2009. jan. 6.

Töltődj, töltődj üvegecském

Szeretem a finom házi italokat. Legyen az egy Max féle Bringatanyán kóstolt frissítően hideg gyömbéres limonádé, házi köményes pálinka vagy házi likőr.
Tavaly karácsonyra kávélikőrt készítettem, finom és zamatos lett, elég erős, de egyáltalán nem ütős.

Idén karácsonyra kétféle likőr készült, egy narancsos-rozmaringos (ebből laza mozdulattal kihagytam a rozmaringot, valahogy nem éreztem passzolónak) és egy mézes-fahéjas aszaltszilvás. Megkóstoltam, mindkettő finom lett, bár az asztaltszilvás következő alkalommal félgondolatnyit erősebbre készül majd.
A narancsossal majdnem megjártam. Sokáig kell érlelni (2 hét + 2 hét a rozmaringgal), időközben nem ér kóstolni, mert érlelődés közben szinte napról napra változik az íze. Tizenhét nap érlelődés és napi kevergetés után, átszűrés előtt, végre megkóstoltam. És majdnem sírva fakadtam. Vodkaízű volt és keserű. Narancsíz csupán halványan derengett. Egyáltalán nem az volt, amire számítottam. Megnéztem a receptet, szó szerint követtem (lehet ez volt a gond?). De a végeredmény nem ízlett. Ááááá, mit csináljak? Nem hiszem most sem, hogy egy rozmaringszál javított volna rajta és eredetileg sem állt szándékomban rozmaringgal készíteni. Ráadásul csupán másfél hét volt már karácsonyig. És annyira akartam ezt a narancslikőrt. Megvan! Rosszabb biztos nem lehet gondolattal, merészen mézeskalácsfűszeres szirupot készítettem, mézzel-cukorral, mikor kihűlt rászűrtem a narancslikőrt, átkevertem és még egy hétig érleltem. Lelkem legkisebb zugában ott zakatolt a gondolat, hogy nem lesz ebből semmi, ezért egy hét után kicsit félve kóstoltam meg. Jó lett! Sőt, mi több, finom lett! Nem keserű, rossz utóíz nélküli, enyhén édes, narancsízű, a fűszertől picikét pikáns. Utólag jutott eszembe, nem tudom mennyi cukorból-mézből-vízből készítettem a szirupot. Sebaj, narancsszezon van, a kamrában elfér egy nagy üveg, készül majd még egy adag, amihez lemérek mindent.

Az aszaltszilva likőrre Mamma oldalán keresztül Jucnál bukkantam rá és elsőre talán az oldalon lévő kép fogott meg, mintsem a recept. No meg az, hogy négy napot kell érlelni (ha több, csak jobb lesz), ez megadta az esélyt arra, ha esetlegesen elrontom, újat adagot készítsek. Ez finom lett. Nagyon finom! Szilvaízű, édes, sűrűn folyik és messzire illatozik. Következő alkalommal pirinkót talán játszom az erősségével, de így is kifogástalan volt. Kicsit ugyan furcsállottam, hogy szűk 1,1 l-t tudtam leszűrni a két adagból (egy adag hét dl), hova lett a maradék több, mint 3 dl ...?, de ezen is csak addig, míg a mézért nem nyúltam a kamrába. Aham, kis üvegben ott állt a kimért méz, szépen feliratozva: aszaltszilvás likőrhöz mézes szirupnak, kell még 0,5 víz. ... "Megdícsértem" magam és gondolatban hálát adtam a rá érdemesnek, hogy enélkül is nagyon finom likőröm lett.

Narancslikőr (praktika, 2008 december)

hozzávalók

4 narancs
1 citrom
20 dkg cukor
1,2 dl víz
1,2 l vodka
1 ág friss rozmaring
narancshéjkarikák
nagy befőttes üveg az érleléshez

A cukorból és vízből szirupot főzök, kihűtöm, beleöntöm a vodkát. Három narancsot és egy citromot meghámozok, nagyon vékony karikákra vágok. A negyedik narancsról vékonyan lehámozom a héját, fehér réteg nélkül. Egy nagy befőttes üvegbe teszem a gyümölcsöket, a narancshéjat, ráöntöm az alkoholos szirupot. Lefedem, kamrába teszem és két hétig naponta felkeverem.
... itt jön a váltás, dőlt betűkkel az eredeti recept, miszerint: Az immár majdnem kész narancslikőrt két hét után szűrjük át finom tüllön, és töltsük üvegekbe. További ízesítésként és díszítésként állítsunk bele egy ág friss rozmaringot narancshéjkarikákkal, és zárjuk le az üveget. Még két hétig kell érnie, hogy a rozmaring aromájával kiteljesedjen a likőr íze.

