2008. nov. 10.

MP3 receptek - csoki brutalis by Garffyka

Erre a csokis receptre Ízbolygó oldalán bukkantam. Első, második és sokadik olvasatra is összefutott a nyál a számban, tehát úgy döntöttem, elkészítem. S mi lett volna jobb alkalom, mint az amúgy is viharos gyorsasággal közeledő MP3, azaz Morzsika Party 3.

Mivel amúgy nincs otthon kéznél 70%os Lindt csoki, kénytelen voltam vadászni az egyik nagybevásárlóban, s bár zárás előtt tíz perccel értem oda, szerencsére még beengedtek.

Az alább leírtak két adagra vonatkoznak, úgy gondoltam két tucatnyi Morzsikának + Manó nem lesz elég egy adagnyi. Sokat nem is tévedtem, alig pár vékony szeletke maradt a "roham" után.

Csoki brutalis, avagy sokcsokis, mandulás-körtés, liszt nélküli süti

hozzávalók (2 adag)


20 dkg vaj
10 dkg cukor
20 dkg 70% Lindl étcsoki
2 ek konyak
20 dkg darált mandula, mogyoró, dió
6 tojás
2 körte (lehet több is, lehet alma is)
karamellszósz

Vízgőz fölött, kevergetés nélkül felolvasztom a csokit és a vajat, mikor egységesen folyékony, beleteszem a konyakot (sütőrum) és összekeverem, majd konyhakőre (hidegre, hideg vízbe) téve, időnként megkevergetve hűtöm.
Amíg a csokis vaj didereg, habos fehéredésig keverem a tojássárgákat a cukorral, majd hozzáteszem a darált mandulát, végül a csokit is.
A tojásfehérjéket csipetnyi sóval nem-jön-ki-az-edényből keménységű habbá verem és két részletben, óvatosan a csokis-mandulás masszához dolgozom.
Sütőpapíros formába (két adaghoz lecsatolható szélű, kerek tortafoma) öntöm a masszát és megszórom a körtekockákkal, majd összevissza locsolom karamellszósszal.
Előmelegített (180 fok, légkev.) sütőben 40 percig (tűpróba) sütöm.




Míg az általam csoki brutalis névre keresztel finomságnak sikere volt - igaz, nem minden Morzsikának ízlett, párom viszont kért szépen még-még-még-még, a szintén Ízbolygó leírása alapján készült karamellszósszal bizony megküzdöttem.

Lehet a hiba az én készülékemben volt, első körben zokogó szívvel, de kidobtam, mert a receptben megadott negyed kg cukor és 4 ek víz húsz perc múltán is csak sűrű és egyre sűrűbb cukorszirup lett, de karamellizálódni nem akart :-( Másodjára a cukrot magában karamellizáltam, ahogy a nagykövben meg lett írva, csodaszép színe is lett, utánna zsupsz a tejszín, fel is habosodott, ahogy kell, majd a vaj és ezzel is szép simára kevertem, s utólag tettem bele picurka vizet. Majd még egy picurkát, majd még, és aztán tejszínt is és még ... nagyjából úgy jártam, mint a kezdő háziasszonyka, aki 10 l levest tálal kettejüknek, mert az elején sótlan volt, aztán sós lett, aztán megint sótlan ésígytovább. Nos, a karamellszósz ezen formájában nem sikerült olyanra, mint szerettem volna, a csoki brutalisra öntve és megsütve finom lett, de magában, fagyira öntve sajnos távolról sem az igazi, amolyan egyszerre tömény és vizes.
Következő nekifutásra Max tanácsa alapján készítem majd, s ha csak én el nem rontom, biztos finom lesz, hiszen Max tudásában még soha nem csalódtam.

Summa summarum, a csoki brutalis sikeres lett, a karamellszósz nem, de hát lelkesedés számolatlanul van a kamrában, lejegyzem majd az újabb próbálkozás eredményét.




Jó étvágyat!

2 megjegyzés:

max írta...

Finom volt, de konkrétan azt mondtam, hogy nem mennék érte egy métert sem:-)
De ez nem a Te hibád, hanem a sütié!!

" - igaz, nem minden Morzsikának ízlett,"

Garffyka írta...

Azt hiszem unalmas lenne a világ s a konyházás is, ha mindenkinek ugyanazok az ételek ízlenének :-)
Hogy ki miért menne vagy nem menne egy métert ízlés és pillanatnyi hangulat kérdése, imádom a töltött káposztát, de van, mikor inkább egy fél tábla csokiért zarándokolnék, mondjuk, paprikás kolbásszal :-))