt. Másnap vett aztán natúr fehér gyurmát és az elsőnek öntött fakanál kivételével az ebből kialakított formát használtam a későbbiekben. Manót pedig kárpótoltuk négy nagy tégely, színes gyerek-gyurmával :-)

alapanyagok, minta-fakanál és öntőforma

Vízfürdőn viaszt olvasztottam, fehér-sárga, fehér-piros, fehér-mézes, piros-pici fehérrel, így mindegyik fakanál kicsit más lett.



Az olvadt viaszt az alufóliával kibélelt formába öntöttem, és türelmetlen malmozásba kezdtem mellette, amíg megköt.

próbáltam díszíteni a fakanalat és a szilárduló (halvány sárga, rózsaszín) viaszba reszelt narancshéjat, szemes feketeborst szórtam; normál gyertyaviasznál ez nagyjából kútbaesett ötlet, a szemes feketebors szépen látszott, más nem

A határozottan fakanálra emlékeztető, de némi sallanggal bíró dermedt viaszt óvatosan kiemeltem a formából (óvatosan, de egyet mégis sikerült nyelénél kettétörnöm), majd sniccerrel, aprólékos munkával megszabadítottam az öntés során keletkezett viaszfeleslegtől, más szóval megfaragtam.




Fakanál kész, a "mibe állítsam"-ra is voltak ötleteim, sajnos a gyertyazselével kiöntött, formára szárított narancshéjhoz túlságosan nehéznek bizonyult a viasz-fakanál és a legkisebb mozdulat is feldöntötte, így ez az ötlet jócskán átdolgozásra szorult.

Fakanál talapzatra végül két megoldás született.

Az egyikhez formára szárított narancshéjat kibéleltem alufóliával, felöntöttem olvadt viasszal, beleszórtam jó sok reszelt, szárított narancshéjat, beleállítottam a viasz-fakanalat és vártam. Egy idő után fárasztónak tűnt mozdulatlanul tartani a fakanalat, amíg a talapzatnak szolgáló viasz megköt, így megfelelő szögben kitámasztottam. Amint az alsó, narancshéjtól szépre színeződött viasz kicsit megkötött, öntöttem rá egy réteg halványabb sárgát. Éjszaka folyamán megszilárdult a viasz, fakanál is jól rögzült, két hajnali kávé közben sniccerrel megfaragtam.
A formához itt természetesen bármilyen edényke, ami bírja a forróságot, megfelel, mivel nálunk éppen nagyüzemben száradtak narancshéjak, az volt a legkézenfekvőbb.
sajnos menetközben nem készült kép, csak a végeredményről, lennebb

A másik talapzat amolyan "elfolyós" lett és bár talán ez könnyebbnek tűnik, kicsit macerásabb volt. Alufóliát laposra formáztam úgy, hogy 2-3 ujjnyi pereme legyen.



Egy edénykébe pici vizet tettem, ebbe a megformázott alufóliát, az egészet a tűzhelyre, lassú tűzre kapcsoltam.



Az alufóliába beleállítottam a viasz-fakanalat, nagyjából olyan szögbe, ahogy a végeredményt látni szerettem volna.



Ahogy a fakanál elkezdett olvadni, a fóliába töltöttem a másik lángon melegedő olvadt viaszból, majd (harmadik kezemmel) az egész edényt - fóliástól, olvadó fakanalastól, forró vizestől - átemeltem a mosogatókagylóba, ahol már várta a hideg vízfürdő. További kezeimmel az edényke peremére tettem három (valódi) fakanalat, úgy, hogy a viasz-fakanalat megtartsák a kívánt szögben, amíg a talapzat megköt.



Az első nagyon macera volt, főleg, hogy elfelejtettem a hideg vízfürdőt előre elkészíteni és mit sem sejtő páromat voltam kénytelen ugrasztani, mondván S.O.S. elolvad a művem, segítség! Az esetből tanulva, a többi fakanál-talapzat gyártása már könnyebben ment, a végére egészen belejöttem.
Mikor a talapzat is megszilárdult, az alufóliát óvatosan lebontottam róla és sniccerrel a kívánt formára faragtam.

"tálkában álló" készen, az "elfolyós" még talapzat faragásra várva

Mindkét formánál érdemes szem előtt tartani, hogy a viasz-fakanálnak súlya és dőlése is van, ha belelendül az ember gyereke, könnyen túlfaraghatja a talpat, a fakanál feldől és lehet beolvasztani az egészet.
Terveztem, hogy csoportképben megörökítem a Morzsikáknak készített viasz-fakanalakat, nos, ez elmaradt; remélem az MP4-re :-) készítendő ajándékok fényképen megörökítésével gondosabb leszek.

