Tésztaszobrászat - Visszatapsolt briós

Ezt a pillekönnyű, foszlós brióst, amit még Mikipapa is megdícsért! :) Limara pékségében láttam meg, spanyol briós néven. Legelőször designosra tekert formája ragadott magával, aztán a post alján rábukkantam vaníliás változatára is.
Kis morforndírozás után hűséges kenyérsütő gépem már dagasztotta is a vaníliás briós tésztáját, amiből spanyol briós tekertem, s hogy életem ne legyen olyan egyszerű diós-marcipános és mákos-marcipános tölteléket kaptak a fantasztikus briósok.
Bemutatkozásuk annyira sikeres volt, hogy egy hét leforgása alatt háromszor is megsütöttem. Azt hiszem, ez jelent valamit. Manapóm elismerő mosolya mellett nemcsak Mikipapa dícséretét zsebeltem be, de azt az elégedettséget is, hogy Manó uzsonnára egy-egy hatalmas brióst szinte együltében eltüntetett.



A vaníliás briós tésztáját használtam spanyol briós formára tekerve.
A vaníliarúd magjától és a házi vaníliás cukortól a tészta magában is fantasztikusan finom, illatos. A diós/mákos-marcipános töltelék, ha lehetséges, még zamatosabbá, szaftosabbá teszik a pillekönnyű péksüteményt, ami a vajnak köszönhetően foszlós, ruganyos, másnap is friss-puha.



Spanyol briós diós-marcipános, mákos-marcipános töltelékkel

hozzávalók - tészta, 12-16 db

1 tojás
1 tojás sárgája
3 ek olaj
2,8 dl tej
1 vaníliarúd kikapart magja
60 dkg finomliszt
1 tk só
7 dkg cukor - ennek nagyjából fele házi vaníliás cukor, ennek hiányában burbon vaníliás cukor
4 dkg friss élesztő

~ 15 dkg margarin, puha, kenhető

lekenéshez
1 tojássárga
2-3 ek tejszín
~ fél ek margarin, a végén

hozzávalók - töltelékekhez

2 tojásfehérje - ami a tésztából és a lekenésből megmaradt
~ 5-6 ek darált dió + 1 ek cukor
~ 2-3 ek darált mák + 1,5-2 ek cukor
~ 12 dkg marcipánmassza

A tészta hozzávalóit a kenyérsütő gép formájába teszem, alólra a tojást, tojássárgát, olajat és a tejet, a vaníliarúd kikapart magját, majd a lisztet, cukrot, sót. A friss élesztőt a liszt tetejére morzsolom, lehetőleg úgy, hogy ne érjen a cukorhoz vagy sóhoz.
Dagaszt-keletsz programot indítok.

Amíg a gép dolgozik, elkészítem a kétféle tölteléket.
A két tojássárgát kicsit felverem, majd szemre kétharmad-egyharmad arányban szétveszem (ha csak egyféle töltelékkel készíteném, akkor nem veszem ketté; én több diós-marcipános brióst terveztem sütni, mint mákos-marcipánosat).
A diót, még darálatlanul, a cukrot és a marcipánmassza nagyjából kétharmadát késes aprítóba teszem, megdarálom. Kanalanként a kétharmad tojásfehérjéhez teszem. Sűrű, ragadós, de kenhető masszát kapok. Ha kicsi a tojás és nem használom el az összes cukros-marcipános-darált diót, üvegbe teszem, lefedem, hűtőben nagyon jól eláll.
A darált mákot és cukrot összekeverem, majd az egyharmad tojásfehérjéhez keverem.

A gép jelez, enyhén lisztezett gyúródeszkára szedem a hatalmasra kelt, ruganyos tésztát.
Gyengéd, de határozott mozdulatokkal átgyúrom, majd 12-16 darabra vágom. Az egyes darabokból gombóckákat sirítek és konyharuha alatt pár percig pihentetem.
Az egyes darabokat oválisra nyújtom (2-3 mm vastagra), majd megkenem az egészen puha margarinnal.
Az eredeti recept szerint 15 dkg margarin kell a kenéshez, bevallom, nem mértem, szemre kentem, minden tésztadarabra vékonyan, egyenletesen.
Ha töltelék nélkül készíteném a vaníliás spanyol brióst, akkor a rákent margarinra szórnék egy kis cukrot és hosszanti oldalától feltekerném, mint a beiglit.



