2008. nov. 3.

Mosolygósan rémisztő, azaz töklámpások támadása

Bizony ám. Ilyen történt mifelénk. Mindenszentek alkalmából négy hatalmas töklámpás "garázdálkodott" nálunk. A legnagyobb a kerítés tetejére huppant,

a félelmetes kapuőr

onnan tartotta szemmel a környéket és bizonyára jelezte a bejárati lépcsőn várakozó társainak, mikor fordulunk be a sarkon.

ajtonállók őrző serege

Hirtelenjében nem tudtuk eldönteni, ijesztgetni vagy védeni érkeztek :-) Végül az utóbbira szavaztunk, főleg, hogy Manó, kezdeti parányi bizalmatlansága után

,

hamar barátságot kötött velük

.

A mosolygósan rémisztő töklámpásoknak biztos volt még egy - láthatatlan, mert nem találkoztunk vele - társuk, hiszen mi másért jelöltek volna ki egy kizárólag boszorkányoknak fentartott parkolót?



Nicsak, hiszen már ide is állította járművét a (házi)boszika.







Műhelytitkok

kiválasztunk egy termetes tököt
vagy kettőt

éles, rövid pengéjű késsel kalapot vágunk neki

majd egy kinevezett célszerszámmal (kiskanál) és sok-sok türelemmel kivájjuk a belsejét; minnél vékonyabbra sikerül kivájni, annál jobban sejlik át majd a héjon a mécses fénye

előzetes sminktervet készitünk, hogy ne legyen minden lámpásunk egyforma, majd puha ceruzával megrajzoljuk a tökfejeket és éles, rövid pengéjű késsel kivágjuk.

a lámpások hátára is lehet látványtervet készíteni, majd a héjat kiemelni a berajzolt vonalak szerint

3 megjegyzés:

max írta...

Végül is mi lett a belével? Jók lettek, tessék életben tartani, és megnézzük személyesen:-)

Névtelen írta...

Zseniálisak lettek, hihetetlen ügyesek vagytok!!! Méghogy bosziparkoló, haha :-D

Pannicica

Garffyka írta...

Max, a tökök bele a kukában landolt :-( Edénybe, hűtőbe raktuk és próbáltam kideríteni, ehető-e, de a te ötleteden kívül nem találtam egyértelmű választ; mivel az íze eléggé különbözött az emberi fogyasztásra biztosan jókétól, inkább nem kísérleteztem vele.