2009. júl. 16.

Az első paradicsom

, ami idén a kertben termett. Na jó, nem a mi saját kiskertünkben, de ÉSzüleimnél, ők bő két héttel korábban elültették a paradicsompalántákat, mint ahogy nálunk a földbe kerültek.
Szóval az idei első paradicsom. Bár eltűrt volna még 1 nap érlelődést saját szárán, szemtelen módon elkértem és vacsorára megettük. Manapóval kettesben, mert Manó ugyan megnézi, megszagolja, elismeri, hogy szép, hogy biztos finom, de köszöni, enni nem kér belőle.



Hogy is mondjam ... több, mint ég és föld különbség van paradicsom (zöldséges, piac) és paradicsom (saját kiskerti) között. Az előbbi szép egyenletesen piros, szinte szabályos kerek alakú, illata nem sok és az íze halvány nyomokban emlékeztet paradicsomra. Az utóbbi nem mindenütt egyforma piros, formára kicsit átmenet a kör és az ovál forma között, ha nagyon beszorul az ágak közé, egészen furcsa formájúra nő, viszont illatos és az íze teljesen és elvitathatlanul, igazi paradicsomíz, benne az éltető Nap melegével, az esők cseppjével, az ültetés-gyomlálás-felkötözés-öntözés gondoskodásával.
Azt hiszem, most, hogy lassacskán tömegesen fog érni, a vásárol paradicsomról ismét áttérünk a nem annyira szép, de nagyon finom paradicsomnál. :-D Könnyű helyzetben vagyunk, megtehetjük.



Szép napot !

3 megjegyzés:

trinity írta...

Igazad van: teljesen más az íze, nem is lehet összehasonlítani!

Mian írta...

De nem ám!!!! és az illata! Imádom! :)
Már nálam is elkezdték szégyellni magukat! Irulnak-pirulnak :)

Garffyka írta...

Hajrá Ancsi-paradicsomok, csak így tovább! :D