2009. ápr. 27.

Cipő + spárga = magasléc és csalódás

étteremalakítás

Állítólag, egy igazi, valódi nő nem tud ellenállni a cipők csábításának és ha kell, ha nem, cipőt vásárol, akkor is, ha a gardróbba már nem férnek, ha tizesével sorakoznak otthon a kibontatlan cipősdobozok, akkor is, ha nincs a méretében, akkor is ha ... mindig.
Azt is mondják, hogy a cipővásárlás lelket nyugtató tevékenység és egy igazi, valódi nő számára nincs is annál felemelőbb érzés, mint a cipőeladó (hol vagy, Al Bundy?) idegeinek és az üzlet teljes kínálatának szétcincálása után, elégedett mosollyal távozni, három pár cipővel ... melyekhez természetesen kell majd még párosítani néhány apróbb kiegészítőt, úgy mint, táska, ruha, kabát, autó ...
Állítólag a cipővásárlás fogyaszt is ... a pénztárca mindenképpen könnyebb lesz ...

Huszon-, khmm, harminc- egynéhány év után sajna be kell látnom, bár nőből vagyok, a fentiek szerint nem vagyok igazi, valódi nő. Ha mégis az vagyok, akkor cipővásárlási génjeim valamikor elkorcsosulhattak és zöldség-, gyümölcsvásárlást ösztönző génekké alakulhattak.
Nehezen tudok ellenállni a zöldséges-, gyümölcsös standokról rám mosolygó, friss, üde, zamatos, ropogós, harsogó, színes finomságoknak, s ha annyian és annyi jót mondanak egy-egy zöldségről, akkor egészen biztos elvesztem és szinte megbabonázva, hipnotikusan válogatom a legüdébbet, nem is ma, de holnap szedettet.

Így voltam ezzel a két csokor spárgával is. Szinte rámszóltak, mit szóltak, kiabáltak a ládából, ahova kötegenként állították őket, hogy "vegyél meg, vigyél haza minket!" Bár a "kérünk szépen" varázsszó elmaradt, nem tudtam ellenállni nekik. Így hát két csokor fehér-lilás spárgával állítottam haza.
Receptkeresés ... millió recept, de kezdetnek valami egyszerűt, gyorsat, könnyet szerettem volna, mondjuk levest. Kutakodás közben Max barátom rám talált, tőle még telefonos segítséget is kaptam a pucolással, előkészítéssel kapcsolatban. S mivel még soha nem ettem és nem készítettem spárgát, ezek alapvetően fontosak voltak. Köszönöm ezúton is!

Első csalódásom akkor ért, mikor kiderült, a spárgából gyakorlatilag a tetejétől számított 5-7 cm-nyi darab, ami ehető. Elég kevés ahhoz képest, hogy egy spárga megvan kb 18-20 cm is (úgy kezdtem, hogy az aljától számított kb 5 cm-nyit törtem le, roppant szépen, de főzés után kiderült, ezek a részek, hiába roppantak frissen, mégiscsak szálasak maradtak).
Végül Beatbull végtelenül egyszerű receptje alapján főztem fehérboros spárgakrémlevest.

Ha nem számítom, hogy kezdetnek mindjárt a végétől törtem le a spárga szárát és mivel szépen roppant, azt gondoltam, jó lesz - nem lett, akkor egészen jól haladtam. Arra az első egy-két spárga után hamar rájöttem, hogy ha zöldségpucolóval akarom meghámozni, hát jóformán semmi nem marad, ezért éles, vékony pengéjű késsel kapargattam le a spárga szárát, mintha csak nedvdús újmurkot tisztítanék. Így lényegesen gyorsabban haladtam és a veszteség is elhanyagolható volt.
A főzéssel hamar végeztem, a recept jó iránymutatást adott.

