2009. dec. 1.

VKF! XXX. - Álmatlanságom eredménye ...

... ez a csodálatos színű, hihetetlenül zamatos lekvár.

Az úgy volt, hogy Chef Viki barátném magasra dobta a VKF! XXX. témát - Ajándékok a konyhából.
Meg úgy is volt, hogy mostanság nagyon rosszul alszom - nem a VKF! miatt -, hajnalban még bagolyt játszom, kora reggel meg tyúkosat.
Egyik, nagyjából álmatlanul töltött éjszakám eredménye ez a csodalekvár. Félig-meddig kényszerből (is) született, hiszen egyrészt nem tudtam mit kezdeni magammal hajnalok hajnalán, másrészt, az eredeti recept szerinti négy narancsból mindössze kettő volt otthon - persze, csenőmanók akcióban és kettőt eltüntettek :-). Kicsit elszontyolodtam, de egy kávé után úgy döntöttem, én márpedig akkor is döblec lekvárt főzök! Kevesebb naranccsal, csipetnyi citromhéjjal, gyömbéresen. És szőlővel.
Így lett három üveg lekvárom. És még aznap bevásároltam narancsot, szőlőt, döblec és gyömbér volt otthon, s este rittyentettem még néhány üveg lekvárt. Csak úgy. Mert eszméletlenül finom. Ajándékba. Jubiláló VKF!-re.



Narancsos-szőlős döblec lekvár


hozzávalók

~ 0,8-0,9 kg döblec (hámozott, magos-szálas rész nélkül)
2 nagyobb narancs (héja, leve, húsa)
1 citrom reszelt héja
50 dkg befőző cukor (2:1)
40 szem szőlő - kifejezetten nagyszemű, fehér és rosé
1 kk friss, reszelt gyömbér
1 mk szerecsendió
~ 1 dl víz

üvegek, tetők
befőző celofán

A döblecet meghámozom, magjait és szálas részét kikaparom, húsát felkockázom, nagyobb lábasba teszem. Nem kell szabályos kockára vágni, és apróbbra jobb.
A narancsok héját lereszelem, levét alaposan kifacsarom és a facsaróban visszamaradt narancshússal (a fehér részeket kivéve) együtt a döblechez öntöm.
Szintén belereszelem a citrom héját és a gyömbért, szerecsendiót.
Közepes lángon, lefedve, 25 percig főzöm-poszogtatom. Időnként megkeverem, igyekszem minnél jobban összetörni a döblecet, és apránként hozzáöntöm a vizet. Nem sokat egyszerre, éppen csak annyit, le ne égjen.
Amíg a döblec készülődik, van időm kis lábasban vizet forralni, leszemezni a szőlőfürtöket (unalmamban megszámoltam, hány szemet használtam a lekvárhoz), majd a megmosott szemeket 2-3 percre a lobogó vízbe dobni. Leszűröm és hideg vízzel leöblítem, így könny(ebb)ű meghámozni a szőlőszemeket. Ezután félbe-, majd negyedbe vágom, kimagozom és a negyedeket még további egy-két darabba vágom.
Mivel a döblec 25 perce még nem telt le, előkapom a csillogó tisztára mosva eltett befőttes üvegeket, forró vízzel átöblítem, majd a mikróba sorakoztatom (nekem 5-6 fér be egyszerre) és maximum fokozaton 5 percig mikrózom. Teljesen száraz lesz, sterilizálódik, és nagyon forró!, ezért konyhakesztyűvel felszerelkezve veszem ki, de úgy, hogy az üvegek szájához ne érjek hozzá (szöszök a kesztyűről, miegymás).
A befőző celofánt (2 lap/üveg) kevéske langyos vízbe áztatom, így könnyebb vele dolgozni, nem szakad ránézésre.
A szinte krémmé kevert döblechez teszem a szőlőt, hozzáöntöm a befőző cukrot és rotyogástól kezdve 10 percet főzöm. Most már állandóan kavargatni kell, nagyon poszog és alattomosan kirotyog a lábasból.
Porcelántányérra cseppentek kevéske lekvárt, megvárom, míg teljesen kihűl, megkóstolom és egyúttal az állagát is ellenőrzöm, elég sűrű-e. A próbán átment, jöhet az üvegelés.



Lezárom a tüzet, még néhányat keverek a tűzforró lekváron és azon nyomban üvegekbe töltöm. Minden üveget két lap celofánnal fedek le (celofánt kicsavarom az áztató víztől), szorosan ráhúzom a kupakot és 6 percre fejreállítom.
Egy kosárkát (teknőt, nagyobb lábast) kibélelek pokróccal, konyharuhával, beleállítom a még forró üvegeket, párnával, pokrócal letakarom. Egy napig üdültetem, majd mikor teljesen kihűltek, kiveszem a száraz dunsztból és a kamra polcára sorakoztatva gyönyörködöm bennük.
Vagy egyet rögvest felbontok és tulipán zsemle szirmaira kanalazom a csodaszínű, illatos, zamatos, már-már buján csábító lekvárt.



Jó étvágyat!

Szószedett:
döblec - sütőtök (minden féle sütőtök, formától, fajtától, színtől függetlenül)

7 megjegyzés:

trinity írta...

Erre már nem is számítottam....Nagyon fini lehet azzal a helyes zsemlével:)))

Chef Viki írta...

Szédületes Garffykám, szédületes!

Azért imitt-amott tessék aludni is!!

Gyöngyi írta...

Lehetek gonosz? Ne aludj, ha ilyen finomságokat készítesz kínodban:)

Karulino írta...

Magam is keveset alszom, de nálunk olyan pici a lakás, hogy mindenki felébred, ha én a konyhában tevékenykedek.
A lekvár jól néz ki, gyönyörű színe van.

Garffyka írta...

TRINITY - csak egy kis leleményesség kell a virág vagy szörnyecske zsömlékhez :) és egy olló. Na meg, zsömletészta :)

VIKI - állítólag, minnél öregebb az ember, annál kevesebb alvásra van szüksége ... lehet, hogy én már 300 éves vagyok, csak nem tudok róla? :)

GYÖNGYI - lehetsz :D

KARULINO - van, hogy én is bevonulok a kamrába, ha kézi mixerrel kell dolgoznom :)

Ízlésszindróma írta...

Juuujj irtó guszta, ez a lekvár nagyon szupi!

Karulino írta...

Nekem sajna nemigen van hova vonulni, a konyha a lakás közepén van. :(
De majd egyszer. Bútorboltokban mindig megnézem a konyhákat, megkritizálom, és ötletet is gyűjtök arra az időre, ha majd egyszer nagy konyhám lesz.