2010. febr. 4.

Farsang és februári népszokások

Farsang

A farsang Magyarországon vízkereszttől (január 6.) a húsvét vasárnapot megelőző 40 napos böjt kezdetéig tart, azaz "húshagyó keddig", vagy "hamvazószerdáig".
Magyar elnevezése egyes kutatók szerint a német "faseln": fecsegni, fantáziálni, pajkosságot űzni szóból ered. Más elmélet szerint bajor-osztrák jövevényszó, a vaschang-ból származik.
Első írásos jelentkezését 1283-ból, bajor-osztrák adatokból ismerjük.
Hazánkban - elsősorban német hatás eredményeként - a középkorra tehető a farsang kialakulása. Elterjedése 3 fő területen történt: a királyi udvarban, a városi polgárság és a falusi lakosság körében. A királyi udvarban jelentős volt az itáliai hatás, míg a másik két szinten német hatással kell számolni.

A farsang zajos mulatságait egy ősi hiedelem hívta életre. A középkorban azt hitték az emberek, hogy a tél utolsó napjaiban - amikor rövidek a nappalok és hosszúak az éjszakák - a Nap elgyengül, és a gonosz szellemek életre kelnek. Vigalommal, jelmezes karneváli felvonulással, boszorkánybábu elégetésével akarták elűzni ezeket. Egyes helyeken tüzes kerekeket görgettek, mert azt remélték, hogy a földi tűz segíti a napot, hogy újra erőre kapjon. Eleinte azért öltöztek ijesztő jelmezekbe, hogy elűzzék a halált, a rosszat és a hideget. Az első maskarások halottas menetet utánozva masíroztak.
A karnevál elnevezés is összefüggésben áll ezzel, ugyanis a carnarvalet a felvonulás központi alakja nem más, mint a "halottasház szolgája" vagyis a sírásó. A megjátszott temetés után nagy dáridót csaptak, hiszen a tél eltemetésének mindenki örült. A régi babonákat később elfelejtették az emberek, de a jelmezes, álarcos karnevál és a bálok, táncos mulatságok szokása máig megmaradt.
A néphit szerint Cibere vajda és Konc király vízkeresztkor és húshagyó kedden párviadalt vív egymással. Vízkeresztkor Konc király kerül ki győztesen, s ekkor megkezdődik a farsang, húshagyókedden pedig Cibere vajda győz, s ekkor a böjt veszi át a hatalmat.

A szokások és hiedelmek többsége, és így a maskarás alakoskodások is a vígasság utolsó napjaira, "farsangvasárnapra", "farsanghétfőre", "húshagyókeddre", az ún. "farsangfarkára" összpontosulnak. Keleten és északon ez néha kitolódik. Ebben az időben a mezőgazdasági munkák szüneteltek, ez volt a szórakozás legfőbb ideje.
A hamvazószerdát követő napon, az egynapos böjt után a böjtöt felfüggesztik, hogy a farsangi maradékot elfogyaszthassák. Ennek a napnak zabáló-, torkos vagy tobzódócsütörtök a neve.
Ezekhez a napokhoz, a karácsonyi ünnepkör után a leggazdagabb jelesnapi szokáshagyomány kapcsolódik. Legjellemzőbbek az álarcos, jelmezes alakoskodók, és a mulatság színhelyén vagy házaknál előadott dramatikus játékok /halottas, lakodalmas, betyár - játék /. Mohács környékén ma is élő hagyomány a délszláv eredetű alakoskodó felvonulás, a "busójárás".
Régen farsang idején a fonóházakban minden este zajlott valamilyen vidám esemény, énekeltek, táncoltak, játszottak. A mulatozások "húshagyókeddig" tartottak, amikor az utolsó fonóházi összejövetelre a "fonóvégzésre" került sor, amely felért egy kisebb lakodalommal. Ezt követően az egész falut megmozgató nagy népi mulatsággal a "farsangtemetéssel" vagy "téltemetéssel" búcsúztatták az elmúlt vidám heteket.

