Oldalak

2010. jún. 24.

Lucskos káposzta

Szegény levesnek nem igazán bizalomgerjesztő a neve. Lucskos, csatakos, sáros, már kiskoromtól ezekre asszociáltam, szerencsére, ez nem tartott vissza attól, hogy megkóstoljam és igencsak megszeressem.
Tudtommal erdélyi magyar étel, s Erdélyben olyannyira közismert, hogy a román ajkú lakosság is átvette és nemes egyszerűséggel "lucskos"-nak hívja.
Többek között keresztlányunk egyik ittlétekor főztem, s neki is annyira ízlett, hogy azóta valahányszor nálunk tölt egy-egy hétvégét, lucskos káposzta mindig kerül az asztalra.

Ez is egy olyan leves, amit sokféleképpen lehet főzni, vastagon - azaz sok rántással, zsírosabb hússal, esetleg szalonnával -, vékonyan, paradicsommal, anélkül, de három dolog feltétlenül kell hozzá: káposzta, hús (vagy kicsit húsosabb levescsont) és a klasszikus csombor-kapor fűszerpárosítás.

Mindamellett, hogy ízletes és laktató, kifejezetten olcsó étel is, hiszen egy közepes fej káposztából is nagy adag lesz, és a zöldségen kívül gyakorlatilag egy kissé húsosabb levescsonttal (pl karajcsont) is nagyon finom.
Mivel általában "vékonyan" főzök, így ez a mostani lucskos káposzta sem lett nehéz leves, melegen és langyosan is kitűnő volt. Ebédnél a tepsis/serpenyős újrkumplit és a tojásos-virslis lecsót kísérte.



Lucskos káposzta

hozzávalók

1 közepes fej káposzta - vagy fél fej, ha kisebb adag készül; a fej másik fele káposztás laskához, párolt káposztához, édes káposzta salátához használható
20 dkg karaj
2 fej paradicsom
só, bors
csombor - azaz borsikafű
kapor
olaj és liszt a rántáshoz

A húst felkockázom és annyi vízzel, ami 4-5 ujjnyira ellepi főni teszem. Ha levesnek való csontból főzöm, akkor azt ugye nem kell kockázni, csak főni teszem. Mikor szép habja lesz, lehabozom, addig nem is fűszerezem, hogy a lehabozásnál ne szedjem ki a fűszert is a készülő levesből.
A káposzta külső, tépett leveleit lehámozom, a fejet megmosom, kettőbe vágom. A félfejeket csíkokra szelem, a csíkokat pedig felkockázom. Hogy a külső leveleken és a torzsa csonkján kívül semmi ne menjen veszendőbe, a káposztatorzsán igazságosan megosztozunk Manóval, övé a több, enyém egy falatnyi :)
Lehabozás után a leveshez teszem a káposztát és annyi vízzel öntöm fel, ami legalább két-három ujjnyira ellepi.
A zöldfűszereket leöblítem, apróra vágom. A levest fűszerezem: só, bors, zöldfűszerek.
Félrebillentett fedő alatt főzöm, közepes-alacsony tűzön, lényeg, hogy főjjön, de nem kell vadul lobogjon. Mivel a káposzta viszonylag sok vizet szív fel fövés közben, időnként megkeverem és ha kell, utánna töltöm.
Kisebb lábasban vizet forralok, beledobom a két paradicsomot, néhány másodperc múlva kiveszem, hideg zuhany alá tartom. Meghámozom, apróra vágom és szintén a leveshez adom.
Kihalászok egy nagyobb darab káposztát és egy húskockát, megkóstolom, készre főttek-e. Ha igen, akkor adagtól függően 2-3 ekanálnyi rántást simára dolgozok a leves levével, majd a gyöngyözve fövő levesbe öntve elkverem.
Megkóstolom, ha kell, utánfűszerezem. Egyet rottyantok rajta.
Kész.
Tejföllel, kenyérrel tálalom.
Kívánság szerint savanykássá tehető a fövő leveshez adott ecettel, vagy tálaláskor citromlével.


Könnyű, kiadós, olcsó s viszonylag kevés munkával elég hamar elkészülő leves. Sűrűbbre hagyva, azaz kevesebb lével s kicsit több hússal, akár egytálételként is tálalható.

Jó étvágyat !

8 megjegyzés:

sedith írta...

Vagy "mucskos" Káposztaként nem ismered? Mi mindig ezzel a szójátékkal szórakoztunk rajta!:)
Éne gyszer megcsömörlöttem tőle, néhány évig nem ettem, aztán a kollégium éttermében szoktam vissza rá, ahol nem volt zsíros. Azóta, ritkán, de én is készítem. Így még a férjem is elég szívesen fogyasztja a káposztát.
Ja, és tényleg, én picit sűrűbbre hagyom (azért nem vastagra), és a levesben főtt csontról a hús a "második" hozzá.

Bianka írta...

Imádom nagyon szeretem, de én mindig teszek bele egy kis füstölt husikát is :)))
Nagyon guszta

Ami írta...

Ahh... annyira guszta! Én is oda vagyok érte, jöhetne bármikor, finom füstölt hússal...mmmmm :)

Garffyka írta...

Mucskosként :) nem ismerem, de jó szójáték :)
Otthon mi is úgy ettük gyerekkoromban, hogy a levescsont húsa volt a második, egy kis mustáros vagy uborkás mártással, laskával.

Többektől hallottam, hogy füstölt hússal készítik, sajnos a mi "finnyás" pocakunk hevesen tiltakozik mindenféle füstölt ellen, úgyhogy "natúr" hússal vagy levescsonttal szoktam főzni.

Edit (Esc) írta...

Nalam paradicsomosan keszul es hust nem mindig teszek bele! Ugyhogy megy ez vegetarianusan is.

Chef Viki írta...

Én meg még lucskos káposzta-szűz vagyok :-) Életemben nem ettem!

Tényleg annyira fura neve van, ki találhatta ki vajon?

Max írta...

CV! Ezt is felírjuk a paradicsomos káposzta mellé!

Én egyenesen imádom!!

Farkas Molnár Péter írta...

@Chef Viki: azok, akik főzték. Például a vásárokba kitelepülő csárdások, konyhások. Lucskos, mert nem sűrítették semmivel. A világ legegyszerűbb ételének számított, és olcsósága miatt vált országszerte népszerűvé. Nem kellett hozzá más csak káposzta, só, kapor vagy csombor, és tejföl. Általában két változatát készítették, az egyikbe belefőzték a sertés dagadót, oldalast, a másikhoz a húst megsütötték, és külön kellett megvásárolni.
Aztán - ahogy az lenni szokott -, elkezdték otthon is főzni. Fűszerezték köménnyel, adtak hozzá vörös- és fokhagymát, sűrítették habarással. Számtalan variációja alakult ki az idők során.