A töltelékes brióshoz, a margarinnal megkent tésztára kenem a tojásfehérjés tölteléket, kanálháttal, kis adagokban. A mákos-marcipános töltelékühöz, miután a cukros-tojásfehérjés-mákos masszát elkentem a brióson, a marcipánt kicsit nedves kézzel, borsónyi darabokban a mák tetejére szórom.



A töltött briósokat is hosszanti oldaluktól kezdve, mint a beiglit, feltekerem.
A tekercseket tiszta konyharuhára teszem, s hogy ne száradjanak meg, egy másikkal letakarom.
Mikor az összes tésztadarabot kinyújtottam, megkentem, feltekerem, elkezdem a tésztakígyókat briósnak tekerni. Tekerés előtt a tésztakígyókat a gyúródeszkán átsodrom, kicsit nyújtok rajtuk, nagyjából 40 cm hosszúra.
A spanyol briós attól is ilyen látványos, hogy a tésztakígyót a hajtott részével felfele tekerem. A tésztakígyó végét ujjal ellapítom és behajtom a tekercs alá, így a briósom nem nyílik majd szét és a közepe szépen megemelkedik.
A készre tekert briósokat egymástól tisztes távolsága, sütőpapírral bélelet tepsire ültetem és meleg-langyos helyen duplájára kelesztem (30-35 perc).



Mielőtt a 180 fokos forró sütőbe tolnám, minden briós tetejét megkenem a tejszínnel elkevert tojássárgával, majd nagyjából 20 perc alatt aranybarnára sütöm őket.
A sütőből kivett briósokat még azon forrón átkenem kevéske puha margarinnal, ettől fényesebbek lesznek.
A meglepően könnyű, hatalmasra kelt, aranyszínűre sült, vajtól csillogó, eszméletlenül illatos briósokat rácsra kapkodom és hűlni teszem.

Figyelem! A diós/mákos-marcipános spanyol briósok elkészítése és egyszeri megkóstolása is azonnali függőség kialakulásához vezet! Mondom, egy hét alatt három adag sült. És el is fogyott!
Fontos! A briósok, még langyosan is, hajlamosak elcsatangolni, ezért érdemes hét lakat alá zárni és őrséggel vigyáztatni! Különösen akkor, ha a vendégeknek is szeretnénk tálalni belőlük :)



Jó étvágyat!

Manó pillanatok - farsang, sütfőz, gyí Szilaj

Volt egyszer egy farsang. Illetve több is, biztosan, de számunkra ez az egy volt igazán jelentős, Manó első farsangja :)
És itt és most ismét köszönetet mondok-mondunk Chef Viki barátnőmnek, akinek hathatós közreműködés nélkül nem sikerült volna Roary jelmezt szerezni!
Az ovis farsang úgy zajlott, hogy reggel jelmezben lehetett menni vagy az átöltözésnél felvenni, aztán egész nap jelmezes aprónépség rohangált, ugrándozott, játszott, kacarászott az oviban. Délutáni szundihoz ugyan levették, de szundi után újra csupa királylány, szerelő, tündérke, cowboy, mindenféle állatkák, varázslók, boszorkányok lepték el az ovit :) és hát egy szupergyors, szuperügyes, szuperhangos, szuperjó, tűzpiros Roary versenyautó :D



A sapkát Manapó kreálta, Manó legnagyobb örömére.

