Sárga chutney

A meggyes chutney sikerén felbuzdulva, no meg azon is, hogy landolt a konyhánkban 2 kg mosolygós sárgabarack, némi gondolatban főzés és kóstolás után, testet öltött ez a csodasárga chutney. Sárgabarackkal és sárgadinnyével.
Ajánlom grillezett vagy natúr csirkéhez, halhoz, grillezett zöldségekhez, vagy csak úgy, á la natúr, egy szeletke barna kenyérrel.



Sárga-barackos-dinnyés chutney

hozzávalók

1 kg sárgabarack
2 nagy fej hagyma
4 ducibb gerezd fokhagyma
2 dl száraz fehérbor
fél kisebb sárgadinnye
só, fehérbors
rozmaring
kakukkfű
2 ek cukor
1 citrom héja és fele leve

A hagymákat megpucolom, nagyobb kockára vágom és a fehérborral odateszem párolódni. Fedő alatt, közepes tűzön tartom, míg a hagyma szinte felolvad a borban. Rászórok 2 ek cukrot és állandó kevergetéssel illatosra karamellizálom.
Amíg a hagymák a borban puhulnak, kimagazom a barackot, a nagyobbakat negyedbe vágom, megöntözöm a citrom fele levével. hogy ne barnuljon.
A cukorral karamellizált hagymához teszem a barack háromnegyedét, fűszerezem: só, fehérbors, apróra vágott friss rozmaring és kakukkfű, és belereszelem a citrom héját is. 12-14 percig poszogtatom, keverem, hogy le ne kapjon, s hogy a barack kicsit megtörjön és a levéből elfőjjön, de nem főzöm teljesen "szárazra", mert jó egy-egy falat husival vagy kenyérsarokkal "tunkolni" belőle :-).
Mikor elég sűrűnek ítélem, megkóstolom, ha kell, kicsit utánnaédesítem és fűszerezem.
A sárgadinnye húsából apró gömböcskéket vájok és a megmaradt sárgabarackkal (csak a háromnegyedét tettem a hagymához) együtt a chutney-hoz adom. Egyet-kettőt keverek rajta, éppen csak összeforrósodjon és már tálalom is.



Ez a chutney, a meggyeshez hasonlóan, kifejezetten pikáns, érdekes. Egyszerre édes és savanykás és csípős. Nagyon kellemesen, harmonikusan keveredik a barack selymessége a sárgadinnye karakánságával és a karamellizált, fehérborban párolódott hagyma ízével. A friss zöldfűszerek és a fehérbors teszik teljessé ezt a kihívó és csábító ízkavalkádot.

Jó étvágyat!

Csupros csip-csup leves

A leves nevét Manóval találtuk ki. Csupros, mert egy nagy, öblös csuporban tálaltam. Csip-csup, mert ... csak azéjt ... Szóval a csip-csupra nincs magyarázat, de jól hangzik. S ha azt mondom csupros csip-csup leves lesz, Manó már tudja, hogy zelleres, rest gazdasszony galuskás paradicsomleves lesz ebédre.

A hozzávalókat igen, a mennyiségeket kevésbé tudom pontosan felsorolni. Amolyan érzésre főzöm, aztán meglátom, mi sül ki belőle hangulatom volt, ráadásul az előzőleg készített, cukkini-darált hús keverékkel töltött tökből kimaradt darált húst is el akartam használni.
A nálunk hagyományos - édes, rántásos - paradicsomlevesen változtattam. A paradicsom az maradt :-)



Csupros csip-csup leves

hozzávalók

paradicsomlé (1,5-2 l) - lehetőség szerint házi, ennek hiányában hámozott paradicsom saját levében (konzerv)
zeller (1 kisebb fej + 1-2 szál zöldje)
hagyma, fokhagyma (1 kisebb fej, 2-3 gerezd)
murok, petrezselyem (1-1 db)
só, bors
méz (kb 1 ek, ízlés szerint)
1 tojás + kevéske liszt
darált hús (2-3 ek)
1 ágacska rozmaring, 1 ágacska kakukkfű

