2008. okt. 14.

Borgőzös menü - gombával, almával, borjúmájjal

Néhány szép, kemény kalapú fehér és barna csiperkegomba, pár szál daliás murok, harsogva roppanó almák, bár darab krumpli, egy borzongatóan szép darab borjúmáj, száraz vörösbor és száraz fehérbor. Mindez a konyhában, kamrában, hűtőben, szombat kora reggel. Nos hát, mi is legyen ebédre? Gondolatban összeraktam, ígéretesnek hangzott: gombaleves, fokhagymás borjúmáj, almaszósz, krumplirózsák. Ígéretes és finom is, de ..., de ..., bolondítsunk rajta egy kicsit, és hirtelen támadt elhatározással előkaptam a két üveg (már felbontott) borocskát. Így született a borgőzös menü :-)

Vörösboros gombaleves szegfűszeggel

Ez így fura egy kicsit, elismerem. S amíg a tűzhely körül serénykedtem, támadt is némi kétségem, vajon a mi ebédünk lesz-e avagy Lizikutya jár majd örömtáncot a tálja felett?
Nos, kétségeim hamar elszálltak, a pici szegfűszeggel bolondított vörösboros gombaleves minden várakozást felülmúlt, finom lett és különleges.

hozzávalók

hat fej gomba (csiperke, barna, fehér vegyesen)
két szál közepesen daliás murok
egy kisebb szál petrezselyem
2 tömzsi fokhagymagerezd
húslé
4 löttyintésnyi száraz vörösbor (ezennel bevezetem a löttyintést, mint hivatalos mértékegységet, megkülönböztetve kis és nagy löttyintést; a levesbe két nagy és két kis löttyintésnyi vörösbor került :-)
fél marék csigatészta
só, bors, 3 darab szegfűszeg
picurka olaj

A karikára vágott murkot, petrezselymet és apróra vágott fokhagymát picurka forró olajon jól megforgatom, hozzáadom a közepesen apróra darabolt gombát (párolás, főzés közben a gombadarabok összeesnek, nem érdemes eleve egészen apróra vágni), jól átforgatom és pár percre magára hagyom, amíg a gomba levet ereszt (jó, néha megkeverem, le ne kapjon). Hozzáadom a négy löttyintésnyi vörösbort, húslevet (ezt sem mértem, cél volt, hogy ne legyen túlságosan híg, de azért a kanál se álljon meg benne). Fűszerezem só, bors. Merész elhatározással, mivel a vörösborhoz illik, hozzádobtam 3 darab szegfűszeget. Mennyei illatok terjengtek a tűzhely körül, oszlatva kezdeti kétségeim (mármint, hogy ki fogja ezt megenni rajtam kívül?). Félrebillentett fedő alatt, kis lángon majdnem készre főztem, hozzátettem fél maréknyi csigatésztát és mikor ez is megpuhult, késznek nyilvánítottam. Kóstolás, még egy picurka só és két tekerésnyi bors.
Kiskanálnyi tejfölt tettem a kitálalt leves tetejére és a szegfűszeggel bolondított vörösboros gombaleves felkerült az "ilyet még mindenképpen főzök", illetve a "gyorsan valami finomat kerekíteni" listáimra.



Ha már lúd, legyen kövér, s ha már bor, legyen fehér is, gondoltam, és míg a krumplirózsáknak szánt krumpli megpucolva, felkockázva vidáman fődögélt és a felcsíkozott borjúmáj békésen pihent a fokhagymás tejben, nekiláttam az almaszósznak.

Mézes almaszósz fehérborban párolva

hozzávalók

négy szép fej alma, inkább savanykás, mint édes
2 löttyintésnyi száraz fehérbor
picike víz
méz
őrölt fahéj, gondolatnyi só
étkezési keményítő

Az almákat meghámozta, magházukat kivágtam, felkockáztam. Mivel kevés almával és gyorsan dolgoztam, nem csepegtettem citromlével barnulás ellen, az almakockák így is szép fehérek maradtak. Két bő löttyintésnyi fehérborral és picike vízzel párolódni tettem. Ízesítettem bő két ek mézzel, gondolatnyi sóval (mert só minden ételbe kell, ahogy ÉAnyám szokta mondani) és kevéske őrölt fahéjjal. Mikor az alma megpuhult, a leve nagyrészét leszűrtem és az almát kézimixerrel kicsit összeturmixoltam, nem teljesen selymesre-krémesre, inkább amolyan kicsit rusztikusra, aprócska almadarabkákkal benne. Kevéske étkezési keményítőt csomómentesre kevertem a leszűrt lével, majd ezt visszaöntöttem a turmixolt almára, kevergetés közben párat rottyantottam rajta. Kész.