Ezt az egy képet sikerült készíteni az oviban, a nap végén, éppen játékelpakolás közben ... és hát, mint tudjuk, a piros versenyautók nagyon lelkesen szokták pakolászni a papírtéglákat :)

Egyik este Manó határozottan kijelentette, vinni kell másnapra az oviba: új fekete zoknit, botot, valami anyagot, gombokat. Hű ... óvónénik nem mondtak/üzentek semmit, ezért Manapó meglehetősen tanácstalan volt, vajh valóban vinni kell-e kiscsoportosoknak is, vagy Manó áthallotta a nagycsoportosoknak kiadott feladatot. Biztos, ami biztos alapon másnap felpakolva érkeztek meg az oviba. Kiderült, hogy a nagycsoportosoknak szólt a feladat, a kicsik - mint már sokszor és mint sok mindenből - ezúttal is kimaradtak, azzal az indoklással, hogy "még túl kicsik" ... Így hát a papírgalacsinnal megtöltött zokniból, karton fülekből, fekete madzagból, botból, régi párnahuzatból Manó és Manapó otthon fabrikált lovat ... de még milyen lovat! Szélsebes, bárhova el lehet nyargalni a hátán, s bár Szilajnak hívják, olyan, mint egy kezesbárány :)
Másnap aztán az oviban is készült ló a kicsikkel is, igaz, alaposan leegyszerűsített változatban, de mégiscsak készült ... ugye, nem is olyan kicsik hozzá? :)

A képek tanusíthatják, Szilaj paci ugyancsak szilajul nyargal a virágos mezőnek kinevezett nappaliban :)

"Morzsa Dóri", más kincsekkel együtt, küldte Manónak ezt a rengeteg állatos képet ... Szilajozás után egy kis elmélyült kép nézegetés és rendezgetés :)

Idén úgy alakult, csak farsang után sütöttünk fánkot ... de akkor sokat és nagyokat és szélesen szalagosakat. Manó továbbra is lelkesen kuktáskodik, nagyon szeret sütni-főzni, tésztát gyúrni, főleg, ha sok-sok liszt van a lapítón :)A háttérben én, a kötényt kedves kollegáimtól kaptam, a "Kitchen Controls" felirat egyszerre utal egyik kedvenc időtöltésemre és korábbi munkámra :)

Takaró-bújócska

Egyik kedvenc játékunk a bújócska ... Manó elbújik, aztán izgatottan, halk kuncogással várja, hogy megtaláljuk ... időnként, miközben keressük, hangosan tűnődve, vajh hova bújhatott, kacarászva közli "nem a függöny mögé, hanem ide bújtam!" :)

Vajon hova bújhatott Manó?

Időnként szuszókálni is szoktunk ... itt éppen egy roppant nyűgös éjszaka utáni hajnalon.

Tésztaszobrászat - kalács, csíkosan

Életem első kalácsát nagyjából egy éve sütöttem, tavaly húsvétra. Eléggé remegő kezekkel fogtam hozzá, nagyon izgultam, egyrészt, még sosem készült az én konyhámban kalács, másrészt ÉAnyám kézzel, aztán később már géppel dagasztott kalácsai mindig olyan könnyű, foszlósak lettek, gondoltam, ördöngösség lesz ugyanolyan finomat sütni. S bár a legeslegelső kalács-kísérletemnek Lizi kutya örült a legjobban ... :), nem adtam fel, s még aznap sütöttem egy design és két emeletes fonott kalácsot is, mindháromnak nagy sikere lett.
Aztán belelendültem és ma már elég sok pehelykönnyű, foszlós belű, csillogó héjú, illatos kalács emléke sorakozik mögöttem :).

Ezt a csíkosat Mohánál láttam meg, s megfogott, hogy nem töltelék csíkozza, de maga a tészta kétféle. Moha koszorú alakra, egy nagy formában sütötte, nálunk jobban hasznosult úgy, hogy a tésztát két formába szántam, s ha már két forma, akkor kétféle képpen fontam.