A zöldségeket megpucolom, nagyobbra kockázom és kevéske vízben főni teszem - kivéve a zellerzöldjét -, a víz éppen csak ellepje.
A rozmaring- és kakukkfű ágat leöblítem, és a zellerzölddel együtt csinos fűszercsokrot kötök belőle (konyhai kötöző vagy fehér cérna) és a lábasba teszem.
Mikor a zöldségek puhák, a fűszercsokrot kiveszem, a lábasban maradtakat pedig merülő mixerrel összeturmixolom, ráöntöm a paradicsomlevet (hámozott konzervparadicsom esetében ezt is turmixolom, utánna megy a levesbe) és kevéske vizet, simára keverem. Visszateszem a zöldcsokrot, sózom, borsózom, morzsásan beleszórom a darált húst és csendes lángon addig főzöm, míg a paradicsom habja lefő, ezalatt a husi is kész lesz, hiszen nem gombócokban teszem a levesbe. Időnként megkavarom.
Kanálkányi mézet keverek a forró levesbe, csak annyit, hogy a paradicsom savanykás ízét elvegye, de nem kifejezetten édesítem a levest.
Egy tojásból és kevéske lisztből rest gazdasszony galuskát készítek, ez a keverék nincs olyan sűrű, mint a klasszikus galuska, de nem is folyékony, mint a magában felvert tojás, olyan, mint egy masszívabb palacsinta massza.
A leves alatt felhúzom a tüzet és magasról, vékonyan csorgatva beleeresztem a galuskamasszát, közben folyamatosan kavargatom. 1-2 percig főzöm (kevergetni kell, nehogy kifusson), megkóstolom, ha kell utánnaízesítem, ha túl sűrű, kis vízzel felöntöm, lezárom a tüzet, majd a zöldcsokrot kidobom.

A zöldségektől, kevéske darált hústól és rest gazdasszony galuskától - rántás, habarás nélkül is - sűrű, laktató levest Chef Viki féle sajtos-fokhagymás fehér zsömlével tálalom. Természetesen a nagy fülű, sárga csip-csup csuporban.



Jó étvágyat!

Reggelire - tök és tojás

Azaz, tökös tojás. Egyszerű, pikk-pakk kész van, és - stílusosan - tök jó :-)



Tökös tojás

hozzávalók

1-2 zsenge tökice
1-2 fej hagyma
4-5 tojás
4-5 ek tejszín vagy tej (tojásonként 1 ek)
kevéske olaj
só, bors
friss petrezselyemzöld

A hagymát megpucolom, nagyobb kockákra vágom, rádobom a forró olajra és aranyszínűre üvegtesítem.
Közben a tököt meghámozom, magos részét kiszedem, a húsát felkockázom. Rádobom az illatos hagymára és 6-8 percig kevergetem, míg a tök kicsi megpuhul, de nem málik szét.
A tojásokat a tejjel (vagy tejszínnel) kicsit felverem, sózom, borsózom, majd ráöntöm a tökös hagymára. Kis lángon, időnként megmozgatva készre sütöm.
Tálaláskor megszórom apróra vágott, friss petrezselyemzölddel és durvára őrölt színes borssal.



Jó étvágyat!

Kenyérkoszorú - cukkini és dió

A kiskertben töménytelen mennyiségű cukkini terem. Muszáj négy, de inkább három vagy kétnaponta szedni, különben óriásira megnőnek. S a gyakori szedés előnye, amellett, hogy szép, zsenge zöldséget tudok a konyhába cipelni, az is, hogy a cukkini bokrok méginkább termőre fogják magukat.

A cukkinit egyrészt friss, üde ízéért szeretem, másrészt azért, mert rengeteg módon felhasználható. Lehet leves, köret, előétel, főétel, kenyér. Ha kutakodok kicsit, szerintem még valamilyen cukkinis édességre is találok receptet.

A cukkini unokatestvéreihez és családja közelebbi-távolabbi tagjaihoz - mint uborka, tök- és dinnyefélék - képest kevesebb vizet tartalmaz, ugyanakkor bővelkedik ásványi anyagokban és vitaminokban. Rendkívül jó béta-karotin (a héjában) forrás, s C-vitamint, folsavat, káliumot, kalciumot, foszfort, mangánt, cinket és szelént is jelentős mértékben tartalmaz. Ugyanakkor, ha csak nem duplán bundázva, bő olajban sütve tálaljuk, energiatartalma szinte elhanyagolható, mindössze 32 kcal 10 dkg-nyi harsogó zöld héjú, roppanós húsú zöldségben.
Mivel íze viszonylagosan semleges, nagyon jól társítható különféle fűszerekkel, így majd mindig más és más ételt lehet rittyenteni belőle.

A hétvégén sütött cukkinis-diós kenyér igazi csábítás azoknak, akik szeretik a puha, foszlós belű, szép barna héjú, zamatos kenyeret. A cukkinitől kissé "nedves", nagyon kellemes szerkezetű kenyérben élvezet felfedezni a belesütött kölest és durvára darabolt diót.
Három nap leforgása alatt kétszer is megsütöttem. Először közepes adaggal, ehhez, mint utólag kiderült, kicsit nagy volt a koszorú formám. A kenyér így is rettentően gyorsan elillant (másfél nap), hát vasárnap újabb adagot sütöttem, immár nagy kenyérre való mennyiségekkel. Így szépen kitöltötte a kis koszorú formát, látványosra megnőtt és, ha lehetséges, még ízletesebb volt, mint első sütésre.