Hétvégi családi reggeli

Amerikai palacsinta.
Ez az, amiből általában kettő-hárommal kevesebbet sütök, mint kellene :-)
Több receptet is kipróbáltam, míg végül kettőnek az összeházasításából - egyik Max konyhájából, másik sajátom - született meg az az amerikai palacsinta, amit szívesen készítek, mert finom, nem kell órákig várakoztatni, a tésztája könnyű, egy serpenyőben három sülhet egyszerre.
Eddig még nem sikerült pontosan megszámolni, hogy az alábbi adagból hány palacsinta lesz, ugyanis sütés közben párommal beszélgetünk, s mikor reggelihez ülünk, hamarabb elfogy, mintsem számolni tudnám; nagyjából 20-22 amerika palacsintára elég, ezek ugye méretre nem nagyol, amolyan női tenyér méretűek.

Amerika palacsinta

hozzávalók

4 tojás
5 dkg rétesliszt
13 dkg liszt
2 dl tej
2 tk sütőpor
2 nagyon érett banán
csipet só
margarin a banán és a palacsinták sütéséhez

öntetek

1 magozott meggy/csereszenye befőtt
3 bő ek méz
fél ek étkezési keményítő
kb 3/4 dl tej

4 bő ek méz
fél narancs leve
fél narancs héja
1 mknyi reszelt gyömbér

A tojássárgákat kicsit felverem, hozzáadom a sütőporral elkevert liszteket és a tejet, szép állagúra és habosra keverem.
A két túlérett banánt villával összetöröm és kknyi forró vajon kicsit átforgatom, majd a lisztes-tojásos masszához keverem.
A tojásfehérjéket egy csipet sóval kemény habbá verem és lazán a banános tésztához vegyítem.
A masszát 10-15 percig pihentetem.
Közben vízfürdőt készítek, azaz egy edénykébe vizet teszek és elkezdem melegíteni, erre teszem a tálat, amibe a kész palacsintákat halmozom majd.
Serpenyőbe vajat teszek és majdnem habzásig forrósítom. Nagyobb kanállal (de nem merőkanállal) kis halmocskákat teszek a rmasszából serpenyőbe, kanálháttal kicsit lelapítom és mindkét oldalán aranybarnára sütöm. Hamar megvannak, s ha van két serpenyő, egyszerre akár 5-6 palacsintácskát is tudok sütni.



A megsült palacsintákat a vízfürdőre állított tálba halmozom. Így, forró vízfürdő fölé állítva, az elsőként sült palacsinták is melegek maradnak, mire az utolsót majd kiveszem a serpenyőből.



A meggyes/cseresznyés öntethez leszűröm a befőttet, a gyümölcsöt a mézzel átforrósítom, egy tálkában elkeverem az étkezési keményítőt és a tejet és ezzel besűrítem, szószósítom a mézes gyümölcsöt. Fahéjjal, citrom vagy narancshéjjal lehet ízesíteni.

A mézes-gyömbéres öntethez felmelegítem a mézet, beleöntöm a fél narancs levét, beleteszem a reszelt narancshéjat és reszelt gyömbért, jól összekeverem és pár percig együtt melegítem.

Hát ... fenséges.



Jó étvágyat!

2008. nov. 14.

Manó pillanatok - főzöcske

Manó, mint minden korabeli embergyerek, utánoz. Utánozza édesapját, mikor fúr, farag, barkácsol, füvet nyír, bokrot metsz, bútort tologat szobaátrendezéskor, szerel. Utánoz engem, mikor a konyhában sertepertélek, mosok, takarítok. Aztán időnként kicsit összebogozódhatnak a ki-mit-csinál szálak, mert apával is lehet mosógépet pakolni és porszívózni, sőt sütit keverni is, s előfordult, hogy anya nyírta a füvet. De nem is ez a lényeges. Hanem, hogy ő is, baba is, sőt, baba egyedüj!, így felkiáltójellel és határozottan, baba egyedül.

Bármiből lehet bármi, hiszen csak képzelet kérdése - kockás szalvéta időnként "csak" szalvéta, de volt már asztalterítő, takaró, pelenka, gombóc, fűszer, csirkehusi -, de van, amiben ragaszkodik az igazihoz, így lett fazeka, fakanala (konyhából leselejtezett, anyának van másik ...), tejesdoboza, amin egy piros, bicikliző boci mosolyog (a mosolygást értem, a biciklizést kevésbé), fűszerei (időnként elfog a rettegés, hogy szétszakad a mustármagos zacskó és hetekig egerésszük a pici mustármagokat a szőnyegből).

