2010. márc. 12.

Manó pillanatok - farsang, sütfőz, gyí Szilaj

Volt egyszer egy farsang. Illetve több is, biztosan, de számunkra ez az egy volt igazán jelentős, Manó első farsangja :)
És itt és most ismét köszönetet mondok-mondunk Chef Viki barátnőmnek, akinek hathatós közreműködés nélkül nem sikerült volna Roary jelmezt szerezni!
Az ovis farsang úgy zajlott, hogy reggel jelmezben lehetett menni vagy az átöltözésnél felvenni, aztán egész nap jelmezes aprónépség rohangált, ugrándozott, játszott, kacarászott az oviban. Délutáni szundihoz ugyan levették, de szundi után újra csupa királylány, szerelő, tündérke, cowboy, mindenféle állatkák, varázslók, boszorkányok lepték el az ovit :) és hát egy szupergyors, szuperügyes, szuperhangos, szuperjó, tűzpiros Roary versenyautó :D



A sapkát Manapó kreálta, Manó legnagyobb örömére.

Ezt az egy képet sikerült készíteni az oviban, a nap végén, éppen játékelpakolás közben ... és hát, mint tudjuk, a piros versenyautók nagyon lelkesen szokták pakolászni a papírtéglákat :)

Egyik este Manó határozottan kijelentette, vinni kell másnapra az oviba: új fekete zoknit, botot, valami anyagot, gombokat. Hű ... óvónénik nem mondtak/üzentek semmit, ezért Manapó meglehetősen tanácstalan volt, vajh valóban vinni kell-e kiscsoportosoknak is, vagy Manó áthallotta a nagycsoportosoknak kiadott feladatot. Biztos, ami biztos alapon másnap felpakolva érkeztek meg az oviba. Kiderült, hogy a nagycsoportosoknak szólt a feladat, a kicsik - mint már sokszor és mint sok mindenből - ezúttal is kimaradtak, azzal az indoklással, hogy "még túl kicsik" ... Így hát a papírgalacsinnal megtöltött zokniból, karton fülekből, fekete madzagból, botból, régi párnahuzatból Manó és Manapó otthon fabrikált lovat ... de még milyen lovat! Szélsebes, bárhova el lehet nyargalni a hátán, s bár Szilajnak hívják, olyan, mint egy kezesbárány :)
Másnap aztán az oviban is készült ló a kicsikkel is, igaz, alaposan leegyszerűsített változatban, de mégiscsak készült ... ugye, nem is olyan kicsik hozzá? :)

A képek tanusíthatják, Szilaj paci ugyancsak szilajul nyargal a virágos mezőnek kinevezett nappaliban :)

"Morzsa Dóri", más kincsekkel együtt, küldte Manónak ezt a rengeteg állatos képet ... Szilajozás után egy kis elmélyült kép nézegetés és rendezgetés :)



Idén úgy alakult, csak farsang után sütöttünk fánkot ... de akkor sokat és nagyokat és szélesen szalagosakat. Manó továbbra is lelkesen kuktáskodik, nagyon szeret sütni-főzni, tésztát gyúrni, főleg, ha sok-sok liszt van a lapítón :)A háttérben én, a kötényt kedves kollegáimtól kaptam, a "Kitchen Controls" felirat egyszerre utal egyik kedvenc időtöltésemre és korábbi munkámra :)


Takaró-bújócska





Egyik kedvenc játékunk a bújócska ... Manó elbújik, aztán izgatottan, halk kuncogással várja, hogy megtaláljuk ... időnként, miközben keressük, hangosan tűnődve, vajh hova bújhatott, kacarászva közli "nem a függöny mögé, hanem ide bújtam!" :)



Vajon hova bújhatott Manó?

Időnként szuszókálni is szoktunk ... itt éppen egy roppant nyűgös éjszaka utáni hajnalon.

6 megjegyzés:

Maryenne írta...

Csodaszép Manócskád van!

GasztroRéka írta...

Én az alvós képtől hatódtam meg,aztán lassan a kiscsoportos is gasztroblogot ír...:)

Garffyka írta...

Maryenne, köszönöm :)

GasztroRéka, sütni-főzni szeret, játékból és igaziból is :); s ha nézem, hogy múltkoriban - édesapját utánozva - interjút készített velünk :)

Chef Viki írta...

Édes kis tünemény!

Csudapofi a jelmezben, köszi a képeket! A pacis sztori meg zseniális, és Manapó csodaparipát rittyentett neki!

Az alvós kép tudod milyen? Anyáknapjás :-)

Zsuci írta...

Szia! Vár rád nálam valami, nézz be!

szepyke írta...

Hát, ez a ruha!:)
Hatalmas!:) Mi meg hogy parádéztunk anno a béna kis jelmezeinkben...:)