Játékok
A farsangi alakoskodás Magyarországon a 15. század óta ismeretes. Jellemzője, hogy olyan ünnepi időszak, amelyben a hétköznapi élettől eltérő dolgok történhetnek, felbomolhat a szokásos rend. Ahogy ilyenkor mondani szokták: "a feje tetejére áll a világ".
A hosszú böjtre való felkészülésnek megfelelően ebben az időszakban az evés-ivás, a mulatozás szinte kötelező. A táncmulatságok mellett különböző játékokat, vetélkedőket rendeztek, de ilyenkor volt a legtöbb lakodalom is a falvakban. Aki pedig pártában maradt, azt ebben az időszakban különösen durva, vénlánycsúfolókkal gúnyolták.
Világszerte, így a magyar nyelvterületen is a farsang adott alkalmat a különféle jelmezek, maszkok felöltésére, s az ezekben való mókázásokra. A magyar falvakban az alakoskodók beöltöztek ördögnek, kereskedőnek, cigányasszonynak, katonának, koldusnak, menyasszonynak, kéményseprőnek, boszorkánynak. A magyar falu álarcos alakoskodása között feltűnnek az állatalakoskodások. Különösen kedvelt a medve-, ló-, kecske- és gólyaalakoskodás.
Eljátszottak ál-lakodalmat, ál-temetést, de népszerűek voltak a kivégzést imitáló játékok is, melyeken a játékból elítéltek fejére cserépedényt tettek, s ezt nyilvánosan leütötték.
A farsangi lakodalmas játékok közül leglátványosabb a nyugat-dunántúli rönkhúzással összekötött mókaházasság.
Szokásos volt a farsang idején a lányok, asszonyok külön farsangolása is.
Bizonyos húshagyókeddi szokások a farsang, illetve az egész tél elmúltát jelképezik: farsangtemetés, bőgőtemetés.
A farsanghoz számos termékenységvarázsló illetve termésvarázsló cselekmények és hiedelmek is kapcsolódnak.
Egyéb szokások: maszkos felvonulások, köszöntők/sardózás/, ügyességi játékok /kakasütés, gúnárnyakszakítás/ és a leánycsúfoló szokások

Táncmulatságok
A farsang időszaka a táncmulatságok legfőbb ideje volt, a falvakban a bálok többsége a kocsmákban, vagy bérelt házakban zajlott. Minden társadalmi réteg megrendezte ilyenkor a maga bálját, a szervezők általában a legények voltak.
A "batyus-bálokra" az ételt a lányok, az italt pedig a fiúk vitték, a zenészeket pedig a bálozók közösen fizették ki. Fontos szerepük volt ezeknek a táncos mulatságoknak a párválasztásban. A lányok ilyenkor bokrétát adtak a kiszemelt legénynek, aki ha tetszett neki a lány, kitűzte a kis csokrot a kalapjára.

Vénlánycsúfolók
Az udvarlás, a párválasztás és a házasságkötések legfőbb ideje a hagyományos magyar paraszti életben a farsang időszaka volt, éppen ezért a farsang alkalmat adott arra is, hogy tréfásan, s olykor durván figyelmeztessék azokat, akik elérték a "megfelelő" kort, de még nem mentek férjhez. A csúfoló szokások főleg a farsangvégi napokhoz, húshagyó kedd éjszakájához, hamvazószerdához kapcsolódtak.
Az egyik érdekes szokás a tuskóhúzás volt, ilyenkor a legények egy nagy fatuskót vonszoltak végig a falun, s a vénlányok ajtaja elé letették, hogy reggel, amikor az illető hölgy ki akar jönni, ne tudja kinyitni az ajtaját. Olyan eset is volt, hogy tuskóval szinte felszántották a vénlányok udvarát.

Köszöntők
Mint minden jeles ünnephez, az újév kezdetéhez és a farsanghoz is hozzátartoztak a jókívánságmondó és adománygyűjtő szokások. Ezek a magyar nyelvterületen mindenütt megtalálhatók voltak. Ezen alkalmakon a kimondott szó mágikus erejével próbálták biztosítani a következő esztendőre a jó termést, a szerencsét, az állatok egészségét és szaporaságát.