Most már van saját hámozója, kése, bárdja, nyeles és nyeletlen serpenyője.

És hozzá töretlen lelkesedése.

a baba pipihusit bájdoz igen nagy figyelmet igénylő művelet; a kék kockás szalvéta ezúttal pipihusi szerepet kapott

bizony, a pipihusi mellé kell egy kis krumpli is (a krumpli a spájszból van és nagyjából háromnaponta cseréljük :-)

S van már saját, hordozható, csodasárga konyhapultja!

bárdozás és hámozás közben egyszercsak megállt, pillanatig töprengett, majd babának nincs kohapujta (konyhapultja) felkiáltással a kis asztaláért robogott, becipelte a nappaliba, utánna a kis fehér széket és baba kohapujtja pakol mindet.

ez a pipihusi kicsit kemény és még nincs cafatkákra bárdozva,

és konyhapult nélkül a krumplit sem lehetett jól feldarabolni.

baba megnézi étejt, baba felemeji fedőt,

s ha az edényke túj fojjó, akkor Manó konyhakesztyűt húz.

ekkora Manónak ekkora konyhakesztyűkkel a kis kezén nem egyszerű megfogni az edénykét, de

sikerült felemelni az serpenyő fedelét, látszik is, hogy majd kidagad a gombóc belőle :-)

Gordon, Jamie, reszkessetek :-)

MP3 - képek

A képeket Foltgirl küldte, a késői post az én elmaradásom.

Pannicica és Manó, bár nem úgy tűnik, de együtt kirakóznak

Manó a nagy toronydaru rejtelmeit mutatja, míg Pannicica kicsit meglesi a kirakós hátát :-)

Pillanatkép. Előtérben Foltgirl lányának dúsan csigás szép haja, háttérben Zsófi és párja; én pedig valószínüleg a karom mögött bújócskáztam

Zsófi és a torta; háttérben Cicaanya és Manó morzsavadászaton

Tulippe és Gabi

a ház ura és Cicaanya

2008. nov. 13.

MP3 receptek - diós-fokhagymás kenyér és muffin by Gabi

Erről a kenyérről - diós, fokhagymás - eszembe jutott egy régi vicc.
Embergyerek töpreng: a csoki finom és szeretem, a fokhagyma is finom és azt is szeretem. Vajon milyen lehet csoki fokhagymával?
Hát ezt nem próbáltam még, csokit fokhagymával, de Gabi diós-fokhagymás kenyerét már beterveztem a közeli napokra.
Laza tésztájú, a durvára darabolt dió finoman bújik meg a kenyérbélben, a fokhagyma pedig pikáns, de nem tolakodó.

Diós-fokhagymás kenyér

hozzávalók

185 ml tej
105 ml víz
45 ml (3ek) oliva olaj
450 g fehérítetlen fehér kenyérliszt (én sima lisztet használtam, BL-55)
50 g zabdara (nekem most éppen tönköly búzadarám volt itthon)
50 g dió durvára vágva
1 1/2 gerezd fokhagyma (én kettőt raktam bele) finomra vágva
7, 5 ml (másfél tk) szárított oregánó
7,5 ml napraforgóolajban eltett friss bazsalikom lecsöpögtetve (nekem ebből is csak szárított volt)
7,5 ml só
10 ml (2 tk) cukor
5 ml szárított élesztő

A hozzávalókat megfelelő sorrendben* kenyérsütő gépbe pakoljuk és normál alapprogramon, közepes héjszín beállítással megsütjük.

* A kenyérsütő gépek használati leírása megadja, hogy az adott típusú gépbe a száraz vagy nedves hozzávalókat kell először (tehát alólra) tenni.
A sót és cukrot érdemes két ellentétes sarokba, míg az élesztőt középre tenni, úgy, hogy a folyadék ne érje, ezáltal nem kezd el hamarabb dolgozni, mint kellene.



A kávés muffin finom volt, és azt hiszem megfogadom Gabi tanácsát, s ha én is készítek, a receptben megadott kávémennyiséghez kevesebb cukrot használok majd.

