2008. okt. 29.

Tekeredik a ... briós

Fellelkesülve a hosszú hétvégén a tejes zsömlékkel aratott sikeren, vasárnap reggelire brióst terveztem. Kicsit megcsúsztam az idővel, ezért inkább késői reggeli, korai tízórai lett, de mondhatom, a várakozás megérte.
Recept szintén a Szakácskönyv kenyérsütő gépekhez olvasmányból van. S bár ez itt nem a reklám helye, azoknak, akik szeretik a saját kezűleg készített, frissen sült kenyerek, péksütemények illatát, csak ajánlani tudom ezt a könyvet.

Briós - kókusztej nélkül (12 db)

Nem tudom, hol kellett volna kókusztejet keresnem (nagyáruházak nemzetközi konyha részlegén hírét-hamvát sem láttam, máshova sajnos nem volt időm elvándorolni). Mikor legutóbb Dubaiban jártam, gondtalanul és felelőtlen boldogsággal szürcsöltem a piacon frissen felvágott kókuszdióból a finom és zamatos tejet, nem is gondoltam arra, hajj, milyen jól jönne ez még nekem otthon. Úgyhogy a kókusztejet tehéntejjel helyettesítettem. S mivel párom amúgy sem szereti a kókusz ízét, nagyvonalúan kihagytam a nagyjából elhanyagolható mennyiségű kókuszreszeléket is. Mondhatom, a briósok így is osztatlan sikert arattak.

115 ml konzerv kókusztej (helyett ugyanennyi tehéntej, 2,8 %-os)
115 ml tej
1 tojás
2,5 ml (1/2 tk) természetes vaniliaroma
450 gr fehérítetlen fehér kenyérliszt (BL-55)
25 gr kókuszreszelék
2,5 ml (1/2 tk) só
50 gr finom kristálycukor
40 gr (3 ek) vaj (a jól bevált "keret" margarin)
5 ml (1 tk) szárított élesztő

a szóráshoz:

50 gr olvasztott vaj (szintén a fenti margarin)
30 ml (2 ek) durva szemcsés cukor

A hozzávalókat kenyérsütő gépbe teszem és elindítom a dagasztó programot (illetve dagaszt-keleszt, mert nálam egy programon fut, de a dagasztás befejeztével leállítottam a gépet).
A tésztát enyhén lisztezett deszkára borítom és kicsit átgyúrom, majd hosszúkás hengerré formázom. (És elszámolom magam, mert a receptben megadott 12 db helyett, éles késsel 18 felé vágom a tésztát.) Enyhén olajozott fóliával letakarom a tésztadarabokat és egyenként dolgozom őket brióssá.
Mondhatnám, az ördög nem alszik :-), s rám jellemző módon másodszor is változtatok kicsit az eredeti recepten (első a kókusztej és -reszelék hiánya), négy brióst apróra vágott kandírozott naraccsal "fűszerezek" (beledolgozom a tésztába, a többi ua.)
Egy darabot kb 38 cm (2 arasznál picit rövidebbre, nálam egy arasz kb 21 cm) hosszúságúra nyújtok, majd csigavonalban feltekerem.



A végét (tészta végét), hogy ne kelljen önálló életre sütéskor, visszaigazítom a leendő briós alá.



Sütőpapíros tepsibe (vagy olajozott sütőlap), szintén enyhén olajozott fólia alá rakosgatom a leendőket, tisztes távolságra egymástól, hogy a 30 perc (vagy míg megduplázódnak) kelési idő alatt se érjenek össze.



A sütőt 220 fokra előmelegítem és mielőtt betessékelem a két lapra sorakoztatott tekercseket, tetejüket körbekenem olvasztott margarinnal és bőven megszórom cukorral.
Nagyjából 14 percig sültek, közben a tetejükre kent vaj finoman beleolvadt a masszába, a rászórt cukor nem pergett le és égett meg, a végeredmény pedig magáért beszélő, aranyszínű, illatosan finom brióshalmaz lett. Amire, ahogy ehetőre legyeztük őket, gyorsan rá is vetettük magunkat - magában, vajjal, házilekvárral-, úgyhogy csak az első roham utáni maradékot sikerült lefényképeznem (18 db-ból 5 db maradt, fogyasztók 4 felnőtt + Manó).



Jó étvágyat!

2 megjegyzés:

max írta...

Tetszik! Ügyes vagy és a mintázás, az sem rossz, őszinte gratula:-)

Lilian írta...

A kókusztejet szerintem bioboltban, esetleg a Dm polcain is megtalálod!
Gyönyörűek lettek, tényleg mestermunka!