Oldalak

2008. okt. 15.

Szűzérme - fehéborosan és fénykép nélkül

Az úgy kezdődött, hogy ... a hentes bácsitól kértem egy szép darab szűzérmét s egyúttal arra is megkértem, legyen kedves felszeletelni nekem.
Namármost, az eddig olvasott összes szűzérmés recept azt írja, hogy a szűzérmét ne teljesen merőlegesen szeleteljük, de kicsit ferdén, így nagyobb szeleteket kapunk. Ezzel szemben, a hentes bácsink merőlegesen szeletelte, majd mikor meséltem, mit tanultam a recept leírásokból, lesújtó hangon közölte, azokat a recepteket hentesek nem látták. Mert húst a szálakra (rostokra) merőlegesen kell szeletelni, különben nem tud eléggé átpuhulni, rágós, élvezhetetlen lesz.
Ezt, mármint, hogy a húst a rostokra merőlegesen kell szeletelni, addig is tudtam, gondoltam a szűzérme ferdén vágása a kivétel, ami erősíti a szabályt; ezek szerint nem.
Lényeg, hogy hat szelet szűzérmével ballagtunk hazafele Manóval.

A vásárlást követő konyhai ténykedésem eredménye egy omlósan puha és zamatos

fehérborosan pácolt almás szűzérme

hozzávalók

szűzérme (6 szelet)
száraz fehérbor (három nagy löttyintés)
só, bors, kevés liszt
1 alma
kb fél ek étkezési keményítő
csapott mk mustár
pici olaj

köret kakukkfüves rizs

A hús szeleteket egészen gyendén, csak kézzel ellapítottam, sóval, frissen őrölt borssal megszórtam és bedörzsöltem mindkét oldalon. Picike liszttel megszórtam, éppen csak zúzmarás hatást keltsen, majd kevés forró olajon mindkét felüket barnás-pirosra megkapattam.
Három nagy löttyintésnyi száraz fehérborral felöntöttem, hozzátettem egy hámozott, magozott, cikkekre vágott almát, majd fedő alatt, kis lángon puhára pároltam.
A kész hússzeleteket kivettem, az almát villával összenyomkodtam. Az étkezési keményítőt és az éppencsak gondolatnyi mustárt elkevertem a hús levével, majd ezt visszaöntve, kavargatva besűrítettem és egyet rottyantottam a mártáson. Megkóstoltam, picurka sóval utánnafűszereztem. Visszatettem az omlós szűzérme szeleteket és bevontam a mártással.
Kakukkfüves rizset készítettem mellé.

Fénykép pedig azért nem készült, mert míg másnap párom lelkesen és csudaszépen tálalta a szűzérme költeményt, a fényképező gép az én táskámban csücsült, mintegy 50 km-re.
Gondolták Manóval, megvárnak az ebéddel, míg este hazaérek, de a fehérboros, almás szűzérme határozottan tiltakozott a késleltetett elfogyasztás ellen.

Jó étvágyat!

1 megjegyzés:

Max írta...

Küldenék egy körkérdést, örülnék ha tudnál válaszolni, köszönöm:

http://href.hu/x/77jk