2009. jún. 4.

Csíkosan

Még étteremalakítás előtti időkben kerekedett a mondás, miszerint a puliszka a szegény emberek eledele. Hát, én igencsak vitatkoznék eme állítással. Igaz, a sós vízben, kása sűrűségűre főzött kukoricadara, csak úgy magában éve, nem feltétlenül fenséges eledel ... bár, éhes embernek a száraz kenyérsarok is az. De visszatérve a puliszkára, úgy gondolom, ahogy én főzöm (nem főzi úgy senki :-), s ahány variációban főzöm, igencsak messze áll a szegényes ételtől. Viszont hamar megvan, kevés munkával és a fűszerezések, társítások száma közelít a végtelenhez (juhtúróval/túróval, gombával, sajttal, zöldségekkel, ...)



Csíkos puliszka túróval, spenóttal

hozzávalók

3 dl kukoricadara
9 dl tej-víz (fele-fele)
25 dkg túró
4 bő marék spenót(levél) - nem tudom súlyra mennyi, Manapó ennyit tudott leszedni a kiskertből, megmosva, lerázva, összefogva volt négy bő maréknyi
só, bors
3 gerezd fokhagyma
margarin - a forma kenéséhez

A spenótleveleket alaposan lemosom, lobogó vízbe teszem, fakanállal lenyomogatva 3-4 percig benne hagyom, leszűröm, hagyom lecsepegni és hűlni.
A tej-víz keveréket felforralom, sózom, megszórom bőven frissen reszelt borssal, belenyomom a fokhagymagerezdeket, s mikor szépen emelkedik a lábosban, kavargatni kezdem és vékony sugárban beleöntöm a kimért kukoricadarát. A tüzet lennebb húzom, a darát folyamatos keverés mellett besűrítem (tejbegríz állagú lesz). Félrehúzom, időnként megkeverem, hogy ne bőrösödjön.
A lecsöpögött spenótot tessék-lássék összevágom, nem kell nagyon elaprózni, nem pürének lesz.
Egy szögletes formát (őzgerincnél rövidebb és magasabb, de lehet bármilyen tűzálló edény) kikenek a margarinnal, majd rétegezni kezdem: a puliszka egyharmada, fele spenót, fele túró, ezt meghintem még kevéske sóval és borssal, újra egyharmad puliszka, maradék spenót, másik fele túró, só (csak kevéske), bors, majd a puliszka maradéka. A tetején a puliszkát villával elrendezgetem, simítom.
Forró (180-200 fok) sütőbe tolom és nagyjából 20 percig sütöm.
Így, hogy a felső réteg puliszkára nem kentem tejfölt és sajtot sem szórtam, szép sötétarany kérge lesz, én ezt a részét nagyon szeretem. Ha nem akarnám kérgesíteni, túróval vagy sajttal elkevert tejföllel, vagy csak úgy magában, tejföllel átvonnám sütés előtt.
Megvárom, míg kihűl (lehet forrón, melegen is tálalni, igaz, akkor nem áll meg a formából kiborítva és nem szeletelhető, viszont úgy is nagyon finom), a sütőformából tálcára borítom, szeletelem és durvára őrölt színes borssal meghintett tejföllel körítve tálalom.



Jó étvágyat!

8 megjegyzés:

Chef Viki írta...

Én kérek is belőle egy adagot! Azóta is emlegetem az isteni puliszkát :-)

szepyke írta...

Még soha nem ettem puliszkát! Itt az ideje, hogy elkezdjem. Esetleg kezdetem ebből egy falattal? Vagy egy szeletnyivel? Esetleg?

Garffyka írta...

Szepyke, CV - máris küldöm! :)

szepyke írta...

Nagyon köszönöm, pont jókor fog érkezni, ebédre!:)))

Mian írta...

Garffykám, még én sem ettem! Jöhetek??? :) Jól néz ki!

trinity írta...

Én sem ettem-de tervezem:)
Azt pedig aláírom, szerintem Nálad többféleképp senki nem készíti!!!
Spenótosan isteni lehet!

Garffyka írta...

Mindenkit szeretettel várok :D
Valóban finom és legalább annyiféle képpen variálható, mint a galuska :)

Mónika írta...

Gyerekkoromban ki lehetett kergetni a világból a puliszkával (mifelénk málé). Aztán pár hete a mongol étteremben azt választottam a svédasztalról. Isteni volt. Úgyhogy jöhet!