Cukkinis-diós kenyérkoszorú

hozzávalók (közepes / nagy)

író - 75 ml / 100 ml *
víz - 100 ml / 130 ml
reszelt cukkini - 175 gr / 225 gr
liszt BL55 - 375 gr / 500 gr
teljeskiőrlésű liszt - 75 gr / 115 gr **
köles - 2 tk / 2 ek
dió - 3 ek / 4,5 ek ***
só - 1,5 tk / 2 tk
cukor - 1,5 tk / 2 tk
vaj - 40 gr / 50 gr
szárított élesztő - 1,5 tk / 1,5 tk



Az írót és vizet a kenyérsütő gép formájában öntöm, erre jön a cukkinit, amit almareszelőn reszelek és kifacsarás nélkül egyből a formába teszem. Rákanalazom a liszteket, a kölest, a vajat, cukrot és sót a tetejükre, a forma különböző sarkaiba teszem, középre a szárított élesztőt. Dagaszt-keleszt programot indítok, a dagasztás utolsó öt percében a masszához adom az előzőleg kicsit megpirított, kihűtött és durvára vágott diót. Végigmehet a teljes programot, én most dagasztás után kiveszem a tésztát, liszttel kicsit megszórt műanyag edénybe teszem, a tetejét is meghintem pár csipet liszttel, konyharuhával letakarom és kiteszem a teraszra. Ha már olyan ragyogó és meleg napsütés van, hát kelessze meg a kenyértésztám. A tésztát azért nem hagyom magára a napon sem (nem szabad közvetlenül a tűző napra tenni), egyrészt alája teszek puha takarót vagy négy rétegben, ebbe szépen belesüpped kicsit az edényem, másrészt, a konyharuhával letakart tésztára is húzok egy réteget a könnyű plédből.
Mikor a kenyértésza duplájára kelt - nagyon szépen felnő az edényben - lisztezett lapítóra borítom a szép szálas, kissé puha tésztát, lisztes kézzel megdögönyözöm, majd három részre veszem. Nem lehet nyújtani ezért mindegyik darabot külön-külön, kicsit sirítgetve, óvatosan kihúzogatom, nagyjából 40-45 cm hosszúra. A három tésztacsíkból, amennyire lehet, szoros fonatot készítek, majd beemelem az olajjal előzőleg vékonyan kikent kerek kalács- (koszorú)formába, a két fonatvéget egymással szépen eldolgozom. A kenyérkoszorú tetejét is megszórom durvára vágott dióval, majd ismét letakarom és megint duplájára kelesztem.
A sütőt 200 fokra előmelegítem. A koszorúforma pereméig felnőtt tészta tetejét langyos vízzel megspriccelem és a lerbe tolom. 40-45 percig sütöm úgy, hogy kb 20 perc múlva egészen picit visszaveszem a hőt (180-175 fok).
A készre sült, szépen barnálló tetejű, illatos - és nagyon forró - kenyeret kikapom a sütőből, néhány percig pihentetem a formában, majd szétnyitom a kerek koszorúforma oldalát (ha kell, vékony lapátkával kicsit segítek a kenyérnek elválni a teflonforma falától) és kiemelem a magasra sült kenyeret. Rácsra teszem, konyharuhával letakarom és hűlni hagyom.



Manapó igazi kedvence a fehér kenyér. Ráadásul, mióta otthon sütöm a kenyeret elég válogatósak lettünk ezen a téren. Ez a cukkinis-diós kenyér azonban annyira csábító volt, hogy másfél nap alatt se elfogyott az első sütés.
A rendkívül jó állagú, foszlós, a diótól enyhén márványos erezettségű kenyérbélben finoman megbújnak az apróra reszelt, hars zöld cukkinihéj darabkák és az apró gyöngyre emlékeztető kölesgolyócskák. Magában, vajjal, házi őszibarack lekvárral!, friss petrezselyemmel megszórt paradicsommal, pohár kefír kíséretében, egyszerűen fenséges!



Jó étvágyat!

Tipp & trükk:

* Nem volt íróm otthon, ezért egy kis pohár kefírt felkevertem, 2 ek-nyi hideg ásványvizet (a buborék a lényeg) és 5-6 csepp citromlevet löttyintettem hozzá, majd ezzel is jól elkevertem. Ami nem kellett a kenyértésztához, azt megittam, nagyon jó hűsítő egy kánikulai napon.
** Dagasztás közben figyelem a tésztát. Kicsit lazának-lágynak találtam - a kenyérsütő gép formájában a tészta, dagasztás közben kis "tésztafarkincát" húz maga után -, ezért tettem hozzá még 1, illetve 2 bő ek teljeskiőrlésű lisztet.
*** Dió helyett vagy mellett, a megadott mennyiségekig, lehet durvára vágott napraforgó és/vagy tökmagot használni.

