Oldalak

2009. dec. 10.

Elkezdett karácsonyosodni

Ezt Manó mondta, mikor a Mikulás vonatozás után, a Nyugati pályaudvarról kilépve, a délutáni kezdődő szürkületben meglátta a mini-Karácsonyi vásár fényeit, színeit.



Mikulás vonatozás

Olyan apróságoktól eltekintve, hogy a MÁV "nincs rá igény" hivatkozással törölte a pénteki három és a szombati utolsó Mikulás vonatot (Nyugati pu.-Vasúttörténeti Park-Nyugati pu.), meghagyva ezzel a szombati kettőt, amelyek több, mint zsúfolásig teltek; hogy a jegyértékesítéseknél nyilvánvalóan nem számoltak azzal, netán a gyerekeket kísérő szülők/nagyszülők is leülnének; hogy arra sem gondoltak, lesz nem egy, nem két babakocsis utazó; hogy mind az oda-, mind a visszaúton gyakorlatilag szardíniásat játszott a teljes utazóközönség, a fülkékben és a folyósokon is ... szóval mindezektől eltekintve - jó volt, élmény volt.
Ha lesz, megyünk jövőre is :)



Manó nem ijedt meg a nagyszakállútól, egyikkel parolázott, másiknak énekelt, harmadiktól csomagot kapott.
Szerencsére a fényképezkedés annyira nem érdekelte, így bő húsz percnyi egy-fénykép-a-Mikulás-ölébenért sorbanállás után azt kérte, inkább menjünk ki és nézzük meg még egyszer a mozdonyokat.



Mindenért sorba kellett állni - fényképezkedés a kismanókkal, találkozás Mikulással, ajándékcsomag, fényképezkedés Mikulással, piros lufi, forró csoki, stb. Nem is volt ez a gond, mert a legtöbb helyen haladós volt, sorbanállás közben lehetett nézelődni, beszélgetni, vidámkodni. Ami rendkívül felbosszantott és elkeserített az volt, mikor egy komplett 20 fős csoport - teljeséggel fittyet hányva annak, hogy 25-30 ember hosszú percek óta várakozik viszonylag rendezett sorban - a pofátlanság magasiskoláját bemutatva, szó nélkül betolakodott a sorban előre, arra való hivatkozással, hogy ők csoport és együtt vannak és különben is, más nyelvet beszélnek és akinek nem tetszik ...
Keserűségemet lenyeltem - szerencsére Manó pont előtte jelentette ki, inkább menjünk vonatokat nézni -, felidéztem azt az élményem, mikor egy évekkel ezelőtti londoni metrómeghibásodás miatt megtapasztaltam milyen érzés udvariasan, türelmesen sorban állni ... taxiért ...
A kedves, öreg, nagyszakállú mifelénk is járt ... ragyogott is ám Manó kis bakancsa, sajátkezűleg fényezte-pucolta, el is mesélte hogyan: egyik bakancsomat ezzel a kezemmel, másik bakancsomat a másik kezemmel :D

Csokidömping csak a képen van. Az adventi naptárban naponta egy ablakot nyitunk és azt a pici csokit is az asztalkájánál, ülve majszolja el. Talán nem sikerül elrontanunk az ünnepek alatt sem :)
Kellemes, meghitt, nyugodt adventi készülődést kívánok :)

6 megjegyzés:

Gyöngyi írta...

A lényeg, hogy jól éreztétek Magatokat, és egy élménnyel gazdagodtatok! Poirot hogy került ide? Imádom:)

Chef Viki írta...

Megzabálom a tündér kisfiadat :-))

Majd az illetékesnek jelzem a problémát, jó? ;-))) Hogy jövőre is tudjatok menni!

szepyke írta...

Micsoda nagyfiú ez a masiniszta a képeken!:)

trinity írta...

Elkarácsonyosodási folyamat:)))) Tetszik!
Helyesek vagytok nagyon!!!

Névtelen írta...

Köszönjük a kedves beszámolót! :)

Karulino írta...

Nektek is nagyon kellemes ünnepi készülődést. Ritkán látni, hogy így megvisel valami, remélem a pozitív dolgok majd feledtetik a bosszantókat.