Kávés muffin

hozzávalók

15 deka vaj
15 deka cukor
2 tojás
1,5–2 evőkanál azonnal oldódó kávé (+ ízlés szerint)
2 evőkanál tej(+ ízlés szerint)
10 deka liszt
1 teáskanál sütőpor
5 deka dió

A puha vajat robotgéppel krémesre keverjük a cukorral. Hozzáadjuk egyenként a tojásokat és ezeket is alaposan elkeverjük. A kávét feloldjuk a meleg tejben, majd hozzákeverjük a tojásos-cukros vajhoz. Végül az előkészület utolsó fázisaként összekeverjük a lisztet a sütőporral és az előzőleg illatosra pirított, majd finomra őrölt dióval. Aztán a diós-sütőporos lisztet fakanállal belekeverjük a kávés masszába, és ha valaki ízlése szerint szeretné, kóstolás után tehet bele még egy kevés – a már előzőekben leírt módon elkészített – kávéesszenciát. A kész tésztát kapszlival bélelt muffintepsibe tesszük és 200 fokos sütőben körülbelül 20 perc alatt megsütjük.

MP3 receptek - sonkatorta és meggyes koszorú by Zsófi

A meggyes koszorú Zsófi remek találmánya, és mondhatom mindig zajos sikert arat vele. Így volt ez az MP3-on is, bizony, fényképezni sem maradt idő, hipp-hopp eltűnt a tányérról (csak utánna kell néznem ama bizonyos csenőmanóknak :-).

Meggyes koszorú

hozzávalók

40 dkg liszt
20 dkg sütőmargarin
20 dkg cukor
1 üveg magozott meggybefőtt
3 db tojás
2 dl tej
3-5 evőkanál kakaó
3 evőkanál cukor
1 csomag vaníliás cukor
1 csomag sütőpor
rum vagy rumaroma
1 csipet só

Tálba tesszük a margarint, a cukrot, a vaníliás cukrot, a 3 tojást, valamint egy kis rumot vagy egy fiola rumaromát és 1 csipet sót. Az összetevőket elektromos habverővel simára keverjük, majd felváltva belekeverünk 40 dkg lisztet 1 sütőporral elkeverve, és körülbelül 2 dl tejet. (Első körben úgy 1,85 dl megy bele. Figyeljünk, mert ha túl híg a tészta, akkor nem tud jól átsülni, ezért inkább kisebb adagokban öntsük.)
Egy üveg meggybefőttet jól lecsöpögtetünk (ehelyett fagyasztott, magozott meggyet is használhatunk).
Egy kapcsos kuglófformát jól kivajazunk, kilisztezünk, majd ebbe simítjuk bele a tészta felét. Erre halmozzuk a meggyet, majd a maradék tésztához 3-5 evőkanál kakaót keverünk 3 evőkanál cukorral és egy kicsi tejjel, hogy hasonló állagú tészta legyen, mint a fehér. Ezt rákenjük a meggyre.
Előmelegített sütőben 160 fokon (légkev., elektromosban 180-190 fokon) 45 percig sütjük, aztán még 15 percig benthagyjuk a lekapcsolt sütőben.
Ha kicsit kihűlt tálra borítjuk, és porcukorral megszórva tálaljuk.

Könnyű, nem morzsálódó, finom, látványra is szép, ahogy a sötétbordó meggyszemek körül összeolvad a fehér és sötétbarna tészta.

a meggyes koszorú képeket a legelső Morzsa partiról másoltam ide.

Zsófi
sonkatortával is készült, a receptet Dóri küldte.
Hamar össze lehet állítani, hiszen amíg a hozzávalók egyik fele fő, a többit lehet aprítani és zselatint áztatni. S míg a hűtőben csücsül és dermed a sonkatorta az előzőleg megsütött meggyes koszorúra "rá lehet járni", csakis kizárólag az ízét ellenőrizendő, mert ki tudja, hogy egyik szelet ugyanolyan finom-e, mint a másik? :-)

Sonkatorta

hozzávalók (egy kapcsos kuglóf formányihoz)

2 krumpli
2 sárgarépa
1 doboz borsókonzerv
2-3 csemegeubi
2 alma
10 deka párizsi/sonka
5 keménytojás

+ mártáshoz: majonéz (2 tojássárga, olaj), mustár, 2 dl tejföl, fél citrom leve, só, bors

+ zselatin: 4 dkg

Krumplit, répát összeaprítom, sós vízben megfőzöm, leszűröm, kihűtöm. A csemegeubit, almát hámozva és magház nélkül és keménytojást is kis kockákra vágom, nagy tálba rakom, összekeverem.