Ha ropogós kenyérhéjat akarok: A sütőbe, amint melegíteni kezdem, beteszek egy üres tepsit; amint a ler elég forró, az üres tepsibe öntök egy jó bögre vizet (vigyázok, hogy a kezem le nem forrázza a felcsapó gőz) és azonmód be is teszem a már formázott, megkelt és vízzel lekent, sütésre váró kenyeret. Ha elég gyors vagyok, a gőz bent marad, s a kenyér ebben a gőzös forróságban sül. Ahogy kiveszem a kész kenyeret, a tetejét megspriccelem még egy kevéske vízzel.

Gyilkosság büntetlenül

Az ember korán kelt. Tudta, hosszú és nehéz nap vár rá. A nagy leszámolás ideje eljött.
Valójában már napok óta készült. Fegyvereit rendezgette, beáztatta, hogy degedjenek s a döntő pillanatban ne hagyják cserben, aztán mindet rendre letörölgette, amelyiket kellett, kiélesítette. Most ott sorakoznak mind, enyhén megcsillan rajtuk az ásítozva kelő Nap.

Az ember nehéz szívvel, de tiszta fejjel indult útjára. Az a kis darabka föld, az a vagyona. Csak nem hagyja, hogy az ellen ellepje s kitúrja onnan gyámolítottjait! Nem, ilyen szégyen nem eshet meg vele! Szívét megacélozta és határozott lépésekkel vágott neki az útnak.
Miközben ment, fegyvereit vállán cipelve, számbavette az utóbbi napok történéseit. Először szép szóval, rábeszéléssel próbálta jobb belátásra bírni gyűlölt ellenségeit. Hiszen annyi más föld van még, az övén kívül, amit leigázhatnának, birtokba vehetnének, amin uralkodhatnának. De a gazok gúnyosan kikacagták és legkedvesebb gyámolítottjait vették célba, hogy uralmuk alá hajtsák és eltiporják. Az ember akkor már tudta, elérkezett a bosszú ideje. S a bosszú véres lesz, nagyon véres és kegyetlen.
Már nyoma sem volt szívében a kezdeti nehézségnek. Hidegen, elszántan ment. Birtoka határához ért. Amit látott akár kétségbe is ejthette volna, ehelyett méginkább megerősítette szándékában. Legyilkolni, kiírtani.
Kiírtani, hogy írmagja se maradjon! Ez a cél lebegett az ember szeme előtt, mikor nekiveselkedett a harcnak.

Kemény küzdelem volt és sokáig tartott.
Az ember fegyvereiben és akaraterejében bízott. Dühödten, de hideg fejjel gyilkolta ellenségeit. "Mondtam, hogy takarodjatok! Ez az én földem!" - sziszegte öldöklés közben.
Az ellen nem tágított, nyomát sem adta, hogy megfutamodna. Rendezetlenül is rendezett soraikon nehéz volt áttörni, de az ember nem adta fel. Nem és nem! Kapát, s kasza híján ásót ragadott, mint a parasztok, kik egykor Dózsa Györgyöt követve indultak harcba. Forrt a vére, de feje hideg maradt.
Mikor az ellenség nagyját letörte, kiírtotta, kutakodni kezdett. Feltúrta a bokrok alját, fűszálak közét, hogy a gyáván megfutamodó gazokon is bosszút álljon.

Nehéz küzdelem volt, a harc sokáig tartott. A reggeli Nap delelőre hágott, majd Nyugat felé vette az irányt. Az ember fáradni kezdett, szomjas volt és éhes. Nyelve a szájpadlásához tapadt, mintha fűrészport ropogtatna fogai között. Felrémlett előtte egy korsó gyöngyöző limonádé és a szépen terített asztal. Mocskos volt, piszkos és poros, az ellenség vére tapadt kezeihez, tiszta ruhájára rá sem lehetett ismerni. Az utolsó rohamban elhajította addig hű fegyvereit és puszta kézzel esett ellenségeinek. Dühödten tépte, cibálta, rombolta őket. Szép és hideg szemét elborította a gyilkolás tüze.

Aztán egyszercsak vége lett. Győzött! Diadalmaskodott a gyámolítotttjai felett uralkodni akaró, birtokára, földjére sunyin, alattomos módon belopakodó gazok felett.
Az ember lassan összeszedte fegyvereit. Megállt ellenségei lemészárolt, legyilkolt, halomba dobott tetemei előtt. Fáradt volt nagyon, sajgott, égett minden porcikája. "Hát megtettem. Kiírtottam mindet." - suttogta maga elé, miközben csigalassúsággal lépkedett a házba vezető ösvény felé.