Csíkos kalács - sima és design fonással

hozzávalók - 2 db ~33*19*17 cm formához

60 dkg liszt
10 dkg cukor
5 dkg vaníliás cukor
30 ml tej
2 dl kefír (joghurt)
2 tojás
5 dkg puha vaj
2,5 dkg élesztő
csipetkényi só
1-2 citrom reszelt héja

2 ek. kakaópor 1-2 ek tejjel kikeverve
2-3 csík étcsoki, reszelve

1 tojássárga + 2 ek tejszín

Lényeges, hogy minden hozzávaló szobahőmérsékletű legyen, a tojások és liszt is. Egyedül az élesztőt szoktam csupán akkor kivenni a hűtőből, mikor a többi hozzávaló kiméréséhez kezdek.
A tejet, kefírt (inkább ez van itthon, mint natúr joghurt) és tojásokat a kenyérsütő gép formájába teszem, kicsit összekeverem.
Rámérem a lisztet. A liszt tetejére, a forma egyik sarkába teszem a felkockázott, puha vajat, másik sarkokba a cukrot és vaníliás cukrot, a picurka sót.
A citromhéjat ízlés szerint reszelt narancs- vagy mandarinhéjjal is ki lehet váltani (teljesen vagy részben).
A friss élesztőt, kicsit elmorzsolva, a liszt tetejére, középre teszem.
Dagaszt-keleszt programot indítok, de a dagasztás után leállítom a kenyérsütő gépet.
A tésztát enyhén lisztezett lapítóra szedem és szemre-saccra két egyenlő részre osztom.
A fehérnek szánt tésztát liszttel kicsit megszórt kelesztő edénybe teszem, tetejére is simítok picurka lisztet, konyharuhával letakarva meleg-langyos helyre, kelni teszem.
A másik tésztadarabba alaposan beledolgozom a reszelt csokit és az 1-2 ek tejjel elkevert, cukrozatlan kakaóport; majd a kakaós tésztát is kelni teszem.
A kalácsnak szánt két formát vajjal körbekenem, liszttel megszórom (igen, lehet sütőpapírral is bélelni, akkor nem kell kenni-szórni).
A duplájára, lazára és ruganyosra kelt fehér és kakaós tésztát külön-külön enyhén lisztezett lapítóra szedem.



Ha egy nagy kalácsot sütnék, akor csak megfelezném a tésztákat, de én két kisebb kalácsot szeretnék, ezért a fehér és a kakaós tésztát is négybe osztom (4 fehér, 4 kakaós). Egy kalácshoz 2 fehér és 2 kakaós darabot használok.
Két adag fehér tésztát egyenként téglalap alakúra nyújtok, félreteszem.
Két kakaós tésztát egyenként szintén téglalap alakúra nyújtok, és a fehérekre teszem, majd hosszanti szélétől szorosan feltekerem (á la beigli).
A sima fonáshoz a két feltekert tésztacsíkot összefonom, két végén a tésztát aláhajtom, a formába igazítom.



A design fonáshoz a két feltekert tésztacsíkot hosszában elvágom, a csíkokat maguk körül kicsit megtekerem, majd a négy csíkot egymás mellé teszem és középről indulva jobbra is, balra is négyes fonással megfonom. A tésztavégeket eldolgozom, aláhajtom, majd a szépen fonott kalácsot a formába helyezem. Azért fonom középről indulva, mert így egyenletesebb lesz a fonás, mint egyik végéről indulva.
Langyos-meleg helyen, konyharuhával letakarva mindkettőt duplájára kelesztem (nagyjából fél óra).
Előmelegített, 180 fokos sütőbe tolom, de előtte a tetejüket átkenem a tejszínnel elkevert tojássárgával (lehet egész tojást használni, ha nincs fölös sárgája kéznél, így picit sápadtabb lesz a kalács héja).
35-40 pecig sütöm, ha a teteje nagyon égne, sütőpapírral vagy alufóliával lazán letakarom (ha egy nagy kalácsnak sülne, nagy formában, 40-45 perc a sütési idő).
Az illatosra, csodaszépre sült kalácsokat kiveszem a forró sütőből, pár percig a formában, rácson pihentetem, majd kiborítom a formából és sütőrácsra állítva hűlni teszem. Azért kell kivenni a formából a megsült kalácsot, hogy alólról is szellőzni is tudjon; ha a formában maradva hűteném, a kalács beleizzadna, az alja "szalonnás" lenne.