A nehezén túl vagyok, gondoltam, jöjjenek a krumplirózsák, ez nem lehet nagy kihívás, bár még soha nem készítettem, meg receptem sem volt hozzá, ugyan, mit nekem, finom lesz.
Az. Finom lett. De szép szegényke nem. Hogy is mondjam, sikerült amolyan két dimenziós krumpli"izéket" készítenem, ahelyett a szép puffancsok helyett, mik lelki szemeim előtt lebegtek. Szóval ezen van még mit munkálkodni, ha majd összehozom, postolom. Addig is

Krumplirózsák (avagy sajtkrémes krumplipüré laposra sütve)

Hámozott, kockázott krumplit sós vízben megfőztem, leszűrtem, még forrón vajjal (jó, margarin, mert az volt kéznél), kevéske tejjel, fél tubusnyi natúr krémsajttal, pár tekerésnyi frissen őrölt borssal, picike reszelt szerecsendióval összedolgoztam és krémesre, kemény állagúra kevertem. Habkinyomóba szedtem és sütőpapíros tepsire "rózsákat" nyomkodtam, majd a tepsit forró (200 fok, légkev.) sütőbe tettem. Na most várunk - magyaráztam Manónak, aki a krémesre keverésben és a kinyomkodásban lelkesen segített -, amíg szépen megsülnek a puffancsrózsák.
Vártunk. Szépen. Megsültek. Csak nem puffancsok lettek, még csak nem is rózsák, de némi túlzással akár kétdimenziósnak is nevezhető krumplilapocskák.
Kicsit (nagyon) elszontyolódva fújtam, hűtöttem egyet, hogy Manó is megkóstolhassa, de látva, hogy milyen lelkesen eltüntette, felvidultam, no csak, csokító érzés, randa és finom :-)

A menüsorban utoljára hagytam, de valójában ez volt a főétel fő része,

Fokhagymás borjúmáj

hozzávalók

borjúmáj
tej
sok fokhagyma
olaj a sütéshez

A borjúmájat tetszőleges, de lehetőleg egyforma darabokra vágom, fokhagymás tejbe áztatom nagyjából egy-másfél órára (ezalatt persze a hűtőben csücsül, lefedett edényben). Mikor úgy ítélem eleget ázott, szűrőbe borítom, lecsepegtetem, az átpréselt fokhagyma darabkák a májjal együtt sülnek majd, nem halászgatom őket. Kevés olajat forrósítok, beleteszem a májat, mindkét oldalát megsütöm. Mi teljesen átsülve szeretjük, ha nem vagyok biztos benne, hogy kész van-e, egyet fakanállal kettévágok és ellenőrzöm. Szűrőbe szedem, így is lecsepeg felesleges olaj és tálalás előtt nem kell vadásznom a papírtörlő darabkákat a májról.
A krumpli"izével" és fehérboros-mézes almaszósszal tálaltam.



A lapos krumplirózsák okozta lelki megrázkódtastól eltekintve finom, ízében kicsit rafinált (leves) hétvégi menüt rittyentettem, amit Manó is jó étvággyal kanalazott.



Jó étvágyat!

2 megjegyzés:

max írta...

Szuper!
Tehát megvan a kábel a fotómasinához:-)

Lilian írta...

Szuper menü, gratula!!!A leves kreatív nagyon, a fokhagymás borjúmáj, nyami....és illik hozzá az almapüré, nemkevésbé az évszakhoz is passzol.

A burgonyarózsához javaslat: a hercegnő burgonya készül így, gyakorlatilag, csak sajt nélkül. Ami hiányzott, szerintem: a tojás...Talán ezzel szépen feljönne.Egy próbát megér:)