Farsang, farsang, háromnapi farsang,
Itt is adnak, amit adnak
Ez is Isten háza,
Szálljon le rája
Az Isten áldása,
Hat lóval, hat ökörrel
Három borjas tehénnel,
Egy aranyos ekével.

Lakomák
Pontosan mit ettek a régi farsangi lakomákon? Nem tudjuk, de néhány hagyomány, étkezési szokás ma is él.
Sok faluban igyekeznek farsangvasárnapra és húshagyó keddre tyúkhúslevest, töltött káposztát főzni. Szívesen tálaltak még ciberelevest és kocsonyát is.
A cibere tálalása már a közeledő böjtöt idézi. A cibere lényegében többféle savanyú leves gyűjtőneve. Ilyen igazi böjtös étel volt a vízben főtt aszalt gyümölcs a szilvacibere, az erjesztett korpa leve a korpacibere.
Székelyföldön, a Nyárád mentén szalmabáb jelenítette meg a farsangi játékokban Cibere-vajdát, aki tréfás párviadalban legyőzte Konc-királyt - ő a farsangi húsokat jelképezte.
A farsangi ételek közül a legnevezetesebb a farsangi fánk. Ismert az alma, burgonya, gyűrűs, hússal töltött burgonya, marca, kubikos, szalagos, túró, és a párna csücskeváltozat.
Magyar Elek, a neves ínyenc-mester szerint "A farsangi fánk legyen könnyű, miként a hab, omlós, hogy szinte elolvadjon az ember szájában. A színe pedig legyen aranysárga"

Farsang a Jászságban
A farsang időszakához egykor a Jászságban is számos szokás fűződött. Jászdózsán ún. kardos bál nyitotta meg a bálidényt. Ilyenkor három legény, kezükben kardra tűzött almával, a fiatalok kíséretében a paphoz és a községházához mentek, s engedélyt kértek a bálok megkezdésére. A pap és a jegyző koccintott velük, s ezzel kezdetét vette a farsangi mulatozás. A legtöbb bált, táncos mulatságot mindig farsang idején rendezték.
A Jászságban az 1960-as évek végéig élt egy sajátos leánycsúfoló farsangi szokás, amely bakfazékdobás /Jászberény, Jászdózsa, Jászapáti, Jászfelsőszentgyörgy/, cibereszűrés /Alattyán, Jánoshida, Jászjákóhalma/, cefrehányás, cefrevágás /Jászkisér/ néven ismeretes.
Húshagyókedden vagy hamvazószerdán este a lányos házak udvarára szeméttel, trágyával, törött cseréppel megtöltött fazekat dobtak a legények. Ez volt az ún. bakfazék, amit rendszerint azok a lányok kaptak, akik azon a farsangon nem mentek férjhez, vagy pedig a legényt a bálban "kikosarazták". A bakfazekat a következő rigmus kíséretében dobták be az udvarra, az ámbitus alá:
Férjhez nem mentél,
Hozzám nem jöttél,
itt a bakfazék,
Főzzél benne ciberét!

Az 1920-as években az udvarlószokás némiképp megváltozott, s így egyes legények a bakfazekat már nem szeméttel, hanem cukorral, gyümölccsel vagy egyéb ajándékkal rakták tele, s így dobták vagy sok esetben helyezték, jegyesük udvarába. Ez igen nagy változás az bakfazék eredeti jelentéséhez képest!
Az 1940-es évek elejére a szokás némiképpen módosult formában élt már tovább. Főképp a városokban, a legények különböző, szépen becsomagolt készleteket /pl. pohárkészlet, kávés, teás garnitúra, stb./ helyeztek el, bakfazék gyanánt, kedvesük tornácára.