... ezzel szemben nálam: két hét után megkóstoltam, nem volt jó, keserű satöbbi. Méz-cukor-vízből szirupot főztem, valami sugallatra megbolondítottam egy jó kanál mézeskalács fűszerkeverékkel, kihűtöttem, ráöntöttem a nagy befőttesüvegben kuksoló narancsos-citromos-alkoholos keverékre, lefedtem, naponta kevergettem egy hétig. És sűrűn fohászkodtam, hogy igazánnagyonszépenkéremlegyélolyanfinommintszeretném, igen, ezt így egyszuszra.
További egy hét után megkóstoltam, és majdnem örömtáncra perdültem, ugyanis finom lett. A sziruptól nem maradt áttetsző, mint egy tea, de szép narancssárgás-opálos színe lett.

Aszaltszilva likőr (7 dl)

hozzávalók

40 dkg magozott aszaltszilva
40 dkg méz
4 db fahéj
1 vaniliarúd
5 dl vodka
nagy befőttes üveg az érleléshez

A mézet kétfelé mérem. Befőttes üvegbe teszem az asztalszilvát, rétegenként rálocsolok 20 dkg mézet, beleteszem a fahéjdarabokat és a hosszában kettévágott vaniliarudat. Ráöntöm a vodkát, lefedem, hűvös helyen 3-4 napig érlelem, naponta összerázom-keverem. Ha több nap van érlelésre, csak jobban összeérnek az ízek. Nálunk 8 napig vendégeskedett a kamrában, mielőtt átszűrtem.
... innen az eredeti recept dőlt betűkkel: Eztán a maradék 20 dkg mézet összefőzzük 2,5 dl vízzel, ha kihűlt, ráöntjük a szilvára. Az egészet jól összekeverjük, majd néhány réteg gyógyszertári gézen átszűrjük a végleges üvegébe. Hűtőben több hétig is eláll.

... ezzel szemben nálam: Kamrából nyolc nap után előkaptam a nagy befőttes üveget, amiben két adag mézes-fahéjas aszaltszilva likőr érlelődött, és gondosan átszűrtem a kikészített üvegekbe, több réteg gézen keresztül. Kicsit csodálkoztam, vajh miért lett szűkecskén 1,1 liter a várt 1,4 helyett ..., gondoltam a szilva többet szívott fel, sebaj, legfennebb nem marad otthonra, de az ajándékba szánt üvegek szépen megteltek ...
Két nappal ezelőtt mézért nyúltam a kamrába, hmm, mit is ír ezen a kis üvegen? Hűha, nahát, itt van a hiányolt 3 dl ... kimaradt az a lépés, hogy a mézből-vízből főzött, kihűlt sziruppal összekeverjük leszűrés előtt ...

Őszintén, a mai napig nem tudom, hogy szórakozott, vagy izgatott, vagy fáradt voltam-e, s azt hiszem ezt már örök homály fedi majd. Lényeg a végeredmény, ahol megkóstolták, ott mindkét likőr sikert aratott, sőt, rákérdeztek, betétdíjas-e az üveg? ... mert akkor hozzák majd, hogy újabb adag likőr kerüljön bele :-) Amolyan töltődj, töltődj üvegecském :-)

3 megjegyzés:

The Chef Viki írta...

Hihi, mint nálunk a mézes pálinka, valamiért mindenki repetázott belőle :-D

S mi lett az aszalt szilvákkal?? Hamm megettétek, vagy süteménybe csempészted? Esetleg bonbonnak álcáztad?

Garffyka írta...

Kománémnak vittünk belőle Miskolcra, a többit lefagyasztottam, jó lesz sütikébe vagy csak elmajszolgatni :-)

max írta...

Tunning ötlet: méz helyett reszelt marcipán és egy kis rózsabors. Vagy egy kis vanília és fahéjés a karamella amit mondtam.

Jó kisérletezést:-)