"Mindet kiírtottam" - suttogta újra, s dereka sajgását, kezein a vízhólyagok lüktetését, szomját-éhét feledve, immár peckesen és büszkén lépdelt, miközben a kora délutáni szél győzelmi himnuszként sodorta feléje a szívének jelenleg legkedvesebb hangot, a gaz kerti gazok halálsikolyát.

Leves a kertből

Levesesek vagyunk. Pontosabban, én gyerekkorom óta, hiszen otthon, bármilyen fenséges és bőséges második fogás került az asztalra, nem volt ebéd az ebéd, legalább egy tányérka leves nélkül. Mellettem Manapó is szép lassan áttért arra, hogy levest márpedig enni kell, ha mást nem is, de egy tányér kellemesen meleg (vagy hideg), illatos, finom levest igen.
S bár nem tartom magunk szolgának, de igazat adok a mondásnak, miszerint lé tartja a szolgát, kötél a gazdát ... csak tudtak valamit az öregek :)

Ez a sok zöldséges leves egy hozzávaló kivételével - krumpli - a saját kiskertünkből van. Hihetetlenül jó érzés kiballagni, kiszedni egy kis vetemény, hagymát, édes zöldfokhagymát, lekapdosni pár maréknyi roppanós fuszulykát, kutakodni a cukkini bokrok mélyén, leszakítani a naptól érett, lédús paradicsomot (jó, ez még tavalyi paradicsom, szerencsére van még másfél adag a fagyasztóban, azzal talán kihúzom, míg idén elkezd érni).
Ezzel tulajdonképpen fel is soroltam a hozzávalókat :) És még a zöldfűszer is saját kertecskéből van :)



Leves a kertből

hozzávalók - tetszés szerinti mennyiség

2 fej hagyma
3 zöldfokhagyma
2 bő marék zöldfuszulyka
murok, petrezselyem zöldjével - ezekhez nemigazán tudom mennyiséget írni, mert a kiskertben még igen zsenge, ezáltal kisebb is, mint a piacon, zöldségesnél árultak, nagyjából 3 murok, 2 petrezselyem lehet "átszámítva"
5 kisebb cukkini - akkor igazán jó, ha alig serdülő
3-4 paradicsom - mint írtam, ez most fagyasztott, még a tavalyi termésből
6 szem krumpli
só, bors,
rozmaring, bazsalikom
1 ek vaj

A zöldségeket megmosom, megpucolom (a cukkinit nem kell, a paradicsom héja lehúzható), a vetemény annyira zsenge, hogy csak megkapargatom a késsel, nincs héja, mit hámozni kelljen. Adottság szerint felkockázom vagy karikára vágom, a hagymát apróra, a fokhagyát kicsit nagyobb darabkákra.
A zöldfűszereket szintén felaprítom.
A vajat habzásig melegítem, rádobom az apróra vágott friss rozmaringot és bazsalikomot, egy-kettőt keverek rajta, máris jön a hagyma, fokhagyma, pár perc párolás után a murok, petrezselyem (a zöldje még nem). Alaposan átforgatom, jöhet a krumpli és a paszuly, egyszer-kétszer ezekkel is megforgatom, majd felöntöm addig, hogy 2-3 ujjnyira ellepje. Nagy lángon tartva megvárom, míg főni kezd, majd visszaveszem a tüzet és félrebillentett fedő alatt szinte teljes puhulásig főzöm. Közben sózom, borsózom.
Beleteszem a cukkinit, felöntöm, a kívánt mennyiségig, majd 2-3 perc fövés után máris jöhet a paradicsom.
A cukkininak csak pár perc kell, a paradicsomnak még ennyi sem, éppen csak fellobbantom vele a levest. Beleszórom az apróra vágott petrezselyemzöldet, átkavarom, megkóstolom, s ha kell, kicsit utánnaízesítem.
Tetszés szerint savanyítom pár csepp házi tárkonyecettel, ezt előre elgondolom, mert ebben az esetben a rozmaringot kihagyom.



Illatos, üde színű, igazi könnyű, nyári leves, félóra se és megvan. Duci virágformára sütött, rozsos cipócskával tálalom.

Jó étvágyat!

Szószedett:
fuszulyka vagy paszuly - zöldbab
vetemény - gyűjtőnév; jelenti a sárgarépát, petrezselymet, paszternákot, stb; minden olyan kiskerti zöldséget, amit apró magról, tehát "vetve", azaz "sózó" mozdulatokkal ültetnek
murok - sárgarépa

Lovely blog

Trinity barátnőm, a Zamat és illat háziasszonya lepett meg ezzel az igen kedves elismeréssel.
Lovely blog ...
Köszönöm! :-D
Nagyon jólesik és biztatást is ad.

A "szabályok" szerint 1) továbbküldöm ezt a kedves elismerést legalább hét bloggernek, 2) értesítem őket és természetesen 3) belinkelem azt, akitől én kaptam, valamint 4) kiteszem a Lovely blog díjat a saját blogomra.