Az 1960-as évek közepére, a korábbi leánycsúfoló farsangi szokás, szinte teljesen elvesztette eredeti jelentéstartalmát. Ekkor már csak, mint bosszantó farsangi tréfát gyakorolták, főként a házas emberek. Hamuval, törött cseréppel, szeméttel töltött bakfazekat dobtak Jászerényben a házsártos szomszéd- vagy rokonasszonyok folyosója alá.
A szokás gyakorlása az 1970-es évek elejére maradt el végérvényesen a Jászságban.
A Jászságban a farsang három napjának mindegyikén másfajta tésztát készítettek az asszonyok. Farsang vasárnapján kőtt pitét (ún. kőttes tészta, azaz kelt tészta), farsanghétfőn rétest, húshagyókedden pedig pampuskát sütöttek. A megmaradt pampuskát szokás volt felfűzni, s a böjt végéig a padláson vagy a kéményben tárolni.
Jászdózsán a legények szalmahordó kassal jártak pampuskát gyűjteni. Kedden éjszaka még lehetett táncolni, de csak 11 óráig.
Jászteleken ekkor megszólalt a harang és 40 napra elnémult a muzsika. Kezdetét vette az ún. nagyböjt, s Cibere vajda uralkodása, amely idején mindenféle tánc és mulatság tilos volt.
forrás: farsang.lap.hu


Februári népszokások, hagyományok

Február - Jégbontó hava, Böjtelő hava

Február 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony
A régi rómaiaknál tavaszkezdő nap volt. Nagy ünnepséget rendeztek, a lupercaliát. A Plútótól, a sötétség istenétől elrabolt gabonaistennő, Ceres keresésére indultak a gyertyás-fáklyás körmenettel. A keresztény egyház azután gyertyaszentelő ünneppé szelídítette az ünnepet. A szentelt gyertya pedig egészség-, szerencsevarázsló eszközzé vált.
Ezen a napon (a római katolikus egyház) Szűz Mária megtisztulására emlékezik. A templomok körül körmenetet tartottak, és közben zsoltárokat énekeltek. Nagyon fontos dolog volt a gyertyaszentelés. A szentelt gyertya Krisztus jelképe. A gyertya méhviasza Jézus tiszta teste; a viasz alatt való bél, az ő ártatlan szent lelke, a tűz pedig a világosság az ő istensége. A szentelt gyertya már az ókeresztény korban Krisztus jelképe: magát fölemészti, hogy másoknak szolgálhasson. Úgy tartották a gyertya megvédi a gonosz szellemektől a csecsemőket, a betegeket, a halottakat.
Nagyobb ünnepeken is meggyújtották a szentelt gyertyákat. Ehhez a naphoz kapcsolódik az a hiedelem is, miszerint ha ezen a napon kisüt a nap, és a medve meglátja az árnyékát, akkor visszamegy, és még negyven napig tart a tél.

Február 3. Balázs napja
Balázs napja egészség-, termésvarázslás, gonoszűzés, madárűzés, időjárásjóslás és főként a gyermekek balázsjárásának napja.
Szent Balázs püspök és vértanú eredetileg orvoslással foglalkozott - nevéhez sok csodás beteggyógyítás fűződik. Legtöbbet emlegetett tette egy özvegyasszony halszálkától fulladozó gyermekének megmentése. Az asszony hálából ételt és gyertyát vitt a szent életű püspöknek. Ennek emlékére van a Balázs-áldás vagy balázsolás, amikor a pap két gyertyát tart a hívők álla alá, és e szavak kíséretében: "Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására szabadítson meg téged Isten a torokbajtól és minden más betegségtől" megáldja őket.
Szent Balázs a középkorban a diákoknak egyik kedvelt védőszentje volt, napját fényesen megünnepelték. Innen ered a balázsjárás, az iskolásgyermekek házról házra járó, adománygyűjtő, iskolába toborzó, köszöntő szokása. Kisbodakon (Moson vm.)
Balázs napján 10-12 éves gyermekek fehérbe öltöztek (fehér gatya, ing), fejükön koronaszerű papírcsákót viseltek, a Balázs püspököt megszemélyesítő gyermeknek püspöksüvege volt. A játékban tízen szerepeltek: az elöljáró, a püspök, a generális, a kapitány, az orvos, a zászlótartó, a kiskatona, az őrmester, a káplár és a paraszt. A játék Szent Balázs dícséretével és az ajándék megköszönésével fejeződött be. A perselybe összegyűjtött pénzt az iskola vagy a templom céljaira fordították, az ajándékképpen kapott tojást eladták, a szalonnát megették.
A Nógrád megyei Mátraszelén a balázsolók ezt a köszöntőt énekelték:
A Szent Balázs doktorunknak, hogy ma vagyon napja,
Többször is, hogy megérhessük, az Úristen adja!
Kérjük ajándékát, a Szent áldomását,
Távoztassa mindnyájunknak torkunknak fájását!

