Oldalak

2009. júl. 18.

Az a fránya sárgabarack

Kedves barátnőmnél, Chef Viki Házias konyhájában kóstoltam, virtuálisan, ezt a nagyszerű és egyszerű sárgabarack krémlevest. Nem kellett sok idő, hogy a mi asztalunkon is megjelenjen. Manapóval nagyon szeretjük a sárgabarackot, s reméltem, hogy Manót is sikerült elcsábítani. Mert eddig nem mutatott túlzott lelkesedést eme gyümölcs iránt. Megnézi - szép, megszagolja - illatos, mondom, tessék, itt van, nézd milyen szép mosolygós, kóstold meg ... rám néz, mosolyog, nem kéjek, nem kóstolom, szép.

Azt hiszem sikerült kifognom az évszázad legsavanyúbb sárgabarackját. Pedig - eddig megbízható - zöldségesnél vásároltam, szemenként én válogattam, mind puha volt, de nem túl puha, pozsgásan mosolygós.
Nagyban számoltam, úgyhogy elsőre dupla adag leves készült, ezeket az adagokat írom le, az eredeti recept, mint említettem, Viki barátném konyhájából való.
Mivel a megadott cukormennyiséggel kicsit szájösszehúzós maradt a leves, hát nagyjából 10 dkg cukrot külön kis edénykében aranyszínűre karamellizáltam, felöntöttem a levessel, simára kevertem, majd az egészet a levesbe öntöttem. Így már jobb, sőt jó lett, enyhén karamellesebb ízű, mintha csak a vajon megpirított cukor édesítette volna.



Karamellizát sárgabarack krémleves

hozzávalók

1 kg sárgabarack, magozva (~ 220,-)
10 dkg vaj (~ 80,-)
10 dkg cukor + 10 dkg (~ 24,-)
2 cs vaníliás cukor (~ 10,-)
1 kisujjnyi fahéj darabka
6 szem szegfűszeg
2 ek étkezési keményítő
4 dl tejföl (~ 160,-)

1 kk vaj
20 szem dió durvára vágva

A sárgabarackokat megmosom, egy pillanatra lobogó forró vízbe mártom, majd rögtön szinte jeges hidegbe. Így a héjukat könnyedén le tudom húzni (paradicsomot is így érdemes hámozni). Piszmogtam, azt hiszem a reggeli kávém hiánya miatt, így nagyjából 12-14 percet elpepecseltem a hámozással, elfelezéssel, kimagozással.
Egy nagyobb lábosba teszem a vajat, mikor habzani kezd, ráteszem 10 dkg cukrot, a vaníliás cukrokat és állandó kevergetéssel aranyszínűre pirítom. Rádobom a hámozott, felezett, kimagolt sárgabarackokat és úgy kevergetem, hogy minden barackot bevonjon az édes, vajon karamellizált cukor. (~ 3 perc)
Felöntöm annyi vízzel, hogy éppen ellepje a barackokat. A fahéj darabkát és a szegfűszeget potyolóval (klopfoló) kicsit összetöröm (hja, csillogva ragyogó rézmozsárban illene összetörni, de ilyen mozsaram nincs, sőt, semmilyen mozsaram nincs :(, egyelőre :), a fűszerek darabkáit teatojásba teszem, és a levesbe lógatom.
A levest felfőzöm, nagyjából 4 percig csendes forrásban hagyom, majd, mint a menő vadnyugati cowboyok a pisztolyt, előkapom kedvenc (és egyetlen :) botmixerem és a levest krémesre, simára mixelem.
Az étkezési keményítőt simára keverem 3-4 ek vízzel, hozzákeverem a tejfölt, majd apránként a forró levesből is keverek hozzá, így a habarás és a leves közel azonos hőmérsékletű lesz, s remélhetőleg a forró leves nem fogja összerántani a tejfölös dúsítást. (Ha mégis, no para, elő a botmixerrel, párszor át kell pörgetni a levest újra.) A tejfölös keményítős habarást a levebe öntöm, elkeverem, visszaforrósítom, de már nem főzöm. (~ 6 perc mixeléssel)
Félrehúzom, megkóstolom. Hű, hát ez ... ez lehetne édesebb is. Nosza, elő egy kis edénykét, bele nagyjából 10 dkg cukor, szárazon, egészen kicsit lángon, kevergetés nélkül, hagyom hogy a cukor csodaszép óaranyszínűre változzon. Mielőtt elkezdene sötétbarnulni, gyorsan hozzáöntök 2 merőkanál levest - igen, a karamellizált, forró cukor sistereg és tiltakozik, de ez így természetes -, még gyorsabban elkeverem, majd az egészet a leveshez öntöm. (~ 6 perc)
Átkeverem, félrehúzom, megkóstolom. Hmmmm, mennyei. Vikire gondolok :) és remélem, nem csuklik :).
A lábast hideg vízbe állítom, majd a hideg levest hűtőbe teszem.
Amíg a leveske hűl, van időm diót pucolni, tessék-lássék nagyjából összevágni, vajat forrósítani, rádobni a diót, kicsit átpirítani, konyhai papírtörlőre szedni, hogy a fölös vaj leitatódjon.

Gyors & könnyű > ~ 500-520,-; 33 perc az extra karamellizált cukorral



A sűrű, krémes, csodaszép színű, kellemesen hideg és nagyon finom sárgabarack krémlevest a pirított dióval megszórva tálalom - de mandulaszeletkékkel vagy egy gombóc vaníliafagyi társaságában is igen ínycsiklandó lehet.
Manó kicsit bizalmatlanul nézi, nem mondjuk, milyen leves, csak, hogy finomság. Manó megeszik két kanállal, aztán úgy dönt, a diót részesíti előnyben, kevéske levessel kihalássza a pirított diót, majd édesanyám, kéjek szépen valami más finomságot! Manapó repetázik, később megjegyzni, kicsit savanykás volt, de finom. Legközelebb főzzem őszibarackból. Mit mondjak? Életem jobbik felének kívánsága számomra parancs :-)

Jó étvágyat!

3 megjegyzés:

szepyke írta...

Én is Viki félét sütöttem ma!:DD
Ezek szerint csuklott rendesen a mai nap folyamán!:DDD

trinity írta...

Érdekes..szerintem kifogtad az évszázad legsavanyúbb sárgabarackját!
Nálam ugyanis a nektarinos változat volt a savanykás, a sárgabarackos meg már-már nem is leves-inkább desszert kategóriaként működött:)))

Chef Viki írta...

Aham, ezért csuklottam :-))

Csudába a savanyú barackkal :-O Abban lehetett a hiba!

S hogy Manó milyen szemfüles :-O