2009. júl. 2.

Édes kis semmiség - VKF! XXVI

"Úgy ennék valamit ... csokit ... csokifagyit" - sóhajtott fel életem jobbik fele, egy ebédet követő szundi után.
Mint engedelmes kis feleség és jóravaló háziasszonyka :-) - bár csokifagyival ugyan nem tudtam szolgálni - rögvest nekiálltam valami kis könnyű, nyári édességet készíteni. Szempont volt, hogy gyümölcsös legyen, cseresznyés ráadásul, hiszen aznap sikerült levadásznom az utolsó adag cseresznyét a zöldségesnél. Ahogy evés közben az étvágy, úgy jött cseresznyemosás közben az ihlet, s kerekedtek ezek a falatnyi édes kis semmiségek.
Menet közben gondoltam arra, hogy ezek az újragondolt karácsonyi bonbonok talán Vesta VKF! XXVI - Nyári előétel felhívására is érdemesnek találtatnak. Igaz, Vesta előételt kért, de hát melyik gyerek vagy akár édesszájú felnőtt ne vállaná szívesen egy kis ropogós, csokis-marcipános cseresznye elmajszolgatását, míg az ebédre vár? :-)



Cseresznye csokival, marcipánnal


hozzávalók

cseresznye
ét bevonó csoki
marcipán
rum vagy konyak
darált mandula
kevéske vaj
kevés habtejszín

Az adagokat nem tudom, nem mértem.
A csokit apróra vágom és kevéske vajjal és rummal olvadni teszem; én vízgőz fölött szoktam, de lehet mikróban is, alacsony fokozaton.
A cseresznyét megmosom, leszárítom és óvatosan kimagozom. Saját (nem mű) hosszú körműek előnyben, ugyanis a cseresznyét úgy magozom, hogy a gyümölcs egyben maradjon. Nem tudom, lehet-e cseresznyét meggymagozóval magtalanítani, vagy hogy egybenmarad-e a gyümölcs egyáltalán magozó használata után, nekem ilyen (még) nincs. Maradt teháta kézzel magozás.
A magozott cseresznyét papírtörlőre sorakoztatom úgy, hogy a nyitott része legyen a papíron.
A mandulát megdarálom, illetve, mivel csak szeletelt mandula volt itthon, sodrófával, fólia között apróra töröm.
A megolvadt csokit jól elkeverem egy kevéske tejszínnel, míg szép, fényes, kellemes állagú masszát kapok.
A cseresznyék egy részét csokival töltöm meg, azaz az olvadt csokiból csurrantok a mag helyére, majd a gyümölcsöt immár nyílásával felfele tányérra rakosgatom (lehetőleg ne dőljenek oldalra).
A többi cseresznyébe a mag helyére kis marcipángolyócska kerül. Ezeket fogpiszkálóra szúrom, beleforgatom az olvadt csokiba és egy dobozba (hungarocellre, ha van) tűzdelem, hogy a csokimáz megszáradjon.
Amint a csoki megdermedt a többi cseresznye belsejében, egy-egy darabka marcipánt - kb, mint a gyümölcs, akkorákat - fólia között kicsit kinyújtok, belecsomagolom a csokibelsejű cseresznyéket, majd a darált/megtört mandulába forgatom.
Miközben este, édes kettesben élvezettel eltüntettük ezeket az édes kis falatkákat, Manapó azon tűnődött, hogy kellene bele egy kis kekszmorzsa. Hát, majd jövőre, hacsak meggyel nem készítem el újra.



És íme, bizonyíték férjemuramésparancsolóm saranyú sorsára :-)



Jó étvágyat!

4 megjegyzés:

trinity írta...

Na, ezt akár küldheted is:))))

Párom üzeni, neki nagyon tetszett az üzenet-papírkás fotó:)))
Jellemző, mármint ránk is:)))

Chef Viki írta...

Jó nagyra tátom a számat, hátha sikerül beletalálni!

Ezt kínzásnak hívják itt faluhelyen :-D

A cetli jó :-))) Nálunk nincs, egyszerűen mert én tálalok. De csak ezért :-)

Mian írta...

De jóóó!!!! :) Tuti mind elfogyott!!! Pedig míg CV itókáját kortyolgatnám, bekapdosnék pár ilyen cserit! :)))

Karulino írta...

Szegény párod! Ilyen finomat csinálsz, és nem lehet rögvest enni belőle?
Már megint tanubizonyságot adtál annak, hogy micsoda fantáziád van. Gratulálok