Február 5. Ágota napja
E naphoz általános vélemény szerint gonoszűző hagyomány tapad. Körülsöprik a házat, az ólakat, hogy kiűzzék a háziférgeket, bogarakat. Most van az ideje a tavaszi munkák megkezdése előtt, hogy megszabaduljon az ember, az állat a házban elszaporodott, bajt, betegséget terjesztő, kárt okozó férgektől, bogaraktól. (Szent Ágota)

Február 6. Dorottya napja
Időjárásjósló-nap. Ilyenkor már némi enyhülés tapasztalható. Az Ágotától megszorított időjárást, a hideget Dorottya tágítja, azaz enyhíti.

Február 10. Skolasztka napja
Skolasztika vagy középkori alakjában Kolos napja termőnap. Általános szokás, hogy ezen a napon szedik, gyűjtik az oltóágat. A most szedett és gondosan eltett oltóággal oltják majd a gyümölcsfákat gyümölcsoltókor.

Február 12. Eulália napja
Szlavóniában a földművesek az évszázados tapasztalatok szerint úgy vélik, sőt biztosak benne, hogy az ekkor vetett mag jó termést hoz. Éppen ezért - ajánlják - igyekezzék is mindenki kihasználni az alkalmat.

Február 14. Bálint napja
Balánt napján ha hideg, száraz az idő, akkor jó lesz a termés.
Az ország különböző részein más-más hiedelem kötődik ehhez a naphoz.
Bálintot főleg a nyavalyatörősök és a lelkibetegek tisztelik.
Az ünnep modern formája Angliából indult a XV. században, és a XIX. században már üdvözlőkártyákat is küldtek egymásnak az emberek ezen a napon.
Belgiumban, Angliában, Észak-Amerikában a szerelmesek napja (Valentin), Németországban viszont szerencsétlen napnak számít!

Február 15. Fausztinus napja
A doroszlóiak már nekifognak a gyümölcsfák nyeséséhez, rendezkednek a szőlőskertben, gyümölcsösben, mert jó termést várnak a korai nyeséstől, munkától.

Február 16. Julianna napja
Julianna ókeresztény vértanú volt. A néphagyomány Júlia napjától az idő melegebbre fordulását várja. Ha mégis havazik aznap, akkor "bolondoznak a Julisok", vagy megrázzák a dunyhájukat.

Február 19. Zsuzsanna napja
Zsuzsannát hamis vád alapján házasságtöréssel vádoltak. Ehhez kapcsolódik a "Zsuzsanna-játék", mely többszerplős népi játék, és amelyben Zsuzsanna történetét játszák el.
A népi hiedelem szerint, ha ezen a napon megszólal a pacsirta akkor közel a tavasz, már nem kell számítani nagy havazásokra. A pásztorok úgy tudják, hogy Zsuzsanna leginkább rápisil a hóra, és az elolvad.

Február 22. Üszögös Szent Péter napja
Félreértés alapja az üszögös. Az üszékössége változott üszögössé. Ezen a napon nem végeznek semmilyen munkát, mert a hiedelem szerint szerencsétlen nap, és minden, amibe belefognak üszkös lesz. Azt tartják, hogy amilyen ezen a napon az idő, olyan lesz József napkor is.
A név keletkezését Csefkó Gyula próbálta megfejteni. Az egyházi használatban lévő Pétörnek ü székössége = Péter székfoglalása, püspökké választása szószerkezetből vált a népnyelvben Üszögös Szent Péter - értelmesebbé téve a prédikációk során hallott szószerkezetet.
A Winkler-kódexben (1506) szerepel először Üszögös Szent Péter.

