2009. máj. 27.

Super Duper

étteremalakítás

Az ember lánya ugye süt-főz, bevallom, időnként lankad kicsit a kedvem s készülnek amolyan 'valamit muszáj' főzni alkotások is, de túlnyomó többségében a konyhában való sertepertélés még akkor is megnyugtat, kikapcsol és ösztönöz, ha a lábasban, tepsiben csücsülő végeredmény, valamilyen titokzatos módon, menetközben átalakul, s lesz mondjuk a beígért brassóiból a vele köszönő viszonyban sem álló, de nagyon finom mindegy :-D.
Aztán, ha az ember lánya mindemellett még blogol is, történetesen félig-meddig gasztro-blogol, reméli, hogy lesznek olyanok, akiket érdekelnek asztalra tálalt remekei s időnkénti csetlés-botlásai, netán annyira, hogy visszatérő olvasóként hetente többször is, ne adj' Isten, akár naponta is bekukkantanak.
Az már torta tetejére cifrázott habba ültetett koktélcseresznyén is túltesz, ha az ember lányát olyan "merényletek" érik, mint engem a tegnap.

Megleptek. De alaposan.
Szakácssapkát kaptam!
De nem is akármilyet.

A merényletet Ancsika kezdte, aztán Maimoni is átnyújtott egy hófehér, pompázatos szakácssapkát.
Ancsika konyhai csínytevéseit naponta (többször is) böngészem, mert szemmel sem győzöm "megenni" azt a rengeteg válogatott, ínycsiklandó finomságot és pikk-pakk összeállított, fenséges csemegét, amivel családját kényezteti nap, mint nap.
Engem meg kínoz, s már gondolkodtam azon, hogy alapítok egy gasztro-bíróságot, ahol a nyalánkságoktól cukormázas szemöldökű, korgó gyomrú ítészek döntenek a zavartkeltő bőséget árasztó gasztro-blog tulajdonosok fölött/-val, -vel :-D
Enyém a megtiszteltetés, hogy - remélem - barátomnak mondhatom Ancsit.
Bevallom, Maimoni portájára eddig csupán néhány alkalommal kopogtam be, magam sem tudom mulasztásom okát, hiszen oly lendülettel és szeretettel ír és alkot, hogy olvasni is öröm. Mulasztásomat pótlandó, tegnap fél éjszakát szemezgettem blogbejegyzései között, s mától visszatérő vendége leszek.

Hálás szívvel köszönöm szépen a kitüntetést, igyekszem felnőni a feladathoz.



Dolgom annyi, hogy a szuper-séf-sapkát továbbadjam. A feladatot nehezíti, hogy csupán 5 bloggernek adhatom.
Mivel a hozzám legközelebb álló barátaim - Chef Viki, Max, Trinity, Ancsika - rendre megkapták már ezt a kitüntető elismerést, tágítom a kört s olyanoknak nyújtom e hófehér, ropogósra keményített Super Duper Chef sapkát, akik valamilyen módon ösztönöznek s megmutatják, lehet ez a zord világ jobb és szebb is. Leszögezem, válogatni, sorrendet felállítani héroszi feladat, szerencsére Max barátom megtalálta a díj odaítélésének legbölcsebb módját.

Nem tisztem, s a rendelkezésre álló szókészletem is kevés talán a méltatásukhoz, így csupán annyit írok, szívből ajánlom blogjaikat, én sok szép percet-órát töltöttem és fogok még tölteni, náluk s mindig vidám szívvel fogadnak. A sorrend egyáltalán nem mérvadó.

3 megjegyzés:

Millie írta...

Nagyon szépen köszönöm! :-D

fakanal írta...

Én is, én is!:)

nemisbéka írta...

Köszi!