Laza, foszlós, puha, ízletes, látványos. Másnap is. Harmadnapot nem érte meg. Talán nem kell különösebb ajánlás :)

Jó étvágyat!

Tésztaszobrászat

Jó, elismerem, talán kicsit fellengzősen hangzik ...


de a képeket nézegetve, ez volt az első, ami eszembe jutott ...


aztán meg az, hogy ismét divat a csíkos és a tekert minden szinten és minden formában.


Receptek és leírások következő postokban :)

Jobb, mint az Oscar

Már csak azért is, mert bár világraszóló színészi tehetséggel rendelkezem (hűha :), ezt valahogy még senki filmrendező nem fedezte fel, tehát a minimum életmű-elismerésként szolgáló Oscar szobrocska még várat magára ... viszont, Ami és Zsiri és Andi megleptek ezzel a két - az Oscarnal sokkal értékesebb - blogger díjjal.
Ezúton is nagyon szépen köszönöm!
Enyém a megtiszteltetés, hogy életetek része lehetek, s hogy konyhai és konyhán kívüli tevékenységeim kreatívnak találtattak.
A kreatív blogger díjat anno megkaptam kedves barátomtól és ihletőmtől, Maxtól is :), kezdem elhinni, van alapja :)

Azt hiszem a díjak körbejártak már ... mégis, továbbadom, s nem könnyű a választás.

Életem részei elsősorban barátaim, akikkel -több száz km távolság ellenére, az internetnek hála - naponta többször is találkozom, Chef Viki, Dóri, Esc, Max :)

Életem részei továbbá kedvenc blogjaim, s mivel hely hiányában nem tudnám itt mindet felsorolni, hát küldöm ezt a díjat Maimoninak - felnőttként is szeretem a meséket :); Eve & Applenek - szeretem az almát :) ; Lizannak - és nem azért, mert megsütötte a sokmagvas kenyeret :); Judithnak - büszke vagyok rá, hogy a "maradékos" 31. VKF! hatására indította el régóta dédelgetett blogját :); Zsének - blogja, többek között, egyik nagy kedvencem, Elfújta a szél, juttatja eszembe :)

S ha már lúd, legyen kövér! Szintén nekik - Eve & Apple, Judith, Lizann, Maimoni, Zsé - nyújtom át a kreatív blogger díjat :)

Fogyás titka: SOK CSOKI!!!!

Nagyon kedves barátnémtől kaptam ezt az igen érdekes cikket ... útmutatást ... szösszenetet ... listát ... nem is ...
... ezt az igencsak érdekfeszítő és legújabb kutatásokra alapuló, csodaszámba menő, de abszolút tényeken alapuló ... FOGYÓKÚRA leírást!!!



Mindenki kedves okulására :-)



A csokoládé zöldség!
A csokoládét a kakaócserje babjából nyerik.
A bab zöldség.



A cukrot cukorrépából nyerik.
A répa és a bab is zöldség.
Tehát a csokoládé zöldség.

Hogy egy lépéssel tovább menjünk - a csokoládéban tej is van, a tej egészséges, tehát, a csokoládé egészséges!



A mazsola, meggy, barack, eper, amivel meg van töltve a csokoládé, a gyümölcs. Azt mindenki tudja, a gyümölcs egészséges, tehát ehetsz annyi csokoládét, amennyi jólesik, hiszen a gyümölcs egészséges.



A csokolád kiváló korunk népbetegsége, a stressz ellen!
Eme tuladjonságát, már a neve is mutatja: "STRESSZED" visszafele olvasva "DESSZERT(S)"



Küldd el ezt a levelet 4 nőnek és fogysz 2 kg-t!
Küldd el ezt a levelet minden ismerősödnek, akiről tudod (vagy sejted) hogy szereti a csokoládét és fogysz 5 kg-t!
Ha kitörlöd/nem olvasod végig (írjam, hogy ha nem kommenteled? :) ezt a levelet, azonnal hízol 10 kilót!



