2009. máj. 25.

Így könnyű, avagy eper és gyömbér

étteremalakítás

Mostanában valahogy nem jutok el "normális" zöldségeshez. Vagy rohanok és nincs időm megállni, vagy már bezárt, s ha esetleg sikerül még nyitvatartás alatt beesnem, akkor általában a következő esetek valamelyike áll fenn: elfogyott; az alja utója pislog rémülten a ládából, ami kicsi, ronda és törött; olyan horror ára van, hogy nyálcsorgatásom ellenére sem veszek belőle, még mutatóba sem. Így voltam az eperrel is. A sarki zöldségesünk valószínüleg a Holdon él, ugyanis 959 pénzért vesztegeti kilóját. Ráadásul az "éppen most érkezett" kínálatot sem sikerült kifognom. Az utamba eső egyetlen zöldségeshez reggel nincs időm bemenni, estére meg bezár, mikor arrafele megyünk Manóval. Manapó ugyan beszámolt kilónként 450 pénzért kínált eperről, de valahogy nem adódott alkalom, hogy vegyen is belőle. Tehát maradt a sóvárgás. Van ugyan viszonylagosan közel egy hatalmas eperföld, szedd magad akcióval ... reggel fél héttől lehet hajladozni, guggolni, nagyjából kora délutánig. Hát, oda sem jutottunk el. Szóval, sóvárgás és nyálcsorgatás a bloggerek által posztolt, remekbeszabott epres finomságok olvastán.

Szerencsére vannak még jótündérek és óhajom-sóhajom-bánatom meghallgatásra találtatott.
Észüleim szedtek nekünk 6 kg epret! Éanyám kiválogatta, megmosta, lecsumázta, lecsöpögtette! Köszönet ezúton is! :-)
Nekem csak haza kellett szállítani az igazán konyhakész epret.
Legtöbbjéből eperlekvárt főztem, egy adagot félretettem habos-túrós-epres finomsághoz, két maréknyit elszemezgettem.
Míg én az epret válogattam, Manapó kimosta az eltevéshez előkészített üvegeket. Így valóban csak a lekvárral kellett törődnöm, a munka oroszlánrészét ÉSzüleim és Manapó elvégezték :-)



Gyömbéres eperlekvár
(bő 5 kg eper)

A szortírozott, megmosott, lecsumázott, kicsit leszárított epret nagy lábosba teszem és magas tűzön melegíteni kezdem. Mikor pöfögni kezd, a lángot szelídebbre húzom, de csak annyira, hogy az eper tovább melegedjen. Időnként fakanállal óvatosan megforgatom, célom, hogy a lekvárban sok egybeszem legyen. Nagyjából 20 percnyi pöfögtetés, rotyorászás után az eper szépen levet enged, a szemek túlnyomó többsége egyben marad, a habja elfő. Másfél zacskó 3:1 dzsemfixet és 8 púpozott ek befőzőcukrot teszek a készülő lekvárhoz, ismét felhúzom a lángot és óvatos kevergetéssel 5 percig főzöm, majd lezárom a tüzet. (előtte pötty-próba, azaz egy kistányérra cseppentek egy kevés lekvárt, hűvösre fújom, így az állaga is látható és kóstolni is lehet.)
Mélytányérba állítom a tiszta üvegeket* és kisebb merőkanállal adagolni kezdem a lekvárt. Minden üveget nyakig töltök, rá két réteg - előzőleg méretre vágott, langyos vízbe tett és jól kicsavart - befőzőfóliát** simítok, szorosan rácsavarom a befőttes üvegek (szintén alaposan elmosott) tetejét, majd azonmód fejtetőre állítom a lekvárral teli üvegeket és ebben a fura pózban hagyom 6-8 percig.
Mikor nagyjából 3 üvegnyi lekvár maradt a fazekamban, merész ötlettől vezérelve egy bő ujjnyi gyömbért reszeltem hozzá, visszakapcsoltam a lángot és 3 percig főztem. A gyömbéresből végül két üveg lekvár lett, a maradék már nem töltött volna ki egy egész üveget, így ezt külön tálkába kanalaztam és közprédára a konyhapultra tettem.



Az egész eltevés, mosogatással együtt nagyjából egy órát vett igénybe. S bár a végén elégedetten szemléltem a teli üvegeket, a befőzés fénypontja az a pillanat volt, mikor leültem és ölembe húztam egy nagy tányérnyi, frissen reszelt gyömbérrel bolondított olvasztott mézzel nyakonöntött epret. Nagykanállal ettem.

* Azért állítom mélytányérba a töltésre váró üvekeget, mert az ördög sose alszik és nem szeretném a platniról, konyhapultról feltörölni a kifolyó lekvárt, illetve, a fazékból sem szeretném kanalazni az üvegszilánkokat, amennyiben a befőttesüveg úgy döntene, elege van a forróságból és inkább szétpattan.
** Ha vadonatúj tetőket használok, nem feltétlenül teszek fóliát alá, de használtak esetén, bármennyire is szépre, tisztára vannak mosva, ajánlatos.

Az élvezetek halmozása címszóval a reggelim a magunk elől dugdosott, így utolsónak még megmaradt, marcipánnal töltött dán vajaskifli, frissen készült, gyömbéres eperlekvárral megfejelve.



Jó befőzést & jó étvágyat!

3 megjegyzés:

The Chef Viki írta...

Ó, de ügyes vagy :-) Csodafinom lehet a lekvár! A gyömbéres meg...

Mian írta...

De jó, hogy Te már túl vagy rajta! :) és ekkora segítséggel!
A gyömbéres is jó ötlet :)

trinity írta...

Nagyon előre vagy lekvár ügyben!!!Ez a gyömbéres biztosan fini nagyon!!
Nálunk az eperföldön van szedett eper is-kicsit drágább, de a zöldségeshez képest olcsó nagyon kilója kb.550-600, azt hiszem, és teljesen friss!!!(nekünk sem volt időnk, ahogy kinéz, nem is lesz...
A zöldségesnél 1100.-ft nálunk is....