Kicsit messzebre adom, mint "közvetlen környezetem", hiszen legközelebbi barátaim megkaptám mástól/másoktól, s bár szívemből egyetértek azzal, hogy megérdemelték, nem duplázok, triplázok, hogy minnél messzebbre elérjenek ezek az illatos rózsák.

És akiknek küldöm a Lovely blog virágait,

• Sylvia, alisa Lady Chef
  
  
• Bea, aki Bodza-konyhát vezetett, s most a Színek és Ízek világából tudósít
  
  
• Ankaaa, aki nem gasztro-blogol, de olyan gyönyörűen hímez, hogy az ember kezében megáll a fakanál a csodálattól
  
  
• Gizi, aki igazi háziasszonyi szeretettel vár mindenkit
  
  
• Colette, aki gyönyörűséges textil álmait osztja meg olvasóival
  
  
• Réka, aki szerintem, saját állításával ellentétesen, igenis konyhatündér
  
  
• Deborah, aki Ízek emlékeit varázsolja az asztalra
  
  
  :-D

PS.: Frissítés :) Kedves barátnőm, Chef Viki a Házias konyha asszonykája is megtisztelt a Lovely blog díjjal. Nagyon szépen köszönöm!

Rozsos bucik, pestoval, lenmaggal

Készült az a bizonyos meggyes chutney. Valami eszméletlenül finomra sikeredett, még én is elismerem, bár saját alkotásaim jómagam nemigen szoktam nyilvánosan dícsérni. Hja, és igen intenzív ibolyaillat lengedezik körülöttem, szerénységem vitathatatlan bizonyítékaként :-D

Szóval meggyes chutney. Kísért fokhagymás vajban párolt tengeri halfilét és provence-i zacskós csirkét. Hmmmm ... És arra gondoltam, milyen istenien finom lehetne egy kis frissen sült, lenmagos zsömlével. Csak úgy magában, ebéd előtt, amolyan étvágygerjesztőnek.
Hát az is, istenien finom. Igaz, a bucikon is csavarintottam és a lenmag mellett némi cukkini-chili pestoval bolondítottam egy kicsit.
Ajánlom ezt a párosítást mindenkinek, aki szereti az édes-savanykás-csípős és a rozsliszttel készült kenyerek ízharmóniáját.



Pestos-lenmagos bucik

hozzávalók - 8 db

150 ml tej
150 ml víz
2 ek extraszűz olivaolaj
100 gr rozsliszt
100 gr teljeskiőrlésű liszt
280 gr liszt (BL-55)
1 ek sovány tejpor - elhagyható, kicsit lazítja a tészta állagát
1,5 tk cukor
1,5 tk só
1,5 tk szárított élesztő
3 bő ek lenmag

töltelék: 9-10 púpozott kk cukkini-chili pesto *

kenés: 1 tojás

A pestot** sűrű szitába teszem és időnként megkavarva hagyom, hogy a leve lecsöpögjön.
A buci többi hozzávalóit kimérem és a kenyérsütő gép formájába teszem, kivétel a lenmag: alólra a folyékony, rá a lisztek és a tejpor, cukor és só a szárazak tetejére, a forma külön sarkaiba, az élesző középre, úgy, hogy ne érjen se folyadékhoz, se cukorhoz vagy sóhoz. Dagaszt-keleszt programot indítok (ha sikerülne szép napos, meleg időt kifogni, akkor csak dagaszt, utánna átteszem a tésztát műanyag edénybe, tetejét megszórom liszttel, konyharuhával letakarva, napos helyen kelesztem). A dagasztás utolsó öt percében a tésztához szórom a lenmagot.
Másfél óra múlva enyhén lisztezett lapítóra borítom a szép szálasra kelt tésztát. Finom, de határozott mozdulatokkal átgyúrom és nyolc egyenlő részre osztom. Az egyes darabokból fél cm vastag ovális-kör alakot nyújtok, majd mindegyiket megkenem egy púpozott ek-nyi, lecsöpögtetett pestoval, úgy hogy pár mm-es szabad csíkot hagyok körben a tésztán. A megkent darabokat felsodrom és a két végét kicsit összecsippentem, hogy sütés közben ki ne szaladjon az ízes-pikánst töltelék. Két darabból csak sima lenmagos zsömlét hengergettem, mert Manónak túl csípős lett volna a pestos.
Sütőpapíros tepsire sorakoztatom és konyharuhával letakarva, még nagyjából fél órát kelesztem, amíg a bucik szemmel láthatóan szépen megnőnek.
Közben a sütőt 200 fokra előmelegítem.
A megkelt bucik tetejét megkenem a felvert tojással, megszórom lenmaggal és a tepsit a forró sütőbe tolom. 25-30 perc múlva már vehetem is ki a zamatos, csodaszép aranybarnára sült, csábítóan illatozó pestos-lenmagos bucikat.



