Oldalak

2009. jún. 19.

Egy hétvége képekben

Ez még régebben volt, eredetileg a NL rendezvényre indultunk, sőt, el is mentünk, s megállapítottuk, hogy 4-5 éves vagy annál idősebb gyerekeknek nagyon jó programok vannak, de Manót jelenleg nem köti le az arcfestés, az ugráló éppen nem működött s a bohóc is másfele császkált. Így hát visszabaktattunk az autóhoz és átgurultunk a Vasúttörténeti Parkba.
Itt aztán volt minden, ami szem-kéz-lábnak s egy két és féléves, vonatimádónak az ingere - kisvonat, nagy vonat, mozdonyok, vagonok, sínek és sínautók, kocsiszín, hinta és csúszda, még véletlenül nyitva hagyott vagont is találtunk, felüljáróra kapaszkodtunk, vasúti talpfákon bukdácsoltunk. Mire elfogyott az összes magunkkal cipelt ásványvíz, sajtos puffancs, sós perec, dán csokis-mandulás kifli, addig mi is joppantul elfájadtunk.

Rögtön belépéskor elcsábultunk a kis kerti vasútra. Komoly pályát építettek neki, van vasúti átjáró, lugasból alagút, kis kanyar, nagy kanyar, váltó és természetesen csakis lámpajelzésre indíthatja a masiniszta, egy óriási fütty után.

A Vasúttörténeti Parkban az az igazán csodálatos, hogy valóban interaktív. A legtöbb "dolgot" ki lehet, sőt, ki kell próbálni. Így hát felkapaszkodtunk az összes mozdonyra és Manó lelkesen forgatott, nyitott, csukott, húzott, tolt mindent, ami csak mozgatható volt. Íme, a jövő nemzedék lelkes masinisztája :D

Húúúúúúú-húúúúúúúúúúúúúúúúúúú!

A mozdonyok szó és tiltakozó hang nélkül, felsorakoztak s várták az ifjú masiniszta parancsait.

Mozdonyok, kövessetek! Előre!

Taktikai megbeszélés, hóhányót nézzünk előbb vagy a vagonokhoz robogjunk ezzel a piros hajtánnyal?

Manónak újdonság, nekünk történelem, Dédinek gyerekkori emlékek. Ugyanaz a vagon mindenkinek mást mesél.

Halásznadrág ide vagy oda, láttam a fülkékben utazó, hosszú ruhás, kalapos hölgyeket, ifjabbak csakis a mamával vagy gardedámmal, szalonkabátos, kalapos urakat, sétapálcával, szivarral.

Kovácsoltvas csomagtartók, üvegbúrás lámpák, ruháktól, kezektől kifényesedett ülések - kellemesebb, s mindenképp emberibb élmény lehetett, mint némelyik mai, "modern" vasúti kocsi.

Na mi ez? A helyes válasz ér egy fél piros napernyőt! :)

És a megfejtés: hóhányógép! Ajj, bajban leszünk, ha már a hóhányók is gépesítettek :)

A mozdonyok, vasúti kocsik hosszú soraiban sok érdekességet, furcsaságot láttunk. Egy darabka történelem.

Egy, az érdekességek közül. Lehet, csak nekem, de én nem tudtam, hogy a Shell ennyire régi cég.

Félelmetes és szomorú. A sárga nyíl a piros vasúti kocsi feliratára mutat: ez a vagon 40 ember! vagy 6 ló szállítására találtatott alkalmasnak.

Szép ugye? Ezen a vonaton utazott Kádár János. Kár, hogy itt nem tudtunk felmenni a kocsiba.

A kocsiszín felé menet láttuk meg ezt a valamikor csodaszép autót. Sajnos nem ismerem a cirill betűket, s elfelejtettem, Manapó mit mondott, milyen márkájú ez a sínautó, annyi biztos, hogy nagy és szeretett szovjet testvéreink gyártották.

A kocsiszínekben több mozdony is pihent, ez a piros pedig arra várt, hogy ő is betolathasson.

Órákon keresztül sétáltunk, Manó megmászott mindent, ami mászható volt, így utólag bevallom, olyat is, ami nem annyira. Egy kis pihenés és az energiakészletek feltöltése után új kihívások után néztünk. Ez a csúszda annak tűnt. Hűha, milyen magas!

De hát az a dolga, hogy magas legyen, különben csúzdázni sem lehetne. Manó először az alacsonyabb zöldről,

majd a magasabb pirosról is hatalmas kacagással csúszott le. Aztán felváltva részesítette a csúzdákat kitüntető figyelmével :)

Aki még nem járt a Vasúttörténeti Parkban, annak csak ajánlani tudom. Egy darabka történelem, egy darabka felfedeznivaló világ, egy darabka emlék - mindenkinek mást ad, mást mutat. Nem érdemes kiskosztümben, fehér nadrágban nekivágni, sokkal inkább játszós, koszolható ruhában, ugyanis ez nem múzeum. Itt a mozdonyok a karbantartástól zsírosak, szénfoltosak, porosak. De mindenik olyan méltóságteljesen áll a sínpjárja végén, mintha tudnák, a számukra kimért munkát derekasan elvégezték, s eljött a pihenés, nézelődés ideje. Meg a mókáé és kacagásé. A felfedezésé. Az emlékeké. Kinek-kinek saját kora szerint.

Jó szórakozást!

6 megjegyzés:

Karulino írta...

Nahát! Csudaédes volt Manó a hatalmas mozdonyok között, és látszik is, hogy élvezi, de nagyon!

Chef Viki írta...

Zuram, mint szakértő itt szakért mellettem (vasutas és oroszul is nyomja): a régi sínautó a Csajka :-) Itt irigykedik a kirándulásra!

Tök jó móka volt, szemmel látható! Thomas-ra senki sem hasonlított?

trinity írta...

Ez szerintem minden kisfiú álma....

Ági, aki főz írta...

Ez csudajó lehetett. Nekünk is el kell mennünk egyszer. Éljenek a vonatok!

Garffyka írta...

CViki, köszönöm, Zuradnak igaza van, ahogy olvastam, beugrott, Manapó is Csajkát mondott.
Thomasra nem, de Manó elegánsan megoldotta, s az egyik mozdonyt kinevezte Thomasnak, a vagont, amibe bementünk pedig Annabellenek :-)

Ági, csak ajánlani tudom :)

Unknown írta...

Továbbra is szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt a Vassútörténeti parkba.
Kibővült kisvasútpályánkal és idegenvezetők segitségével még több érdekességgel lehetnek gazdagabbak az ide látogatók.