Február 28. Román napja
E nap estélyén Székelykevén egyesek tüzet raknak az utcán, és átugrálják, hogy egészségesek legyenek, legyen végre szép idő. A tűzrakók, ugrálók nem csak férfiak, hanem fiatal menyecskék.

Február 24. Mátyás napja
Ezen a napon van Mátyás apostol ünnepe.
Érdekes az ehhez a névhez fűződő Jégtörő jelző magyarázata. A középkorban szokásos volt a szenteket jellemző tárgyakkal ábrázolni, hogy az egyszerű, írástudatlan hívek is rájuk ismerjenek. Így ábrázolták Szent Mátyást vértanúságának eszközével, a bárddal. (Az apostolt Jeruzsálemben lefejezték.) A néphit az idő lassú enyhülését, a hó olvadását kapcsolatba hozta az apostollal, aki megkönyörül az embereken, és bárdjával megtöri a jeget, elűzi a hideget. Közismert időjárási regula fűződik ehhez a naphoz: "Ha Mátyás jeget talál, akkor töri, ha nem talál, akkor csinál".

Húshagyó kedd
Ezen a napon ér véget a vízkereszttől tartó farsangi időszak. A fonóházi mulatozások húshagyó keddig a farsang végéig tartottak. Erdélyben az utolsó fonóházi összejövetel a fonóvégzés felért egy kisebb lakodalommal. Ilyenkor tésztát sütöttek, italt vittek, töltött káposztát főztek. Erre az estére az asszonyok elhívták férjeiket is, akik zenészeket fogadtak, és hajnalig tartott a tánc. Ezt követően azután az egész falut megmozgató nagy népi mulatsággal, a farsangtemetéssel búcsúztatták az elmúlt vidám heteket.
A farsangtemetés legfontosabb kelléke a telet jelképező szalmabábú, amit ingbe, gatyába, lájbiba öltöztetnek, zoknit húznak a lábára, kalapot tesznek a fejére és a halottsiratáshoz hasonlóan rettenetes zokogás, jajveszékelés közepette elsiratnak. A sirató asszonyoknak öltözött férfiak fejüket bekormozva álarcban, hosszú fekete szoknyában gyászolják "az elhunytat" miközben a rangos hétköznapi ruhát öltött halottvivők kezét lábát megfogva végighurcolják a falun.
A menet élén halad a "pap" a "kereszttel", ami általában egy - aszalt szilvával, pattogatott kukoricával, szalagokkal - feldíszített gereblye, a két zászlóvivő vállukra vetett - mogyorófaboton vöröshagymafüzérrel körbetekert káposzta - "zászlóval".
A menetet a falubéli gyermeksereg és a muzsikások követik utcáról utcára, miközben a főszereplő a siratóének szövegének megfelelően hajladozik, letérdepel, lefekszik a halottvivők kezében. A siratóasszonyok a falun végig magasztalják a szalmabábút, dicsérve hibáit, leszólva erényeit. A nagyobb hatás kedvéért egy-egy ház előtt elhaladva "felmagasztalják" az ottlakókat színesen elmesélve ismert történeteiket.
A pap és kántor a tényleges temetésen, a bábú égetésén hallatják hangjukat, a kenetteljes gyászbeszéd és "zsoltáréneklés" során.
A menetet, kecskék gólyák követik ugrándozva. Belecsípnek a járókelőkbe, megkergetik a lányokat. Közben a szalmabábú "özvegye" talpig fekete gyászban zokogja el fájdalmát.
Miután az elhunytat kellőképpen elsiratták, a falu végén kiráncigálják ingéből gatyájából és a halom szalmát meggyújtva énekelnek, táncolnak. A faluba visszatérve a kocsmában, majd este a farsangi bálban folytatják a vígságot.
forrás: hotdog.hu

Szószedett:
cibere - a cibere jellegzetes böjti eledel volt, amelyet savanyított korpából készítettek
ámbitus - régi magyar házak bolthajtásos, kőoszlopos tornáca

2 megjegyzés:

Bouillabaisse írta...

Szuper és hasznos összefoglaló, nagyon ügyes vagy!:)

trinity írta...

Milyen jókat gyűjtöttél!! Felét sem ismertem-köszi!!!