A pestos-lenmagos bucik magukban is igen finomak, a cukkini-chili-parmezános pesto és a rozsliszt, valamint a lenmag teszi őket különlegessé. Egy kis frissen aprított petrezselymezölddel megszórt paradicsommal kitűnő vacsora.



Jó étvágyat!

Tipp & trükk:

* Természetesen lehet más pestot is használni, nem csak ezt a cukkini-chili változatot. Nagyon finom például bazsalikom-fokhagyma-fenyőmag-parmezán-olivaolaj vagy rozmaring-petrezselyemzöld-mogyoró-cukkini (kevés)-paradicsom (egy kicsi)-parmezán-olivaolaj pestoval. A pestohoz mindig friss, zöld fűszereket használjunk.

** Az első sütéshez már kész pestot használtam, míg a második adaghoz bucihoz frissen mixeltem a pestot. A pestot mindkét esetben alaposan lecsepegtetem, hogy ne áztassa el a tésztát, amíg a bucik kelnek és sülnek. A frissen készült pesto esetében összemixeltem minden hozzávalót, kivéve a jó minőségű olivaolajat, lecsepegtettem, majd csak ezután kevertem össze a mixelteket az olivaolajjal.

Édes kis semmiség - VKF! XXVI

"Úgy ennék valamit ... csokit ... csokifagyit" - sóhajtott fel életem jobbik fele, egy ebédet követő szundi után.
Mint engedelmes kis feleség és jóravaló háziasszonyka :-) - bár csokifagyival ugyan nem tudtam szolgálni - rögvest nekiálltam valami kis könnyű, nyári édességet készíteni. Szempont volt, hogy gyümölcsös legyen, cseresznyés ráadásul, hiszen aznap sikerült levadásznom az utolsó adag cseresznyét a zöldségesnél. Ahogy evés közben az étvágy, úgy jött cseresznyemosás közben az ihlet, s kerekedtek ezek a falatnyi édes kis semmiségek.
Menet közben gondoltam arra, hogy ezek az újragondolt karácsonyi bonbonok talán Vesta VKF! XXVI - Nyári előétel felhívására is érdemesnek találtatnak. Igaz, Vesta előételt kért, de hát melyik gyerek vagy akár édesszájú felnőtt ne vállaná szívesen egy kis ropogós, csokis-marcipános cseresznye elmajszolgatását, míg az ebédre vár? :-)



Cseresznye csokival, marcipánnal

hozzávalók

cseresznye
ét bevonó csoki
marcipán
rum vagy konyak
darált mandula
kevéske vaj
kevés habtejszín

Az adagokat nem tudom, nem mértem.
A csokit apróra vágom és kevéske vajjal és rummal olvadni teszem; én vízgőz fölött szoktam, de lehet mikróban is, alacsony fokozaton.
A cseresznyét megmosom, leszárítom és óvatosan kimagozom. Saját (nem mű) hosszú körműek előnyben, ugyanis a cseresznyét úgy magozom, hogy a gyümölcs egyben maradjon. Nem tudom, lehet-e cseresznyét meggymagozóval magtalanítani, vagy hogy egybenmarad-e a gyümölcs egyáltalán magozó használata után, nekem ilyen (még) nincs. Maradt teháta kézzel magozás.
A magozott cseresznyét papírtörlőre sorakoztatom úgy, hogy a nyitott része legyen a papíron.
A mandulát megdarálom, illetve, mivel csak szeletelt mandula volt itthon, sodrófával, fólia között apróra töröm.
A megolvadt csokit jól elkeverem egy kevéske tejszínnel, míg szép, fényes, kellemes állagú masszát kapok.
A cseresznyék egy részét csokival töltöm meg, azaz az olvadt csokiból csurrantok a mag helyére, majd a gyümölcsöt immár nyílásával felfele tányérra rakosgatom (lehetőleg ne dőljenek oldalra).
A többi cseresznyébe a mag helyére kis marcipángolyócska kerül. Ezeket fogpiszkálóra szúrom, beleforgatom az olvadt csokiba és egy dobozba (hungarocellre, ha van) tűzdelem, hogy a csokimáz megszáradjon.
Amint a csoki megdermedt a többi cseresznye belsejében, egy-egy darabka marcipánt - kb, mint a gyümölcs, akkorákat - fólia között kicsit kinyújtok, belecsomagolom a csokibelsejű cseresznyéket, majd a darált/megtört mandulába forgatom.
Miközben este, édes kettesben élvezettel eltüntettük ezeket az édes kis falatkákat, Manapó azon tűnődött, hogy kellene bele egy kis kekszmorzsa. Hát, majd jövőre, hacsak meggyel nem készítem el újra.