Mártáshoz: 1 tojássárgából készült majonéz (idő vagy energiahiány esetén lehet bolti is), 2 deci tejföllel, mustárral, fél citrom levével, ízlés szerint fűszerezve, összekeverve. Úgy 4 decinek kell lennie a végén.

Zselatin: 4 deka zselatint megolvasztunk a csomagon lévő leírás szerint. Nálunk ez 6 evőkanál vizet jelent csomagonként. Ezt még sóval szoktam fűszerezni, de az eredeti recept húsleveskockát ír, az nekem meg nincs sose... Ha langyosra hűlt, beleöntjük a mártást, majd jól elkeverjük, ráöntjük a zöldségekre. Akkor lesz jó, ha ellep mindent a mártás!

Egy formát kibélelünk kb. 20 deka sonkával, majd beleöntjük a mártásos zöldségeket. Hűtőben dermedni hagyjuk, szerintem úgy 4 óra alatt kész, de nálunk egy éjszakát csücsül bent. Másnap meleg vizet folyatok a formára, vagy ha kapcsos formában csináltam, csak lekapcsolom, tányérra teszem, salatával díszítem és begyűjtöm a dícséreteket.

2008. nov. 12.

MP3 receptek - kínai csirkés molnárka by Garffyka - pontosítva

Igen, igen, ez a recept is a kenyérsütő gépekhez kiadott (gondolom, egyik) nagykönyvből való.
Mondhatnám megláttam, megszerettem, bár első olvasására átlapoztam fölötte, másodjára már megfogott, harmadjára pedig beszereztem a szükséges hozzávalókat.
Amit következő alkalommal változtatni fogok, több husit készítek belevalónak és egy adag tésztát nem 8, de legalább 10 részre osztok.
Hidegen, melegen, otthon vagy tízórai/uzsonnára. Én speciel az irodába hoztam ebédre :-)

Kínai csirkés molnárka

hozzávalók - tészta (1 adag=8 db)

140 ml tej
225 gr liszt
2,5 ml (1/2 tk) só
2,5 ml (1/2 tk) cukor
15 gr (1 ek) vaj
5 ml (1 tk) élesztő

hozzávalók - töltelék (1 adag=8 db)

30 ml olaj
5 cm friss gyömbér reszelve
30 ml (2 ek) szójaszósz
15 ml (1 ek) méz
225 gr csirkemell filé (cs.comb, cs. mell vegyesen)
3 újhagyma
15 ml (1 ek) friss koriander
só, bors

hozzávalók - kenés, szórás

1 tojás
1 ek víz
szezámmag
A csirkehusit vékony csíkokra, kisebb darabokra vágom, az előkészített pácba teszem, összeforgatom, s míg a tésztát dagasztja a kenyérsütő gép, lefedett edénybe a hűtőbe állítom.
Mikor a kenyérsütőm kész a dagasztással, a tésztát lisztezett deszkára borítom, átgyúrom, hengerré formálom és nyolc részre vágom (itt két adag tésztával dolgoztam, tehát 16 db lett).



Pontosítás-bővítés itt!

Gabi hívta fel a figyelmem, hogy itt valószínüleg kimaradt egy mondat, igaza volt.
Amíg a tészta készül, a már bepácolt és hűtőbe tett csirkehusit előkapom a hidegről és kanálkányi forró olajon, gyakran kevergetve megpirítom.


A kihűlt tölteléket a könnyebbség kedvéért tányéron annyi fele adagolom, ahány molnárkát készítek, így elkerülhető, hogy egyik-másikban túlcsorduljon a töltelék, míg másokban kiáltozniuk kelljen a csirkehusi daraboknak a távolság miatt.



Míg egy darab tésztával dolgozom, addig a többi vékonyan megolajozott fólia alatt várakozik.
Kicsit lisztezett lapíton körré formálom, közepére tölteléket halmozok, a tészta szélét vékonyan megkenem a felvert-vizezett tojással



, majd a tészta széleit egymásra hajtom, összefogom.



A molnárkát úgy teszem sütőpapíros tepsibe, hogy a hajtott rész alólra kerüljön. Meleg helyen, szintén olajjal vékonyan megkent fólia alatt, 30 percig kelesztem (vagy míg kétszeresére nő).
Sütés előtt a tetejüket megkenem a maradék tojásos-vizes keverékkel és megszórom szezámmaggal.



200 fokra előmelegített sütőbe tolom és nagyjából 16-18 percig sütöm, míg szép aranybarnák lesznek.



Jó étvágyat!