Most komolyan - hát lehet egy ilyen felhívásnak ellenállni?! Inkább ezért postban 'elküldöm' :-)





képforrások
www.foodandwine.hu
www.gicicus.freeblog.hu
www.gift-sweet.hu
www.iskolaujsagblathy-bp.hu
www.patikamagazin.hu
www.polopokol.hu
www.origo.hu

Márciuska

Ma reggel láttam bolgár kollegám kabáthajtókáján ... egek! ... hosszú évek óta nem láttam a tavasznak ezt a kedves jelképét ... pedig gyerek- s tinikoromban büszkén viseltem s mi, lányok titokban "versenyeztünk", ki kap többet s szebbet :) ...
Ez a kis dísz egyben a tavasz jelképe is.
A márciuska, vagy román nevén martisor.

A márciuska az életöröm megtestesítője, az élet szeretetének egyik jele, mellyel az emberek köszöntik a természet újjászületését.



A "márciuskák", többek között, a román néphagyomány féltve őrzött kincsei - s mint tegnap megtudtam, nemcsak a románoké, hiszen Bulgáriában és Macedóniában is nagy hagyománya van.
Március első napját a tavasz kezdeteként tekintik. Dák és trák hagyományként tartják számon ezt a szokást a néprajzkutatók. A trákok Marsyas Silen, tavasz- és virághozó istenüknek, a természet megtermékenyítőjének hódoltak a márciuskákkal.
Számos, Romániában talált régészeti lelet is bizonyítja, hogy a márciuskák 8000 évesek. A földből kiásott márciuskák zsinorra felfűzött, apró, piros és fehérre festett, folyami kavicsok voltak, amit nyakláncként hordtak a lakók. A piros szín a tűz, a nap és a vér jelképe volt, a nő tulajdonságainak a kifejezője. A férfi eszességét pedig a fehér szín tükrőzte.
A napjainkban használt márciuska zsinór, a fehér és piros szálak szabályos összeserülése, az anyag állandó mozgásának a jelképe.
A népszerű néprajzkutató, Simion Florea Marian mutat rá a bukovinai márciuskák jellegzetességeire.
A bukovinai márciuska tulajdonképpen egy arany vagy ezüst érme, amit egy fehér és piros színű, összesodort cérnára kötöttek, és ezt a gyerekek a nyakukban hordták, amolyan szerencsehozó amulettként. A lányoknak tizenkét napig kellet viselniük a nyakukban, majd a hajukba tűzték mindaddig, míg a gólyák meg nem érkeztek vagy míg ki nem virágzott az első fa. A zsinórt ekkor a kivirágzott fára bogozták, levették róla az érmét, és sajtot vásároltak rá, hogy egész évben hamvas bőrű, szép lányok maradjanak.
Dobrogea-ban a lányok nem a fára akasztották a márciuskát, hanem felhajították a felhők közé. Bihar környékén az a szokás járta, hogy, ha a lányok esővizzel mosakodtak meg tavasszal, egészségesebbé és széppé váltak. Bánát vidékén az a hajadon, aki az erdei szamóca levelei alatt összegyűlt esővizzel mosakodott, abban az évben férjhez ment.
Erdélyben a márciuskáknak gonoszűző szerepük van, a kapura függesztik őket, kiteszik az ablakba, vagy az állatok szarvára kötik.
Az együtt élő nemzetekre jellemzően, az erdélyi magyarok is átvették ezt a tavaszváró-köszöntő szokást, s így egyre több erdélyi magyar lányka és nő kiskabátján, óraszíján lehet látni a vidám piros-fehér zsinórkát.



Egy másik forrás - inkább legenda - szerint, a márciuska elnevezése a március hónap nevéből jön, ami a Marte Isten nevéből ered.
Több, mint 1000 évvel ezelőtt a márciuska egy arany vagy ezüst érme volt, melyet egy piros- fehér zsinórral kötöttek a gyerekek nyakába.
Az ide vonatkozó legenda szerint egy sárkány ellopta a Napot, de egy daliának sikerült legyőznie a gonoszt. A Nap ismét feljött az égre, de a sárkánnyal való küzdelem közben megsebesült hős vére pirosra festette a havat. A nap elolvasztotta a havat, és kibújt az első virág, a hóvirág. Azóta fonták össze a piros és fehér selyemszálat, a tél és tavasz jelképeként, rá pedig az érmét, a nap jelképét, mely nélkül nincs élet.


forrás
Edit barátném, aki a két márciuskáról a képet küldte, köszönöm :-)
http://imolka.wordpress.com/
http://www.scoaladavidprodan.ro/

VKF! 32. / 2 - Tiszta őrület - Ettem már ...

