2009. jún. 22.

Csak úgy ... Köszönöm

Szia te drága,

sokat gondolok rád, hiányzol, valahányszor nem jutok a közeledbe legalább egyszer naponta. Tudom, persze, mindenre van időnk, ha igazán akarjuk. De hát ez elméleti síkon mozog. Gyakorlati síkon az ember ötfele szakad, méter széles válla nő, Síva alakját ölti magára naponta, hirtelenjében nem is hat, de tizenhat keze nő. És jó esetben, egyik tudja, mit csinál a másik :-), ciki az, ha a habot keverő kéz párhuzamosan a porszívó zsákját akarja kiüríteni ... mondjuk a mézespite közepébe :-(
Igen, ahogy mondod, szerencsére ilyen rémálom nem vált még valóra. Hogy? Ami késik, nem múlik? Meglásd, ez lesz a szabályt erősítő kivétel :-)

Ne méltatlankodj, kedvesem. Igen, naponta órákon át kezemügyében vagy és csak egy klikk lenne meglátogatnom téged. Ám ha az ember lánya két kézzel gépel, fülén telefon lóg és a sokadik konferenciahívástól már zúg a feje, közben próbálja nem a szája mellé kanalazni az otthonról hozott ebédet, s még a kívülről, szóban érkező kérdésekre is figyelnie kell ... hát az a bizonyos klikk fényéveknyi távolságba kerül.
Nem, nem szabadkozom és nem kifogásokat keresek.
Nem, nem is ígérgetek. Hiszen csak olyat szoktam, amit be is tartok.
Hm, túlvállaltam volna magam, azt mondod? Hááát. Erről inkább nem nyitok vitát. Hiszen hányan - rettentő sokan - vannak, akik nálam is ezerszer többet visznek a vállukon ... Na ugye?
Hogy igazam van? Szokás szerint :-)
Miért is kerestelek? Csak úgy, csak azért - mondaná Manó, aki pár napja azt játsza, ő Zsebibaba. Manapó lett Tigris, én meg Kanga. Szerencsére nem Ormi vagy Malacka, esetleg Nyuszi szerepe jutott nekünk :-)

Azért kerestelek, mert hiányzol. És ... szeretném megköszönni ezt az egy évet. Nagyon szép volt :-) Jó kezdet, azt hiszem. Remélem. S remélem, lesz még folytatása. Mondjuk, úgy, tizenhuszonnegyvensokév :-)

Köszönöm ezt az egy évet neked, Blogom.
Sok érdekes emberrel ismerkedtem meg. Sokat megtudtam róluk. Hogyan? A receptekből? Hát persze, hiszen a sorok között is lehet ám olvasni :-)
Köszönöm, hogy létrehozhattalak. Hogy megőrzöd, megosztod rád bízott gondolataim, receptjeim, fényképeink, emlékeim.
Köszönöm neked a barátokat, az olvasókat ... inkább így, nagy betűvel, Barátokat, Olvasókat ... akiket rajtad keresztül ismertem meg. Igen, van néhányuk, akiket elvesztettem, mielőtt megismerhettem volna. Egy kedves látogatóm, aki naponta felkeresett ... Canada, Edmonton, Alberta. Aztán néhány napig szüneteltettem a posztokat és ő elmaradt :-(
Köszönöm neked azokat a Barátokat, Olvasókat, akik naponta, s azokat is, akik ritkábban keresnek fel, de hűségesen visszatérnek. Köszönöm a hozzászólásokat - bár, megjegyzem, iparkodhatnál kicsit jobban is, szeretem böngészni az Olvasók megjegyzéseit :-)
Köszönöm a szép pillanatokat, az ösztönzést, hogy folytassam.
Tudom, Te kitartasz mellettem, s ígérem, én is csak ritkán fogok elcsábulni egy jó film, egy érdekfeszítő könyv, vagy néhány óra plusz alvás erejéig.

Szeretettel, Garffyka

7 megjegyzés:

Mian írta...

Ez nagyon szép köszöntés, Garffyka! Én is kívánom ennek a csodálatos Blognak, hogy még nagyon-nagyon sok évig örvendeztessen minket és persze kedves gazdáját is! :)

Chef Viki írta...

Nem mondod komolyan, hogy már egy éves vagy?! Repül az idő, szárnyakon!

Boldogságos blogszületésnapot kívánok, és éljen még tizenhuszonsok évig :-)))

citromfű írta...

Boldog blogszülinapot!
Kívánunk még Neked és magunknak is sok-sok évet:)

Garffyka írta...

Köszönöm nektek! :D

trinity írta...

Boldog blogszülinapot!!!
Minimum egy pohár pezsgővel tessék koccintani erre!!!

max írta...

Kedves Szösszenetek (Garffyka)!

Nagyon boldog születésnapot!

Limara írta...

Boldog születésnapot és további sok sikert kívánok! :))