2009. ápr. 23.

Keksz saga

étteremalakítás (miner help)

Folytatódik a keksz saga. Reggeli kiegészítő, tízórai-uzsonna-vacsora egy nagy bögre tejjel, harsogva ropogó almával. Volt már a klasszikusnak számító zabpelyhes, csokoládés, mogyoróvajas, mézes-almás (ezek szerint a mogyoróvajast úgy eltüntettük, nem is dokumentáltam :-). Volt, hogy a zabpelyhesnek indulóba végül, kíváncsiságból, búza- és rozspehely került és kiderült semmivel sem rosszabb, talán sőt.
Ami a keksz gyártáshoz feltétlenül és elengedhetetlenül kell, két három nagyméretű tepsi vagy sütőlap, de ennek híján, saját tapasztalat, két réteg sütőpapírral letakart sütőrács is megteszi, 8-10 perci a massza kiadagolásához, majd türelem, hogy megvárjuk, míg ehetőre hűl.

Ezt a receptet a zabkorpa csomagolásának hátán olvastam. Bár megtetszett, változtattam rajta, mert soknak találtam a 23 dkg cukrot és a 20 dkg margarint, valamint a rozsliszt használata is kísérletező kedvemnek tudható be. A zabkorpa miatt egészen enyhén grízes állagú, egyszerre ropogós (a szélein) és puha.
Megérte, finom lett és nagyon hamar elpárolgott az elméletileg jól záródó fém sütisdobozból.

Zabkorpás-csokoládés keksz

hozzávalók

15 dkg margarin
10 dkg cukor
1 bő ek méz
1 tojás
13 dkg liszt, amiből egy púpozott ek-nyi rozsliszt, a többi normál fehérliszt
16 dkg zabkorpa
1 kk sütőpor
1 mk só
csipetnyi fahéj
1,5 dl tejszín
6 dkg csokoládé
került bele még fél maréknyi durvára vágott törökmogyoró és szintén fél maréknyi mazsola

A margarint először magában, majd a cukorral habosra keverem. Hozzáadom a tojást, ezzel is kihabosítom, végül a mézet is jól eldolgozom.
A lisztek, zabkorpa, sütőpor, só, fahéj keveréket az előbbi masszához keverem, hozzáöntöm a tejszínt és pár perc alatt egyenállagúra keverem.
A csokoládét és a törökmogyorót durvára vágom, majd a keksztésztához elegyítem. Mivel ez volt az első és kísérleteztem, hiszen az eredeti recept sem mogyorót, sem mazsolát nem említ, az első pár adag viszonylag kevés csokival készült (képen a balsó sor), aztán belekerült a törökmogyoró és több csoki (képen középső két sor), végül a mazsola (képen a jobb sor).
Mivel Manapó nem rajong a mazsoláért, már csak ezért is az utolsó pár darabnyi masszához kevertem hozzá; szerinem illik bele.
Két kiskanállal (az első keksz előtt, illetve 3-4 kekszenként enyhén bevizezem) diónyi halmokat rakosgatok 3 sütőpapíros tepsibe, pontosabban egy nagy tepsibe és két, dupla sütőpapírral letakart sütőrácsra (mint említettem, ilyen nagyméretű tepsim egy van, s.lapom meg/még nincs).
180 fokra (légkev., amúgy 200 fok) előmelegített sütőbe rakom és 12-14 percig sütöm. Sülés után 4-6 percig hűlni hagyom, mielőtt falapáttal kiszedegetem a még mindig kicsit sérülés-hajlamos kekszeket.
Teljesen kihűlve, ha jól záródó fémdobozba rakom, hűvös helyen, állítólag ..., 2-3 hétig eláll. Bár ez szerintem csak fáma, nem hinném, hogy egy adagnyi tésztából sütött keksz 3-4 napnál tovább vendégeskedjen, bárkinél is. Na jó, maximum egy hét.



Jó étvágyat!

3 megjegyzés:

Mian írta...

Lassan megváltoztathatnád a blog címét:
Garffyka Sütödéje
:)))))

trinity írta...

Megnyugodtam, hogy nemcsak mi tudunk ipari mennyiségű sütit eltüntetni:))))

Garffyka írta...

Ancsi, tetszik, köszönöm :-)

Trinity, ááá, dehogy, ezt mi nem esszük meg mind ..., csak úgy sütöm, aztán valami kis pimasz konyhai csenőmanók elsurrannak vele :-O