... ha lekváros-mákos pacalt nem is, de narancsos-balzsamecetes-fokhagymás tengeri halfilét igen. Kifejezetten finom volt, ahogy a narancs jellegzetes íze jól különvehetően eggyé válik a balzsamecet pikánsságával és fokhagyma karakánságával.



Max mester & barátomnál olvastam a Maimoni VKF! XXXII. - Tiszta őrület! kiírás kapcsán egy rövid eszmefuttatást, hogy miket evett, éppenséggel nem evett, ami a Manapó szerinti lekváros-mákos pacal kategóriába tartozik ... azaz, olyan ételek, melyek külön-külön finomak, na de együtt ... a legtöbb ember szerint nem.

Gyerekkori emlékem, az azóta titokban többször is megismételt "szendvics": vajaskenyéren jófajta házi szilvalekvár, ezen paszulyos zakuszka*, ezen paprikás házikolbász, majd néhány szeletke sajt. Arra is emlékszem, ÉApám kifordult a konyhából, mikor meglátta ÉAnyámmal elkövetett merényletünket :)
Kedves barátom sokáig csemegeuborkával ette a húslevest.
Manó szívesen majszol a mustár-majonéz-ketchupbe mártott virsli mellé csokis kekszet vagy diós brióst.
Tiniként volt szerencsém megkóstolni egy jellegzetes örmény ételt, a mézes dióval töltött sült hagymát. Bár nem egy könnyű eledel, szinte bármikor szívesen megenném.
Mai napig kedvencem a fűszeres szilvalekváros kenyér kolbásszal. Hasonlóan finom sajátkészítésű narancslekvárral is. :-)

VKF! 32. / 1 - Tiszta őrület! - Mi van a tányéron?

Kókuszos fehércsokival bevont torta darabos meggylekvárral ...
vagy mégsem?
Maimoni meghirdette a VKF! 32. fordulóját - Tiszta őrület!
Hűha! Az életem így is tiszta őrület sokszor, nemhogy még a konyhámba is betörjön - gondoltam, míg csak a forduló címét olvastam. Aztán pár sorral odébb már a hasam fogtam nevettemben ... elképzeltem ugyanis milyen ínycsiklandó képtelen képtelenségek sorakoznak majd a VKF! összesítésekben.

Nos, remélem az én konyhai őrületem is gazdagítja a kínálatot.
Lássuk hát, milyen finomság is rejtőzik a kókuszos fehércsokinak látszó réteg alatt ... nem más, mint a sokszor méltatlanul mellőzött polenta ... lánykori nevén puliszka, gyerekkorában kukoricakása. Az őrületre való tekintettel zöldfűszerekkel, fokhagymával, sültpaprika krémmel bolondítva, pikánsan csípős meggy chutneyval körítve.



Puliszka újraértelmezve: sajtkrémmel bevont polentatorta sültpaprika krémmel

hozzávalók

fél dl kukoricadara
fél dl tej
1 dl víz
só, bors
bazsalikom, csombor
2 fej fokhagyma
mogyorónyi vaj

2 nagy kápia paprika
1 kisebb fej hagyma
2 kk krémsajt (tömlős, natúr)
só, bors
2 kk olaj

