2008. szept. 25.

Manó pillanatok - virslis kiflik a főszakácstól

Anya egy hete itthonról dolgozik, "home office".
Jó ez, mert nem kell utazással, dugókkal vesződni, az autó is kevesebbet eszik a kisboltig és vissza.
Rossz ez, mert kicsit tudathasadásos lettem, ugyanis Manó is itthon van velem. És hát anyának dolgozni kell, mert sajnos a főnök bácsi megharagszik, ha nem készülnek el a dolgok határidőre, de ugyanakkor Manó is igényt tart anyára - tegyük hozzá teljes joggal.

Tehát reggel, napközben, délután lopunk egy kis időt, 10-20 perceket, ebéd vagy kávészünet címén, és kicsit kiszaladunk megnézni, hogy sarki a nagy teherautó is dolgozik-e vagy már hazajött, köszönni a szomszéd kutyának.

Ma este viszont birtokba vettük a konyhát, Manó, mint főszakács, anya, mint kukta, apa pedig megörökítette a Manó féle virslis kiflik megalkotását.

mivel is kezdjük?


Virslis kiflik Manóval

leveles tészta
virsli
mustár
tojás
liszt

egyebek:
fa kisasztal, mert a sámli túl alacsony, anya köténye
& a legeslegfontosabb, lelkes és segítőkész Manó :-)



A leveles tésztát lisztezett lapítón kinyújtom. Ha túl szélesre sikeredik, hosszában elfelezem, majd igyekszem háromszögekre vágni.
Minden háromszögre nyomok egy kis mustárt (többet, ki hogy szereti, ne legyen túl sok, mert kifolyik, odasül).

a tészta háromszögeket először tüzetesen megvizsgáljuk,
azután mustárt nyomunk rá a tubusból

A virsli darabokat a háromszögek szélesebb oldalához teszem, feltekerem.




Manó gondosan ellenőrzi, vajon minden kiflicske megfelel-e az előírt szabványoknak

szépek a virlis kiflik, főszakács-ellenőr Manó is elégedett

Tepsibe rendezem, tetejét egy kicsit felvert tojással megkenem.

kukucs, mi van a tarka bocis tálkában?
látod, édesanyám, lehúzzuk a fölösleget az ecsetről

azután a tojásos ecsettel befestjük a kifliket, így ni

200-220 fokra előmelegített, forró sütőbe tolom és nagyjából 20-25 percig sütöm.



És még finom is lett :-)

2 megjegyzés:

max írta...

TündérFőszakácsManó:-)
Jövőre megtanítom fagyit csinálni, Anya rettegj!!

Névtelen írta...

Egyem azt a szorgos kis kezét :) Látszik az arcán a mélységes koncentráció, és az elvégzett munka utáni elégedett boldogság!

Pannicica