2009. jún. 26.

Csálé csiga és huszárkötés

Manó - aki mostanában Zsebibaba - a reggeli pelyhes keksz majszolgatása közben, elmélázva mondta "pejecet kéjek".
! sőt !!!
Ugyanis Manó, bár elég jól eszik, eddig általában csak annyit mondott "valami más ételt kéjek a hűtőből", ha éppen olyasmit tálaltam, amihez annyira nem fűlt a foga.
De most egy adott dolgot kért enni! :-)
Ha a fenti kérés reggel 6-kor hangzott volna el, gondolkodás nélkül nekiállok perecet sütni. Viszont reggel nyolc óra volt, indulni kellett, mert ugye a munka frontján is helyt kell álljon az ember lánya, de legalább illik idő(höz közel)ben beérni.
Megígértem Manónak, hogy vacsorára lesz perec.
Még elindulás előtt pikk-pakk bekészítettem a tésztának valót, dagaszt-keleszt programra állítottam a kenyérsütőt és késleltetéssel indítottam, igyekezve kiszámolni, vajh mikorra is érünk haza. Az időzítés jól sikerült, este az ajtót nyitva hallottam a kenyérsütő gép jelzését, éppen lejárt a másfél óra.
Az első perecek formázása közben csókolt homlokon a múzsa - igen, Manapó is hazaérkezett :-) -, s így lett a perectésztából csiga, méhkaptár (ezek kicsit elcsúsztak), bog és huszárkötés.
A recept a jól bevált, Ancsika féle sós perec, amit már többször is készítettem, és amivel roppant könnyű szerelembe esni. S felhívom mindenki figyelmét, aki még nem sütötte meg, érdemes őrt állítani a megsült perecek mellé, mert melegen, langyosan, hidegen rettentő illékony! Nálunk is szőrén-szálán eltűnt három darab a tepsiből :-), pedig még igencsak sütő-melegek voltak :-)



Sós perec


hozzávalók - tészta

50 dkg liszt (BL55)
2,5 dl tej
0,75 dl olaj
2,5 dkg élesztő
1 ek cukor
1/5 ek só

1 tojás (esetleg + tej) a kenéshez

hozzávalók - máz a tetejére

1 ek liszt
1/2 ek só
víz, amennyi, hogy sűrű palacsintatészta állagot kapjak

Ez fél adag, 16 közepes női tenyér méretű perec lesz belőle. Lehet több darabra osztani, sütöttem már 32 perecet is ugyanennyi alapanyagból, s lehet a hozzávalókat duplázni is.
A tejet és olajat a kenyérsütő gép formájába öntöm, rákanalazom a lisztet, só és cukor külön sarkokba, középre az élesztő, lehetőleg csak a liszthez érjen. Mivel nem azonnal kezdett el dolgozni a gép, az élesztőre szórtam egy kis lisztet, nehogy a konyha melegében nekiinduljon, aztán ne maradjon energiája, mikor a tésztát kellene keleszteni.
Dagaszt-keleszt programot indítok. A jó állagú, szépen, de nem szálasra kel tésztát lapítóra szedem. Igen, csak simán lapítóra, a harmadik sütésnél rájöttem, hogy nem kell lisztezni, nem ragad és a tésztával is sokkal könnyebb dolgozni. A perectésztát finoman átdögönyözöm és 16 egyforma darabra vágom.
A darabokat egyenként vékonyra sodrom, perecet kanyarintok belőle és sütőpapíros tepsire teszem. Amint a tepsi megtelt, a perecek tetejét átkenem kicsit felvert tojással és előmelegített, forró, 200 fokos sütőbe tolom, a lert rögtön visszaszabályozom 175 fokra (légkev) és nagyjából 20-25 perc múlva már vehetem is ki a szépre pirult pereceket.
A pereceket azonmód, ahogy a lerből kikaptam, megcsepegtetem-öntözöm-kenem a sós kencével és további 1-2 percre visszadugom a tepsit a sütőbe.
A kész pereceket rácsra kapkodom, hűlni teszem, hét lakattal lezárom, fejvesztés és sarokhátrakötés terhe mellett őrséget állítok ... hiába, a langyosra hűlt perecek száma eddig még sosem egyezett az eredetileg a tepsiben csücsülők számával :-)



Az első adag perec megformázása után jött az ihlet, legyen valami más is, mint a hagyományos perecforma. Lett.



El is fogyott. :-)



Jó étvágyat!

8 megjegyzés:

Mian írta...

SZUPER!!!!!

Mónika írta...

Édes az a gyerek!:))
Enyém csemete olyan rosszevő, ha valami kívánsága van, rohanok teljesíteni. Amúgy, ha nem tetzsik neki a kaja, megy a hűtőhöz és ott helyben benyom egy szelet párizsit.

Belly írta...

Szépek a csálé perecek és ez a gyermek....Ilyet akarok{nyafi hangon volt:-}}

trinity írta...

Elégedettnek tűnik:)))Szépek lettek!!

Chef Viki írta...

Csodálatos Édesanya vagy :-)

Garffyka írta...

Mónika, nálunk én vezettem be azt, még Manó születése előtt, hogy ülve eszünk, ha csak egy szeletke kenyeret is, de asztalnál, ülve. Aztán ezt visszük tovább, ha nem is asztalnál, de mindeképpen ülve, kisszéken, hokkedlin. Kivétel a nasinak rágcsált sárgarépa, petrezselyem, káposztalevél, karalábé, mikor milyen zöldséget készítek, ezekkel lehet rohangálni, úgy jobban esik :-) Voltak és vannak harcok (nagyszülőkkel is, mert ott gondoldokás nélkül adnak a gyereknek egy egész szaloncukrot a nappali közepén, játék közben, míg itthon azt is a kis asztalkájánál eszi és legalább kettőbe vágjuk), és nekünk is nagyon kell figyelni, hogy ne legyen csak bekapom ezt a falatot a kályhánál állva, akkor semmiképp, ha Manó is körülöttünk van :-)

Köszönöm Lányok :)

KataKonyha írta...

Én is kérek perecet!:)))

Garffyka írta...

Kata, a héten is sütök, küldök fénypostával :)