2008. nov. 5.

7 dolog

"Gurítós" kérdést kaptam Max barátomtól. Mi az a 7 dolog, ami jellemző rám, ami először eszembe jut magamról.
Hmmm, lássuk csak, egyszerűnek tűnt a kérdés, de mint kiderült, pontosan az (látszólagos) egyszerűsége miatt bonyolult.
Az alábbi sorrend egyáltalán nem mérvadó.

Rohanós lábalóga - Mint a búgócsiga, sokszor látszólag csupán magam körül és céltalanul pörgök, de a végén mindig kialakul a végeredmény, ami igazolja cikázásaim. Ezzel párhuzamosan és egyidőben, szeretek "csak" üldögélni, látszólag semmittenni, mindössze szemlélni a világot magam körül, élvezni családom vidámságát.

Vidám pesszimista - Van, hogy a legnagyobb baj közepett is tudok mosolyogni, ha kínomban is, de akár kacagni, s a legmélyebb veremben is látok valami szépséget (ha mást nem, hát magam :-)

Borulátó optimista - Igen, igen, ez szép és jó meg nagyszerű, DE ... hol van a buktató?! Ezt ki kellene iktatnom az életemből, sokkal jobb a "pici még van benne pohár", mint a félig üres.

Barátságos/nagylelkű cinikus - Ajjaj, megint egy ellentmondás, hiszen hogy is lehetne, hogy egy cinikus emberkét sokszor könnyekig meghasson egy vers, zene, regény, de néha csak egy mozdulat is, hogy sokszor gondolkodás nélkül, szívből kínálja segítségét; hát, csak rám kell nézni, élő példája vagyok ezen ellentmondásnak.

Szétszórtan rendszerető - De még mennyire! mind a kettő. Időnként saját magam sem tudnám összeszedni, még jó, hogy anno tartósan jó ragasztót használtak :-); másszor könnyedén rendet rakok/vágok a legnagyobbnak tűnő káoszban is, szinte pillanatok alatt rendszerezve, "felcímkézve és polcra sorakoztatva" mindazt, ami átláthatatlannak és kezelhetetlennek tűnt (szerencsére ez utóbbi gyakoribb).

Zsíroskenyér kutyafuttában és szarvasgomba ezüstvillával - Igaz, szarvasgombát még nem volt szerencsém kóstolni, ezüst evőeszközzel már ettem párszor. Vallom, bár az étel minősége és kinézete igen sokat számít, legalább ugyanilyen fontos kivel-mikor-milyen hangulatban eszem. Alapvetően szeretek enni, mértékkel, finomat, szépen terített asztalnál, kellemes társaságban, nyugodtan, ezért is szeretem, ha a hétvége amolyan "igazi vasárnapi ebédesre" kerekedik. S amilyen jól tud esni egy szelet sózott kenyér lilahagymával vidám, baráti körben, faramuci hangulat, rossz társaság annyira el tudja venni az ízét a legfinomabb éteknek is.

Bőkezűen zsugori - Inkább költök szeretteimre, barátaimra százat, mint magamra egyet. Az ajándékozás örömét szeretem, s ezt nem feltétlenül (sőt!) az ára szabja meg, sokkal inkább a töprengésre, választásra, készítésre szánt idő és szeretet.

Ha a fentiek olvasta után esetleg az a kósz gondolatod támadt, miszerint a kettőség jegyében születtem, elárulom, igen.

Céltáblámon Pannicica, aki ugyan önálló bloggal (még) nem rendelkezik, de Max Alkotótársaként már VKF!-en is sikert aratott. S gurul még a kérdés Cserke, Ízbolygó és Doctor Pepper felé (s egyúttal elnézést kérek, ha esetleg többedszerre is megkapják a hetes kérdést).

2 megjegyzés:

max írta...

Hah, lehet hogy mi már találkoztunk, mert én ismerek egy Hölgyet:-)

Köszike!!!

Garffyka írta...

:-)