És íme, bizonyíték férjemuramésparancsolóm saranyú sorsára :-)



Jó étvágyat!

Dóri torta - minden földi jóval

Ezt a szuper tortát kedves Morzsálós barátomnak, Dórinak köszönhetem. Megsütötte, majd miután többen is kértük, leírta a receptet, szerényen hozzátéve, hogy szomszédasszonyainak is ízlett, talán mi is érdemesnek tartjuk kipróbálni s esetleg nekünk is ízleni fog.
Talán.
Esetleg.
Ha.
NEM!
Feltételes módok kizárva! :-D

Manapó tömören annyit mondott "ez rettentően finom!". Majd hozzátette, "ilyet máskor is süthetsz." Majd kért még egy szeletet. S vacsora gyanánt Manó is bekanalazott majd egy egész felnőttnek való adagot.
A recepten egészen keveset változtattam, az eredetiben a tészta csak fehér, nincs benne kakaópor és az almára csak fahéj kerül.
Nem tudom, eredetileg mi a neve, Dóri diós-almás-meggyes sütiként emlegette, én pedig átkereszteltem és lett Dóri torta.



Dóri torta

hozzávalók

5 tojás
12 ek cukor
1 cs vaníliás cukor
1 szűk dl olaj
12 ek liszt
1 cs sütőpor
2 ek sütőrum
1 púpozott ek kakaópor - cukrozatlan
15-20 dkg darált dió
4-5 nagyobb alma
20-30 szem meggy - magozott
fahéj, őrölt szegfűszeg, szerecsendió ízlés szerint
vaj a formát kikenni

fél tábla ét bevonó csoki
mogyorónyi vaj
2 ek (hab)tejszín

A tojásokat előbb a cukrokkal, majd az olajjal habosra keverem, majd kanalanként beleszitálom és alaposan eldolgozom a sütőporral elkevert lisztet.
Egy sütőpapírt megvajazok és beleigazítom egy 24/28 cm méretű tortaformába* (alul 24 cm és felfele 28 cm-re bővül), úgy, hogy a sütőpapír szélei felfele álljanak.
A vajas papírt megszórom darált dióval majd a hámozott és uborkagyalun lereszelt almából rétegezek rá. Az almát megszórom (ki, hogy szereti) csipetnyi fahéj-őrölt szegfűszeg-reszelt szerecsendió keverékkel, majd újabb réteg dió, arra újabb réteg alma és csipetnyi fűszeres hintés következik. Lehet rakni 3 sort is, lényeg, hogy alól dió kezdje, felül pedig alma zárja.
A tészta felét ráöntöm az almás-diós rétegekre. A maradék tésztába beleszitálom a kakaóport, hozzáadom a sütőrumot, eldolgozom és ezt is a tepsiben várakozókra öntöm kitöltve a fehér tésztával üresen hagyott részeket. Tetszés szerint a kétszínű tésztába potyogtatom a kimagozott meggyet, lehet többet is, mint 30 szem.
Mivel Manó reggel hősiesen beleharapott egy szépen mosolygó meggyszembe, majd egészen elsavanyodott és kétségbeesett arcocskával köhögési roham jött rá, a készülő torta egy nagy szeletét meggymentes övezetnek nyilvánítom (a negyed meggydarabot természetesen kihalásztuk a szájából).
175 fokra előmelegített sütőbe teszem és tűpróbáig sütöm, ez nagyjából 30 percet vesz igénybe.
Mikor kész, kiveszem és formástól rácsra teszem hűlni, majd mikor teljesen kihűlt, átfordítom egy nagy lapos tányérra vagy tálcára, innen fogom kínálni. Azért nem jó még melegen vagy langyosan áttenni, mert a tészta megizzad és a fele ráragad a tálaláshoz használt edényre.
Az ét bevonó csokit összetöröm és a mogyorónyi vajjal, vízfürdőben felolvasztom, simára és selymesre keverem a tejszínnel, majd meglocsolgatom vele a diós-almás-meggyes tortát.
Kis időre még dermedni teszem, de számítok rá, hogy a csokimáz nem fog teljesen megszilárdulni ... nem lesz rá ideje.
Nem is volt.
Másnapra csak azért maradt belőle, mert előrelátóan eldugtam egy-egy szeletkét magunk elől, saját magunknak :-)



Gyors, könnyen elkészíthető, látványos, roppantul finom, ahogy a karakteres dió és az édes alma ízkeringőjébe beleolvad a meggy éretten is enyhén savanykás íze és a kakakó-étcsokoládé keserédes selymessége.



Jó étvágyat!

PS.: Mint Dóri szerény hozzászólásából utólag megtudtam, ennek a finomságnak nemigazán volt saját neve, ugyanis Dóri saját maga alkotta! :D