2010. jún. 5.

Olasz kenyérrúd

Azt hiszem az a tény, hogy Manó sokszor nem szívesen eszi meg a "hagyományos" kenyeret - szóval azt, ami kenyérnek is néz ki formája szerint - időnként elég nagy kreativitásra ösztönöz; így születtek a datolyás kenyérmuffinok és a magos kenyérmuffinok, a törpkenyér, a vajas tészta alapú minikuglóf kétféle ízben, ésatöbbi.
Egyik kétségbeesett pillanatomban bukkantam rá erre a kenyérrúd receptre, amiből egyszerre kétfélét is sütöttem: kenyérrudakat, nagyjából betartott a sütési idővel és grissini ropogóst, kicsit továbbsütve. Igaz, a grissini úgy sikeredett, hogy elfelejtettem, a második adag kenyérrúd még a sütőben csücsül; viszont nagy sikere volt :)

Lehet natúr, lehet mákos, sós, kinek hogy tetszik. A mákos remekül mutat kínáló tányéron, tálcán, evés után inkább rémálom, mert a mákszemek apró gyöngyökként peregnek le az éppen rágcsált kenyérrúdról ... Első nekifutás után, mikor recept szerint kívülről mákoztam, jutott épp elég takarítanivaló :) Másodjára már sirítés közben belegyúrtam a tésztába a mákot, talán kevésbé látványos, viszont több mákszem került a szánkba, mint az asztalra, földre :)




Olasz kenyérrudak

hozzávalók - kb 30 db

2 dl víz
3 ek olivaolaj
35 dkg liszt
1 1/2 tk só
1 1/2 tk szárított élesztő

kenéshez-szóráshoz
olivaolaj
mák
durva szemcsés só

A tészta hozzávalóit érkezési sorrendben kenyérsütő gép formájába teszem, majd dagaszt-keleszt programot indítok.
Másfél óra múlva alig lisztezett lapítóra szedem a kissé puha, de nagyon jó állagú, rugalmas tésztát. Lisztes kézzel átdögönyözöm, majd szemre három felé osztom.
Mindegyik adag tésztát még 10 részre osztok. Minden tésztadarabot nagyjából 30 cm hosszú rúddá sirítek.
Tipp :) A darálatlan mákot (mintha liszt lenne) a lapítóra szóróm, s azon sodrom rúddá a tésztadarabokat, így a mák beledolgozódik a tésztába.

A tésztarudakat sütőpapíros tepsibe sorakoztatom.
Megkenem olivaolajjal és megszórom mákkal vagy durva szemcsés sóval, de néhányat csak úgy, á la natúr hagyok, olajjal lekenve.
Tipp :) Vagy rossz helyen keresem, vagy nem látom a szememtől, de eddig még nem volt szerencsém durva szemcsés sót vásárolni. Viszont a normál asztali (nem finomított) sót átszitálva, a szitában maradt szemcsék tökéletesen megfelelnek a kenyérrudak szórásához. A kapott finom só pedig nagyon jó békebeli perec sós kenéséhez.

Konyharuhával letakarva, meleg-langyos helyen 10-15 percig pihentetem, vagy nagyjából addig, amíg a sütőt 200 fokra melegítem.
Kenyérrudaknak 12-14 perc sütési időt számolok, ropogós grissininek 16-18 percet. Sütőtől és a rudak vastagságától is függ, ezért érdemes sütési félidő után meglesni, hogy viselkedik a tészta.
A megsült kenyérrudakat rácsra kapkodom, hűlni teszem. Mivel vékony tészta, hamar kihűl.

Tipp :)
A kenyérrudak légmentes zacskóban/dobozban néhány napig kifejezetten jól bírják a tárolást (ha megérik :).
Nagyobb adag esetén, a kisült kenyérrudak remekül állják a fagyasztást és percek alatt kiolvadnak - csak azok, amelyeket nem sóval szórtam!
Ha az előző nap sült vagy fagyasztóból kivett és felengedett kenyérrudakat kínálás előtt pár percre forró sütőbe teszem, olyanok, mintha frissen sültek volna.



Már langyosan és önmagában is kiváló kenyérpótló, rágcsa, unalom- vagy éhségűző :) De lehet zöldfűszeres túrós, vagy más hirtelenjében rittyentett mártogatós mellé tálalni.
Manó tojásrántottát tunkolt vele, aztán virsli mellé ropogtatta.

Jó étvágyat !

3 megjegyzés:

Chef Viki írta...

Mire jók a véletlenek :-)))

Hej de jók ezek a kenyérrudak, hmmmm...

Névtelen írta...

Megsütöttem, nagyon jók lettek, köszönöm a receptet. Azon gondolkodom, hogy legközelebb fokhagymát, esetleg granulátumot teszek bele és úgy sütöm meg.
Nóra

Garffyka írta...

Nóra, én köszönöm, hogy kipróbáltad és örülök, hogy ízlett.
A fokhagymáshoz inkább néhány gerezd fokhagymát nyomj/reszelj a tésztába, ízletesebbé teszi, mint a granulátum.