3-4 ek reszelt sajt
1 ek krémsajt (tömlős, natúr)
1 kk joghurt

A kápia paprikákat megmosom, megtörölgetem, sütőpapíros tepsibe teszem és forró sütőben 35-40 perc alatt megsütöm. Ahogy kiveszem nylon tasakba emelem és szorosra összekötöm. Saját gőzében hagyom nagyjából 10 percig, hártyavékony héja így sokkal könnyebben lehámozható, arról nem is beszélve, hogy időközben kicsit veszít sütőforróságából.
A hagymát megpucolom, apróra vágom és a kevéske olajon megpárolom (nem pirít, párol).
A meghámozott paprikahúst a párolt hagymához teszem, sózom, megszórom frissen reszelt borssal, néhányat rottyantok rajta, majd kevéske krémsajttal simára keverem (kézimixer).
Vagy ... figyelem, barbatrükk :-) előkapok a fagyasztóból egy adag, még nyár végén eltett sültpaprika krémet, mikróban, olvasztó programon pillanatok alatt kienged, fűszerezem, összekeverem a krémsajttal.



A tejet a vízzel együtt főni teszem. Belenyomom a fokhagymát, majd mikor a tejes víz elkezd szépen felmászni az edény falán, azaz főni kezd, vékony sugárban, állandó keverés mellett (ovális fémhabverő) belecsorgatom a kukoricadarát. Fűszerezem: só, bors, apróra vágott bazsalikom és csombor. Állandó keverés mellett addig főzöm, míg besűrűsödik, poszogni kezd.
Félrehúzom a tűzről, beledobom a mogyorónyi vajat, elkeverem.

Egy edénykét kivajazok, teszek bele 2-3 ekniyt sűrűre főtt puliszkát, leütögetem, hogy mindenütt kitöltse a formát. Rákanalazok a sültpaprika krémből, elsimítom. Megint 2-3 ek puliszka, megint sültpaprika krém, majd a tetejére/aljára is puliszka kerül.
Még néhányszor leütögetem, majd a tetejére folpackot simítok, erre egy kisebb lapítót teszek, s annak a tetejére egy liter tejet ... Nem, nem őrültem meg, de hirtelenjében ez volt a leggyorsabb mód arra, hogy a puliszkatortát lenyomjam a formában, amíg kihűl.

A reszelt sajtot összekeverem a krémsajttal és joghurttal.

A meggy chutneyt nem frissen készítem, hiszen nem is lenne friss, ropogós meggy, csak lekapok egy üveggel a még nyáron eltett, kifejezetten pikáns-fűszeres-édeskés finomságból.



A kihűlt puliszkatortát tányérra borítom, körbekenem a krémsajttal. A tetejére, melléje halmozott meggy chutneyval tálalom.
Kínálhatom előételként, vagy szelet natúr hús mellé köretnek, de akár húsmentes főfogásként is megállja a helyét ... mi vacsorára ettük.
Az pikáns meggy chutney hihetetlen ízkavalkádban keringőzik a fűszeres puliszka, édeskésen vöröslő sültpaprikakrém és natúran selymes sajtkrém társaságában.



Jó étvágyat!

Ilyen az élet ...

Anno, mikor elkezdtem a blogom írását, hihetetlen, elérhetetlen álomnak tűnt, hogy napi rendszereséggel visszajáró olvasóm legyen. Nemhogy még olvasóim. ...
Telt múlt az idő és lett előbb egy, majd kettő, majd egyre több állandó olvasóm. A tizediknél, emlékszem, felsóhajtottam, ohh, tíz - szép kerek szám. ...
Tegnapelőtt gratulált Viki barátném. Mivel hirtelenjében semmilyen hétköznapi hőstettem nem jutott eszembe, megkérdeztem, miért is. Hát a 101. olvasóhoz!
Hűha! A mindennapok áradata annyira elsodort, bevallom napokig nemigen volt időm blogolni sem ...

Álljon hát itt ez a csodálatos pezsgőspohár piramis, egy-egy gyöngyöző-köszönetmondó pezsgővel teli pohár minden Kedves Olvasómnak.
Köszönöm nektek, Kedves Olvasóim! Lett légyen az első, a tizenkilencedik, hatvanötödik, kilencvenkilencedik vagy éppen a százegyedik.
Köszönöm a bizalmat, igyekszem rászolgálni a jövőben is.
:-)