Azt nem tudom, Micimackó fázik-e, de azt igen, hogy városkánkban talán csak Manapóval ketten vagyunk felnőttek, akik örültek - de még mennyire - a sűrű hóesésnek. Végre! Havazik! És csak hull és hull és szépen megmarad földön, kerítésen, fákon, bokrokon. Végre, merthogy a tavalyi félnapot se túlélő novemberi havacska óta mifelénk nem volt hó ... pedig Manó egyre másra "olvassa", kéri a hóemberes, télapós meséket.
Míg mások serényen, széles mozdulatokkal hosszú félórákig takarították a havat portájuk előtt, bezzeg Manapó, szinte kicentizte, hogy csak akkorka helyen lapátolja el a csillogó fehérséget, ahol nagyon muszáj ... t.i. minnél nagyobb helyen maradjon érintetlen a hófehér takaró ... Manó kedvéért.



Így hát Lizi kutyához is repülve közlekedett, hogy a kertet elborító hideg paplan szűziességét meg ne bontsa.






A havas utcán végre szánkózni is lehetett, ezért egyelőre elnapoltuk az ötletet, miszerint, Manapó kerekeket szerel a szánkóra, így hó hiányában is használni lehetne :-)



Lett is akkora, de akkora hó nálunk, hogy ma délután megépült a legszebb, legnagyobb hóembere, jégcsap orral és óriási szívvel.







2 megjegyzés:
Nekem sem sikerül a hozzászólás!
Csak azt akartam írni, hogy tündér kis Hómanó, látszik mennyire élvezte!
És hogy Nálatok is gyönyörű a táj, s szurkolok, hogy hétvégére megmaradjon, hogy legyen egy klassz hármas hócsata!
Nagyon édes ez a kis hómanó és a végére hogy elfáradt a drágaságom...Szép a hóember!!!Szorítok, hogy kitartson a hó!!!!
Megjegyzés küldése