Második csalódásom, és ez fájó volt, akkor ért, mikor megkóstoltam.
Mint említettem, még soha nem ettem, nem tudtam, milyen ízre számítsak. De olvasmányaim, filmélményeim, gasztro-oldalak és - bloggerek elmondása alapján, mindenképpen többet vártam. Valami elsöprő, fenomenális, egészen különleges, zamatos, ízgazdag élményre számítottam.
Amit kóstoltam, nem volt rossz, a maga nemében még jónak is mondanám. De lényegesen elmaradt az általam várt ízrobbanástól. Valami többre, dúsabbra, meghatározóbbra, karakteresebbre vágytam. Lehet, én tettem túl magasra a fakanalat és szegény spárgának sok volt a kihívás.
Max barátom figyelmeztetett, hogy fűszeres, ízgazdag, változatos erdélyi konyhán nevelkedve valószínüleg a spárga nem lesz olyan katartikus élmény számomra, mint esetleg gondolom. Igaza volt. Azt hiszem nem cserélném egy egy kiadós karfiol- vagy édeskömény krémlevesre.

Ettől függetlenül, mivel finomnak finom volt, spárga szeretőknek ajánlom ezt a receptet, hamar megvan, könnyen elkészíthető. Aki húzódozik a fehérbor használatától, helyettesítheti zöldség- vagy hús alaplével.
Leírás Beatbull oldalán, itt.
Morzsika társaim kitartóan biztatnak és a gasztro-blogokon egyre-másra jelennek meg spárgás receptek. A következőnél, legyen az felfújt vagy hollandi mártással nyakonöntve vagy gnocchival tálalva, már tudni fogom, mire számítsak.

Fehérboros spárgakrémleves

hozzávalók

45 dkg spárga
fél dl száraz fehérbor
1 bő ek liszt
1 bő ek vaj
csipetnyi cukor
só, fehérbors
petrezselyemzöld



Jó étvágyat!

Szószedett:
murok - sárgarépa

4 megjegyzés:

trinity írta...

Legközelebb próbáld ki Ancsi rakott spárgáját..Nekem nagyon tetszik!!!Bár szerintem a levessel sincs gond-ha megmaradt-küldheted:)))

Garffyka írta...

Trinity, annál azért jobb volt, hogy megmaradjon :-)

The Chef Viki írta...

A hollandi mártás lesz az áttörés (vigyorgó arc) De tényleg!

Al Bundy-t meg imádom!!! Anno tesómmal hipnotikusan csüngtünk rajta és röhögtünk tele szájjal, szülők meg néztek, mi ez az idétlenség?

Beatbull írta...

A spárgának több mint csak a felső 5-7cm-e ehető! (Naponta is képes amúgy ennyit nőni a spárga ;) ) A spárgának a felső 5-7cm-e a legzamatosabb, "spárgafejek" címszó alatt pl. ezt a részét kapod. A többiből leves, alaplé, mártás stb. készülhet. Ha a spárgának nincs alsó fás része (attól függ, hogy hogyan aratták/gyűjtötték be), akkor persze nem kell letörni. A hámozásnál pedig igenis zöldséghámozóval kell meghámozni. Siebeck bácsi mondta egyszer, hogy a spárga hámozásánál tilos arra gondolni, hogy mennyibe is került a spárga kilója. Ha ugyanis nem hámozzuk meg rendesen, akkor a szálas, rágós, fás héj rendkívül elrontja a spárga élvezetét. Mellesleg kesernyés is, ezért is dobjuk el a spárga héját miután kifőztük belőle az ízt. No s a hámozási hulladék miatt is értékesebb a szép vastag spárga - 2cm-nél vékonyabb fehér spárgával pl. semmit nem lehet kezdeni (alaplén kívül).

Sajnálom, hogy nem ízlett annyira a leves, de úgy látom, nem is követted a fűszerezést. Nem szabad belőle sajnálni a sót és a cukrot (egy csipet cukor pl. messze nem elég). Ha pedig fehérbor nem kerül bele, akkor inkább néhány csepp citromlével pótoljuk - más alaplevet nem kevernék bele, mert szerintem zavaró.

Egyébként a spárga íze szerintem vajban enyhén megpirítva és sóval-cukorral fűszerezve jön ki a legjobban. Ha erre jársz és spárgaszezon van épp, akkor megvendégellek egy spárgamenüvel, hogy meglásd, a spárga valójában milyen ízű ;)